Elsőfokú ítélet a Várhegyi-perben: Úgy ment, hogy maradt

szerző
T. Cs.
publikálva
2001/46. (11. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

a vesztegetés vádja alól; az ítélet szerint nem történt bűncselekmény, amikor helyi vállalkozók a Mahir Szolnok Kft.-n keresztül 1,3 millió forinttal támogatták fiktív számlák fejében a Fidesz és Várhegyi 1994-es önkormányzati választási kampányát. A részben elmarasztaló ítélet ellen fellebbezést nyújtott be az elítélt. Várhegyi Attila

a vesztegetés vádja alól; az ítélet szerint nem történt bűncselekmény, amikor helyi vállalkozók a Mahir Szolnok Kft.-n keresztül 1,3 millió forinttal támogatták fiktív számlák fejében a Fidesz és Várhegyi 1994-es önkormányzati választási kampányát. A részben elmarasztaló ítélet ellen fellebbezést nyújtott be az elítélt. Várhegyi Attila csak a kormányzati munkától válik meg, a közéletből nem távozik: továbbra is a Fidesz országos választmányának elnöke marad."Különösen fontos, hogy a bíróság a számomra súlyosabbik ügyben, a vesztegetés vádpontjában bűncselekmény hiányában mondta ki a felmentő ítéletet. Ez ugyanis összefügg azzal, hogy az ember tisztesség dolgában hogy áll saját magával" - nyilatkozta újságíróknak Várhegyi Attila a bírósági folyosón az ítélethirdetés után pénteken déltájban. Az elmarasztaló ítélet ellen (a hanyag kezelés vétségének megállapítása miatt) fellebbez - mondta, ám ennél részletesebben nem szólt további terveiről.

Az NKÖM politikai államtitkári posztjáról történt lemondás hírét péntek délután fél öt körül közölte a Magyar Távirati Iroda; két órával azután, hogy a minisztérium tudatta, este hatkor Várhegyi zártkörű sajtóbeszélgetést tart, amelyen - tette hozzá a minisztériumi sajtós - az államtitkár fontos bejelentést is tesz.

Jobbra el

Várhegyi Attila az RTL Klub riporterének és e sorok írójának fél hatkor azt mondta: 1996 óta, amikor a szolnoki rendőrkapitányság nyomozást indított ellene hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt, illetve 1998 júliusa óta, amikor a kulturális tárca államtitkára lett, időröl időre gondosan mérlegelte, hogy milyen érvek szólnak a politikában maradás, és milyenek a távozás mellett. Az ítélet számára igazolta, helyesen tette, amikor a maradás mellett döntött, hiszen, mint mondta, nem igazolódott, hogy 190 millió forintos vagyoni hátrányt okozott Szolnoknak. (A bíróság szerint a kár amiatt keletkezett, hogy az ottani közgyűlés felbontotta a Várhegyi szerint a város számára előnyös szerződéseket; a szakértői vélemények ellentmondásosak voltak - S. A.) "Nagyon sokan törölték belém a cipőjüket, vagy rúgtak belém." Most viszont elérkezett az idő a távozásra, mert "bármilyen piciny pontban is, de elmarasztaló ítélet született, még ha nem jogerős is". Lemondásával a kormányt kívánja tehermentesíteni, és ezt diktálta számára a választók előtti elszámolás igénye. "Elég volt" továbbá neki és a családjának a folyamatos küzdelem öt és fél éven át - mondta Várhegyi.

Az államtitkár a bíróságról a miniszterelnökhöz ment. Lemondását Orbán Viktor azonnal elfogadta. A kormányfő másnap reggeli televíziós interjújában kifejtette: ha a bíróság elmarasztal egy politikust, annak le kell vonnia a konzekvenciát. A miniszterelnök úgy vélte: amennyiben a másodfokon felmentenék, Várhegyi Attila visszatérhetne hivatalába.

