Hogyan lehet fellépni az illegális kutyaszaporítás ellen?

Szörnyű kínokat élnek át a szaporítótelepeken sínylődő kutyák. Sötét helyen, szűk ketrecben töltik az életüket, a gyakori ellés kikezdi az anyaállatok szervezetét, a kölyköknél pedig gyakrabban jelentkeznek a fajtájukra jellemző betegségek.

Koszos hátsó udvarok, sötét, zsúfolt ketrecek, legyengült, agresszív, sérült állatok. Az állatvédő szervezeteknek köszönhetően egyre gyakrabban szembesülhetünk azzal, hogy milyen körülmények között tengődnek kutyák a szaporítótelepeken. Ezeken az eldugott vidéki helyeken az anyaállatok úgyszólván folyamatosan ellenek, ha pedig már nincs rájuk szükség, mert a szervezetük teljesen leromlott, rövid úton megszabadulnak tőlük. Mindezt azért, hogy Magyarországról évi több tízezer kis­kutyát vigyenek külföldre illegálisan, s egyedenként akár több mint ezer euróért értékesítsék őket. De itthon is szép számmal kelnek el az ilyen telepekről származó ebek, ugyanis az óvatlan vevők könnyen elcsábulnak, ha a piaci árnál jóval olcsóbban kínálnak nekik fajtatisztaként hirdetett állatokat.

Az illegális szaporítás elleni törvényi szabályozás szigorodott az elmúlt években, például 2022 januárjától módosult az állatvédelmi törvény, ennek értelmében az állatkínzás minősített, egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel járó esete lett a szaporítás (lásd: „Láncot hordunk”, Magyar Narancs, 2022. január 5.). Egy friss kormányrendelet értelmében novembertől nem lehet kedvtelésből tartott állatokat, kutyákat, macskákat, valamint madarak vadon befogott egyedeit értékesíteni állatvásárokon: a vásárok a szaporítóknak is terepet szolgáltattak arra, hogy törzskönyv nélküli állatokat értékesítsenek.

„Az állatvásárokat érintő szigorítást civil szervezetek kezdeményezték, akiknek rendkívül hálásak vagyunk a munkájukért, a szigorítást példa nélküli pozitív fogadtatás követte” – írta megkeresésünkre az Igazságügyi Minisztérium. A tárca szerint az árusok nem tartották be az előírt állatjólléti intézkedéseket és állategészségügyi szabályokat, így például az előírtnál fiatalabb állatokat árultak, vagy pedig hiányzott a mikrocsip, az oltás.

Milliós tétel

Ennél azonban többre lesz szükség. Az értékesítés előtt és után is pokoli kínoknak vannak kitéve az érintett állatok. „A vemhesség, ellés, szoptatás a szervezetet megterheli. Kizárólag egészséges, jó kondíciójú nőstényeket szabad vemhesíteni, hogy a kiskutyák is egészségesek legyenek. Az ellésnek komplikációmentesnek kell lenni, ehhez elengedhetetlen a megfelelő táplálás és az állategészségügyi háttér. A kölykök elválasztása után jöhet a regenerálódás. Állatonként változik, hogy mikor áll készen újra a szervezet a vemhességre: egy kutya akár hat-nyolc almot is tud hozni az élete során, de van olyan is, amelyik csak kettőt-hármat” – mondja Fodor Kinga egyetemi docens, az Állatorvostudományi Egyetem állatvédelmi tanszékének vezetője. A túl gyakori vemhességtől az anyaállat szervezete „lezsarolódik”, és az állat idő előtt elpusztul. A felelős tenyésztés lényege a tudatos szülőállat-választás: ugyanis minél közelebbi a rokonság két egyed között, annál többféle betegség öröklődhet tovább – ezzel szemben a telepeken gyakran előfordul, hogy testvérállatok párosodnak.

A szaporítás során az adott fajtára jellemző betegségek (például a diszplázia – azaz az ízületek rendellenes fejlődése – vagy gerincproblémák) gyakrabban megjelennek az utódokban. Ha nincs tudatosság a tenyészpárok kiválasztásában, akkor szinte garantáltan lesznek problémák. A „szaporítógyárakban” az állatok gyakran a sötétben, egy kennelbe vagy ketrecbe zárva töltik az életüket a saját mocskukban, egymással összezárva; a stressz és a lehasználtság következményeként a szőrük, foguk kihullhat. A rengeteg szoptatás emlőgyulladást okozhat, továbbá szaporítószervi betegségek, bélgyulladás, hüvelyelőesés és hasonló, súlyos és fájdalmas betegségek léphetnek fel. Az anyaállatnak a koszos környezet miatt nem alakul ki a megfelelő immunstátusza. Ez az utódra is hatással lehet akár az anyatejen keresztül is, például az allergiára való hajlam így is kialakulhat.

