Az ország legelmaradottabb vidékén, a Csereháton lévő Tomoron nincs munkalehetőség, a falu lakóinak többsége képzetlen, sokuk még az általános iskolát sem fejezte be - segélyekből és alkalmi munkákból tengődnek. A faluban nincs iskola, a többségükben cigány gyerekek a szomszédos Lak általános iskolájába járnak, de csak kevesen tanulnak tovább. Az érettségizett csereháti romák aránya az elmúlt években mindössze egy százalék volt. A tanuláshoz gyakorlatilag minden feltétel hiányzik: a házak nagy részében nincs villany, nincs fűtés, az iskolában nincs délutáni napközi, a szülők pedig nem tudnak segíteni a tanulásban. A helyi diákok egyetlen segítségét a Rom Som Alapítvány vezette, európai uniós forrásokból működő tanoda jelentette, ahol délutánonként képzett, tapasztalt pedagógusok foglalkoztak a gyerekekkel, akiket étellel és fűtött szobákkal vártak.
Már amikor volt pénz
minderre. 2008 májusa óta a tanoda nem működik: a tanárok új állást kerestek, a gyerekeknek maradtak a csellengéssel töltött délutánok.
Nemcsak a tomori, hanem az ország szinte összes tanodája így járt. (A hasonló sorsú szekszárdi tanodáról lásd: Az utolsó fillérig, Magyar Narancs, 2007. május 3.) Nagy részük ma már nem működik - bár erről pontos információja sem az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak (OKM), sem a minisztérium támogatáskezelő igazgatóságának nincs. Lapunknak nyilatkozó tanodavezetők szerint hiába nyertek civil szervezetek több tízmilliót a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programon (HEFOP), a pénz nagy része késve érkezett, több szervezet pedig - a tomorihoz hasonlóan - máig nem tudta lehívni a támogatás teljes összegét. Rendszeres bevétel hiányában nem működtethették a készségfejlesztő, felzárkóztató jellegű intézményeket. A tanárok és a diákok szétszéledtek, a civil szervezetek több millióval tartoznak bankoknak, közüzemi szolgáltatóknak. A több százmillió forint ellenére a tanodaprogram megbukott.
Pedig a magyarországi tanodák története biztatóan kezdődött a kilencvenes évek második felében. Addigra nyilvánvalóvá vált, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, többségükben roma fiatalok továbbtanulási esélyeit javítani, az iskolai lemorzsolódás arányát pedig csökkenteni kell. Ezt a feladatot azonban - az oktatási kutatások adatai szerint - az általános iskolák egyedül nem tudták, és máig sem képesek elvégezni. Szükség volt egy délutáni, az iskolai napközinél hatékonyabb foglalkozás fejlesztésére, valamint annak megtanítására, hogyan lehet a szabadidőt hasznosan eltölteni - mindezt úgy, hogy az anyagilag is hátrányos helyzetben lévő diákoknak ez ne kerüljön pénzbe. Az ország első tanodája, a józsefvárosi 1997 szeptemberében negyvenöt diákkal kezdte meg foglalkozásait, majd pár éven belül alapítványi és egyházi pénzekből az ország több pontján létrehoztak hasonló intézményeket. A sikereken felbuzdulva 2004-ben és 2005-ben a HEFOP programon belül több százmillió forintot különítettek el tanodák alapítására és működtetésére. A tervek megérkeztek, a két pályázatban összesen ötvenhét szervezetet támogattak, a legtöbben tizenöt-húszmillió forint közti öszszeget nyertek. Minden jól alakult - egészen az első kifizetések időpontjáig.
"Ez a két pályázat tönkretette azokat a tanodákat is, amelyek már korábban is működtek, és kézzelfogható eredményeket értek el a diákoknál" - mondja Szomora Szilárd, a Nógrád megyei Bátonyterenyén hatvannégy diákkal és tizenöt pedagógussal előreláthatólag idén januárig működtethető tanoda vezetője. "Az elképzelés jó volt, de a finanszírozás katasztrofális. Ugyan több tízmilliót nyertünk, rendszeresen olyan filléres gondokkal küzdöttünk, mint például az áramszámla kifizetése. A korábbi támogatóinktól pedig már nehezebben kaptunk segítséget, hiszen miért is adnának egy olyan szervezetnek pluszpénzt, amely nyert egy nagy összeget uniós forrásból?"
