Demszky Gábor, bár az SZDSZ alapítása óta a párt meghatározó politikusa, majd 1990-tõl (elsõ ízben közvetve; 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben pedig közvetlenül megválasztva) Budapest élén áll, az országos politikába hosszú idõ után az ezredfordulón tért vissza, amikor a kialakuló kétpártrendszerben megkísérelte újrapozicionálni az SZDSZ-t.
Középre nézz!
1998 vízválasztó Demszky pártjához fûzõdõ viszonyában. A májusi választást elvesztõ SZDSZ hétszázalékos eredménye önálló pályára állította a fõpolgármestert, aki két évvel késõbb így idézte fel akkori helyzetét: "Az SZDSZ súlyos veresége után nem voltam könnyû helyzetben. Csakis a szocialista párttól és a jobboldaltól független liberális centrum pozíciójából nyerhettem. Számíthattam Budapest liberális hagyományaira és kiváló csapatomra, amellyel az elõzõ ciklusokat végigdolgoztuk." Demszkynek, aki a rá leadott szavazatokat igyekezett összekötni az SZDSZ listájának támogatásával, nemcsak a triplázás sikerült, de a liberálisok is "nagy pártként" kerültek ki a fõvárosi önkormányzati megmérettetésbõl. A fõpolgármester (Katona Béla szocialista aspiráns visszalépése után) 58 százalékos eredménnyel gyõzte le a jobboldali pártok közös jelöltjeként induló Latorcai Jánost (38 százalék), az SZDSZ pedig az 1998. tavaszi, 103 ezer szavazattal elért 11 százalékos budapesti területi listás eredménye után õsszel 160 ezer szavazattal 25 százalékot szerzett.
Az idézett visszaemlékezésbõl kitûnik Demszky késõbbi pártelnökségének két sajátossága: célja a Fidesz és az MSZP melletti liberá-lis "harmadik erõ" megteremtése, aminek elérését az SZDSZ apparátusa helyett a Városházán dolgozó csapatára támaszkodva képzelte el. Bekapcsolása az országos politikába 2000-re a Magyar Bálint vezette SZDSZ számára is evidenciává vált. A fõpolgármester az eredeti tervek szerint 2001-ben lépett volna színre Orbán Viktor liberális kihívójaként, ám a fõvárosban az SZDSZ és az MSZP vezetése közötti, a 2002-es közös jelöltekrõl zajló állítólagos háttértárgyalásról elterjedt hír hallatán 2000 szeptemberében levélben szakította meg együttmûködését az SZDSZ ügyvivõi testületével. Magyar Bálint válaszul lemondott, majd Demszkyt az SZDSZ küldöttgyûlése Fodor Gábor ellenében pártelnökké választotta.
"Érkezését olyasfajta Messiás-várás elõzte meg, amilyen a jobboldalon 1997-1998-ban Orbán Viktort vagy manapság az MSZP-ben Gyurcsány Ferencet övezi" - idézi fel a történteket egy szemtanú. Az MSZP metamorfózisának kimenetele egyelõre megjósolhatatlan, ám az biztos: Orbán sikeresebb reorganizátornak bizonyult Demszkynél. Utóbbi megválasztása után egy szemtanú szerint "az SZDSZ a városházi intrikák újabb színterévé vált". Demszky konfrontálódott az 1998 óta a pártvezetéssel szembefordult Fodorral és Bauer Tamással, a pártszervezést Magyar elnöksége idején kézben tartó Horn Gáborral, de Kuncze Gábor frakcióvezetõvel is. A pártapparátussal szembeni ellenszenve nem volt egyoldalú: "Az ügyvivõi testületet nem sújtotta kollektív bojkott, mint Tölgyessy elnöksége alatt, de az apparátus el nem készült vagy használhatatlan anyagok tömkelegével lehetetlenné tette a párt mûködését" - emlékszik vissza egy másik szabaddemokrata. Megint mások a kialakult káoszt Demszkyre és körére vezetik vissza: "Kiderült, hogy a korábbi SZDSZ-vezetõk >>levadászásánCsakhamar az egyenlõ távolságtartás politikája is értelmezhetetlenné vált: a Budapestet 1994 óta az SZDSZ és az MSZP támogatásával irányító Demszkynek 2001 februárjában, a hannoveri villamosok miatt kialakult koalíciós válság napjaiban érzékelnie kellett, hogy még egy viszonylag erõs liberális frakció sem teszi az SZDSZ-t "harmadik erõvé"; a Fidesz inkább az MSZP-vel, mint a liberálisokkal fog össze koalíciós konfliktus esetén. A dabasi idõközi választás áprilisi kudarca, majd az SZDSZ támogatottságának 2 százalékos mélypontja 2001. június közepén a pártelnökségrõl való lemondásához vezetett.
