A Miniszterelnökség még 2015 szeptemberében megrendelt a Századvégtől egy rövid tanulmányt az állam működésének egyszerűsítéséről, annak becsült költségeiről. A vázlat elkészült, ám információink szerint a megállapításait Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter „túl lágynak”, „kollegálisnak” minősítette; a korszerű ügyintézés lehetséges módjairól szinte alig volt szó, a lényeg meg végképp nem szerepelt benne: az, hogy mennyi köztisztviselőt, közalkalmazottat kell elküldeni.
Kényszerűség
A Lázár János által mostanában többször és többféle formában bejelentett leépítés és átszervezés a számok tükrében ugyanakkor rendkívül ellentmondásos képet mutat. A Fidesznek mindig is deklarált programcélja volt a közigazgatás egyszerűsítése, a munkaképes polgárok versenyszférába terelése, illetve úgy általában az átláthatóbb és ellenőrizhetőbb közigazgatás megteremtése. Ma már nevetségesen hangzik, de Szájer József egy jogi- közigazgatási fórumon azzal érvelt 1993-ban Gödöllőn, hogy az elburjánzott hazai adminisztráció megfojtja a vállalkozói szándékokat, és csak hatalmi mamelukokat termel ki magából. A jelenlegi kormánypárt 1997-es választási programjának is hangsúlyos eleme volt az állam leépítése, egyszerűsítése.
Azóta sok minden történt. Az első Orbán-ciklus a kisgazdákkal kötött kényszerű egyezkedések következtében mintegy 28 százalékkal növelte a kormányzati hivatali létszámot. A tervezett államkarcsúsításról tehát szó sem eshetett, mert az parlamenti szavazatok elvesztésével járt volna. Az „emútnyócév” ebben a trendben lényeges változást nem hozott. A szocialista-liberális kormányzat vezető posztokon erőteljes cserélgetéseket hajtott végre, de magát a rendszert érdemben nem változtatta meg. Bajnai Gordon egyik első intézkedésével lényegében létszámstopot hirdetett meg, de látványos eredménye ennek sem volt.
A maga megszokott rendjében
A 2010-es választások után a Fidesz-hatalom úgy döntött, hogy hozzányúl az államigazgatás szerkezetéhez. Navracsics Tibor miniszter alá szerveztek egy kiterjedt megyei közigazgatási rendszert, amelynek korábban önálló hivatalok is részeivé váltak. Az ott dolgozó vezetők vagy igazodtak az új felépítményhez, vagy – gyakran szánalmas vagy egyenesen megalázó körülmények között – távozni kényszerültek.
A rendszer azonban felemás folyamatokat indított be. A választási győzelem elérésében aktívan közreműködő fiatalok vagy éppen a korábban jól teljesítő idősebb kollégáik helyet kerestek a biztosban, a kormányzat pedig ezt az igényt a hivatali szféra – soha be nem ismert – rég nem látott bővítésével tudta csak kielégíteni.
Feldúsult
A számok világosan mutatják: az Orbán-féle állami adminisztráció nem leépített, hanem létszámot növelt. A Központi Statisztikai Hivatal lapunkhoz eljutatott adatai szerint a kormánytisztviselőként alkalmazottak létszáma 2011 eleje és 2015 vége között 62 400 főről 78 600 főre emelkedett. Vagyis a Lázár János által bejelentett 7500-8000 fős leépítés még mindig csak azt jelentené, hogy a 2011 utáni létszámbővülést felezi a kormány.
A tervezett átszervezés egynémely eleme nehezen érthető. Például miért szüntetik meg a tavalyelőtt átalakított (és kibővített) digitális filmarchívumot? Az államigazgatás egyszerűsítésének igényét senki nem vitathatja - a baj az, hogy a beharangozott rendszerszintű átalakítás személyes szimpátiákon vagy ellenszenveken alapul. Egészen különleges például az a purparlé, amelyet a 2014 óta a vidékfejlesztést is felügyelő Lázár János és az uniós pénzek (2015-ben mintegy 800 milliárd forint) folyósítását irányító Fazekas Sándor között kialakult. A két miniszter kis híján ölre ment: Lázár bizonyos hódmezővásárhelyi panaszosokra hivatkozva egyszerűen „leávéházta” a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt. Erre Fazekas azzal vágott vissza, hogy „a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) törvényesen és tisztességesen dolgozó munkatársait” „minősíthetetlen hangvételű, alaptalan támadás”. Egyébként a Lázár-féle egyszerűsítési verzióban az MVH már miniszterelnökségi egységként szerepel; ennek vélhető adminisztrációs és egyéb hatásairól sem készült érdemi elemzés. Minek is, Lázárnak a 800 milliárd felügyelete kell és kész.
Közvetlen és távlatos
A Lázár-féle tervezet három közvetlen és egy távlatos ajánlatot tartalmaz azoknak, akik tudomásul veszik a leépítéssel járó „személyi következményeket”. A lapunkhoz eljutott, a leépítés várható pénzügyi és egyéb vonatkozásait taglaló munkajogi anyag egyrészt humánus eljárást javasol azok számára, akik az öregségi nyugdíjkorhatár közelében vannak, illetve olyan tartós betegséggel küzdenek, ami egy gyorsított leszázalékolási eljárást tesz lehetővé. A többieknek pedig ott lesz egy olyan végkielégítés és szabadság-megváltás, amely legalább két-három évre biztos megélhetést biztosít az elbocsátott köztisztviselőnek. Ez a nagy visszhangot keltett maximum10 millió forintos összeg; megjegyzendő ennyit nagyon kevesen kapnak (az extra végkielégítés mértéke függ a közszolgálatban eltöltött időtől, illetve a betöltött pozíciótól), viszont az illetőnek vállalni kell, hogy a közszférában meghatározott időn belül (az említett anyag „célkivetésként” öt évet javasol) nem helyezkedik el állami vagy önkormányzati állásban.
Lázár miniszter szerint – ez volna a „távlatos ajánlat” – a versenyszféra felszívhatja a közszolgálatból kikerülő tisztviselők nagy részét. Ehhez az állam az új foglalkoztatók számára több kedvezményt rendelne: társadalombiztosítási járulék-kedvezményt, munkahely-teremtési támogatást, uniós források igénybevételéhez kedvezőbb feltételeket. Ez önmagában nem hangzik rosszul. A közszolgák nagyobb része ugyanis valóban képzett, munkára-tettre érett polgártársunk – a baj csak az, hogy a versenyszférában nincs szükség több ezrükre. „Gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező precíziós forgácsoló szakembert egyszerű nyelvtudással akár ötvenet is el tudok helyezni azonnal, agrárkutatóra, filmdigitalizálóra, nyelvtudósra viszont most nincs túl nagy igény” – ironizált lapunknak az egyik legnagyobb hazai fejvadász- és munkaközvetítő cég résztulajdonosa. Szerinte a jelenlegi közszféra munkatársai csakis továbbképzéssel, speciális beillesztő programokkal lehet sikeres a versenyszférában, és ezt Lázár János alighanem maga is tudja. Különben egyik vezető munkatársa révén nem kért volna még tavaly novemberben úgynevezett „képzettségi térképet” a hazai közszféráról. Ez azonban azért lett később kudarcos vállalkozás, mert kiderült, hogy a köztisztviselők nem egészen fele az eredeti képzettségétől eltérő tevékenységet végez. Közgazdász intézkedik parkgondozásról, magyartanár ír alá csatorna-beruházási projekteket. Ezek nyilvánvalóan „bizalmi” alapon létrejött közalkalmazások, mondja a szakember, amivel viszont egy valódi piaci cég nem tud mit kezdeni.
