"Ezen a talajon nehéz megkapaszkodni" ...

szerző
Kovács Róbert
publikálva
2001/9. (03. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs: Annyi mindenről beszélnek, ezért szögezzük le már az elején: most akkor mit is nevezünk eutanáziának?

Magyar Narancs: Annyi mindenről beszélnek, ezért szögezzük le már az elején: most akkor mit is nevezünk eutanáziának?

Kovács József, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének

docense az eutanáziáról

Ha igaz, amit Tímea nővér vallomásában elmondott, akkor negyvenszeres kényszereutanáziát hajtott végre. Más megközelítésben Tímea nővér aktív eutanáziát gyakorolt. Lapunk az eutanázia, azaz a kegyes halál fogalmáról és e kérdés társadalmi súlyáról a probléma egyik szakértőjét, a bioetikával foglalkozó tankönyv szerzőjét kérdezte.

Kovács József: Az eutanázia (ógörögül eu thanatos = jó halál) definíciójáról sok vita folyik. A legjobb magyar fordítása talán a kegyelemölés, ami akkor valósul meg, ha egy ember elveszi egy másik ember életét - részvétből. A szakirodalom három formáját különbözteti meg: az önkéntest, amikor a beteg kéri orvosát, hogy rövidítse meg életét, mert kibírhatatlanul szenved. A nem önkéntes eutanázia esetén a beteg nem kéri orvosát, mert nem kérheti, mert fogyatékos vagy még csecsemő, de az orvos mégis halálba segíti, részvétből. A harmadik a kényszereutanázia. Itt a beteg nem kéri a halált, még ha képes lenne is rá, az orvos viszont úgy dönt, hogy szánalomból mégis átsegíti. Ha az orvos vagy bárki más nem szánalomból, hanem az államra, a hazára, a társadalomra hivatkozva vagy más emberi érdekből teszi ezt, akkor nem eutanáziáról, hanem gyilkosságról beszélünk. Fontos leszögezni, hogy az eutanázia is ember- ölés, de a végrehajtó hangsúlyozottan a beteg érdekében öl. Ha igaz, amit a Fekete Angyal a rendőröknek vallott, hogy szánalomból tette, akkor ő kényszereutanáziát gyakorolt.

MN: Mikola István egészségügyi miniszter szerint viszont nem eutanázia történt, hanem bűncselekmény.

KJ: Persze, mert világszerte csak az önkéntes eutanázia legalizálásáról folyik erkölcsi vita. A nem önkéntes és a kényszer típust ma mindenki elfogadhatatlannak tartja, és nem is vitatkoznak róluk. Van még egy másik felosztás is, az aktív és a passzív eutanázia. Aktív esetén, amit állítólag a nővér is csinált, injekcióval segítik a beteget a halálba. Passzív kegyelemöléskor az ápolók felfüggesztik az életmentő beavatkozásokat. A hagyományos felfogás elveti az aktív és bizonyos megszorításokkal elfogadja a passzív eutanáziát.

MN: De van-e közöttük lényeges különbség? Végső soron az is aktív tett, ha az orvos nem segít.

KJ: Valóban nincs elvi különbség. Huszonöt évvel ezelőtt egy amerikai filozófus szellemes érveléssel le is vezette, hogy a nem cselekvés is cselekvés, azaz hogy az aktív és a passzív eutanázia végső soron egy és ugyanaz. Ennek ellenére az emberek jobban elfogadják a passzív halálba segítést. Az orvosok is inkább pártolják a számukra könnyebb, kisebb lelki teherrel járó passzív módszert. Nem akarnak arra gondolni, hogy megöltek egy beteget, inkább azzal nyugtatják magukat, hogy nem ők, hanem a betegség vitte el a pácienst. Persze ez egy furcsa és hamis logika.

MN: Úgy tudjuk, hogy a Fekete Angyal betegeinek amúgy sem volt már sok hátra a Nyírő Gyula Kórház belgyógyászatán.

KJ: Az emberi élet értéke nem a hátralévő évek számától függ. Ha egy idős ember élete kevesebbet érne, mint egy fiatalabbé, akkor az is igaz lenne, hogy egy ember élete minden perc elmúltával csökkenne, és egy nyolcvanéves ember gyilkosának tizedannyi büntetést kellene kapnia, mint ha húszéves lenne az áldozat. Ez abszurdum, és nem is ez a bírói gyakorlat. Egy perccel megrövidíteni egy életet ugyanúgy ember- ölés, mint hatvan évvel.