Újrakezdés
Pártelnöki búcsúja után Demszky bejelentette, hogy 2002-ben ismét ringbe száll a fõpolgármesteri posztért, és a következõ évben sikerült kilépnie saját kudarcának árnyékából - mégpedig azzal, hogy visszatért a jobboldal szorongatta fõváros Orbán-kormánynyal dacoló vezetõjének szerepéhez, minden alkalmat megragadva Budapest 1998 óta elszenvedett sérelmeinek (metróépítés leállítása, a Nemzeti Színház áthelyezése stb.) felhánytorgatására, miközben a miniszterelnök-jelöltté elõlépett Medgyessy Péterrel látványosan jó kapcsolatot kialakítva oldotta a szocialisták vele szembeni fenntartásait is.
A 2002-es országgyûlési választás utáni koalíciós tárgyalások idején jelentette be hivatalosan, hogy az õsszel ismét megkísérli a fõpolgármesteri szék elnyerését. Az áprilisban a budapesti listás szavazatok 44 százalékát besöprõ MSZP Gy. Németh Erzsébetet, a fõvárosi szocialista frakció vezetõjét indította vele szemben (lásd: Arcok ideje; Magyar Narancs 2002. június 20.); a tavaszi választást fõként a fõvárosban elveszítõ Fidesz pedig Schmitt Pálban találta meg a maga "független" jelöltjét. Demszky kampányában kínosan ügyelt a szocialistákkal szembeni konfrontáció kerülésére, ellenfelét Schmittben és a fõvárossal négy évig hadban álló Fideszben találta meg. Végül csaknem 350 ezer szavazattal (47 százalék) utasította maga mögé Schmittet (268 ezer szavazat, 38 százalék) és Gy. Némethet (98 ezer szavazat, 13 százalék). Indulása ezúttal is felértékelte pártja fõvárosi listáját: míg az SZDSZ tavasszal 104 ezer szavazattal a budapesti listára leadott voksok 9,5 százalékát érte el, az õsszel a liberálisokra adott 171 ezer szavazat 23 százalékos eredményre volt elég. A szocialista szavazók kiengesztelése is sikerült: csaknem 180 ezer nem liberális budapesti szavazott Demszkyre.
Ám negyedik fõpolgármesteri ciklusában eddig elmaradtak a várt sikerek: a megígért négyes metró egyelõre a fõváros és néhány "civil" szervezet pereskedésének a martaléka, a budapesti közúthálózat állapota idén nyárra köznevetség tárgya lett, miközben a városházi koalíciót a szocialisták és Atkári János fõpolgármester-helyettes ellentétei feszítik. A város elsõ embere 2003 tavaszán mégis úgy döntött, hogy tisztsége megtartása mellett az SZDSZ EP-listájának élén is szerencsét próbál, sõt megválasztása esetén Strasbourgban is ellátja képviselõi teendõit.
Az EP-választáson várható viszonylag alacsony részvétel, a közvetlen belpolitikai tét hiánya és a nagyvárosokban élõk magasabb szavazási hajlandósága az országgyûlési választásnál nagyobb esélyekkel kecsegtette a két kis parlamenti pártot.
Strasbourgba és vissza
Az SZDSZ liberális önmeghatározására és a nagyvárosok uniós képviseletére épülõ kampánya szinte személyre szabottan társult a listavezetõ elmúlt években felépített imázsához. Abban valamennyi SZDSZ-es informátorunk egyetért, hogy az elindulásáról szóló ötlet Demszkytõl származott, sõt olyan is akad, aki a szemére veti, hogy "puccsszerû bejelentésével kész helyzet elé állította pártját". Petõ Iván országos tanácsi elnök a puccsszerûséget cáfolja, azt viszont megerõsíti: a fõpolgármester ambicionálta, hogy ne csupán "húzónévként" (mint Dávid Ibolya, Kovács László és Horn Gyula), hanem leendõ EP-képviselõként kerüljön az SZDSZ-lista élére. "Az SZDSZ Demszky Gáborra bízta annak eldöntését, hogy kíván-e EP-képviselõként dolgozni, és õ úgy döntött, hogy fõpolgármesteri teendõi mellett el tudja látni ezt a feladatot is" - mondta lapunknak Petõ Iván.