Várhegyi viszont továbbra is a Fidesz országos választmányának elnöke marad. Hétéves vezetői múlt után legutóbb 2001. június 16-án elsöprő többséggel választották újra (négy küldött nem szavazott rá). Az érintett szerint a bizalom annak köszönhető, hogy ő mindvégig teljes nyíltsággal tájékoztatta a testületet az ellene folyó büntetőeljárásról. Elhatározásában az is szerepet játszott, hogy nem akart "szívességet tenni az ügy kirobbantóinak" azzal, hogy minden közéleti posztjáról lemond.

Az ítélet

A bírói mérlegelésnek két ponton volt meghatározó szerepe a Várhegyi-perben.

A hűtlen kezelés hanyag kezeléssé történt vádirati minősítést a bírói indoklás helybenhagyta: Várhegyi Attila mulasztást, illetve törvényszegést követett el. A belvárosi telkek eladásáról szóló szerződéseket ugyanis úgy írta alá, hogy nem vetette azokat össze a közgyűlési dokumentumokkal, így a szerződések tartalma eltért a közgyűlés szándékától. Várhegyi lemondott az egyik - a vesztegetésben is érintett céggel kötött - szerződésben az elidegenítési tilalom jogáról, és nem írta elő a 26 000 forint/négyzetméter vételár megfizetését a közművesítési kötelezettség mellett; mulasztása ebben áll. Az ítélet szerint Várhegyi magatartása részben szándékos (törvényszegés), az eredményt tekintve azonban gondatlan, ezért a bíró nem a súlyosabbnak minősülő hűtlen kezelés bűncselekményében marasztalta el. Az indoklás szerint nem bizonyítható az sem, hogy a vagyoni hátrány túllépi a "különösen nagy" minősítést, az ötmillió forintot; a kárt pedig maga az önkormányzat okozta a szerződések felbontásával. Noha a bíró leszögezte, hogy "nem egy biciklitároló bővítéséről volt szó, és ilyen nagy értékű szerződések esetében egy polgármesterrel szemben magasabb az elvárhatóság követelménye", a jogi érvelés felveti a kérdést: elképzelhető-e, hogy Várhegyi Attila azért nem vette észre a közgyűlési felhatalmazástól való eltérést, mert nem kellő körültekintéssel járt el? A bíró e kérdésre igennel felelt.

A vesztegetés vádjáról a bíróság azt állapította meg, hogy Várhegyi és a másodrendű vádlott Simó József (a volt kampánymenedzser, a helyi Mahir volt ügyvezetője, a vád koronatanúja) nem, míg az 1,3 millió forintot a ´94-es polgármesteri és önkormányzati pártkampányra átutaló szolnoki vállalkozók "bizonyítékok hiányában nem" követtek el bűncselekményt. (A vádat képviselő Pest Megyei Főügyészség fellebbezést nyújt be, kérve, hogy a bíróság a vesztegetés bűntettében is állapítsa meg Várhegyi és Simó bűnösségét.) A per korábbi szakaszából ismert, hogy a Központi Bűnüldöző Igazgatóság (KBI) előtt 1997 őszén tanúvallomást tett Simó József önmagát, a cégeket és Várhegyit is bűncselekménnyel vádolta meg. Simó szerint a Mahir Szolnok Kft. a kampánytámogatásért fiktív számlákkal "fizetett" a vállalkozóknak. ´ mint kampánymenedzser és ügyvezető egy személyben, a tőlük kapott pénzt elkülönítve kezelte, és abból finanszírozta Várhegyi és a Fidesz helyi választási hadjáratát; ebből lettek a választási plakátok. A cégekkel - állítása szerint - minden esetben Várhegyi utasítására tárgyalt. Várhegyi Attila viszont azt vallotta: Simó teljes egészében magára vállalta a pénzszerzést, mert a Mahirt jól menő cégnek nevezte, és - mint Várhegyi fogalmazott volt beosztottjának szavait felidézve - ennyivel tartozik annak a pártnak, amely őt "jutalomként" ilyen álláshoz juttatta. Az eltérő vallomások miatt a bíróság februárban arra hívta föl az ügyész figyelmét, hogy a vesztegetés ügyében van lehetőség a vád módosítására.

Az ügyész két nappal az ítélet meghozatala előtt ráébredt, hogy nincs mit tennie és módosítani fog: a hatrendbeli vesztegetésből egyrendbeli lett, az indítvány pedig felfüggesztett börtönbüntetésre változott.

