Hagyó Miklós fővárosi felemelkedése és bukása - A hatalombróker

  • M. László Ferenc
  • 2010.04.22 00:00

Belpol

Ha a Fidesz kaszárnya, az MSZP kupleráj - tartja a kilencvenes években született szállóige. Az utóbbit használta ki Hagyó Miklós, aki pár év alatt maga alá gyűrte a teljes fővárosi MSZP-t, hogy aztán királycsinálóként beleszóljon pártja legfelsőbb ügyeibe is. Bár a volt főpolgármester-helyettes viharos gyorsasággal tűnt le, az általa kiépített rendszer - az őt megtagadó szövetségeseivel az élen - ma is működik.
Ha a Fidesz kaszárnya, az MSZP kupleráj - tartja a kilencvenes években született szállóige. Az utóbbit használta ki Hagyó Miklós, aki pár év alatt maga alá gyűrte a teljes fővárosi MSZP-t, hogy aztán királycsinálóként beleszóljon pártja legfelsőbb ügyeibe is. Bár a volt főpolgármester-helyettes viharos gyorsasággal tűnt le, az általa kiépített rendszer - az őt megtagadó szövetségeseivel az élen - ma is működik.

"Már 2004-2005 tájékán jeleztük a párt fővárosi érdekeltségű vezetőinek, így Lendvai Ildikónak, Kiss Péternek és Hiller Istvánnak, hogy Hagyó nyomulása egyre kezelhetetlenebb, nem tartja tiszteletben az MSZP íratlan szabályait, csak a pozíciók érdeklik. 2008 nyaráig semmiféle visszajelzést nem kaptunk, csak akkor tértek észhez, amikor már az ő hatalmukat is veszélyeztette" - panaszkodott a Narancsnak egy, a politikától éppen viszszavonuló budapesti szocialista politikus. Lapunk pár évvel ezelőtt kísérletet tett arra, hogy feltárja, miként lett a zavaros ügyletekből meggazdagodott vállalkozóból befolyásos politikus (lásd: Százból kilencvenkilenc, Magyar Narancs, 2007. augusztus 2.), most annak jártunk utána, hogyan gyűrte le fővárosi ellenfeleit és építette fel politikai karrierjét.

Búvópatak

"Egyszer csak ott volt a kerületi elnökök tanácskozásán, mint az MSZP hegyvidéki vezetője. Fel sem szólalt, de mindenki érezte, hogy megkerülhetetlen, igazodni kell hozzá" - így kezdődik majd' mindegyik, lapunk által megkeresett fővárosi szocialista politikus visszaemlékezése arról, hogyan ismerték meg Hagyó Miklóst. A többségük igazodott is, anélkül, hogy tudta volna, honnan jön, milyen az előélete, miként, kinek köszönhetően tett szert igen rövid idő alatt jelentős befolyásra. Ennél is furcsább, hogy az MSZP budapesti prominensei igen szerény tudással rendelkeznek arról, hogy milyen állapotban vannak a párt fővárosi szervezetei, legfeljebb csak a saját felségterületük, illetve a szomszédos kerületek ügyeit ismerik. "Lényegében Miklós volt az első, aki térképet terített maga elé, a legkisebb alapszervezetet is átvilágította, megnézte, hogy ki kivel tart. Felismerte, hogy ez a fajta tudás hatalom" - állítja a volt főpolgármester-helyettes hálózatépítő képességeit elismerő egykori ellenfele. Jellemző, hogy miközben senki sem hiszi, hogy valaha is visszatérhet még a politikába, alig akad olyan MSZP-s, aki névvel vállalná a nyilatkozatát - még mindig tartanak a bosszújától.

