„Fegyelmezett csapatjátékos vagyok” – L. Simon révbe ért

  • narancs.hu
  • 2012. június 13.

Belpol

Költő után költő: Szőcs Gézát L. Simon László váltja a kulturális államtitkárság élén. A Narancs eddig is őszinte érdeklődéssel figyelte gyorsan felívelő politikai karrierjét.

Ha költőként nem is, irodalmi szervezőként, a Fiatal Írók Szövetsége elnökeként és az Írószövetség titkáraként az irodalmi közélet ismert figurája volt, amikor fideszes képviselőnek állt. Megjelenése a politikában csak a külső szemlélő számára váratlan, karrierje azonban valóban meglepően éles szögben, üstökösszerűen ívelt felfelé. És most a csúcsra ért.

false


Fotó: Németh D

A fülkeforradalom után a parlament kulturális bizottságának elnökeként tevékenykedett. Lapunknak a sukorói kaszinóprojekttel kapcsolatban is kifejtette különvéleményét, mondván, ő „nem fekete-fehéren” látja a dolgokat, mint frakciótársai. Decemberben a médiatörvényről beszéltünk vele hosszabban, de vallott az új szerepből fakadó nehézségeiről is: „Ebben a helyzetben tudomásul kell venni, hogy a politikai tevékenység során nem mindig tudom a saját véleményemet érvényesíteni.”

Egy évvel később, 2011 novemberében már mint a Nemzeti Kulturális Alap új elnökét is kérdeztük. Itt bátor kritikusként állt elénk: „Sajnos az önkritika nem nagy erőssége a magyar politikának, ezért sokan nem fogják érteni, miért mondom ki a véleményemet ilyen szabadon. Szerintem jó az, hogy a Kerényi Imréével ellentétes véleményemet meg tudom fogalmazni, és hogy azt a miniszterelnök is meghallgatja. Ez a vita is megmutatja a Fidesz néppárti jellegét és a sokszínűségét.” De azt azért hozzátette: „Egyébként fegyelmezett csapatjátékos vagyok, és megszavazom azt is, ami nekem nem tetszik.”

A kritika nagy barátja így bizonyára örült neki, amikor megírtuk, hogy saját egykori szervezete, az Írószövetség kiszorítja a többi írószervezetet az NKA irodalommal foglalkozó kollégiumaiból, vagy amikor megemlékeztünk elbűvölő vitatechnikájáról egy politikai költészetről szóló beszélgetésen, ahol a cikkünk címét adó felejthetetlen mondat is kiröppent fogai kerítésén, Kukorelly Endrének címezve: Hova riszálod a fenekedet, Bandi?

De a politika mellett az örök dolgokra is figyelmeztünk, L. Simon Lászlóval együtt. Zsebmikszáth című kritikánkban méltattuk esszéírói erényeit, és az ő hatására végre beláttuk, amit Csurkának makacsságunkban nem hittünk el, tudniillik, hogy a magyarság megrontói „a mai világ nemzetek feletti hatalmaskodói”, akik „az emlékezetünk átformálását tűzték ki célul”, és azt, hogy „importáljuk más népek ünnepeit”.

Kritikusunk azt írja: A jórészt a fülkeforradalom előtt született írások indoklást sem igénylő alapvetése, hogy Magyarország anyagi és szellemi válságban hentergő, megváltásra váró ország. A „rendszerváltásnak csúfolt sunyi hatalomátmentés” után, „az önbecsülésétől látszólag végképp megfosztott hazában”, „demokratikusnak csúfolt jelenünkben” „komor és szellemtelen mindennapokat” élünk. De van remény! Ahogy egy 2007-es írását zárja a legsötétebb években is bizakodó szerzőnk: „Innen kell valahogy feltérdelni, majd lassan felállni. »Isten, áldd meg a magyart!«”

Ebben az ünnepi hangulatban kívánunk L. Simon Lászlónak elődjéhez méltó, eredményes munkát!

Hova riszálod a fenekedet, Bandi?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.