Első felvonás - Vádirat a Kulcsár-K&H-ügyben

  • Bogár Zsolt
  • 2005.09.01 00:00

Belpol

A Fővárosi Bíróság elé került a brókerügy, miután a múlt hét közepén sikkasztással, pénzmosással, okirat-hamisítással és más bűncselekményekkel vádolta meg a Fővárosi Főügyészség Kulcsár Attilát és a bűnügy további húsz gyanúsítottját. Az ügyészség tájékoztatása szerint a vádirat csak a bűncselekmény-sorozat "első rétegeit" tárja fel, így a kapcsolódó, még folyamatban lévő ügyek mellett újabb eljárások sem zárhatók ki.

A Fővárosi Bíróság elé került a brókerügy, miután a múlt hét közepén sikkasztással, pénzmosással, okirat-hamisítással és más bűncselekményekkel vádolta meg a Fővárosi Főügyészség Kulcsár Attilát és a bűnügy további húsz gyanúsítottját. Az ügyészség tájékoztatása szerint a vádirat csak a bűncselekmény-sorozat "első rétegeit" tárja fel, így a kapcsolódó, még folyamatban lévő ügyek mellett újabb eljárások sem zárhatók ki.

A vádlottak népes listáján a dobogós helyekért folytatott küzdelem nem okozott világraszóló meglepetést. Az elsőrendű vádlott Kulcsár Attila, a K&H Bank és a K&H Equities volt üzletági igazgatója (különösen jelentős értékre folytatólagosan elkövetett sikkasztás és magánokirat-hamisítás), a másodrendű Kerék Csaba, a Britton-csoport és más társaságok tulajdonosa, vezető tisztségviselője (bűnsegédként elkövetett sikkasztás és okirat-hamisítás, illetve pénzmosás), a harmadrendű pedig Rejtő E. Tibor, a K&H Bank lemondott vezérigazgatója (bűnsegédként elkövetett sikkasztás). Utóbbiról korábban rebesgették, hogy bizonyítékok hiányában (vagy azért, mert "titkos vádalkut kötött") nem emelnek ellene vádat.

A vádirat hetvenegy oldal, amiből félszáz magának a tényállásnak az ismertetése. Az ügyészség szerint részletekbe menően sikerült feltárni a rendszer működését, "az elkövetés módszerét és láncolatát", a gyanúsítottak szerepét és nagy részben azt is, hogy

hová került a pénz

A vádirat benyújtását követő sajtótájékoztatón Ihász Sándor fővárosi főügyész elmondta: krimináltörténeti szempontból két okból nevezhető páratlannak az eljárás. Egyrészt az okozott kárérték háromnegyedét a nyomozás során "biztosították", azaz az elkövetők vagyonának zár alá vételével az eltulajdonított 8,3 milliárdból 6,3 milliárdra megvan a fedezet. (A hazai büntetőeljárásokban a megtérülési érték átlagosan tíz százalék körüli.) Másrészt a hatóságoknak korábban még nem sikerült olyan gazdasági bűntényt felderíteniük, melyben a sikkasztásból származó "piszkos" pénzt a tettesek legálisan működő, valós gazdasági tevékenységet folytató társaságokba forgatták be. Bár a perértéket tekintve a Kulcsár-ügy nem számít number one-nak - hiszen a Postabank-per 36,1 milliárd forint vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult -, érdemes kivárni a bizonyítási eljárások végét. A Kulcsár-perben a vádirat szerint így is 22,9 milliárdos sikkasztásról van szó, ha azt vesszük, hogy mennyi pénzt kezeltek az elkövetők sajátukként. Az is rekordnak számít, hogy az elkövetők lényegében öt éven keresztül zavartalanul folytathatták az ügyfélszámlák megdézsmálását és buherálását, mígnem a Pannonplast-ügy plasztikbombává vált, és szétrobbantotta a rendszert.

