A limes világörökségi címének elkaszálása

A barbárok támadása

Belpol

Június elején a kormány váratlanul visszavonta a dunai limes világörökségi jelölését, pedig a projekten évtizedekig dolgoztak a szakemberek. Mivel Magyarország nem egyedül vett részt a pályázatban, a kormány Németországot, Ausztriát és Szlovákiát is kellemetlen helyzetbe hozta.

„Tudománydiplomáciai szempontból nem túl szerencsés lépés, hogy a kormány négy ország közös munkáját lehetetlenítette most el, ez a mi szakmai kapcsolatainkra is rányomhatja a bélyegét” – reagált lapunknak Láng Orsolya, a Budapesti Történeti Múzeum tagintézménye, az Aquincumi Múzeum igazgatója arra, hogy a magyar kormány előzetes egyeztetés nélkül visszavonta június elején a limes világörökségi jelölését. (A limes az egykori Római Birodalom sáncokkal, őrtornyokkal, erődökkel megerősített határa, amely Magyarországon a Duna mentén húzódott). Az UNESCO által egyetemes értékként elismert világ­örökségi cím megszerzéséért Magyarország nem egyedül, hanem három másik országgal együtt pályázott – és Németország, Ausztria, Szlovákia ezzel ugyanúgy elbukta az idei minősítést, mint Magyarország. „Nagyon csúnyákat gondolnak most rólunk a külföldi kollégák, elástuk magunkat ezzel jó mélyre” – fogalmazott egy neve elhallgatását kérő szakmai forrásunk a döntésről. A magyar kormány senkivel nem egyeztetett arról, hogy mire készül, ezért mindenkit váratlanul ért a lépése, amivel 18 év közös, nemzetközi munkáját tette semmissé. Az okot csak találgatni lehet, de ha megnézzük, mi zajlik jelenleg a Fertő-tónál – amely 2001 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján –, gyanítható, mi lehet a háttérben.

 

Ki az ablakon

Magyarországon jelenleg nyolc világörökségi helyszín van, a limes lett volna a kilencedik, az UNESCO erről még az idén döntött volna. A római kori katonai táborokat és őrtornyokat is magába foglaló határszakasz magyarországi része 417 kilométer hosszan húzódik, a Dunai Limes Projekt 64 helyszínt tartalmaz(ott). A világörökségi jelölés ötlete Visy Zsolt régészprofesszoré volt, aki 18 évig dolgozott azon számos szakértővel együtt, hogy a már említett országokkal közös pályázatot adjunk be az UNESCO-hoz. Az évekig tartó előkészítő munka után 2018-ban nyújtották be a pályázati dokumentációt, és úgy tűnt, hogy a kormány is komolyan gondolja a projektet; Visyt 2016-ban ki is nevezték a limes világörökségi jelölése miniszteri biztosának. Három évvel később azonban a professzort menesztették, miután a kormány váratlanul úgy döntött, hogy a Hajógyári-szigetet kiveszi a világörökségi pályázatából. Az akkori döntés értelmében a föld mélyén található Hadrianus-palota már nem „versenyezhetett” tovább a világörökségi helyszín címért, amit pedig 2019-ben megkaphatott volna a dunai limes (DL) részeként a Világörökség Bizottság bakui ülésén. Azon az eseményen Visy miniszteri biztosként nyilvánosan bocsánatot kért a magyar kormány döntése miatt, amiért pár nappal később Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter visszavonta Visy biztosi megbízatását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.