A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) 15 éve létezik, bár csak 2014 óta működik bejegyzett pártként. A története Szegeden kezdődött a 2006-os választások előtt. „Elindult a választási kampány, ami nagyon idegesítő volt – idézi fel Kovács Gergely, a párt alapítója és jelenlegi társelnöke –, mert arról szólt az egész, hogy melyik párt ígér nagyobbat. Akkoriban rúgtak ki a munkahelyemről, úgyhogy lett egy csomó szabadidőm és elkezdtem az utcai plakátolásokat, feliratozásokat.” Egy ideig egyedül csinálta az utcai táblák és egyéb közterületi felületek átfestését. „Az olyan ígéretek hozták meg az ötletet az első utcai plakátokhoz, amelyekről látszott, hogy nem fogják betartani, innen van az örök élet, ingyen sör. Ezeket a plakátokat semmivel sem gondoltam komolyabban, mint azokat, amelyeken sérvet árultunk, vagy a gázkészülék elrontását hirdettük. Az látszott, hogy a sajtót és az embereket jobban érdeklik a politikai színezetű üzenetek, mint a pusztán vicces feliratok” – mondja Kovács, akit akkoriban meglepett a sajtó érdeklődése, az MTI is rendszeresen tudósított a kutyapártos eseményekről, például arról, hogy az MKKP bemutatta a 2006-os országgyűlési választásokon induló jelöltjeit – egységesen Nagy István névre hallgató kutyákat. Az első tudósításokban Kovács is Nagy István néven nyilatkozott. A vicces plakátoknak hamar híre ment, és egyre több vidéki városból jelezték Kovácsnak, hogy ők is kitennének hasonlókat.
Ma az MKKP az összes megyeszékhelyen jelen van, nagyjából 4 ezer – az ő szóhasználatukban – passzivistával. Ötven párt-, illetve 500 pártoló taggal rendelkeznek, akik havi ezer forintot fizetnek a pártkasszába – már ha nem felejtik el. Ezenkívül működik egy boltjuk is, amely évi 15–20 milliós bevételt produkál, de havi néhány százezer forint rendszeres adományként is érkezik hozzájuk.
Jobbá tenni
Egy-egy települési sejt megjelenése többnyire azzal indul, hogy a társelnökök bemutatkozó eseményt szerveznek. Ezeken nemcsak az MKKP-ról esik szó, hanem konkrét városszépítő és egyéb projekteket is szervezni kezdenek közösen az érdeklődőkkel. „A tapasztalatok szerint az működik nagyon jól, ha először mi magunk csinálunk valami látványos akciót ott, ahol még nem jelentünk meg korábban. Ezt követően mindig jelentkeznek passzivistának. Elég egyetlen embert találni az adott helyen, aki szervezne valamit, onnantól már megy a dolog” – magyarázza Kovács. Így volt ez Miskolcon is, ahol Pásti Gabriella volt a környékbeli akciók motorja. „Nagyon szimpatikusnak találtam, amit csinálnak, és szerettem volna, ha a közvetlen környezetemben is lennének ilyenek” – mondja a Narancsnak Pásti, aki nemcsak szervezi a miskolci MKKP-t, hanem a párt helyi jelöltje is a 2022-es választásokon. „Többlépcsős folyamat új embereket szerezni – folytatja –, aktívak vagyunk az interneten, és több felületen is hírt adunk az eseményeinkről. Sokáig valaki csak online követ minket, aztán eljön egy klubeseményre, és egy idő után vállal ő is valami feladatot.” De vidéken sokkal nehezebb csapatot építeni, mint Budapesten és környékén. „Az a fajta civil aktivizmus, ami a fővárosban már megszokott, vidéken még nem igazán fejlődött ki. Ezért is tartom fontosnak ezeket az eseményeket, ahol azt hangsúlyozzuk: azért, hogy valami jobb legyen a közvetlen környezetünkben, nekünk is kell tennünk.” Úgy látja, a helyiek nincsenek nagyon tisztában a kutyapárt tevékenységével, jellemzően még mindig szimpla viccpártnak tartják.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