A vádirat szerint a sikkasztássorozat 1998 tavaszán kezdődött, miután Kulcsár Attila az év elején telefonos értékesítési munkatársa lett a K&H Brókerház Rt.-nek. Kulcsár nem rendelkezett az állás betöltéséhez szükséges végzettséggel, és nem volt büntetlen előéletű, mégis felvették, sőt egyetlen ugrással a ranglétra előkelő fokán termett. 1998 júniusában üzletágvezető-helyettes lett (a vádirat tanúsága szerint azon a napon, amikor az első törvénytelen átvezetést két ügyfélszámla között végrehajtotta), majd az értékesítési részleg augusztusi megszűnése után fél éven belül a portfólió-üzletág vezetőjévé nevezték ki. Kulcsár a közgazdász végzettségű, pénzügyekben jártas Kerék Csabával 1997 végén ismerkedett meg, aki rábírta, hogy próbálja megszerezni az ügyfelei hozzájárulását értékpapírokban fekvő pénzük külföldi elhelyezésére, mert ismer egy svájci befektetési lehetőséget, amivel alacsony kockázat mellett három hónap alatt százszázalékos hasznot tudna biztosítani. Mivel nemleges választ kaptak, az első- és másodrendű vádlott tudtuk nélkül használta fel az ügyfelek pénzét, és úgy állapodtak meg, hogy a nyereség felét a számlatulajdonosoknak juttatják, a másik felén pedig ők osztoznak. A sikkasztás "apropóját" ez a befektetési lehetőség adta, de Kulcsár verziója szerint az ajánlat átverés volt, és csupán arra szolgált, hogy Kerék pénzhez jusson és rövid úton bűntársává tegye őt. (Az utóbbi passzust a vádirat nem tartalmazza, és azt sem, hogy Kulcsár állítása szerint erre a célra az első évben tízmillió forintot, a későbbiekben összesen 3-3,5 millió dollár értékben váltatott át forintot dollárra Kerék részére.)

A sikkasztás technikai kivitelezése az idő folyamán egyre kifinomultabb módszerekkel zajlott. Az ügyfelek értékpapírjait (befektetési jegyek, tőzsdei részvények, államkötvények, OTC- papírok) kezdetben egyenesen vagy több ügyfélszámlán megfuttatva helyezték át "baráti" számlákra (például Kerék Csaba és cégei - K+P, Protokoll Travel -, offshore-cégek - Vennard Consultans Ltd., Globe Investment Ltd. -, illetve magánszemélyek - Rákóczi György - számlájára), ahonnan a papírok eladása után kivonták a pénzt, vagy továbbutalták a hiány elfedésére. Később a tulajdonosok leplezésére további offshore-cégeket iktattak be (Montrade, Balmoral), és együttműködni kész szír pénzváltókat bíztak meg a pénz felvételével. (A szíreknél a nagy összegű készpénzforgalom nem adott okot pénzmosásgyanúra, és hogy még kevésbé legyen föltűnő, három banknál is vezettek számlát. El Abed Hasan a vád szerint 640 milliót, szökésben lévő társa 3,2 milliárdot vett fel, illetve utalt át harmadik személynek.)

Kulcsárék a bűnelkövetés utolsó szakaszában az ügyfelek pénzeszközeinek eltulajdonításánál már kizárólag a K&H Bank Vigadó téri fiókjának a technikai számláit ("hídszámla") használták, ahonnan az odairányított pénzek értékpapír-vásárlás helyett a vádlottakhoz köthető offshore-cégekhez kerültek.

A pilótajátékhoz hasonlatos

rendszer folyamatosan növekvő forrásigénye miatt ekkor már milliárdos vagyonú ügyfelek megkárosítására volt szükség. A jogosulatlan ügyletek 2001 végétől a Betonút Rt. (3,2 milliárd), 2002 májusától pedig az Állami Autópálya-kezelő (ÁAK) számláin (4 milliárd) bonyolódtak. (Az elsikkasztott pénz nagy része a Britton Llc-hez került, kisebb hányadát pedig hiánypótlásra fordították.) A K&H Equitiesben lévő számlákról az elkövetők 22,9 milliárdot kezeltek sajátjukként és 11,2 milliárdot tulajdonítottak el, ám abból "tűzoltásra" (hiánypótlás) majdnem négymilliárdot visszajuttattak az ügyfelekhez. Így jön ki okozott kárként a 8,3 milliárd forint.

A vádirat szerint Kulcsár "sikeres tevékenységére" 2001-ben hívták fel Rejtő E. Tibor figyelmét (mégpedig a nyolcadrendű vádlott Kelemen László mellett Pintér Dezső és Bogsch Attila). Kulcsár és Rejtő között "rövid időn belül baráti viszony alakult ki, amelynek következtében Kulcsár megkülönböztetett elbánásban részesült a bankon belül". Például amikor a K&H Bank 2001 júniusában összeolvadt az ABN Amro Bankkal, az új brókercégnek, a K&H Equities-nek az összes ügyfelét értesítenie kellett volna a nyitóegyenlegéről. Rejtő ekkor hagyta jóvá azt az e-mailt, melyben - hatáskörét túllépve - utasítást adott a brókercég alkalmazottainak, hogy Kulcsár ügyfeleinek értesítését bízzák a befektetési tanácsadóra. Ezzel a vezérigazgató megszegte a pénzintézet belső szabályzatát, miszerint a kapcsolattartást és az elszámolások készítését szigorúan el kell választani egymástól. Rejtő azzal is vétett a banki kódex ellen, hogy 2002 júliusában a brókercégnél betölött pozíciója meghagyásával nevezte ki Kulcsárt a bank önkormányzati és EU-projektekért felelős üzletági vezetőjének, megbízta azzal, hogy a vezető politikai, gazdasági és közéleti személyiségekkel is ő tartsa a bankszintű kapcsolatot, és hogy erről rendszeresen neki jelentsen. (Ezzel a lépéssel egyúttal kiemelte Kulcsárt a Vállalati és Befektetési Banki Divízió vezetőjének az irányítási jogköre alól.) A vádirat szerint Rejtő "személyi befolyását érvényesítve tevékenyen közreműködött a bűncselekmény leplezésében".

