„Fegyelmezett csapatjátékos vagyok” – L. Simon révbe ért

  • narancs.hu
  • 2012. június 13.

Belpol

Költő után költő: Szőcs Gézát L. Simon László váltja a kulturális államtitkárság élén. A Narancs eddig is őszinte érdeklődéssel figyelte gyorsan felívelő politikai karrierjét.

Ha költőként nem is, irodalmi szervezőként, a Fiatal Írók Szövetsége elnökeként és az Írószövetség titkáraként az irodalmi közélet ismert figurája volt, amikor fideszes képviselőnek állt. Megjelenése a politikában csak a külső szemlélő számára váratlan, karrierje azonban valóban meglepően éles szögben, üstökösszerűen ívelt felfelé. És most a csúcsra ért.

false


Fotó: Németh D

A fülkeforradalom után a parlament kulturális bizottságának elnökeként tevékenykedett. Lapunknak a sukorói kaszinóprojekttel kapcsolatban is kifejtette különvéleményét, mondván, ő „nem fekete-fehéren” látja a dolgokat, mint frakciótársai. Decemberben a médiatörvényről beszéltünk vele hosszabban, de vallott az új szerepből fakadó nehézségeiről is: „Ebben a helyzetben tudomásul kell venni, hogy a politikai tevékenység során nem mindig tudom a saját véleményemet érvényesíteni.”

Egy évvel később, 2011 novemberében már mint a Nemzeti Kulturális Alap új elnökét is kérdeztük. Itt bátor kritikusként állt elénk: „Sajnos az önkritika nem nagy erőssége a magyar politikának, ezért sokan nem fogják érteni, miért mondom ki a véleményemet ilyen szabadon. Szerintem jó az, hogy a Kerényi Imréével ellentétes véleményemet meg tudom fogalmazni, és hogy azt a miniszterelnök is meghallgatja. Ez a vita is megmutatja a Fidesz néppárti jellegét és a sokszínűségét.” De azt azért hozzátette: „Egyébként fegyelmezett csapatjátékos vagyok, és megszavazom azt is, ami nekem nem tetszik.”

A kritika nagy barátja így bizonyára örült neki, amikor megírtuk, hogy saját egykori szervezete, az Írószövetség kiszorítja a többi írószervezetet az NKA irodalommal foglalkozó kollégiumaiból, vagy amikor megemlékeztünk elbűvölő vitatechnikájáról egy politikai költészetről szóló beszélgetésen, ahol a cikkünk címét adó felejthetetlen mondat is kiröppent fogai kerítésén, Kukorelly Endrének címezve: Hova riszálod a fenekedet, Bandi?

De a politika mellett az örök dolgokra is figyelmeztünk, L. Simon Lászlóval együtt. Zsebmikszáth című kritikánkban méltattuk esszéírói erényeit, és az ő hatására végre beláttuk, amit Csurkának makacsságunkban nem hittünk el, tudniillik, hogy a magyarság megrontói „a mai világ nemzetek feletti hatalmaskodói”, akik „az emlékezetünk átformálását tűzték ki célul”, és azt, hogy „importáljuk más népek ünnepeit”.

Kritikusunk azt írja: A jórészt a fülkeforradalom előtt született írások indoklást sem igénylő alapvetése, hogy Magyarország anyagi és szellemi válságban hentergő, megváltásra váró ország. A „rendszerváltásnak csúfolt sunyi hatalomátmentés” után, „az önbecsülésétől látszólag végképp megfosztott hazában”, „demokratikusnak csúfolt jelenünkben” „komor és szellemtelen mindennapokat” élünk. De van remény! Ahogy egy 2007-es írását zárja a legsötétebb években is bizakodó szerzőnk: „Innen kell valahogy feltérdelni, majd lassan felállni. »Isten, áldd meg a magyart!«”

Ebben az ünnepi hangulatban kívánunk L. Simon Lászlónak elődjéhez méltó, eredményes munkát!

Hova riszálod a fenekedet, Bandi?

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."