Enyhítés
Az ország egyik, súlyos rákbetegeket kezelő kórházában orvosok számoltak be a lapunknak arról, hogy, ha tetszik, ha nem, az az elfogadott kezelési mód, amellyel betegeik utolsó hónapjainak, heteinek vagy napjainak szenvedését enyhítik, végül maga is lehet a halál kiváltó oka.
A tumoros betegeknek, főleg, ha a csontozatban is kialakul a rák áttétje, iszonyú szenvedéseket kell kiállniuk. A tüdőrákosokat emellett nehezített fulladásos rohamok is kínozzák. A végső stádiumban az ilyen betegek morfinszármazékot kapnak. Ez enyhíti a fájdalmat, és légzéskönnyítő hatása is van.
A morfin kábítószer: hozzá lehet szokni, ezért a fájdalomcsillapító hatás elérése érdekében fokozatosan emelni kell a dózist. Csakhogy egy bizonyos adagnál - ennek mértéke mindegyik betegnél más - megáll a légzés, és a fájdalomcsillapítás mellékhatásaként meghal a beteg. Aki amúgy is meghalt volna, csak elviselhetetlen kínok között, egy-két nap, hét vagy akár hónap múlva.
Kérdés, ilyenkor ki vagy mi okozta a halált: a morfint beadó orvos vagy az alapbetegség, a gyógyíthatatlan rák? Orvosok elmesélték: volt egy páciensük, akinek a hozzátartozói nem engedték a morfinos fájdalomcsillapítást. A magatehetetlen, lebénult, borzasztó fájdalmakkal küzdő beteg nem tudott tiltakozni rokonai döntése ellen. Szörnyű volt végignézni szenvedését; végül a családtagjai belátták, szükség van a kábítószeres fájdalomcsillapításra.
Passzív eutanáziának tekinthető-e, ha egy végső állapotban lévő páciensnek nem adnak antbiotikumot a fekvőbetegeknél oly gyakori tüdőgyulladás kialakulásának elkerülésére? Orvosi forrásaink egybehangzóan leszögezték: megelőző antibiotikumos kezelést nem alkalmaznak kórházainkban, főleg nem tumoros betegeknél.
Ellenpéldaként egy esetet emeltek ki, egy 56 éves tüdőrákos betegét. Az ő életét egy hónappal hosszabbította meg az antibiotikumos kezelés; ez egymillió forintjába került a kórháznak, amit az egészségbiztosító nem finanszírozott. A homogén betegcsoportra épülő magyar egészségügy-finanszírozási rendszer nincs tekintettel az orvosok hippokratészi esküjére; a "mindent a betegért" elvet korlátok közé szorítja a szűkmarkú keretösszeg, amiből a kórházaknak gazdálkodniuk kell. Drága, minimum napi tízezer forintba is belekerülő antibiotikumos kezelést a daganatmentes, sima tüdőgyulladásos betegek kaphatnak, akiknél megvan a jó esély a gyógyulásra.
Nullterápia
A lapunknak - ugyancsak név nélkül - nyilatkozó három ápolónő egy életveszélyben lévő betegeket ellátó osztályon dolgozik. Szerintük a magyarországi kórházakban mindennapos gyakorlat a passzív eutanázia, még akkor is, ha ezt senki nem veri nagydobra. Az eljárás egyik változata "nullterápia" néven ismert; ha egy betegről az orvosok lemondanak, akkor ezzel a szóval utasítják a nővéreket, hogy nem kell tovább gyógykezeléssel és hasonlókkal foglalatoskodni, elég a fájdalomcsillapításra koncentrálni és várni. A passzív eutanázia másik gyakorlata a "klinikai halott" páciens újraélesztésének a mellőzése, amit az orvosok főleg idős betegeknél alkalmaznak. Van egy harmadik változat is, amikor a súlyos baleset miatt "agyhalott" állapotba került beteget nem tartják életben, azaz szívműködését nem biztosítják annak ellenére, hogy erre lenne lehetőség. Ekkor az orvosok főleg a páciens kivehető és máshol felhasználható belső szerveire koncentrálnak. A nővérek elmondása szerint a "nullterápiáról" szóban, nemegyszer csak egy lazán odavetett utasítás formájában rendelkeznek a kezelőorvosok.
Bizalmi kérdések
A halál, különösen a belgyógyászati osztályokon, mindennapos dolognak számít. Az "elfekvőként" is számon tartott osztályokon az idős betegeknél különösen gyakori a passzív eutanázia. Utólag sokan nem firtatják, hogy egészen pontosan mibe is halt bele a "nagymuter", és ezt az orvosok is jól tudják.
A Fekete Angyal történetét beszélgetőpartnereink sok ponton furcsállották. Hihetetlennek tartják például, hogy a végzetes félmondat, "jó, majd ezt is elteszem" elhangzása után a kolléga azonnal a főorvoshoz szaladt elmondani, mit hallott. Bár elismerik, a nővérek között is van némi rivalizálás, munkájuk azonban, főleg a mostoha körülmények miatt, az erős bizalomra épül. Ha ők hallottak volna egy ilyen félmondatot egy kolléganőtől, akkor először egymás yközött beszélték volna meg a dolgot.
Molnár Bella
