Bevándorlók és helyiek a határ szerbiai oldalán

Félelem és akciós létra Horgoson

Belpol

A létra, amellyel a déli határkerítés tetején lovagló ember megpróbálja beverni a magyar rendőrségi autó szélvédőjét a kormány zenei aláfestéssel illusztrált Facebook-videójában, alumíniumból készült. A határ túloldalán, a szerbiai Horgoson lehet ilyet venni a festékboltban.

„Amikor azt kiabálták, Allahu akbar, eszembe jutott az Egri csillagok, és hogy ez is benne lesz a tévében. Mert sokan filmeztek, és ott voltak távolabb a közvetítőkocsik” – idézi fel egy rendőr a Magyar Narancs újságírójának a 2015. szeptember 16-i röszkei szolgálatát, amikor az összegyűlt bevándorlók nekirontottak a frissen elkészült magyar határkerítésnek.

A hat évvel ezelőtti röszkei ostromállapot helyszínén, az autópályás határátkelőhely mellett működő régi közúti átkelőnél most nyugodtan át lehet menni az okmányellenőrzés után. Aki még úgy nőtt fel, hogy a határ környékén nem tanácsos mozogni, mert a határőr elküld, az meglepetten tapasztalja, hogy a szerb oldalon, rögtön a határvonal után szikár, sötét ruhás emberek tanyáznak a drótkerítéssel körülvett egykori étterem körül. Ők is Magyarországra szeretnének bejutni valahogyan. A korábbi üzlethelyiségeket, a speditőrök irodáit is belakták. Ha szükségük van valamire, bemennek Horgosra, ami innen tizenöt perc séta.

Egy harminc körüli férfi, aki a nevét nem árulja el, de az újságíró-igazolványomra kíváncsi – a lap weboldalára, az impresszumban lévő fotóra is – azt mondja, Szíriából jött, maradtak otthon hozzátartozói, de van már rokonsága Európában, tartja velük a kapcsolatot. Tisztán kimondja Szeged nevét, tudja, az a legközelebbi nagyváros a túloldalon. Azt állítja, ő egy fillért sem fizet senkinek azért, hogy átjuttassa a kerítésen. Fitneszedző a foglalkozása. Komolyan magyaráz, csak akkor neveti el magát, amikor elárulom, hogy az én spor­tom az ultrafutás. Nem járul hozzá, hogy fotó készüljön róla. A többiek sem akarnak szerepelni, akik mögötte gyalogolnak.

Az út szélén november 16-án délelőtt kettes-hármas csoportokban mennek a falu felé, bevásárolni, és ugyanilyen szembeforgalom is van. Maguk elé néznek, de a köszönésre meglepődnek, viszonozzák. Páran elmosolyodnak. Negyven-ötven emberrel lehet így találkozni néhány óra alatt, zömmel huszon- és harminc­éves férfiakkal, de akad néhány nő is.

 

„Szomszéd állampolgár jelenti”

Arról, hogy a déli határon mostanában átjutni igyekvők száma sok vagy kevés, folyamatos vita zajlik a magyarországi nyilvánosságban. A magyar kormány november 6-án tette fel a Facebookra azt a bő 6 perces videót, amelyben előbb szerbiai magyarok beszélnek a migránsok viselt dolgairól, majd azt látni, ahogyan a határkerítésnél dobálják a magyar rendőröket, egy létrával a rendőrkocsi szélvédőjét is megpróbálják betörni. Az összeállítás szerint a határ magyar oldalán a mórahalmiak is félnek, de örülnek is, hogy ott a kerítés és az „élőerő”. Látni, ahogy egy magyar férfi a szerbiai oldalról átszól a kerítésen a magyar rendőrnek, aki az adóvevőbe mondja: „Szomszéd állampolgár jelentette, hogy hat-hét létrával egy nagyobb csoport pozitívban, 92 környékén tartózkodik.” Egy főtiszt pedig arról beszél, hogy a létrás átjuttatásért és a továbbszállításért fejenként 3500–4000 eurót kérnek el az embercsempészek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.