Megvette a Fundamentát a Magyar Bankholding

Gyűjtögető életmód

Belpol

Egyik pillanatról a másikra lett piacvezető a Magyar Bankholding (MBH) egy piaci szegmensben, állva hagyva az OTP-t és az Erstét. A szerződést arról, hogy az MBH felvásárolja a Fundamenta-Lakáskassza Zrt.-t, október végén írták alá a felek. A három lakás-takarékpénztár közül messze a Fundamenta a legnagyobb.

A cuki róka, meg a többi, aminek nem jut eszembe a neve – ennyi biztosan megvan sokak­nak a lakás-takarékpénztárakról. A konstrukció a kilencvenes évek végén indult el, s vált a honi lakásépítés és -felújítás fontos elemévé. Jól összecsomagolt termék volt: takarékoskodj, az állam ezt megtámogatja, a bank pedig kedvezményes hitelt ad mellé. A szerződéseket legalább négy, legfeljebb tíz évre lehetett megkötni, az éves befizetések 20 százalékát, de legfeljebb évi 72 ezer forintot az állam támogatás formájában jóváírt az ügyfél számláján, aztán a megtakarítást a szerződés lejártakor be lehetett forgatni hitelbe, önrészbe, de lehetett pluszhitelt is igényelni lakásvételre vagy -felújításra.

A pénzügyi szakértők folyamatosan hangsúlyozták: jól hangzik az évi 20 százalék állami támogatás, de a hozam szempontjából van ennél jobb konstrukció a piacon, ám e piac mégis szárnyalt. Négy lakás-takarékpénztár (Fundamenta, OTP, Erste, Aegon) versengett az ügyfelekért. Nem véletlenül, mert kifejezetten jó ügyfeleknek számítottak: volt megtakarításuk – hiszen ez a lakástakarék alapja –, hitelképesnek minősültek, ráadásul a legtöbben akartak is hitelt felvenni. Arról nem beszélve, hogy ami miatt a lakástakarék annyira vonzó volt a lakosság körében – a 20 százalék jóváírás –, azt az állam finanszírozta. Évi 72 ezer forintért cserébe lehetett hirdetni a tuti konstrukciót, ami minden szereplőnek jó volt.

Lejtmenetben

Egészen 2018-ig – akkor ugyanis megszűnt az állami támogatás, és kiderült, hogy e nélkül már nem annyira nyerő ez a fajta befektetés. Az ügyfelek úgy érezték, elvettek tőlük 72 ezer forintot, ami négy évre már 288, nyolc évre pedig több mint félmillió forint. Így már nem is volt ez az egész annyira vonzó.

Az efféle, megtakarítást ösztönző befektetések jellemzően mindig is csak adókedvezményekkel, állami jóváírásokkal megtámogatva voltak életképesek. Az embereket meg kell jutalmazni, ha nem költik el a pénzüket azonnal felhasználható javakra, hanem hosszú távú célokra gyűjtenek. Ezért kapcsolódik a saját megtakarításokhoz, a tartós befektetési számlához, a nyugdíj-előtakarékossági számlához és a nyugdíj- és egészségpénztári befizetésekhez is adókedvezmény. Másképp ez nem működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.