Magyar Narancs: Előre hozott választásról beszélünk, szeptemberben lennének rendesen. Jobb így, három hónappal korábban?
Szigeti László: A második Dzurinda-kormány négypárti koalícióját elsőként az tette instabillá, hogy a kormányfő menesztette saját pártja honvédelmi miniszterét, mert az kétségbe vonta a Nemzetbiztonsági Hivatal főnökének visszahívását. Emiatt néhány parlamenti képviselő kilépett Mikulás Dzurinda pártjából, az SDKÚ-ból. Amikor valamivel később a tévémágnás Pavol Rusko által létrehozott, és magát liberálisnak tituláló, de elsősorban alkalmi pártnak minősülő ANO elnöke korrupciógyanús ügyek miatt kibukott a kormányból, fokozódott az instabilitás. És miután a kormány jegelte a Vatikánnal kötött szerződést, és emiatt a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) faképnél hagyta a koalíciót, egyszer csak ez a megannyi sunyiságot, torzulatot képző instabilitás is megszűnt. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) javaslatára a parlamenti pártok megállapodtak az előre hozott választásokban, s így vetettek gátat a Dzurinda-kormány azonnali bukásának.
MN: És nagy a tét?
SZL: Bizony nagy! Többféle koalíció is elképzelhető, s távolról sem mindegy, milyen pártokból áll majd össze az új szlovák kormány.
MN: Mielőtt rátérnénk, tisztázzuk a szisz-témát.
SZL: Tisztán listás a rendszer. Az ország egyetlen választókerület, egy párt maximum százötven jelöltet állíthat, ennyi hely van a képviselőházban. Nem két-, hanem egyfordulós a választás, de lehet karikázni, ami annyit jelent, hogy négy képviselőjelöltet a szavazópolgár előbbre juttathat a pártlistán. Akik kellő számú karikát begyűjtenek, följebb mászhatnak a szamárlétrán. Ez a preferenciaküszöb a választási törvény módosításával 10-ről 3 százalékra csökkent, ami ugyan demokratikusnak tűnhet, de nagy veszélyeket is rejthet magában. Ugyanis a pártok listáján úgy a huszadik-harmincadik helytől lefelé meglehetősen silány a felhozatal, és ha a 3 százalék révén túl sok töltelék bekerül, a pártnak is, a parlamentnek is annyi. A provinciális talmiság uralna mindent, hiszen az ilyen perszonális állag nemcsak az MKP-ra, mindegyik pártra érvényes.
MN: Hány párt várható a következő parlamentbe?
SZL: A közvélemény-kutatások alapján már több mint két éve a magát szociáldemokratának tituláló Smer mutatkozik a választások győztesének, húsz és harminc százalék között mozog. A pártot az a jogi végzettségű Robert Fico vezeti, aki elsősorban szociális és nacionalista retorikájának tulajdoníthatóan jó ideje az ország leg-népszerűbb politikusa. A Smert négy, nagyjából tízszázalékos párt, a Meciar vezete néppárti HZDS, és a három kormánypárt, az SDKÚ, a KDH és az MKP követi. Köztük a sorrend gyakran változó. Sarkukban a szélsőséges nacionalista Jan Slota Szlovák Nemzeti Pártja (SNS), s valamivel hátrébb az SDKÚ-ból, illetve az ANO-ból kivált képviselők létrehozta soros alkalmi párt, a Szabad Fórum (SF). Talán ők is elérik a parlamenti küszöböt. Szerintem a komunista pártot csak azért nem juttatják be a szavazóik, hogy biztossá tegyék Fico kormányalakítási pozícióját.
MN: Már itt is vagyunk a tétnél. A mindebből fakadó konstellációknál.
SZL: A fő veszélyt a Smer-HZDS-SNS hármas koalícióban látom. Meciart annak idején az európai sajtó Lukasenkóhoz és Milosevichez hasonlította. Egész Európa tudja, ki ez az ember, s mi lenne Szlovákiával, ha Fico hatalomhoz segítené. Fico mégis azt mondja, neki mindenki koalíciós partnere lehet, hiszen valamennyi párt demokratikus választások révén jut be a parlamentbe. Senki sem tudja, kikre számit. Két hete vasárnap Fico Slota guberniumában, Zsolnán vendégeskedett, hogy leparolázzon Haider és Le Pen szlovák szellemi bajtársával. Fico bement annak a Slotának a sasfészkébe, aki csak azért nem uszít az idegenekkel szemben, mert Szlovákiában egyelőre elhanyagolható a létszámuk. Helyettük a magyarokat és a romákat szidja. Ez a hármas koalíció visszavetné Szlovákiát. A reformokat kivégezné, a titkosszolgálatokkal visszaélne, a korrupció elmélyülne, miközben Európa demokratikusabb fele tehetetlenül nézné, ahogy Lengyelországgal is teszi, hogy Szlovákiában felütötte fejét a posztmeciarizmus. Ráadásul a HZDS és az SNS választói alapjában véve EU-ellenesek, az SNS-nek pedig nem titkolt USA- és NATO-undora van. Általuk radikálisan megváltozna a jelenleg jónak mondható szlovák-magyar államközi viszony is.