A különféle kereskedelmi tevékenységeket végző cégeiből meggazdagodott Hagyó - többek között nevéhez köthető a Wrigley rágók, a Jump energiaital forgalmazása - a kilencvenes évek második felében kapcsolódott be a politikába. 2007-ben lapunknak azt mondta, Horn Gyula volt rá nagy hatással, s keltette fel a közélet iránti érdeklődését. Többen úgy tudják, a Jászságba visszatérve szerette volna elindítani politikai karrierjét, ám 1994-től ez a vidék Szekeres Imre terrénumának számított. A két erős ember megalkudott: Hagyó maradt a fővárosban, cserébe 2002-ben befutó helyet kapott az MSZP országos listáján. Azóta is hullámzó a viszonyuk: míg 2008 végén, 2009 elején a tisztújításra készülve összefogtak, mi több, arra készültek, hogy kiütik Gyurcsány Ferencet a pártelnöki székből, 2009 tavaszán már ismét ellenfelek voltak. Hagyó a vesztes EP-választások után a Botka László vezette "ifjútörökökkel" tartott, fő célpontjuk Szekeres Imre, a párt elnökhelyettese volt.

Az MSZP honlapján elérhető nyúlfarknyi életrajza szerint 1998-ban lépett be az MSZP-be, és a főváros XII. kerületében kezdett politizálni; 2000-ben az ifjúsági kvótának köszönhetően került a helyi elnökségbe. Az elején két igen befolyásos ember látta el tanácsokkal, nekik köszönheti kezdeti kapcsolati hálóját is. Közismerten jó viszonyt ápolt Leisztinger Tamás milliárdos vállalkozóval, aki a párton belüli fiatalítást szorgalmazó Mozaik-csoport egyik fő támogatója volt. Rajta keresztül ismerkedett meg és kötött szoros barátságot Oláh Lajossal (aki 2003-ban vette be Hajdú-Bihart), Tóth Csabával (aki eleinte Vas megyében próbálkozott, majd a zuglói pártszervezetet foglalta el, útját hangos tagbeléptetési botrányok kísérték), illetve Leisztinger élettársával, Tüttő Katával, aki a hegyvidéki feltörésében segítette (részletesen lásd: A láthatatlan ember, Magyar Narancs, 2004. augusztus 26.).

Másik segítője Schmuck Andor volt. Hagyó a szélesebb pártnyilvánosság előtt 2000-ben a Schmuck által gründolt - és a Horn reaktiválását célzó - Szövetség az Európai Magyarországért szóvivőjeként tűnt fel, de együtt szervezték a szocialisták karitatív tagozatát is, aminek Horn Gyula tiszteletbeli elnöke volt. Forrásaink szerint a hajdani Xénia-botrányba belebukott Schmuck volt az első, aki mélységeiben feltérképezte az MSZP erőviszonyait: állítólag Excel-táblázatba rendezett adatbázisa volt a tagokról, az alapszervezeteken belüli ellentétekről, jól ismerte az egyes kerületi, fővárosi vezetők ambícióit - és ezt a tudását a közélettől való visszavonulása után az outsider Hagyó rendelkezésére bocsátotta. Tény, hogy később is igen jó kapcsolatban maradtak, Schmuck rendszeresen megfordult a városházán, miután Hagyó főpolgármester-helyettessé avanzsált.

"vatos építkezés

A kezdeti időszakban főleg a fiatalok megnyerésére törekedett. "Épp egy malmői nemzetközi konferenciára készültünk, a vonatra vártunk, amikor a pályaudvarra befutott több raklap energiaital egy üzenettel megtoldva: 'Miki bától szeretettel'" - meséli egy szocialista politikus, aki az ezredfordulón a baloldali ifjúsági szervezetben politizált. Ezek az adományok aztán rendszeressé váltak, az ifjú szocialisták tudták, hogy egy-egy buli szervezésekor Hagyóra biztosan számíthatnak. Később, amikor már komoly tényező volt a pártban, a karrierjüket is egyengette - lényegében maga előtt tolta őket, ugyanis ő soha nem pályázott párttisztségre -, aztán idővel mindig kért valamit cserébe.