„Az egyedek csak kis százaléka kerüli el a betegséget. Amikor féléves lesz a kutya, elindul a folyamat, és beköltöznek a rendelőkbe a gazdikkal. A yorkik esetében például jellemző a patellaficam, egy térdben jelentkező, jellemzően genetikai hátterű, sok esetben ortopéd műtétet igénylő probléma. Kölyökként súlyos esetben a műtéti beavatkozás is indokolt, amit sajnos rendszerint ismételni kell. A térdkalács ki-be ugrálása ízületi gyulladást, porckopást okoz, a szalagok túlterhelése szalagszakadást. Ilyen esetben a kutyák a másik lábukat kezdik el jobban terhelni, ami ahhoz vezethet, hogy a jó lába is »lerobban«” – érzékelteti Némedi Edina, az Állatmentő Szolgálat Alapítvány tagja, a sérült kutyák számára rehabilitációs eszközöket gyártó OrtoPet szakmai vezetője annak a gyakori következményét, ha valaki szaporítótól vásárol kiskutyát. Szerinte minimum egymillió forinttal kell számolnia annak, aki így jár. Ráadásul ez olykor csak az első részlet: találkozott olyan tacskóval, amelynek egy évben négyszer kellett a gerincét műteni. Mivel a szaporítás során nem szűrik ki a genetikai betegségeket hordozó egyedeket, az utódok is kitettek a megbetegedésnek. Az ortopéd elváltozásokon kívül a francia bulldognál nem ritka például a légúti megbetegedés (brachiocephal szindróma). „Sokan azt gondolják, milyen cukik, ahogyan röfögnek. Pedig ilyenkor konkrétan fuldokolnak” – mondja Némedi Edina.

A szaporított kiskutyák túl korán kerülnek az új gazdához, amikor még szopniuk kellene, s az immunrendszerük még nem fejlődött ki. Emiatt viszont bélrendszeri problémák léphetnek fel, nemritkán az új helyen az első napok hányással, hasmenéssel telnek, mert nem tudnak rászokni az új tápra. Ezek a kölykök a kötelező védőoltásokat sem kapják meg, ezért az olcsón, 20–40 ezer forintért vett állat első állatorvosi számlája több százezer forintos is lehet – a határ pedig a csillagos ég. Sok új gazda pedig azzal szembesül az állatorvosnál, hogy „hiába hitték, hogy egy fajtiszta csivavát vettek, a kutyusból egy közepes méretű keverék lesz” – mondja Fodor Kinga.

 

 

Fotó: MTI/Varga György  

 

Némedi Edina szerint extrém viselkedészavarok is felléphetnek, például egy szaporítótól származó kölyök roppant félénk lehet egész életében, vagy agresszív az idegenekkel akkor is, ha szeretettel bánnak vele a gazdái. „Ma már nemcsak olyan kutyák vannak, amelyek félelmükben megülnek a sarokban, hanem meg sem lehet őket érinteni: évekkel később is menekülhetnek, nem szocializálhatók, nem motiválhatók élelemmel” – sorolja Némedi. A szaporítótelepekről kimentett állatoknál sem jobb a helyzet: a traumatizált kutyák félelme agresszivitásba csaphat át, a torzulásokat egyre nehezebb kezelni. „Retteghetnek az idegenektől, de akár a sétáktól is. Ismertem olyan kutyát, amelyhez csak sapka nélkül lehetett odamenni valamilyen berögződése miatt.”

A szaporítók azzal is próbálkoznak, hogy olyan egyedeket „tenyésszenek” ki, amelyeknek nem szokványos, természetes színük van, hanem mindenféle foltokban és pöttyökben pompáznak – Némedi szerint az ilyen példányok fokozottan kitettek a betegségeknek. „Gyakran végül kopaszok lesznek ezek az álla­tok, ami az alopecia betegség következménye.” Ebbe a trendbe illeszkednek az ún. dizájner kutyák is, amelyek aranyos kinézetűek és jól csengő nevet (maltipoo, labradoodle stb.) kaptak, de valójában szintén betegségre hajlamos, keverék ebek.