Kéz kezet

Hiába állította Simó, hogy a pénzt ő maga költötte el (hogy Várhegyi kampányára mennyit, az nem volt összegszerűsíthető), azt nem lehetett bizonyítani, hogy a kedvezményezett előzetesen lepacsizta volna a cégvezetőkkel a boltot. A bíró által "maradékbűncselekménynek" nevezett hókuszpókusz ugyan "formálisan" vesztegetés, ám hiányzik a bűncselekmény megvalósulásához nélkülözhetetlen társadalomra veszélyesség. (A Büntető törvénykönyv 10. § 2. bekezdése szerint az a tevékenység vagy mulasztás minősül ilyennek, amely a társadalmi vagy gazdasági rendet, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti; ezt a bíróság minden esetben külön megvizsgálja.) Az ügylet megsértette az önkormányzati választásokról szóló törvényt és a párttörvényt, ám nem ingatta meg az államapparátusban dolgozó hivatalos személyek működésének tisztaságába vetett hitet - szólt a verdikt. Pártot meg finanszírozhat cég, ám csak úgy, ha az összeg közvetlenül a pártkasszába folyik be.

A nyomozó hatóságok és a bíróság számára kevés volt a vesztegető feltáró vallomása ahhoz, hogy elég bizonyítékot szerezzenek magáról a vesztegetésről. Megjegyzendő, hogy a korrupció elleni törvénycsomag részeként benyújtott büntető törvénykönyvi módosítás vonatkozó paragrafusába foglaltak szerint, ha a vesztegető azelőtt tesz beismerő vallomást, mielőtt a bűncselekmény a hatóság tudomására jut, mentesül a felelősségre vonás alól. Ez a szabálymódosítás - mint azt Hende Csaba igazságügyi politikai államtitkár többször is elmondta - a korrupció elleni harc egyik csodafegyvere volna, hiszen fontosabb érdek a korrupt hivatalos személyek leleplezése, mint a vesztegető megbüntetése. A Várhegyi-ügy másodrendű vádlottját az sem tartotta vissza, hogy ilyen jogszabály híján simán a dutyiba küldhette volna őt a bíróság. Peche volt: hiába jelentette föl Várhegyiéken kívül önmagát is, vallomásával homlokegyenest ellenkező tanúvallomást tett Várhegyi Attila, és mivel többen nem voltak jelen a vesztegetésnél, felmentettek mindenkit. Amit még Simó sem úszhatott meg.

Somos András

Az utolsó SZó jogán

Nem mondom, hogy ártatlan vagyok, mert valahol azt olvastam, hogy annak, aki ezt mondja, úgysem hisznek; a filmekben is így van ez - mondta Várhegyi Attila vádlott múlt pénteken az ítélethozatal előtt, az utolsó szó jogán.

Az államtitkár megköszönte a bíróságnak a korrekt, tisztességes eljárást, és köszönetet mondott mindazoknak, akik kitartottak mellette és "nem törölték belém a lábukat az elmúlt öt és fél évben".

A másodrendű vádlott, a vád tanúja, Simó József sem mondta, hogy ártatlan. Sőt - meglepetésre - semmit sem mondott. Az államtitkár egykori kampányfőnöke és párttársa nem kívánt élni jogával. Minek húzni az időt; és így gondolta az ügy további nyolc, különböző rendű vádlottja is.

A bíró elmagyarázta, milyen bonyolult ügy is ez; hogy senki - államtitkár és vádlott-társak, ügyész és ügyvédcsapat, kamerák és fényképezőgépek - se csodálkozzon azon, ha most a megszokottnál egy kicsit hosszabb időre vonulna vissza; tanakodni és jól meggondolni az ügyész néhány napja módosított vádiratát. Mert ő, a bíró is gondolkodott az évek során; hogy Várhegyi Attila ugyan felhatalmazás nélkül eladott néhány ingatlant, kárt okozva ezzel a városnak, és a vevők között tényleg van néhány Fidesz-kampánytámogató, de mit is jelent ez? Lehet, hogy Várhegyi csak gondatlan volt és figyelmetlen vagy hanyag. Mert az ellenkezője nem bizonyítható.

