Egy decemberi törvénymódosítás szerint az egyházak ingyenesen megkaphatják azokat az ingatlanokat, amelyekben hitéleti vagy közcélú tevékenységet folytatnak – még akkor is, ha soha nem volt az övék. Iskolákat és óvodákat is, s csak a mértékletesség, e szép emberi tulajdonság szabhat gátat az egyházak bírvágyának. Mindez lényegében egyetlen szavukba kerül, az önkormányzatoknak nincs mérlegelési lehetőségük. (Lásd: Az úr szerény szolgái, Magyar Narancs, 2023. március 8.) Hogyan jutottunk el a fakultatív hitoktatástól idáig?
Ahogyan az a Fidesz-univerzumban már megszokott, ez esetben is azzal indult minden, hogy a jobboldal kreált egy megoldásra váró „súlyos” helyzetet, amin mindenképpen javítani akart. Semjén Zsolt és Szászfalvi László, a KDNP képviselőcsoportjának tagjai 2010 májusában a közoktatási törvény módosítását kérték az Országgyűléstől arra hivatkozva, hogy a hatályos jogszabály „diszkriminálja az egyházi intézményeket”. Mégpedig úgy, hogy teljesíthetetlen anyagi terheket ró azokra az önkormányzatokra, amelyek az egyházaknak adnák át a közoktatás feladatát. Addig, ha egy önkormányzat átadta a fenntartói jogot, meghatározott ideig fizetnie kellett az egyházaknak járó úgynevezett kiegészítő támogatás összegét (ez kezdetben két év volt, majd három, végül öt). A 2010-es módosítás nyári elfogadása után az év szeptemberétől az államra szállt ez a kötelezettség.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