A Hegyvidéken is hasonlóan indított. Ellenfelei szerint szándékosan választotta a jobboldali dominanciájú kerületet. "Tudta, hogy a leggyengébb láncszemnél kell megbontani a rendszert" - mondja egy kritikusa. A XII. kerületben jó, ha 15-20 aktív tagja volt a pártnak, itt mindig régi vágású, az előző rendszerben szocializálódott szocialisták indultak egyéniben. Megvendégelte a tagokat, kifestette a pártirodát, létrehozta a Kapcsolat Házat, ahol beszélgetni és internetezni lehetett. Tüttővel és Élő Norberttel karöltve dolgozta meg a szervezetet, ők segédkeztek akkor is, amikor Bakonyi Tibort, a kerület 2002-es jelöltjét, főpolgármester-helyettest kellett eltakarítani az útból (a 2006-os választások előtt a helyi jelölőbizottságban már Hagyó hívei voltak többségben). Ezzel egyrészt kiütötte az MSZP egyik fővárosi pénztárnokát, másrészt a funkcióhalmozó Bakonyi parkolópályára küldésével egy sor tisztség szabadult fel, amiket szétoszthatott az emberei között. 2006-ra a pártelnökség mellé már begyűjtötte az egyéni képviselőjelöltséget, miközben előkelő, befutó helyen szerepelt a fővárosi listán is - stílszerűen a 12. helyre pakolták.

Arról már megoszlanak a vélemények, hogy a Mozaik mintájára szervezett "Budapest 23" nevű csoportban milyen szerepet játszott. Forrásaink szerint nem Hagyó, hanem a vele sokáig rivalizáló, a főpolgármesterséget megcélzó Horváth Csaba, illetve Molnár Zsolt indította útjára a mozgalmat, a hegyvidéki elnök csak később kapcsolódott a munkába. Állítólag a tagok havonta összeültek valamelyik kerületben vacsorázni, keresték a kapcsolatot a párt helyi vezetőivel, a polgármesterekkel; ha azok nem voltak befűzhetők, akkor a belső ellenzékkel, az alpolgármesterekkel. Jelszavuk a párt megújítása, a fiatalítás volt, valójában a hatalomátvételt készítették elő Budapesten. Így találták meg a IV. kerületben Trippon Norbertet, Móricz Esztert a XV.-ben, Kolozs Andrást a XVI.-ban, Szaniszló Sándort a XVIII.-ban. Később be is váltották az "ifjak" reményeit: helyi elnökök, fővárosi elnökségi tagok vagy közgyűlési képviselők lettek. "Bár Budapestet úgy emlegetik, mint a baloldal erős bástyáját, valójában katasztrofális állapotban van a párt a fővárosban. Kevés az aktív tag, nincs szervezés, pártélet, lényegében nyolcvan válogatott emberrel be tudod venni a budapesti MSZP-t" - mondja egy VIII. kerületi vezető politikus. Csak ritkán ütköztek ellenállásba: ilyen volt a XIII. kerület, ahol információink szerint Tóth József, a kerület első embere kizáratta a pártból a Hagyóékhoz lecsatlakozó elvtársat. (Az esetről szerettük volna megkérdezni a polgármestert is, de Tóth nem kívánt lapunknak nyilatkozni.)