Másfél óra bírói tanácskozás benn. Kinn is megbeszélések: Várhegyi az ügyvédjével; Simó a Várhegyi ügyvédjével; Várhegyi háromfős sajtóstábja az újságírókkal - gyűjtötték az interjúkérelmeket, mert az államtitkár nyilatkozik az ítélet után.

Az ítélet 300 ezer forint; ennyi jön ki, ha 150 nap fogházbüntetést napi kétszáz forinttal beszorzunk, mondta a bíró. Várhegyi Attila hanyagul kezelte az önkormányzati vagyont. "A szándékosság nem bizonyítható." A büntetés kiszabásakor azt is figyelembe kellett venni, hogy az államtitkár büntetlen, több kiskorú gyermek édesapja, és hosszú idő telt el az események óta, indokolt a bíró.

A vesztegetés ugyancsak nem bizonyítható. Támogatták ugyan 1 millió 300 ezerrel Várhegyi ´94-es kampányát a vádlott szolnoki vállalkozók, de "az kétséget kizáró bizonyossággal nem volt megállapítható, hogy a munka nélküli pénzmozgás és fiktív számlamozgás az elsőrendű vádlott és a cégvezetők megbeszélésének lett volna az eredménye" - indokolta döntését Hrabovszki Zoltán bíró.

Az ítélet nem jogerős. Az államtitkár a tényállás téves megállapítása miatt fellebbez; számára a "teljes" felmentő ítélet a cél - magyarázta rögtönzött sajtótájékoztatóján, a bíróság folyosóján. És hozzátette: "Emlékezzenek, hogy honnan is indult ez az ügy, hogy mi mindent is mondtak nekem ezzel kapcsolatban, mi mindennel vádoltak."

És hogy mindennek a vége - egyelőre - a pénteki bírósági ítélet. Ez lett belőle.

tcs

A kezdetek

Szolnokon mindenki mindenkiről tud mindent; legalábbis azokról, akik számítanak.

Várhegyi Attiláról azonban még a jól értesültek sem tudtak semmit, amikor farmerban és pólóban egy Wartburggal megérkezett a városba 1987-ben, hogy kezdő magyar-népművelés szakos tanárként napközis oktató legyen az egyik általános iskolában. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola befejezése után, 1988-ban szerzett még egy diplomát a szegedi egyetem bölcsészkarán. Saját bevallása szerint magyar szakos hallgatóként elsősorban nyelvészettel foglalkozott; kidolgozott egy új szövegalkotási modellt, és novellákat írt meg egyfelvonásosokat. Mint arról a HVG portrérovatában az államtitkár maga beszámolt, novelláit a KISZ Központi Bizottsága díjjal jutalmazta a nyolcvanas években, egyfelvonásosaiból pedig publikált egyet a Tiszatáj is. Kerestük mi is a nagy múltú folyóirat megporosodott nyolcvanas évekbeli számait, ám Várhegyi-művet nem találtunk. Érdeklődtünk a lap szerkesztőségénél is, arra gondolván, hogy esetleg álnéven írt. De a főszerkesztő nem emlékezett Várhegyi-egyfelvonásosra. Egykori szegedi egyetemistáknak viszont rémlett, hogy létezett (tán Tiszavirág címmel) egy bölcsészkari lap - esetleg abban, de mérget nem vennénk rá.

1989-ben megalakult a Fidesz szolnoki szervezete. A hőskorszakban az akkor egy szolnoki ügyvédi irodában dolgozó Lévai Anikón és férjén, Orbán Viktoron meg Várhegyin kívül két tagja volt az alapszervezetnek. Az 1990-es választásokkor is alig voltak többen tíznél; az első helyhatósági választásokon nem is tudtak mind a 17 körzetben jelöltet állítani. Ám az önkormányzatba végül tízüket beszavazta a város változást áhító lakossága.

Várhegyi Attila alpolgármester lett. Az SZDSZ-es polgármester lemondása után - 1991 decemberében - már ő Szolnok első embere.

