Bevándorlók és helyiek a határ szerbiai oldalán

Félelem és akciós létra Horgoson

Belpol

A létra, amellyel a déli határkerítés tetején lovagló ember megpróbálja beverni a magyar rendőrségi autó szélvédőjét a kormány zenei aláfestéssel illusztrált Facebook-videójában, alumíniumból készült. A határ túloldalán, a szerbiai Horgoson lehet ilyet venni a festékboltban.

„Amikor azt kiabálták, Allahu akbar, eszembe jutott az Egri csillagok, és hogy ez is benne lesz a tévében. Mert sokan filmeztek, és ott voltak távolabb a közvetítőkocsik” – idézi fel egy rendőr a Magyar Narancs újságírójának a 2015. szeptember 16-i röszkei szolgálatát, amikor az összegyűlt bevándorlók nekirontottak a frissen elkészült magyar határkerítésnek.

A hat évvel ezelőtti röszkei ostromállapot helyszínén, az autópályás határátkelőhely mellett működő régi közúti átkelőnél most nyugodtan át lehet menni az okmányellenőrzés után. Aki még úgy nőtt fel, hogy a határ környékén nem tanácsos mozogni, mert a határőr elküld, az meglepetten tapasztalja, hogy a szerb oldalon, rögtön a határvonal után szikár, sötét ruhás emberek tanyáznak a drótkerítéssel körülvett egykori étterem körül. Ők is Magyarországra szeretnének bejutni valahogyan. A korábbi üzlethelyiségeket, a speditőrök irodáit is belakták. Ha szükségük van valamire, bemennek Horgosra, ami innen tizenöt perc séta.

Egy harminc körüli férfi, aki a nevét nem árulja el, de az újságíró-igazolványomra kíváncsi – a lap weboldalára, az impresszumban lévő fotóra is – azt mondja, Szíriából jött, maradtak otthon hozzátartozói, de van már rokonsága Európában, tartja velük a kapcsolatot. Tisztán kimondja Szeged nevét, tudja, az a legközelebbi nagyváros a túloldalon. Azt állítja, ő egy fillért sem fizet senkinek azért, hogy átjuttassa a kerítésen. Fitneszedző a foglalkozása. Komolyan magyaráz, csak akkor neveti el magát, amikor elárulom, hogy az én spor­tom az ultrafutás. Nem járul hozzá, hogy fotó készüljön róla. A többiek sem akarnak szerepelni, akik mögötte gyalogolnak.

Az út szélén november 16-án délelőtt kettes-hármas csoportokban mennek a falu felé, bevásárolni, és ugyanilyen szembeforgalom is van. Maguk elé néznek, de a köszönésre meglepődnek, viszonozzák. Páran elmosolyodnak. Negyven-ötven emberrel lehet így találkozni néhány óra alatt, zömmel huszon- és harminc­éves férfiakkal, de akad néhány nő is.

 

„Szomszéd állampolgár jelenti”

Arról, hogy a déli határon mostanában átjutni igyekvők száma sok vagy kevés, folyamatos vita zajlik a magyarországi nyilvánosságban. A magyar kormány november 6-án tette fel a Facebookra azt a bő 6 perces videót, amelyben előbb szerbiai magyarok beszélnek a migránsok viselt dolgairól, majd azt látni, ahogyan a határkerítésnél dobálják a magyar rendőröket, egy létrával a rendőrkocsi szélvédőjét is megpróbálják betörni. Az összeállítás szerint a határ magyar oldalán a mórahalmiak is félnek, de örülnek is, hogy ott a kerítés és az „élőerő”. Látni, ahogy egy magyar férfi a szerbiai oldalról átszól a kerítésen a magyar rendőrnek, aki az adóvevőbe mondja: „Szomszéd állampolgár jelentette, hogy hat-hét létrával egy nagyobb csoport pozitívban, 92 környékén tartózkodik.” Egy főtiszt pedig arról beszél, hogy a létrás átjuttatásért és a továbbszállításért fejenként 3500–4000 eurót kérnek el az embercsempészek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.