Egyházak térnyerése a magyarországi közoktatásban

Eredendő bűn

Belpol

Az Alaptörvényben elismert egyházak számára megnyitott ingyenes ingatlanszerzési lehetőség része annak a folyamatnak, amelyben a politikai hatalom a világi közoktatást minden módon ellehetetleníti, az egyházi fenntartású iskolák lehetőségeit pedig egyre bővíti. Az egyházaknál sem mindenki örül ennek.

Egy decemberi törvénymódosítás szerint az egyházak ingyenesen megkaphatják azokat az ingatlanokat, amelyekben hitéleti vagy közcélú tevékenységet folytatnak – még akkor is, ha soha nem volt az övék. Iskolákat és óvodákat is, s csak a mértékletesség, e szép emberi tulajdonság szabhat gátat az egyházak bírvágyának. Mindez lényegében egyetlen szavukba kerül, az önkormányzatoknak nincs mérlegelési lehetőségük. (Lásd: Az úr szerény szolgái, Magyar Narancs, 2023. március 8.) Hogyan jutottunk el a fakultatív hitoktatástól idáig?

Ahogyan az a Fidesz-univerzumban már megszokott, ez esetben is azzal indult minden, hogy a jobboldal kreált egy megoldásra váró „súlyos” helyzetet, amin mindenképpen javítani akart. Semjén Zsolt és Szászfalvi László, a KDNP képviselőcsoportjának tagjai 2010 májusában a közoktatási törvény módosítását kérték az Országgyűléstől arra hivatkozva, hogy a hatályos jogszabály „diszkriminálja az egyházi intézményeket”. Mégpedig úgy, hogy teljesíthetetlen anyagi terheket ró azokra az önkormányzatokra, amelyek az egyházaknak adnák át a közoktatás feladatát. Addig, ha egy önkormányzat átadta a fenntartói jogot, meghatározott ideig fizetnie kellett az egyházaknak járó úgynevezett kiegészítő támogatás összegét (ez kezdetben két év volt, majd három, végül öt). A 2010-es módosítás nyári elfogadása után az év szeptemberétől az államra szállt ez a kötelezettség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.