Kulcsárék a rendszert a számlák közötti ide-oda utalásokkal, okirat-hamisítással (hamis adásvételi szerződések, átvezetési kérelmek, belső transzferbizonylatok készítésével), valamint az ügyfelek "maximális kiszolgálásával" védték. Az ügyletek lepapírozását kezdetben Kerék Csaba, majd Kulcsár és asszisztense végezte. A sikkasztássorozat hosszú távon mégis csak úgy maradhatott rejtve, hogy Kulcsár az ügyfélkörét különleges elbánásban részesítette. Mindig fizetett, ráadásul a piaci hozamnál is magasabb nyereséget. Az ügyfél kérésére bármikor, bárhová elszállíttatta a pénzt. (Mint tudjuk, nejlonzacskóban, a "taxis Gyuszival", az ügy huszonegyedrendű vádlottjával.) Azokat a befektetési ajánlatokat, melyek balul sültek el, sikeres tranzakcióknak mutatta ki, és az ígért, magasabb hozamon számolta el, illetve ha kellett, úgy is fizette ki. Nem volt mese: ilyenkor is más ügyfelek számláihoz nyúlt. Az ügyészség szerint sikerült tisztázni, hogy kiket vezetett egyszerűen félre, amikor nem legális tranzakciók bizonylatait íratta alá, kik kaptak pénzt az aláírásukért, és hogy kik azok, akik tudták: törvényellenes ügyletekből származik a nyereségük. Az ügyészség

több gazdasági társaság

(Állami Autópálya-kezelő, Betonút, Zöld Újság Rt., Esma, Séd-Coop, Köbeta) vezető tisztségviselője ellen is vádat emelt, akik a vádirat szerint sikerdíjat kaphattak az együttműködésükért. Ez technikailag rendszerint úgy történt, hogy a hivatalos portfólióelszámolásokban Kulcsár nem az általa belengetett, a piaci szintet jelentős mértékben meghaladó hozamot mutatott ki, hanem annál legfeljebb csak néhány százalékkal magasabbat, miközben a különbözetből az adott cég tisztségviselőjét fizette ki. Kulcsár persze nem végzett valós befektetési tevékenységet, egyszerűen szabad kezet akart kapni az ügyfélpénzek felhasználásánál. (A vádirat szerint az ÁAK akvirálását követően Bitvai Miklós vezérigazgató százmilliót, Kelemen László ötvenet, a Betonút-féle szerződés megkötése után Garamszegi Gábor "legkevesebb" 227 milliót, a Zöld Újság után Forró Tamás "legalább" harmincat, az Esma után Vargáné Vasadi Julianna gazdasági igazgató három év alatt negyvenmilliót, a Séd-Coop után Ország Ágnes hatmilliót, a kőbányai önkormányzat és vagyonkezelő cége után Váradi János önkormányzati képviselő 320 milliót kapott "sikerdíjként".)

Az elkövetők a sikkasztásból származó pénzt a hazai Britton-társaságokon keresztül (melyek tulajdonosa az amerikai bejegyzésű Britton Interinvest Llc nevű offshore cég volt) építőipari beruházásokba (például a visegrádi Thermal Hotel, a nagyváradi Lotus Plaza), cégvásárlásokba (például Novoprint, Kartonpack, Pannonplast, Hungexpo) és ingatlanvásárlásokba (például Újpesti rakpart 1-3., Károly krt. 3/C) fektették, és ily módon mosták tisztára. Kulcsár vallomása szerint a befektetések nyereségének egy része szintén a rendszer deficitjét fedezte volna.