Testvérek és szülők

A tacskók, vizslák, német dogok fajtamentésével foglalkozó Futrinka Egyesülethez akkor érkeznek kutyák, ha a rendőrség egy szaporítótól elkobozza őket. Mayer Mónika, az egyesület vezetője azt mondja, negyedik hónapja van náluk több ilyen tacskó: korábban megközelíteni sem lehetett őket, annyira rettegtek. Az egyiknek nemrég kifolyt az egyik szeme, amit műtéttel kellett eltávolítani. A frissen érkezők az állatorvosnál kezdik, ahol a vizsgálatok után csipet is kapnak, ha még nincs. Olyan vizslák is vannak náluk, amelyek testvérek és szülők is egyszerre, az utódokat is az egyesület gondozza. Az „apa és anya” kettő, a kölykök egyévesek, vagyis túl fiatalon párosodtak a szülők; már ezt sem lett volna szabad hagyni, a szülés nagyon megterhelő lehetett az anyaállat számára. Az egyik kölyök látványosan nagyobb, mint a másik, ebből is látszik, hogy szaporítós vizslák. Mayer szerint „pórázon nem működnek”, a felcsatolás után leülnek, nem mozdulnak. Korábban soha nem sétáltatták őket, ezt is gyakorolni kell. Szerencsére nem agresszívek, de ha közeledik feléjük valaki, megijednek.

Egy olyan kölyökkutya is van náluk, amelyet az eredeti gazdáik a vásárt követően egy nappal adtak le: mint kiderült, diszpláziás, ami brutális fájdalommal jár. Az ortopéd orvos ún. combcsontfejezést javasolt mindkét oldalon, vagy implantátumot, ami milliós tétel. Erre nincs fedezete az egyesületnek, ezért jöhet a beavatkozás, ami után ugyan nagyjából normális életet élhet a kutya, de nem lesz ugyanolyan a lába, mint előtte. Mayer Mónika tapasztalatai szerint, ha egy kutya öt évnél idősebb vagy enyhe betegsége van, akkor nem fogadják itthon örökbe. Ezért egy német örökbe fogadó partnerszervezethez továbbítja az egyesület ezeket az állatokat, ugyanis kint visznek „szívférgest, féllábút, mindent”.

Kapin Richárd (Szurkolók az Állatokért Alapítvány) és Schneider Kinga (Noé Állatotthon Alapítvány) több szaporítótelep felszámolá­sában is részt vett az elmúlt években. Kapin szerint hoztak ki olyan kutyákat is, amelyeket viadalokra képeztek ki. Ezeket az állatokat érdekes módon könnyebb kihozni, mivel a „kiképzésüknél” fontos szempont, hogy emberre ne támadjanak. Az ausztrál juhászok ellenben falkába verődve támadnak – a minap egy ilyen telepen jártak az állatvédők. Az ausztrál juhászból „nagyon jó családi és sportkutya lehet, de alapvetően marhaterelésre tenyésztették ki, már a pici kölyökkutyák is csipkednek” – mondja Schneider Kinga. Az akció során elválasztották az egyedeket egymástól, úgy fogták be őket. „Ez nem könnyű, nem stresszmentes dolog. Védő- és befogást segítő felszerelésekkel dolgozunk. És minél tovább tart egy művelet, annál nehezebb.”

Az állatvédők sok olyan telepet megjártak már, ahol az állatokat ún. szobaketrecben vagy kennelben tartották. Sötét, régi istállók, félhomályos csűrök a helyszínek, ahol az álla­tok nem jutnak hozzá a biológiailag szükséges fényhez. Ennek negatív élettani hatása van, az egészségük is károsodik. Az sem tesz jót a szukáknak, hogy amikor tüzelnek, a kanok állandóan vegzálják őket. Egyes esetekben elpusztult kutyákat is láttak, a legutóbbi akció során egyenesen „térdig jártak a halott állatokban” – még kiskérődzők (juhok, kecskék) és lovak is voltak a helyszínen. Olyan kutyákkal is gyakran találkoznak, amelyek az utolsó pillanataikat élik. Az pedig általános, hogy parazitafertőzésekben, szív- és bőrférgességben szenvednek. A kiemelés során az állatvédelmi szervezetek a túlélő egyedeknek a legmagasabb állatorvosi ellátást biztosítják. Az állatorvosi költségeket maguk állják, a minap 30 állatot szabadítottak ki, el lehet képzelni, hogy ez mekkora tétel a számukra, de mivel ezeknek az ügyeknek nagy a publicitása, sokan adakoznak. Azt mondják, „felsőbb szintekről” kaptak ígéretet arra, hogy állami támogatásban részesülnek a munkájukért.