A sikeres pályázók több hónapos késésekkel kapták meg az elnyert támogatás részleteit az Oktatási és Kulturális Minisztérium Támogatáskezelő Igazgatóságától (OKMT). A támogatási szerződés szerint határidőre beadott, helyes pénzügyi elszámolás esetén a támogatáskezelőnek hatvan napon belül ki kellett volna fizetnie az aktuális összeget a tanodákat működtető szervezeteknek - ám a határidőt a hivatal rendszeresen nem tartotta. "Többször előfordult, hogy beadtuk az elszámolást, hatvan napig semmiféle viszszajelzés nem érkezett, majd a hatvanadik napon kértek hiánypótlást. Így büntetlenül
húzták-halasztották
a kifizetéseket, miközben mi teljes anyagi csődbe sodródtunk" - mondja Bohn Katalin szociológus, a tomori tanoda szakmai vezetője. Más tanodavezetők elmondása szerint az utóbbi egy-két évben már olyan legendák keringtek a szakemberek között, hogy csak akkor fizet pontosan a támogatáskezelő, ha az adott alapítvány tévéstábbal a háta mögött sürgeti őket.
Hanyecz Andrea, az OKMT tanodákért felelős csoportvezetője elismeri, hogy a koordinátorok és ügyintézők gyakori váltása lassította a folyamatokat, ráadásul 2006-ban több változás is történt az igazgatóság feladatkörében. "De késnek a benyújtott jelentések is, korrigálni, pótolni kell az iratokat, ráadásul a támogatást két rendszeren kell végigfuttatni, ami hosszadalmas ügyintézést eredményez" - magyarázza Hanyecz Andrea.
A késő milliók kivétel nélkül minden szervezetet lehetetlen helyzetbe hoztak. "Hónapokig nem tudtunk fizetést adni a tanárainknak, sokszor még az utaztatásukhoz szükséges egy-kétezer forint sem volt meg. Ezért gyorsan váltották egymást a pedagógusok, ez pedig egyáltalán nem volt jó hatással a szakmai munkára" - mondja Bohn Katalin, hozzátéve, hogy sok szervezetnek a közüzemi számlák kifizetése és a tanítási eszközök megvásárlása is gondot okozott.
Volt, ahol több hónapra be kellett szüntetni a délutáni foglalkozásokat, mert nem volt rá pénz, így azonban a diákok is szétszéledtek. A kényszerleállások további anyagi gondokat is okoztak: az uniós pályázatok utófinanszírozásúak, vagyis a pénzt csak elvégzett, kifizetett, számlákkal bizonyítható projektekre utalhatja a támogatáskezelő. Ördögi kör: ha hosszú ideig nincs pénz, a tanodák nem tudják megszervezni a tervezett programokat, ahogyan fizetés nélkül a tanároktól sem kérhetnek számlát - és így a következő összeget sem tudják lehívni.
Így hát - hogy a kifizetések közötti időben is tudjanak működni, és hogy valóban meg tudják szervezni a programokat - jó néhány tanoda többmilliós hitelt vett fel, amelyek visszafizetésére egyelőre nincs lehetőségük; ha a hitel öszszegét fedezi is a végül megkapott pályázati pénz, a kamatokat nincs miből törleszteni. Egy kelet-magyarországi tanodavezető szerint a finanszírozási problémák kikerülése érdekében több tanoda olyan számlákat is benyújtott, amelyek nem voltak valódiak - ám csak ezek menthették meg őket a teljes csődtől.