Szoboszlai Richárd fővárosi főügyészhelyettes úgy vélte, a Kulcsár-ügy azért okozott ekkora földindulást (szavaival élve: botránysorozatot), mert a rendszer összeomlását követően a romok alatt kutakodva nem lehettek tekintettel egyetlen kliensre sem, és olyanok is meg lettek szólítva, akiknek ez kellemetlen volt. Ismét láthatóvá válnak (csakúgy, mint korábban a K&H Brókerház hozamgaranciás ügyleteiből profitálók vagy a Postabank VIP-ügyfelei esetében) a közélet azon celeb-jei, akik befolyásuknak-pénzüknek-kapcsolataiknak köszönhetően "különbek", de legalábbis kiemelt bánásmódban részesülnek. Az is körvonalazható, hogyan épül fel rendszerszinten egy nagystílű gazdasági bűncselekmény-sorozat. Ugyanakkor hihetetlen, hogy a jól működő csatornát csak két, relatíve "kis hal" használja ki. A vádirat Rejtőt társtettesként nevezi meg a sikkasztásban, de az nem derül ki, hogy milyen haszna származott belőle; és ez igencsak gyengíti a vádat. Azt sem tudjuk meg, hogyan vált Kulcsár a semmiből sztárbrókerré. A sikkasztás leplezésén túl nincs szó Kulcsár értékesítési tevékenységéről, arról, hogyan sakkozott a befektetési jegyek napi piacán, vagy hogy ügyfélköre tőzsdei ügyleteit (melyek között természetesen voltak veszteségesek is) utólagosan hogyan allokálta az együttműködő, baráti ügyfelek érdekeinek megfelelően. (Mindez nyilván nem vetne túl jó fényt a pénzintézetek presztízsére.)

Az ügyészség leszögezte: a Kulcsár és társai elleni perben a fő bűncselekmény-sorozatot dolgozták fel, de a szerteágazó, bonyolult ügyben még 14 eljárás indult. A választások előtt a leggyakrabban elhangzó kérdés, hogy lesz-e politikus a vádlottak között. Az illetékes eljáró nyomozó hatóság, a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal négy eljárást indított a kapcsolódó ügyek közül, ebből két esetben a vádirat ismerteti a gyanúsított személyét (Bálint Tamás, Kodela László). A sajtóban elterjedt, hogy az ügyészség két szocialista politikus, Puch László MSZP-pénztárnok és Baja Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára meggyanúsítására készül - amihez előbb a képviselők mentelmi jogának a felfüggesztésére van szükség. A szocialista politikusok a vasárnapi Friderikusz-műsorban, A szólás szabadságában visszautasították a Kulcsár-jegyzőkönyvben olvasható vádakat, és tagadták a - hivatalos kontakton túl mélyebb - kapcsolatukat a brókerrel, és azt is, hogy pénzt fogadtak volna el tőle. Az önmagát szervező típusú politikusnak jellemző Baja Ferenc az MSZP gyengítésére törő politikai támadásnak minősítette az ellene irányuló "nemtelen kampányt", ami meglátása szerint 2006 májusáig fog tartani.

Akik nem jutottak a háromba

A Kulcsár-ügy negyedrendű vádlottja Mészáros János, a Britton-cégek társtulajdonosa üzletszerűen elkövetett pénzmosás vádjával. Az ötödrendű El Abed Hasan pénzváltó és a hatodrendű Dudás Gábor, a K&H Equities egykori üzletkötője, a Montrade munkatársa gondatlanságból elkövetett pénzmosás vétségével áll a bíróság elé. A hetedrendű Bitvai Miklóst, az ÁAK vezérigazgatóját, a kilencedrendű Garamszegi Gábort, a Betonút Rt. társtulajdonosát és vezérigazgató-helyettesét, a tizedrendű Forró Tamást, a Zöld Újság elnök-vezérigazgatóját, a tizenegyedrendű Vargáné Vasadi Juliannát folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás vétségével vádolták meg. (Bitvait okirat-hamisítással is.) Van még egy vesztegetés (Váradi János önkormányzati képviselő), két orgazdaság (a nyolcadrendű Kelemen László ügyvéd és a huszadrendű Bende Péter vállalkozó), egy sikkasztás (Ország Ágnes, a Séd-Coop főkönyvelője, a tizenkettedrendű vádlott), négy bűnpártolás (Csuka László, az Equities vezérigazgatója, Tóth Róbert, az Equities vezető üzletkötője, Vigh Szabolcs, a K&H Equities ügyvédje és Nagy Károly, az Autó Danubia ügyvezetője), öt okirat-hamisítás (Vígh Szabolcs, valamint Balassa Katalin és Pinizsi Hajnalka - mindkettő a K&H Equities személyi asszisztense -, Nagy Károly és a huszonegyedrendű Szekér Gyula személyfuvarozó). Ennyi.

Neked ajánljuk