MN: Kampányoltak is az EU ellen?
SZL: Csak Slota, de ő született ellenbeszélő. Egy Isten, egy vezér, egy haza van csupán, az, amelyet ő testesít meg. Mint szélsőjobbos, ágál a kommunisták ellen, tagadja a szociáldemokratákat, a homokosokat pártoló liberálisokat máglyára vetné. Iszonyatosan gazdag, ügyeskedései, korrupt magatartása révén többszörös milliárdos lett. 'rült lenne Fico, ha ezzel a két emberrel alakítana kormányt.
MN: És a Szabad Fórum? 'k most kvázi a liberális erő? 'k mit szólnak Slotához?
SZL: A köztudottan SNS-szimpatizáns, helyenként nyilvánosan is nackós, alkalomadtán már meglehetősen szenilisen viselkedő Ivan Gasparovic köztársasági elnöknek, sajnos, van némi befolyása erre a pártra. Ha a választási eredmények alapján kínálkozna egy ilyen lehetőség, nagyon kellene drukkolnom, nehogy Zuzana Martináková, az SF elnökasszonya hagyja magát koalícióba sodortatni a Smerrel és az SNS-szel. Ficónak tudatosítania kell, hogy Szlovákia megalakulása, vagyis 1993 óta minden kormányba bekerült egy alkami párt, amely aztán szép lassan eltűnt a semmibe. Meciar alatt a Lupták-féle parasztpárté, az első Dzurinda-kormány idején a Schuster-féle polgári párté volt ez a szerep. Schuster csak azért hívta életre a pártját, hogy beülhessen a köztársasági elnöki székbe. A második Dzurinda-kormányzatban az ANO-nak jutott ez a szerep. Most pedig itt van a Szabad Fórum, amelyet akár konzervatív-liberális-szocdem pártnak is titulálhatnék. Ez is mutatja, mennyire átmeneti jellegű a szlovák demokratikus pártstruktúra, és mennyire ingatag a szlovák társadalom.
MN: Létezne tehát egy liberális szavazathalmaz, amit ezek a mindenkor más formációk azzal, hogy ők liberálisok, el tudnak vinni?
SZL: Kételkedem e halmaz létezésében. Kételyem Csehország vonatkozásában is beigazolódott. Pártként (az Unie Svobody - a szerk.) ott is elgyengültek a liberálisok. Közép-Európában már közel kilencvenéves a vágyakozás, hogy létrejöjjön egy állandó szavazóbázissal támogatott nagy liberális párt, de ez eddig valami miatt még sosem sikerült. Kivéve azt a történelmileg villanásnyinak mondható időszakot, amikor Magyarországon hatalomra került az SZDSZ. A liberális szellemiségű szavazók sokkal inkább szétszavaznak, mint a nem liberálisok. Nemcsak Magyarországon és Csehországban, de Szlovákiában is. A liberális elemek valamennyi demokratikus ideológia szerkezetébe beépültek. Aminek viszont csak örülni lehet. Maradjunk annyiban, hogy a Szabad Fórum nem liberális párt.
MN: De azért bejuthatnak.
SZL: Szerintem bejutnak, de számomra nem az az alapvető kérdés, hogy lesznek-e liberálisok a következő szlovák kormányban, vagy nem lesznek. Elég csak a lengyel demokrácia jelenlegi állagára, illetve a cseh patthelyzetre gondolnom, hogy belássuk, ma Közép-Európában a demokrácia minősége a tét. Ha Lengyelországhoz hasonlóan Szlovákia visszaesik és lefékez, akkor Közép-Európában elkerülhetetlenül kezdetét veszi a demokráciában való kétkedés hosszabb időszaka.
MN De a hatalom megszerzésén túl lehet-e hosszabb távú összefogást várni a demokratikus pártoktól? Hisz Fico, Meciar és Slota mind egy-egy primadonna.
