Egy a harmincezerből

Stroke-kal került kórházba tavaly szenteste a békéscsabai 67 éves Makai János. Bent aztán megfertőződött koronavírussal, és már nem tért haza. A család meggyőződése, ha a férfit otthon ápolják, ma is élne. Nem hibáztatnak senkit, de azt szeretnék, hogy ilyen ne fordulhasson elő.

„A férjem 2020. december 23-ról 24-re virradóan rosszul lett. Hajnalban ment a WC-re és úgy érezte, mintha görcs húzná a lábát. Előző nap még biciklizett, mert bár 67 éves volt, a nyugdíj mellett dolgozott, portás volt egy cégnél. Szenteste délelőttjén feküdt, majd megebédeltünk, aztán visszafeküdt, azt mondta, kicsit jobban van. Délután fél 5 körül a szobában elesett, láttam, hogy a szája félrecsúszott, rögtön tudtam, stroke-ot kapott, hívtam a mentőket. Az ő segítségükkel, de a saját lábán ment le az emeletről, bevitték a sürgősségire. Ha akkor azt mondja valaki, hogy soha többé nem tér haza, nem hittem volna el. Már ezerszer újra- és újragondoltam a történteket. Ha sejtettem, sejtettük volna, mi vár rá és ránk a következő hónapokban, sok mindent másként tettünk volna” – mondja sírva özvegy Makai Jánosné a Narancsnak.

Férjét december 24. délután a Békés Megyei Központi Kórház békéscsabai, Réthy Pálról elnevezett egységébe szállították. A két nagy egységből álló gyógyító intézmény nagyobbik, gyulai részét döntően járványkórháznak nevezték ki, míg a békéscsabai egység fogadott és ápolt minden más beteget. Makai Jánost a békéscsabai sürgősségi osztályról aznap átvitték Gyulára, ahol a stroke-osztályon feküdt, zárójelentése szerint „forgó jellegű, szédüléses stroke gyanúja miatt”. December 31-én délután hőemelkedése lett, ezért gyorsan Covid-19 PCR-tesztet végeztek el nála, amely negatív lett. Éjszakára azonban nagyon magas láza lett, január 2-án már mellkasi panaszai voltak, ezért EKG-t végeztek, volt laborvizsgálat, sőt konzultáltak egy kardiológussal is, de nem vették át másik osztályra. Tüdőembólia gyanúja miatt mellkasi CT-t csináltak. A férfinak kétoldali tüdőgyulladása lett, ezért január 7-én a gyulai kórház tüdőosztályára, a Szent József Szanatóriumba került. „Én embert úgy köhögni nem hallottam, ahogy a férjem köhögött, a tüdőgyulladása aztán hetek, hónapok után sem szűnt meg. Néha csillapodott, máskor felerősödött” – idézi vissza a történteket a felesége.

Fertőzés, lélegeztetőgép

Az első napokban hárman voltak egy szobában, és egyikük sem volt koronavírusos. Az egyik napon a negyedik ágyra is befektettek egy beteget, akiről Makai Jánosné elmondása szerint utóbb kiderült, hogy Covid-19-es beteg volt, néhány nappal később meg is halt. Egy január 14-i PCR-vizsgálat a másik három tüdőbetegnél is kimutatta a koronavírust. Január 15-től közel két hónapon keresztül, március 12-ig a szinte teljes mértékben járványkórházzá átalakított Békés Megyei Központi Kórház gyulai, Pándy Kálmán egységének egyik fertőzőrészlegén feküdt Makai János, akit a felesége ez idő alatt kétszer látogathatott meg; a járványszabályok miatt négy felnőtt gyermeke viszont nem (közülük ketten egyébként külföldön élnek).

Kezdetben gyógytornász is járt Makai Jánoshoz, de a Covid-osztályon töltött második héten az állapota rosszabbra fordult. Újfajta terápiás kezelést kapott, ám ez sem tudta megakadályozni, hogy a 67 éves férfi lélegeztetőgépre kerüljön. Családja mobiltelefonon tartotta vele a kapcsolatot, kivéve, amikor lélegeztetőgépen volt (illetve a halála előtti napokban), ekkor az orvosai számoltak be az állapotáról. Nemcsak a gyógytorna maradt el, hanem a betegek mosdatása is egyre nagyobb gondot jelentett a leterhelt ápolószemélyzetnek a család elmondása szerint.