1991 nyarán a képviselő-testület elhatározta: impozáns komplexumot szeretne a volt pártház parkolója és a körülötte lévő üres tér helyére. A 64 ezer négyzetméter beépítésének érdekében megtették az első lépéseket: a komplexum tervét beleírták a város rendezési tervébe. Kivitelezőből sem volt hiány: a jó üzletnek látszó építkezésbe többen is belevágtak volna. Ám a részletes rendezési terv kérdésében nem sikerült dűlőre jutnia a képviselő-testületnek, ezért a türelmetlen vállalkozók megnyugtatására kieszelték: opciós szerződéseket kötnek a munkák elvégzésére a három reménybeli kivitelezővel, hogy mindenki lássa: a város szándékai komolyak.

1995 februárjában az önkormányzatot mégis egy 115 millió forintos kártérítési per lehetősége fenyegette. A tervezett Baross utcai komplexum addig birkatürelemmel várakozó reménybeli építői ugyanis berágtak, amikor megtudták: a munkálatok megkezdéséhez két éve hiányzó részletes rendezési terv megszületett, de a megbeszéltektől eltérő módon. A dokumentum váratlanul a kivitelezők nyakába varrta a pártház környéki terület közművesítésének meglehetősen költséges feladatát is - anélkül, hogy e költségeket levonták volna a telkek árából. Így az üzlet épp annyival lett volna jobb a városnak, amennyivel rosszabb a három cégnek: a Profil Mérnöki Iroda Kft.-nek, az Ungarcenter Kft.-nek és az L + L Mérnöki Irodának. A vállalkozók ultimátumot intéztek a városhoz: vagy megkapják a telkeket ingyen, és akkor vállalják a közművesítést, vagy perre viszik a vitát. A konfliktus hatékony kezelésére csak Várhegyi Attila volt képes. A közgyűlés felhatalmazása alapján végül ő és az általa megbízott jegyző foglalkozott a vállalkozókkal. Meg is egyeztek: elfogadták a vállalkozók feltételeit, hogy 26 ezer Ft/nm áron juthatnak a telkekhez, amit nem kell kifizetni, hanem ilyen értékben kell elvégezni a közművesítést. A telket be kell építeni, és három évig nem lehet eladni. A szerződést a város nevében a polgármester alá is írta. Aztán délután az egyik cég képviselője visszajött egy újabb papírral. Várhegyi ezt is aláírta. Így mondott le a Profilnak eladott telekre vonatkozó elővásárlási jogról - ami praktikusan annyit jelent, hogy igent mondott arra az üzletre, amelyben a cég a délelőtt megvett telket 9,3 millió forinttal drágábban továbbadta az OTP-nek. Mindez 1996 nyarán jutott el a képviselők tudatáig, amikor az előző évi költségvetést elemző könyvszakértő megállapította: a vevők nem kaptak számlát a várostól, és nem is fizettek a telkekért. Eseti bizottság alakult a történtek kivizsgálására az MSZP városi elnöke, Bartha István vezetésével. Megállapították: a várost kár érte, Várhegyinek nem lett volna joga egyedül, a közgyűlés nélkül aláírni. Ez az esemény volt a kiindulópontja mindannak, ami végül a perhez vezetett.

Az 1994-es parlamenti választások kudarca utáni pártkongresszuson a vereség okát néhányan Orbán Viktor és az 1993 óta frakcióvezetői tisztséget is betöltő Kövér László diktatórikus vezetési stílusában látták. Ám a kongresszuson többen szólaltak fel Orbánék mellett, mint ellenük. Várhegyi Attila az elsők között támogatta a pártelnököt. Épp ezért - bár váratlan volt - nem okozott különösebb meglepetést a párton belül, amikor Orbán javaslatára elindult az országos választmány elnöki posztjáért, amit el is nyert.

Várhegyi Attila a mérleg jegyében született. Ahogy ő mondja magáról: "Mindig egyensúlyra törekszem. Készségesebb lettem az idők során a kompromisszumokra, és kerültem a konfliktusokat."

T. Cs.

szerző
T. Cs.
publikálva
2001/46. (11. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra