A Magyar Kétfarkú Kutya Párt 15 éves működése és politikai súlya

Félre a tréfát

Belpol

Ellenzéki oldalról az utóbbi időben hevesen támadták a kutyapártot, amiért külön listán indul a választásokon. Egyes kutatások szerint be is juthatnak a parlamentbe. Nagy kérdés, hogy az úgynevezett billegő körzetekben a megjelenésük mennyire rontja az ellenzéki összefogás esélyeit.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) 15 éve létezik, bár csak 2014 óta működik bejegyzett pártként. A története Szegeden kezdődött a 2006-os választások előtt. „Elindult a választási kampány, ami nagyon idegesítő volt – idézi fel Kovács Gergely, a párt alapítója és jelenlegi társelnöke –, mert arról szólt az egész, hogy melyik párt ígér nagyobbat. Akkoriban rúgtak ki a munkahelyemről, úgyhogy lett egy csomó szabadidőm és elkezdtem az utcai plakátolásokat, feliratozásokat.” Egy ideig egyedül csinálta az utcai táblák és egyéb közterületi felületek átfestését. „Az olyan ígéretek hozták meg az ötletet az első utcai plakátokhoz, amelyekről látszott, hogy nem fogják betartani, innen van az örök élet, ingyen sör. Ezeket a plakátokat semmivel sem gondoltam komolyabban, mint azokat, amelyeken sérvet árultunk, vagy a gázkészülék elrontását hirdettük. Az látszott, hogy a sajtót és az embereket jobban érdeklik a politikai színezetű üzenetek, mint a pusztán vicces feliratok” – mondja Kovács, akit akkoriban meglepett a sajtó érdeklődése, az MTI is rendszeresen tudósított a kutyapártos eseményekről, például arról, hogy az MKKP bemutatta a 2006-os országgyűlési választásokon induló jelöltjeit – egységesen Nagy István névre hallgató kutyákat. Az első tudósításokban Kovács is Nagy István néven nyilatkozott. A vicces plakátoknak hamar híre ment, és egyre több vidéki városból jelezték Kovácsnak, hogy ők is kitennének hasonlókat.

Ma az MKKP az összes megyeszékhelyen jelen van, nagyjából 4 ezer – az ő szóhasználatukban – passzivistával. Ötven párt-, illetve 500 pártoló taggal rendelkeznek, akik havi ezer forintot fizetnek a pártkasszába – már ha nem felejtik el. Ezenkívül működik egy boltjuk is, amely évi 15–20 milliós bevételt produkál, de havi néhány százezer forint rendszeres adományként is érkezik hozzájuk.

Jobbá tenni

Egy-egy települési sejt megjelenése többnyire azzal indul, hogy a társelnökök bemutatkozó eseményt szerveznek. Ezeken nemcsak az MKKP-ról esik szó, hanem konkrét városszépítő és egyéb projekteket is szervezni kezdenek közösen az érdeklődőkkel. „A tapasztalatok szerint az működik nagyon jól, ha először mi magunk csinálunk valami látványos akciót ott, ahol még nem jelentünk meg korábban. Ezt követően mindig jelentkeznek passzivistának. Elég egyetlen embert találni az adott helyen, aki szervezne valamit, onnantól már megy a dolog” – magyarázza Kovács. Így volt ez Miskolcon is, ahol Pásti Gabriella volt a környékbeli akciók motorja. „Nagyon szimpatikusnak találtam, amit csinálnak, és szerettem volna, ha a közvetlen környezetemben is lennének ilyenek” – mondja a Narancsnak Pásti, aki nemcsak szervezi a miskolci MKKP-t, hanem a párt helyi jelöltje is a 2022-es választásokon. „Többlépcsős folyamat új embereket szerezni – folytatja –, aktívak vagyunk az interneten, és több felületen is hírt adunk az eseményeinkről. Sokáig valaki csak online követ minket, aztán eljön egy klubeseményre, és egy idő után vállal ő is valami feladatot.” De vidéken sokkal nehezebb csapatot építeni, mint Budapesten és környékén. „Az a fajta civil aktivizmus, ami a fővárosban már megszokott, vidéken még nem igazán fejlődött ki. Ezért is tartom fontosnak ezeket az eseményeket, ahol azt hangsúlyozzuk: azért, hogy valami jobb legyen a közvetlen környezetünkben, nekünk is kell tennünk.” Úgy látja, a helyiek nincsenek nagyon tisztában a kutyapárt tevékenységével, jellemzően még mindig szimpla viccpártnak tartják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.