SZL: Primadonna? Három kakas egy szemétdombon. Látványuk azonban legfeljebb a külső szemlélőnek tűnhet vidám mulatságnak, de aki ebből a szemétdombból él, annak nem az. Ha Robert Fico és a körülötte lévő emberek konstruktívan gondolkoznak, nem vállalhatják ezt a posztmeciari szemétdombot. A Meciarral és Slotával kötött szövetségre nehezen találnának hiteles interpretációt. Egy ilyen interpretációnak mind a pragmatikus, mind az etikai érvrendszere hiteltelen lenne, s ha azzal érvelnének, hogy egyedül ez a szövetség képes garantálni a szükséges szocializációs és modernizációs folyamatokat, az maga lenne a szánalom. De csak a remény beszél belőlem. Szlovákiában minden politikai párt sumákol. Nem tudni, ki ez, és ki amaz. Eddig például csak a Magyar Koalíció Pártja lépett fel nyilvánosan a Slota-féle uszító retorika ellen. A többi párt hallgatva tűri az alapjában véve alkotmányellenes kirohanásait. Nem vagyok híve annak, hogy az ilyen félfasiszta pártokat megszüntessék, de a magát demokratikusnak mondó párttól elvárom az ellenvéleményt. Tény, hogy Robert Fico szinte semmiben sem hasonlítható a modern szociáldemokrata idolhoz. Inkább zárt, mint nyitott, pedig még nem is volt hatalmon. Az utóbbi hónapokban kordában tartja magyarellenességét, holott közismerten magyarfóbiás. Államigazgatási alapeszménye a kemény, asszimiláló nemzetállam. Beszédében sok az üresjárat és a bizonytalanság. Az a fajta baloldali politikus, akinek szellemiségét leginkább a lakiteleki mélymagyarsághoz hasonlítható mélyszlovákság jellemzi. Magyarán: megvan benne az a nacionalista stich, amelynek a magyar politika piacán is nagy a keletje. A szombati választásokat ő nyeri meg. A jobboldali SDKU-KDH-MKP koalíciónak a közvélemény-kutatások alapján legfeljebb annyi képviselője lehet, mint a Smernek. Szlovákia sorsa szombaton Fico kezébe kerül. Mindenki arra vár, mit lép. Kivált Gasparovic, aki mindent megtesz majd, hogy az MKP ne kerüljön ismét kormányzati pozícióba.
MN: Még mindig az a gyakorlat él, hogy az MKP úgy viselkedik, ahogy akar, hiszen etnikai alapon akkor is összejöhet a 10 százalék, ha nem csinál semmit, vagy sok mindent elszúr?
SZL: Olyan sok mindent nem szúrhat el, mert a szavazóik nem mennének el szavazni. Egyébként a szlovák sajtó egy része elismerőleg beszél az MKP nyolcéves kormányzati szerepvállalásáról. Bugár Béla pártja hathatósan politizált annak érdekében, hogy Szlovákia bekerüljön a NATO-ba, az EU-ba, hogy a felzárkózási elvárásokhoz szabjuk a költségvetési hiányt, és teljes frontszélességben beinduljanak a reformok. Az etnikai politizálás területén az MKP legnagyobb sikere a kulturális támogatások összegének megduplázása, s hogy Komáromban magyar egyetemet alapított. Természetesen az MKP-nak is szemére vethető a reformok legsúlyosabb szociális következménye, az iszonyúan magas munkanélküliség, meg az, hogy nem került számottevő nagyberuházás Dél-Szlovákiába. Rengetegen Magyarországon találtak munkahelyet. Vigaszként talán elmondható, hogy 1999 óta 2006 első negyedévében csúszott először 15 százalék alá a munkanélküliség, s jelenleg 395 ezer munkanélküli van az országban. Csakhogy ebből 220 ezer azoknak a száma, akik több mint két éve munka nélkül élnek. A pszichológusok tudják, miről beszélek. Ha valamiért, elsősorban emiatt örültem Gyurcsány Ferenc bejelentésének, hogy nem kívánja követni a szlovák reformokat.
MN: Ráadásul Gömörben és a Bodrogközben a legnagyobb a munkanélküliség.
SZL: Igen, a keleti szlovák, ruszin, ukrán országrészekben, és a dél-szlovákiai, zömmel magyarok és szlovákok lakta járásokban, ami arra kényszerítette az MKP-t, hogy újragondolja belpolitikai stratégiáját. Nem véletlen, hogy a Bugár irányításával készült új pártprogram már nem az etnikai politizálást, hanem a gazdasági, a szociális és az oktatásügyi politikát, a felzárkózást hangsúlyozza. Emiatt a kizárólagosan etnikai alapú politizálás bölcselői akár még ki is sodródhatnak majd a pártból, noha ez nagy ostobaság lenne részükről. Ugyanis az MKP következetesen és hatékonyan betölti a magyar és kisebbségvédő párt funkcióját is.
MN: Lehet-e következménye ennek az arculatváltásnak, hogy az MKP szlovák szavazatokat is szerez?