Nemcsak pénzügyi, hanem szakmai furcsaságok is övezik a tanodaprogramot. Információink szerint van olyan tanoda, amelyről csak egy pár héttel ezelőtti záró ellenőrzésen derült ki, hogy egy olyan garázsban működik, ahol maximum tíz ember fér el, miközben a támogatás feltétele a harmincas létszám volt. De az elvileg jól működő intézmények is vegyes szakmai tevékenységet végeztek: azt ugyanis,
hogy mi is pontosan
a tanoda, eddig nem határozták meg. Van, ahol egyszerű délutáni korrepetálást, máshol viszont képesség- és készségfejlesztést végeztek modern pedagógiai módszerekkel. Bár mind a 2004-es, mind a 2005-ös pályázati kiírás tartalmazott bizonyos feltételeket, a tanítás módszertanát senki sem szabályozta.
Több tanodavezetőnek az sem világos, hogyan szolgálja a diákok fejlődését az a 2008-as táboroztatási pályázat, amelyet a HEFOP-on sikeresen részt vevő iskoláknak és tanodáknak hirdettek meg a megmaradt európai uniós pénzekből. Az oktatási intézmények és a csődközeli helyzetben lévő civil szervezetek három- és tízmillió forint közötti összeget - amely legalább negyed-fél évig, de akár egy egész tanéven át fedezhetné kiadásaikat - nyerhettek egy egyhetes táborra. Az oktatási minisztérium egy listát is összeállított azokról a szálláshelyekről, amelyek belemennek az utólagos fizetésbe. A legtöbb tanoda a tizenhárom szállodából és táborhelyből álló lista első helyén álló háromcsillagos balatonmáriafürdői hotelben foglalt szállást, ahol aztán akadtak problémák: volt olyan csoport, amelyet öt nap után hazaküldött az igazgató.
A kilencedikes Petrovics Roland négy éve jár az ezerkétszáz fős, csak romák lakta falu, Alsószentmárton tanodájába. Azt mondja, csak itt lehet hasznosan és kellemesen eltölteni a hétköznap délutánokat, mert külön foglalkoznak vele a tanárok, ráadásul filmklub és sport is van minden héten - és úgy néz ki, jó ideig lesz is. Ma ugyanis már csak azok a tanodák működnek, amelyeket anyagilag segít az önkormányzat, egy magánszemély vagy valamelyik egyház. Alszószentmárton ez utóbbiak közé tartozik, ahogyan Kaposfő és Esztergom tanodája is.
Az általunk megkérdezett civil szervezetek szerint a tanodák körüli siralmas pénzügyi és szakmai helyzetet egyedül a normatív támogatás szüntethetné meg - vagyis a tanodás diákok után az állam nemcsak az iskolának, hanem a szervezetnek is fizetne fejkvótát. Ehhez azonban pontosan meg kell határozni, milyen feladatot lát el egy ilyen oktatási intézmény, és egységesíteni kell a módszereket is. "Ez azonban nem olyan egyszerű, hiszen arra a kérdésre, hogy mi a tanoda, mindenki mást fog válaszolni. A tanodáknak ráadásul pont az az erősségük, hogy nyitottak, tudnak reagálni az adott helyzetre. A túlszabályozás megöli ezeket az intézményeket. Ugyanakkor a szervezeteknek szükségük van a létbiztonságra. Úgy nem lehet dolgozni, hogy időnként be kell zárni az épületet, haza kell küldeni a tanárokat és a diákokat. Aki emberekkel foglalkozik, annak rendszerességre és állandóságra van szüksége" - mondja Molnár Éva, az alsószentmártoni tanoda vezetője.
A harmadik tanodaprogramot a napokban írták ki - szigorúbb szabályoknak kell megfelelni, mint az eddigi két pályázaton. Meghatározták, milyen típusú helyiségekben lehet foglalkozást tartani, milyen végzettségű tanárt kell alkalmazni, és azt is, hogy milyen korú és milyen családi hátterű gyerekek járhatnak tanulni. Információink szerint több még működő vagy vegetáló tanoda úgy döntött, hogy az eddigi negatív tapasztalatok miatt nem adja be pályázatát. Sőt, olyan tanoda is van, amely beperelné az OKMT-t, ha más károsult szervezet is csatlakozna hozzá - egyelőre azonban még senki sem tette meg ezt. A legtöbben ugyanis félnek attól, hogy akkor soha nem kapnák meg azokat a megnyert, de még el nem utalt pénzeket, amelyek megmenthetnék őket a csődtől.