Az SZDSZ EP-választáshoz fûzött reményei beigazolódtak. Budapesten a párt az országos 7,7 százalékhoz képest is sikeresnek bizonyult: közel 87 ezer szavazatot kasszírozva, 12,8 százalékot ért el, ami arányaiban jobb a 2002-es országgyûlési választás adatainál (az SZDSZ-re leadott voksok számában persze nem), de mind a kapott szavazatok mennyiségében, mind százalékosan alulmúl-ja a másfél évvel azelõtti önkormányzati eredményt.
A kampány során történt incidensek (a Teleki-szobor ügye, a kátyúk ellen magányosan tüntetõ fõpolgármester akciója, a szürreális vidéki szereplések, végül az emlékezetes tornádóbejelentés) nyomán úgy tûnt, hogy Demszky nem csupán húzóerõt, de egyre inkább kockázati tényezõt is jelent pártja számára. "Gábor idõnként hajmeresztõ magánkampánya a célegyenesben szinte naponta keresztezte a párt felépített választási had-járatát" - véli egy az SZDSZ-veze-téshez közel álló forrásunk. Egy másik szabaddemokrata szerint "Demszkyt máig kiváló stáb veszi körül a Városházán, az idén azonban megszaporodtak a >>spontánAmi ezután következett, arra Demszky Gábor emlékszik úgy vissza, mint "élete legnehezebb szakaszára" (Népszabadság, 2004. október 9.). Az augusztus elején a fõpolgármester adriai nyaralójáról, valamint a megközelítésére használt, egy fõvárosi tulajdonú cégtõl kedvezményesen bérelt terepjáróról és a vele kapott személyzetrõl szóló hírek egy hónap alatt tíz százalékponttal rontották népszerûségi mutatóit. A fõpolgármester augusztus közepére mintha észbe kapott volna, legalábbis errõl tanúskodik nyilatkozata, melyben elismerte: olyan látszatot keltett, "mintha dzsentri típusú, nagyuras allûrökkel rendelkezõ politikus" lenne. "Az emberek a bizalmukba fogadtak, négyszer választottak Budapest fõpolgármesterévé, júniusban pedig európai képviselõvé. (...) Most elõször éreztem azt, mivel jár, ha a bizalom elvész vagy megcsappan. Csak magamnak köszönhetem, hiszen olyan látszatot keltettem, mintha túlnyújtózkodtam volna a takarómon" (Népszabadság, 2004. augusztus 16.). A kormányválság néhány hét szélcsendet hozott Demszky körül, mígnem Kupper András, a Fidesz fõvárosi frakcióvezetõje felvetette a fõpolgármesteri és az EP-képviselõi tisztség összeférhetetlenségének kérdését, bár ekkor még csak a két funkció közötti választásra szólította fel Demszkyt: "Mérlegelnie kell: még két évig kíván sikertelen fõpolgármesterként tevékenykedni, avagy inkább megtartja EP-mandátumát." (MTI-hír, 2004. augusztus 30.) Ugyanaznap Szijjártó Péter és Wintermantel Zsolt országgyûlési képviselõ APEH-vizsgálat indítását követelte a "Demszky adóbevallása és vagyonnyilatkozata körüli ellentmondások tisztázására". Esztétikai okokból idézzük Szijjártó indoklását is, amelyet a vizsgálat kezdeményezéséhez fûzött: "A Fidesz mindig az igazság oldalán áll." (Demszky kijelentéseiért beperelte Szijjártót.)
Másnap a fõvárosi közgyûlés összeférhetetlenség-ügyben Bõhm András SZDSZ-frakcióvezetõ javaslatára tévesnek minõsítette a Fidesz jogértelmezését, majd szeptember közepén a közigazgatási hivatal eljárási hibára hivatkozva egy hónapot adott a testületnek, hogy szabályos döntést hozzon az ügyben. Juharos Róbert, a közgyûlés jogi bizott-ságának fideszes elnöke idõ-közben beadványt írt a Felkai László vezette hivatalnak, mely az önkormányzati törvényre hivat-kozva összeférhetetlennek nevezi Demszky két tisztségét. Juharos beadványáról Felkainak már nem volt módja dönteni; mint ismert, a belügyminiszter elõterjesztésére a Medgyessy Pétert helyettesítõ kijelölt miniszterelnök szeptember 27-én felmentette tisztségébõl (a vonatkozó törvényekrõl és a Felkai-ügyrõl lásd keretes írásainkat). Október elsõ hetében Felkai utóda, Forgách Imre is összeférhetetlennek minõsítette Demszky tisztségeit; ezt követõen a fõpolgármester lemondott EP-mandátumáról.