Nincs szerződés, nincs kutya

De hogyan ne dőljünk be a szaporítóknak? Fodor Kinga a szerződés fontosságát említi: ez az egyetlen dokumentum igazolja a kutya tulajdonjogát, nem pedig a csip vagy az oltási könyv. Ha nem akar adásvételit aláírni az eladó, semmiképpen ne vegyünk tőle állatot. A vásárlás előtt pedig látogassunk el hozzá, hogy lássuk, milyen körülmények közé született az elhozni kívánt kiskutya, és hogy voltak tartva a felmenőik. Oltási papírok hiányában szintén kerüljük az eladót. A mikrocsipet sokszor illegálisan beadják, ezért az orvosi papírokon mindig keressük a hivatalos állatorvosi pecsétet. Ha ilyet nem találunk, de mégis el akarják nekünk adni az állatot, akkor azzal tulajdonképpen okirat-hamisítást követnek el.

Jóllehet sok betegség esetében vita tárgya az állatorvosok körében is, hogy azok megjelenését mennyire befolyásolják a környezeti hatások, de az elfogadott álláspont szerint a szaporítóktól származó, gyenge immunstátuszú egyedeknél egyes ráktípusok gyakrabban fordulnak elő. Mayer Mónika is ezt tapasztalta, az elmúlt évben három rákos kutyáját kellett elaltatni: a májrákos kutyájánál próbál­koztak műtéttel (500 ezer forint), de hiába; a másiknak agydaganata volt, amely nyomta az egyik idegpályát, ezért rohamai voltak, az egyik után lebénult; a harmadiknak egy külső zsírcsomón keresztül alakult ki a daganata, azt eltávolították, de a probléma később visszajött. Ha korán észreveszik, akkor kemózhatták volna – ez szintén több százezer forint. Mayer Mónika az elmúlt években körülbelül 5 millió forintot költött a kutyáira. „Ezt a munkát mindenki a rendes főállása mellett csinálja. Csak úgy lehet, ha imádja az állatokat. Ilyenkor az ember megzuhan, megrázza magát, és csinálja tovább.”

Fodor Kinga a szaporítótól vett kiskutyák esetében elsősorban a bizonyíthatóan genetikailag öröklődő megbetegedésre (dülledt szemek, rossz gerincállás, szívproblémák stb.) hívja fel a figyelmet. Harminc éve van a szakmában, és véleménye szerint az utóbbi néhány évben az állatvédelem területén kifejezetten jó irányba indultak el a dolgok mind a törvényi szigor terén, mind a társadalom hozzáállásában. Ami nem kielégítő, az sokszor a hatóságok elhivatottsága. Némedi Edina szerint is hiányzik az erősebb hatósági jelenlét: a jogszabályok megfelelőek, de ezek betartásának az ellenőrzése nem megfelelő. Például a rendőrök ugyan sokszor kiszállnak egy-egy helyszínre, de többször nem érzékelik – vagy nem akarják felismerni – a probléma súlyát. „Egy esetben például be lehetett látni a szaporítóhoz: az ott lévő kutyák »némán ugattak«, a hangszálaik ugyanis meg voltak vágva. A rendőr bekiáltott, hogy csinált-e valamit a torkukkal? A szaporító pedig visszaszólt, hogy »dehogyis«. A rendőr erre fogta magát, és elment.”

Az állatvédő szerint a szaporítók azt vernek át, akit nem szégyellnek: volt olyan eset, amikor berendeztek egy családi házat kimondottan azért, hogy ott adják át a kutyákat. Még gyerekmotor is volt ott, holott nem is volt gyereke az illetőnek. Ráadásul, mivel nagy pénz van ebben az illegális üzletben, sokan segítik a munkájukat. Még az állatvédők között is akadnak, akik a már „leselejtezett” szülőket vagy az el nem adott kölyköket átveszik – néha fizetnek is értük –, majd ugyanezzel a lendülettel viszik ki ezeket Nyugatra, ahol eladják a kutyákat ún. „védelmi díjért” cserébe – ez az addig felmerülő költségeiket takarja, ám ilyenkor a nyugati árakkal számolnak, nem az alacsonyabb itthoniakkal. Egyes állatorvosok is összedolgoznak a szaporítókkal (lásd: Ebek és nepperek, Magyar Narancs, 2022. február 3.), vakcinával, biankó oltási könyvvel, állatútlevéllel látják el őket – nem a hivatalos keretek között, megfelelő ellenszolgáltatás fejében.