Vitorlabontás

Hagyó 2004-2005 tájékán "dugta ki először a fejét" a kerületéből: többek szerint 2004-ben már szerepe volt abban, hogy Mandur László - a Hagyóval később sokat ütköző Gy. Németh Erzsébet mentora - nem kívánt újrázni a budapesti elnökség élén. Hagyó Steiner Pál belvárosi polgármesterrel szövetkezve inkább Molnár Gyula XI. kerületi polgármestert támogatta - ekkor még a posztra bejelentkező kispesti Burány Sándorral szemben. Molnár később viszonozta a szívességet, kiállt Hagyó mellett a 2006-os fővárosi koalíciós egyezkedéseken. Az országgyűlési választásokra készülve a budapestiek 2005-ben alakították ki a területi listájukat, amin Horváth, Burány, Hagyó, Molnár Zsolt, Bárándy Gergely már megelőzte a régi gárdát. A folyamat eredményeként 2006 közepére megszületett az "ötös fogat szövetségi rendszere": Hagyó hozta a meghódított vagy a hozzá lojális kerületeket - illetve folytatta a gyarmatosítást (lásd Vazallusok című keretesünket) -, Horváth Csaba és Molnár Zsolt a II., Steiner Pál az V., a csoporthoz közben csatlakozó Burány Sándor pedig a XIX. kerületet. A fővárosi MSZP-ben így már többségük volt, év végére át is vették a hatalmat.

Az első jelentősebb viták a "moszkovitáknak" csúfolt Gy. Németh, Bakonyi, Mitus Zsuzsa fémjelezte csoporttal 2006 nyarán, az önkormányzati lista összeállításakor robbantak ki - az ellenzékhez később csatlakozott Hunvald György, Erzsébetváros polgármestere is. Molnár Gyula ekkor már látta, mire megy ki a játék, ám budapesti vezetőként igyekezett középen maradni, közvetíteni a felek között - végül ő is Gy. Némethék táborában kötött ki.

Miközben Hagyó a pártbéli riválisaival időről időre egyeztetett, folyamatosan tárgyalt Demszky Gábor bizalmasával, Mesterházy Ernővel is, aki már a nyáron odaígérte neki a szuperhelyettesi posztot. Bőhm András liberális politikus - aki ekkortájt különbözött össze a főpolgármesterrel - szerint Demszky főtanácsadója avatta be Hagyót a városházi titkokba, magyarázta el, hogyan működik a hivatali gépezet, ki kinek az embere. Állítólag hónapokkal az októberi választások előtt felosztották a két párt között az önkormányzati cégeket, a bizottságokat, megegyeztek a gazdasági ügyeket, kinevezéseket kezelő szuperbizottság létrehozásában. Arról is döntöttek, hogy csak két szocialista helyettes lesz: Hagyó és Horváth. Több forrásunk állítja: Demszky úgy fogadta el helyettesének Hagyót, hogy előtte soha nem találkoztak. Amikor megkérdezték, hogyan lehetséges ez, azt válaszolta: "Jókat hallottam róla". Hagyó egyetlen dologban nem tudta keresztülvinni az akaratát: Mesterházy ragaszkodott ahhoz, hogy a gazdasági bizottság elnöke Somlyódy Csaba legyen, aki akkoriban még az "ötök" ellenzékéhez húzott.

"Folyamatosan egyeztettünk a kerületekkel a közgyűlési listáról, a jelöltekről, ám egyszer csak elém tettek egy ceruzával írt névsort, mondván, ezt kell jóváhagyni" - mesélte a Narancsnak Hajdu László XV. kerületi polgármester, a fővárosi jelölőbizottság akkori elnöke. Információink szerint ezt a listát Steiner Pál belvárosi irodájában rakták össze: a jelöltek közel felét az "ötös fogat" tette rá, mindössze néhányan kerültek be az ellenzék soraiból, a többi egy ideig semleges volt, majd igazodott. Ám mivel az MSZP-SZDSZ-koalíciónak csak egyfős többsége volt a közgyűlésben, Hagyó ellenfelei komoly zsarolópotenciával rendelkeztek: ragaszkodtak Gy. Németh főpolgármester-helyettesi kinevezéséhez. A huzavona hónapokig eltartott, ugyanis az SZDSZ a politikus asszonyra akarta bízni az egészségügyet, amit a jelölt nem vállalt - lévén nem szakértője a témának. A vita során Hagyóék folyamatosan üzengettek Demszkynek, tartson ki, Gy. Németh előbb-utóbb bedobja a törülközőt: ez a következő év februárjában meg is történt.