Kérdés, hogy az összeférhetetlenségi ügy ezzel lezárult-e. Wintermantel Zsolt a Narancsnak elmondta: pártja még a lemondás elõtt kérte Forgáchot, hogy törvényességi észrevétellel forduljon bírósághoz. Szerinte "a törvénysértés augusztus 20-tól, tehát a Demszky Gábor EP-mandátuma utáni harmincadik naptól a múlt hét végéig fennállt". Arra a kérdésünkre, hogy mit tesz a Fidesz, amennyiben Forgách mégsem fordul bírósághoz, Wintermantel egyelõre nem kívánt válaszolni. A Narancs által megkérdezett szakértõ szerint nem valószínû, hogy egy megszüntetett összeférhetetlenség további lépésekre sarkallná a bíróságot, annál is inkább, mivel annak megállapítása után egy nap sem telt el megszüntetéséig.
Demszky múlt szombati Népszabadság-beli interjújában ismét önkritikus húrokat pengetett ("fontos számomra a budapestiek bizalma, ezt vissza akarom szerezni"), ugyanakkor kitérõ választ adott a 2006-os indulását firtató kérdésre. Egy biztos: közel másfél évtizedes fõpolgármesteri pályafutásának mélypontján van túl, és bizonytalan, hogy innen lesz-e még számára visszaút.
Gavra Gábor
Két törvény
Demszky Gábor két tisztsége összeférhetetlenségének vizsgálatakor két jogszabályból, az 1990. évi LXV. törvény (önkormányzati törvény - ötv.) 33/A szakaszából és az EP-képviselõk jogállásáról rendelkezõ 2004. évi LVII. törvény 2. fejezetébõl indulhatunk ki. Elõbbi, mely az ötv. 1994-es módosításakor került a jogszabályba, az országgyûlési képviselõi megbízáson, továbbá a tudományos, oktatói, lektori, szerkesztõi, mûvészeti és jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenységen kívül semmilyen munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését nem engedélyezi a fõállású polgármesterek számára. Az EP-képviselõk jogállásáról rendelkezõ törvény viszont (mely tiltott tevékenységeket, és nem a tiltás alól kivételt képezõ eseteket sorol fel) nem említi a polgármesteri tisztséget. Demszky múlt heti közleményében vitatja tisztségei összeférhetetlenségét: "Az Országgyûlés az európai parlamenti képviselõk jogállását nyilvánvalóan a magyar parlamenti képviselõkéhez hasonlóan kívánta szabályozni. Azaz nem kívánta kizárni, hogy polgármesterek is ugyanúgy lehessenek európai parlamenti, mint magyar parlamenti képviselõk. Az önkormányzati törvényben azért nem szerepel, hogy polgármester lehet EP-képviselõ is, mivel amikor az született, még senki sem gondolt arra, hogy Magyarország egyszer képviselõket fog delegálni az Európai Parlamentbe." A Fidesz ezzel szemben úgy látja, hogy "jogvégzett emberként, aki erkölcsi legitimációját ráadásul a jogállami berendezkedésért folytatott küzdelmébõl vezeti le, Demszky Gábornak tisztában kellett volna lennie a kétharmados ötv. elõírásaival".
Felkai László
1998 és 2002 között a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára volt, mielõtt Lamperth Mónika javaslatára Medgyessy Péter kinevezte volna a korábban Grespik László irányította Fõvárosi Közigazgatási Hivatal élére, ahonnan szeptemberben távoznia kellett. Lamperth a Népszabadságnak nyilatkozva a múlt héten cáfolta, hogy összefüggés lenne Demszky összeférhetetlenségi ügye és a hivatalvezetõ távozása között. Állítását alátámasztani látszik, hogy Felkai utóda hasonló álláspontra jutott a fõpolgármesteri és EP-képviselõi tisztség összeegyeztethetõsége tárgyában, mint (a kiszivárgott hírek szerint) az eltávolított tisztviselõ. Lapzártánkig Felkai Lászlót nem sikerült elérnünk.