SZL: Úgy három hete egy pozsonyi társaságban én voltam az egyetlen magyar vendég, számos befolyásos szlovák értelmiségi, újságíró, társadalomtudós között. Éjféltájt került terítékre, hogy ki kire fog szavazni. A jelen lévő szlovákok mintegy 80 százaléka az MKP-t jelölte meg. Nekik az SDKÚ ellen nem a reformokkal járó szociális igazságtalanság, hanem az etikai magatartás hiánya, még pontosabban az etikátlanság volt a legfőbb kifogásuk. Igaz ugyan, hogy Dzurinda miniszterelnök menesztette azokat az SDKÚ-s minisztereit, akikre a korrupció gyanúja vetült, de mindig többet habozott a kelleténél. Az áltatala irányított titkosszolgálatok pedig teljesen elveszítették hitelüket. Már a szlovák sajtó is élt a gyanúperrel, hogy a titkosszolgálatok alkalmazottai információkkal kereskedtek, belpolitikai indíttatásból manipuláltak anyagokkal. Koalíciós partnereit is nemegyszer átverte, a magyarokat is, természetesen. Dzurindáéknak sikerült kiüresíteniük a morál meg az átfogó kollektív identitás helyét, és számukra a pénzen és a hatalmon kívül minden puszta absztrakcióvá lett. A nyolcévnyi kormányzási időszak alatt az MKP-nak sikerült megúsznia a nagy perszonális botrányokat, egyetlen miniszterét sem érték tetten, egyetlen vezető politikusát sem gyanúsíthatták korrumpálódással.
MN: Van-e összefüggés a munkanélküliség és a szélsőjobboldali politizálás térnyerése között?
SZL: Szlovák részről nincsen. Szinte minden szlovák pártelnök részvéttel beszél a kelet- és dél-szlovákiai járások elszegényedéséről. Elismerik, hogy tenni kell valamit. Minimum megépíteni a déli gyorsforgalmi utat, amit egyedül Slota ellenez. Szlovákiai magyar viszonylatban azonban ez az állapot elősegítette a Duray-féle nemzeti traumabeszéd fölerősödését. Ha valamiért nem mennek el a magyarok szavazni, akkor azért nem, mert ez a traumabeszéd újabb témákkal bővült.
MN: Ha egy kormány olyan politikát folytat, ami miatt sokan kerülnek kilátástalan helyzetbe, az általában a szélsőségeseket segíti. Nem ez a titka a Smer és az SNS térnyerésének?
SZL: Robert Fico még nem állt a kormányrúdnál, nem követett el olyan vétkeket, amit Meciar vagy Slota. Rendkívül egyszerű, helyenként a populizmus határait súroló baloldali gazdaságpolitikai retorikát alkalmaz, amely a neoliberális politika súlyos következményeivel operál. Vitathatatlanul legitim, amit Fico csinál, de azzal, amit eddig tett és mondott, szinte kizárta a nagykoalíció lehetőségét. Pedig én nem látok egyéb, a demokrácia értékrendje felől elfogadható lehetőséget. Nem örülnék neki, de még mindig jobb lenne, mint a nacionalista misung. Most mutatkozik meg, hogy az MKP egyik legnagyobb pártszervezői hibája az volt, hogy megszüntette a három platformját. Ha volna egy konzervatív, egy liberális és egy szociáldemokrata platformja, akkor most könnyebb helyzetben lenne, és hathatósan segíthetné Szlovákiát abban, hogy a megkezdett reformok, korrekciókkal bár, de folytatódjanak. Ráadásul a három platform megléte reálisan tükrözné a szlovákiai magyar választók politikai értékorientációját. A legrangosabb szlovák társadalomkutató intézet, az IVO felmérései szerint a szlovákiai magyarok közel fele szociáldemokrata, egyharmaduk konzervatív, s csupán 10 százalékuk liberális beállítottságú - ugyanakkor valamenynyiüknek határozott magyar identitása van. E nemzeti identitás partikuláris egysége mentén követte el a pártelit a platformok megszüntetését, ami számomra, hogy mást ne mondjak, minimum nemzetállami kollektivizmustól bűzlik. És megjegyzem, a szlovákiai magyarok közül senki sem hazaáruló, ahogy azt Duray jó néhányukról feltételezi.
MN: Azt tehát a jelenlegi állás szerint nagy összeggel lefogadhatjuk, hogy Szlovákia következő miniszterelnökét Robert Ficónak hívják, s azon múlik az ország közvetlen jövője, hogy milyen koalíciót alakít. Milyen alakulattal járna a legjobban mindenki?
SZL: Csupán arra fogadnék nagy összeggel, hogy ő kap kormányalakítási megbízást, a többi kérdéses. Ha az ő helyében lennék, az igazán stabil, eurokompatibilis pártok felé fordulnék koalíciós ajánlattal.