Hosszú kések éjszakái

Hagyó 2007-2008-ban jutott hatalma csúcsára: Demszky első számú helyettese lett. A huszonnégy tagú fővárosi frakcióban négy főre zsugorodott az ellenzéke, majd Bakonyi Tibor távozása - a politikus 2007 tavaszán lemondott fővárosi mandátumáról, hogy a Főgáz élére állhasson - és Hunvald György 2009-es letartóztatása után kettőre (Gy. Németh, Mitus).

Maga mögött tudhatta az alapszervezetek többségét, a párttanács és a budapesti küldöttek kétharmadát. A huszonhárom kerületből már csak három - Angyalföld, Terézváros, Rákosmente - állt ellen, még Molnár Gyula Újbudáján és a Lendvai Ildikó bázisaként számon tartott Budafokon is komoly hadállásokkal rendelkezett. 2007 elejére az "ötös fogat" átvette a budapesti MSZP teljes irányítását: Burány lett a területi szövetség elnöke, a fővárosi frakció élén Molnárt a belvárosi polgármesterségét elvesztett Steiner váltotta, mint ahogy a párt különböző testületeit (az ügyrendi, illetve a jelölőbizottságot) is megszerezték. 2009 tavaszára "sikerült elérni", hogy a kerületek többsége "meglepő módon" ugyanazokat az embereket javasolja a 2010-es választási listára - amiről több prominenst lefelejtettek vagy tuti bukó helyre soroltak, és így sok ellenséget szereztek az országos vezetésben. Azt is megengedhették maguknak, hogy a párt számos nagyágyúját (így Hajdu Lászlót vagy Baráth Etelét) még egyéniben se indítsák. "Miklós megszegte a párt egyik legfőbb íratlan szabályát: hagyd élni a legyőzöttet" - mondja róla az egyik volt szövetségese.

Főpolgármester-helyettesként rendkívül gazdag korszak elé nézett. Beindult a 4-es metró építése, amihez százmilliárdokat kértek az EU-tól, elkezdődött a Szabadság, majd a Margit híd felújítása, tömérdek út kapott új burkolatot. A tizenhárom évig regnáló Aba Botond leváltása és Antal Attila kinevezése után nekiállhattak a masszívan veszteséges BKV átszervezésének, az új paraméterkönyv kidolgozásának. Ráadásul nemcsak a közlekedési vállalat, hanem a fennhatósága alá tartozó fővárosi cégek vezetőségét is teljesen lecserélte, a posztokat zömében hívei között osztotta szét (a kinevezésekről lásd Egész pályás letámadás című keretesünket).

Ám rövidesen kiderült, hogy nagy rá a kabát. Az útfelújítások állandó közlekedési káoszt, kilométeres dugókat okoztak, a hidak felújítása folyton csúszott, a költségek az egekbe szöktek. Antal belebukott a busztenderbe, miközben a paraméterkönyvből sem lett semmi. Hagyó közben bujkált a sajtó elől, munkatársaival vagy Steinerrel üzengetett. Nem tudta elérni a parancsainak vakon engedelmeskedő Balogh Zsolt kinevezését a közlekedési cég élére, a párt legfelsőbb köreinek támogatását bíró Kocsis Istvánnal szemben pedig elveszítette a "szivárogtatási" háborút: tavaly június óta egyik BKV-s korrupciós botrány pattan ki a másik után (lásd: Felsővezeték-szakadás, Magyar Narancs, 2009. augusztus 27.).

