Az üzemanyag-árplafon hatásai

Félig teli tankkal

Belpol

Az Orbán-kormány antiinflációs csodafegyvereként bevezetett üzemanyagárstop a piaci szereplők egyikét sem hagyta érintetlenül. A kiskereskedőknek nyilvánvaló veszteséget okoz, a nagykereskedők megosztottak, de hosszabb távon még a fogyasztók számára sem egyértelműen áldásos az ársapka.

A még tavaly novemberben az elszállt üzemanyagárak miatt bevezetett benzin- és gázolajársapka lassan hét hónap elteltével is él. A káros hatások csökkentésére leginkább a jogosultak körének szűkítésével tett kísérletet a kormány. Az újabb szabályozási körök nyomán a 480 forinton rögzített hatósági áron már csak a magyar forgalmival rendelkezők és a mezőgazdasági gépek tankolhatnak, a külföldi rendszámú és a 7,5 tonna feletti közúti járművek (kamionok, teherautók, buszok) tulajdonosainak piaci árat kell fizetni.

 

Tolják maguk előtt

A kormány a két üzemanyagpiaci termékre – a 95-ös benzinre és a normál gázolajra – vonatkozó, literenként 480 forintos korlát hatályát egyelőre további másfél hónappal tolta ki: május 15. helyett most július 1. a határidő, de a jelek szerint ezt követően sem tervezik kivezetni az árkorlátozást. Ez ráadásul ugyanúgy vonatkozik a kiskereskedelmi, mint a szintén 480 forintban megállapított nagykereskedelmi ársapkára. Az árplafon meghosszabbításával együtt július végéig kitolták a kis benzinkutakra vonatkozó hitelmoratóriumot, a munkavállalók felmentését a szociális hozzájárulási adó és a kiva (kisvállalati adó) fizetése alól, illetve nem kell fizetniük készletezési díjat sem. Júniusban is érvényes a kis kutak tavalyi, időarányos forgalmának 80 százaléka után járó literenkénti 20 forintos állami támogatás, illetve az állami és önkormányzati helyiségbérlet ingyenessége is.

A hazai töltőállomások mintegy felét kitevő körülbelül ezer kisebb, jórészt családi vállalkozásban működtetett úgynevezett „fehér” kút érdekképviseletére az év elején alakult Független Benzinkutak Szövetsége (FBSZ) a legkevésbé sem fogadta örömmel az ársapka hatályának meghosszabbítását. Az FBSZ szerint mindenekelőtt érdemben vissza kellene állítani a piaci árat azok számára, akik ezt meg tudják fizetni – a többieknek rászorultsági alapon járhatna az olcsóbb üzemanyag. Ehhez hozzá szokták fűzni azt a nemzetközi energiapiacok szakmai szereplői által is vallott, amúgy meggyőzőnek tűnő érvet, hogy a magas piaci árak takarékosságra ösztönöznek, ami alapvető környezetvédelmi érdek.

A benzinkutas érdekképviseletnél csalódottan fogadták azt is, hogy a kormány nem vette figyelembe sem a meghatározott kiskereskedelmi árrést, sem az üzemanyag literenkénti 20 forintos támogatásának emelését célzó javaslatukat. Ennek értelmezéséhez tudni kell, hogy amikor (még márciusban) 480 forintnál húzták meg a nagykereskedelmi árplafont is, a teljes üzemanyag-nagykereskedelmi forgalom mintegy 25–30 százalékát adó üzemanyag-importőr nagykereskedők kivonultak e részpiacról, mert ilyen körülmények között nem tudtak volna nyereségesen működni. A korábban még tőlük vásároló kis kutak ezt követően az egyedül a nagykereskedői piacon maradt (annak korábban is legalább 70 százalékát birtokló) Moltól rendeltek üzemanyagot – ekkor viszont kiderült, hogy a hirtelen monopolpozícióba került olajcég új partnereinek a korábbiaktól eltérően már nem állja a finomító és a kút közötti szállítás költségeit. Márpedig ez a többletköltség rögtön el is viszi a kis kutak 20 forintos támogatásának a felét, a megmaradó, literenként átlag 10 forint pedig nem elegendő sem bérfizetésre, sem üzemeltetésre, sem felújításokra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.