MN: A Fekete Angyal-ügyben megkérdezték a Nyírő Gyula Kórház egyik főorvosát, aki nem értette, hogy világszerte miért vitatkoznak az eutanáziáról. Szerinte ma már olyan korszerű fájdalomcsillapítók léteznek, melyekkel szinte teljesen meg lehet szüntetni a betegek szenvedését.

KJ: Az eutanáziát nem a fájdalom elkerülésére vezették be, hanem elsősorban a lelki szenvedés, a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség megszüntetésére. Hollandiában, ahol a legliberálisabban állnak ehhez a kérdéshez (a holland gyakorlatról lásd Sándor Judit: A lét elviselhetetlen nehézsége, Magyar Narancs, 2000. december 21.), sokan azért kérnek eutanáziát, mert elviselhetetlennek tartják a kiszolgáltatottságot. Magyarországon az 1998-ban hatályba lépő egészségügyi törvény óta van arra lehetőség, hogy egy gyógyíthatatlan beteg, aki az orvosi kezelés ellenére is valószínűleg meghalna, visszautasíthatja az életmentő orvosi beavatkozást. Aki viszont életveszélyben van, de amúgy megmenthető lenne, nem utasíthat vissza kezelést Magyarországon. Vannak országok, ahol ezt is megtehetik az emberek.

MN: Miért van ekkora dilemma ilyen lényeges kérdésekben?

KJ: A zsidó-keresztény kultúra alapvetően tiltja az emberi élet elvételét. Ez a legfontosabb oka annak, hogy hezitál mindenki. Ahhoz, hogy saját kérésére elvehető legyen egy ember élete, egy másik elvet kellene elfogadni, mégpedig azt, hogy az élet nem feltétlenül, önmagában érték, hanem csak akkor szép, ha több benne az öröm, mint a bánat. Ma egyre inkább afelé megyünk, hogy teljesen az ember dönt saját élete felől. Sokak szerint ez egy csúszós lejtő, amin elindultunk. Most úgy gondoljuk, hogy az eutanázia korlátozott bevezetésével egy lépést teszünk rajta, aztán megállunk, nem akarunk tovább menni. De ezen a talajon nehéz megkapaszkodni. Nem vallásos talajon egyébként is nagyon nehéz alapvető érveket felhozni az eutanáziával szemben.

MN: És mi van a lejtő alján?

KJ: Először úgy kezdődik, hogy aktív eutanáziával megöljük azokat, akik ezt akarják. Aztán megölhetjük azokat is, akik nem akarják, de terhesek a társadalomnak, például a hajléktalanokat, a drogosokat. Amíg egy társadalom csak a passzív eutanáziát fogadja el, az aktívat nem, addig még meghúzható egy természetes határ. A passzív eutanáziába ugyanis csak az halhat bele, aki beteg. Az aktív ezzel szemben mindenkit érinthet, egyre több emberre kiterjeszthető. Könnyen kioldódhat a társadalom morális fékje. Érdekes, hogy Németországban, ahol jócskán kioldódott a fék, mind a mai napig gyakorlatilag tabutéma az eutanázia, de kicsit még a bioetika mint tudományág is. A hitleri múlt, az eugenika réme még ma is kísért.

MN: Hollandiában már engedélyezték az aktív eutanáziát.

KJ: Igen, de Hollandia elég gazdag és demokratikus ország ahhoz, hogy mindenkit magas színvonalú egészségügyi ellátásban részesítsen. New York sem szegény város, mégis egy vizsgálat megállapította, hogy a haldoklók fele nagyon szenved, mert nem csillapítják megfelelően a fájdalmukat. Ugyancsak a fele depressziós, de egyáltalán nem kellene annak lenniük, mert erre is léteznek gyógyszerek. A legnagyobb veszély az, hogy egy szegényebb országban az eutanázia olcsó kiútnak kínálkozik majd a magas színvonalú orvosi ellátás költségei alól. A szenvedők jó része megfelelő kezelés híján kérni fogja a kegyes halált, az állam pedig megússza a beruházásokat, és mossa kezeit.

Kovács Róbert

szerző
Kovács Róbert
publikálva
2001/9. (03. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra