Félig teli tankkal

Az Orbán-kormány antiinflációs csodafegyvereként bevezetett üzemanyagárstop a piaci szereplők egyikét sem hagyta érintetlenül. A kiskereskedőknek nyilvánvaló veszteséget okoz, a nagykereskedők megosztottak, de hosszabb távon még a fogyasztók számára sem egyértelműen áldásos az ársapka.

A még tavaly novemberben az elszállt üzemanyagárak miatt bevezetett benzin- és gázolajársapka lassan hét hónap elteltével is él. A káros hatások csökkentésére leginkább a jogosultak körének szűkítésével tett kísérletet a kormány. Az újabb szabályozási körök nyomán a 480 forinton rögzített hatósági áron már csak a magyar forgalmival rendelkezők és a mezőgazdasági gépek tankolhatnak, a külföldi rendszámú és a 7,5 tonna feletti közúti járművek (kamionok, teherautók, buszok) tulajdonosainak piaci árat kell fizetni.

 

Tolják maguk előtt

A kormány a két üzemanyagpiaci termékre – a 95-ös benzinre és a normál gázolajra – vonatkozó, literenként 480 forintos korlát hatályát egyelőre további másfél hónappal tolta ki: május 15. helyett most július 1. a határidő, de a jelek szerint ezt követően sem tervezik kivezetni az árkorlátozást. Ez ráadásul ugyanúgy vonatkozik a kiskereskedelmi, mint a szintén 480 forintban megállapított nagykereskedelmi ársapkára. Az árplafon meghosszabbításával együtt július végéig kitolták a kis benzinkutakra vonatkozó hitelmoratóriumot, a munkavállalók felmentését a szociális hozzájárulási adó és a kiva (kisvállalati adó) fizetése alól, illetve nem kell fizetniük készletezési díjat sem. Júniusban is érvényes a kis kutak tavalyi, időarányos forgalmának 80 százaléka után járó literenkénti 20 forintos állami támogatás, illetve az állami és önkormányzati helyiségbérlet ingyenessége is.

A hazai töltőállomások mintegy felét kitevő körülbelül ezer kisebb, jórészt családi vállalkozásban működtetett úgynevezett „fehér” kút érdekképviseletére az év elején alakult Független Benzinkutak Szövetsége (FBSZ) a legkevésbé sem fogadta örömmel az ársapka hatályának meghosszabbítását. Az FBSZ szerint mindenekelőtt érdemben vissza kellene állítani a piaci árat azok számára, akik ezt meg tudják fizetni – a többieknek rászorultsági alapon járhatna az olcsóbb üzemanyag. Ehhez hozzá szokták fűzni azt a nemzetközi energiapiacok szakmai szereplői által is vallott, amúgy meggyőzőnek tűnő érvet, hogy a magas piaci árak takarékosságra ösztönöznek, ami alapvető környezetvédelmi érdek.

A benzinkutas érdekképviseletnél csalódottan fogadták azt is, hogy a kormány nem vette figyelembe sem a meghatározott kiskereskedelmi árrést, sem az üzemanyag literenkénti 20 forintos támogatásának emelését célzó javaslatukat. Ennek értelmezéséhez tudni kell, hogy amikor (még márciusban) 480 forintnál húzták meg a nagykereskedelmi árplafont is, a teljes üzemanyag-nagykereskedelmi forgalom mintegy 25–30 százalékát adó üzemanyag-importőr nagykereskedők kivonultak e részpiacról, mert ilyen körülmények között nem tudtak volna nyereségesen működni. A korábban még tőlük vásároló kis kutak ezt követően az egyedül a nagykereskedői piacon maradt (annak korábban is legalább 70 százalékát birtokló) Moltól rendeltek üzemanyagot – ekkor viszont kiderült, hogy a hirtelen monopolpozícióba került olajcég új partnereinek a korábbiaktól eltérően már nem állja a finomító és a kút közötti szállítás költségeit. Márpedig ez a többletköltség rögtön el is viszi a kis kutak 20 forintos támogatásának a felét, a megmaradó, literenként átlag 10 forint pedig nem elegendő sem bérfizetésre, sem üzemeltetésre, sem felújításokra.