Utóvédharcok

Forrásaink állítják: ahogy fogyott körülötte a levegő, úgy lett egyre idegesebb, munkatársaival minősíthetetlen módon bánt, az elhatalmasodó stresszt kényszeres evéssel vezette le. Rendszeresen fenyegetőzött, zsarolt, "rossz minőségű emberekkel" vette körül magát, egykori mézesmázos, behízelgő stílusának nyoma sem maradt. 2009 nyarán, amikor az "ifjútörökök" betámadtak a kongresszuson, már a párt országos vezetői is felismerték, hogy túl engedékenyek voltak Hagyóval. Közben Hagyó fővárosi ellenzéke is mozgolódni kezdett, hiszen a budapesti lista sokak szemét szúrta. Elégedetlenségének adott hangot Tóth József, Budapest utolsó népszerű baloldali politikusa, a fővárosi központi pártszervezet pedig szeptember 29-én felvetette a személyi kérdések újranyitását, a névsor átírását - igaz, e kezdeményezést a párttanács októberben még leverte, a kerületi vezetők hűségnyilatkozatban álltak ki az elnökség mellett. A Kiss Péter fémjelezte Baloldali Tömörülés országos ülésén ősszel a fővárosi vezetés antidemokratikus módszereit kritizálták, mások aláírásokat gyűjtöttek Hagyó eltávolítását követelve.

Csakhogy a lázongások hatására az "ötös fogat" ismét összezárt - még a december 11-ére tervezett főpolgármester-jelölő küldöttértekezletet is eltolták tavaszra -, és a szövetséges vagy vazallus kerületi vezetők is megijedtek a népharagtól. Jellemző, hogy Lendvai Ildikó többször járt Canossát Rákospalotán: könyörgött a helyieknek, legalább egyéni jelöltként indítsák Hajdut - ha már polgármesterként nem -, aki tizenhat éve minden választást magabiztosan nyert, ám a helyi hagyóisták még szavazni sem voltak hajlandók a kérdésről. Közben a budapesti vezetők állítólag folyamatosan egyeztettek Hagyóval, tervezték, hogy a listán visszavonják a harmadik helyről a hatodikra, személyre szabott plakátokat sem kapott. Ám végül a januári letartóztatási hullám és a volt BKV-vezetők vallomásai elsöpörték őt is, csak a parlamenti mandátumát őrizhette meg (bukásáról részletesen lásd: Kései sirató, Magyar Narancs, 2010. február 4.). "Távozásakor a pártkasszát is magával vitte, tény, hogy hatodannyi pénzből kampányoltunk, mint 2006-ban" - állítja a párt egyik, a pénzügyekre is rálátó fővárosi erős embere.

Ám hiába bukott meg Hagyó, az általa kiépített rendszer túlélte őt. A Fővárosi Közgyűlésben, a kerületek élén, a cégekben továbbra is ott ülnek az emberei. Egykori szövetségesei sem rendültek meg, sőt, ők lettek letűnésének haszonélvezői. A gyeplőt jelenleg a fővárosi alelnök, Molnár Zsolt - akit a háta mögött "kis Berijának" neveznek a pártban - tartja kézben. Horváth Csabát a februári küldöttértekezlet főpolgármesternek jelölte, hiába kérlelték a fővárosiakat az MSZP országos vezetői, hogy találjanak helyette egy olyan párton kívüli személyiséget, aki ősszel a szocialista és a liberális szavazókat is meg tudja szólítani. Kérdés, hogy az MSZP április 11-i borzalmas teljesítménye - a párt 2006-os 44 százalékos budapesti eredménye 25 százalékra olvadt - elindít-e olyan változásokat, amelyek hatására a rendszer is összeomlik, maga alá temetve az "ötös fogat" állva maradt tagjait.

