A Citadella felújítása

Ez is bevéve

Belpol

A tervek szerint jövőre fejeződik be a gellérthegyi Citadella húszmilliárd forintból, kiemelt beruházásként megvalósuló felújítása. A munkálatokat Mészáros Lőrinc és Garancsi István érdekeltségei végzik. Jelenleg a terület romokban hever, de egy év múlva lesz minden: tó, óriás lépcső, múzeum, park.

„Mikor a Gellért-hegy történetét tanulmányoztuk, arra döbbentünk rá, hogy mi, magyarok vagyunk a hegy, hiszen minden történelmi korszak nyomon követhető rajta. (…) A legfontosabb feladatunk, hogy a Budavári Palotanegyedet és a Citadellát visszavarrjuk a mindennapok szövetébe” – mondta Fodor Gergely, a Citadella és a visegrádi műemlékegyüttes területén megvalósuló kormányzati beruházásokért felelős kormánybiztos a Citadella felújításáról egy tavaly szeptemberi interjúban. Fodor 2019 óta felel a Budai Várnegyedben zajló kormányzati beruházásokért is.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter 2020 májusában a jelenlegi beruházás nulladik másodpercében sietett leszögezni, hogy a Citadella megújítása közérdek, ezért kiemelt beruházássá kell nyilvánítani; erről a törvényjavaslatot be is nyújtotta, s azt az Országgyűlés természetesen megszavazta. A kormány azonban nem elégedett meg pusztán azzal, hogy kiemelt beruházássá nyilvánította a Citadella felújítását, oly módon is bebiztosította a projektet, hogy az érintett XI. kerületi, ellenzéki vezetésű önkormányzatnak véletlenül se legyen esélye bármiféle feltételhez kötni a nagy tervet. Az akkor elfogadott törvény ugyanis kimondja, hogy a Citadellánál a településrendezési feladatok megvalósítása, végrehajtása érdekében építési, telekalakítási és változtatási tilalom nem alkalmazható, és minden ezzel ellentétes önkormányzati rendelet érvénytelen.

A Gellért-hegyi fellegvárat az 1848–1949-es szabadságharc leverése után, 1854-ben építették a Habsburgok. A kétszáz méter hosszú, 12–16 méter falmagasságú erődöt és a városra néző ágyúállásokat a magyar lakosság megfélemlítésére emelték. A katonaság végül 1889-ben vonult ki az erődből; a második világháborúig nem is volt katonai funkciója, a hatvanas évektől pedig kizárólag turisztikai célokra használták a területet. Az UNESCO a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben nyilvánította a világörökség részévé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.