Vazallusok

Komoly sajtóvisszhangot keltett botrányok rázták meg 2005-2006-ban Kőbányát és Zuglót. A X. kerületi pártszervezet meghódítására törekvő felek vidékről toboroztak és léptettek be nagy számban tagokat, mások fantomtagokra hivatkozva próbálták kialakítani a pártszervezeten belüli többségüket (utólag találtak olyat is, akiről kiderült, hogy valójában a MIÉP tagja). A párt tagrevíziót rendelt el, de olyan nagy volt a cirkusz, hogy a végén Hiller István pártelnöknek kellett közbeavatkoznia. A kőbányai Kaszab Csaba nem sokáig élvezhette a győzelmét: a kerület alpolgármesterét vesztegetés miatt később letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Bár forrásaink szerint ebben az ügyben nem volt benne Hagyó keze, sokat elárul, hogy 2008-ban Élő Norbert ment rendet teremteni a X. kerületbe; ma ő a helyi pártelnök, és Hagyó februári lemondása után Élő örökölte mentora közgyűlési mandátumát is.

A zuglói esetet viszont már egyértelműen Hagyóval hozzák összefüggésbe a pártban. Itt a Vas megyei háborúban csúnyán felsült, a szombathelyiekkel szemben elvérzett Tóth Csaba ütközött meg a kerületi elnökkel, Szűcs Istvánnal. A beléptetési botrányok ügyében a rendőrség is nyomozott, végül a párt etikai és egyeztető bizottsága tagrevíziót rendelt el. Szűcs ezt nem várta meg, elhagyta a pártot, így 2007-ben Tóth már kényelmes többséggel a háta mögött lett kerületi elnök. Forrásaink állítják, hogy Tóth fővárosi karrierjét nemcsak Hagyó, hanem a Vasban rendet teremtő, onnan az ifjú politikust eltanácsoló Kiss Péter is támogatta. Akárhogy is történt, e két kerületnek komoly súlya van, jelentős számú küldöttet delegálnak a fővárosi pártkongresszusba.

2007 végén, 2008 elején "budán a zuglóihoz hasonló vita, vezetőségcsere zajlott le: itt is fiktív tagbeléptetésekkel vádolták egymást a felek. A III. kerületet Hagyó korábbi kabinetfőnöke, Czeglédy Gergő foglalta el, miközben a régi elvtársak folyamatosan panaszbeadványokkal bombázták az országos vezetőséget, ám az elnökség a füle botját sem mozgatta. "Szégyenletesnek tartom, hogy a párt országos tisztviselőiként megengeditek magatoknak, hogy megszegjétek a párt alapszabályát, amely előírja a harmincnapos válaszadási kötelezettséget" - írta a Gyurcsány Ferencnek címzett levelében a korábbi kerületi pártelnök, Márkus András, mielőtt kilépett volna az MSZP-ből.

Egész pályás letámadás

A Főgáz Zrt. felügyelőbizottságát (fb) Tüttő Kata irányítja, az igazgatóságba pedig 2007-ben bekerült Mihály József, Hagyó kabinetjének egykori tagja is. Tóth Csaba a Fővárosi Vízművek vezetőségében kapott helyet, a Fővárosi Csatornázási Zrt. elnöke Kőrös Péter, a XVIII. kerületi MSZP alelnöke lett, az fb-ben pedig helyet kapott Andó Sándor, a X. kerület prominense. A Főtáv igazgatóságában ténykedik Gyurcsánszky János, Rákospalota meghatározó embere - aki jelentős szerepet játszott Hajdu László polgármester ellehetetlenítésében -, továbbá Bródy Péter, Steiner közvetlen munkatársa, Komoróczy László, a XX. kerületi MSZP elnöke, és tavaly decemberig ott volt Élő Norbert is. Czeglédy Gergely a Gyógyfürdő Zrt. igazgatóságának tagja, a XXIII. kerületi pártelnök, a titkosszolgálati múltjáról elhíresült Kivágó Ivánné a Temetkezési Intézet, a párt XXII. kerületi vezetője, Dankóné Hegedűs Jolán pedig a Budapest Film Zrt. vezetőségében kapott helyet. A posztok ilyetén osztogatását persze nem Hagyó kezdte, ciklusok óta bevett szokás ez a Fővárosi Közgyűlésben.

Neked ajánljuk