Iskolabezárások országszerte

Mintha csak kottából

  • Vári György
  • 2011. május 26.

Belpol

Az ország településein végigsöprő iskolabezárás-cunami két legszembetűnőbb jellegzetessége a kapkodás és az átgondolatlan döntésekhez makacs kíméletlenséggel ragaszkodó erőszakosság. Mindezek egyenes következménye pedig az ébredő civil kurázsi.

A döntések keresztülverésének jól felismerhető koreográfiája szerint majd mindig a csökkenő gyerekszámra és eladósodottságukra hivatkoznak az önkormányzatok, pedig gyakran nem ilyen megfontolások döntenek.

Bezárják vagy mentik?

A budapesti Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium bezárását a beiratkozás lezárulta után, április második felében tűzte napirendre az erzsébetvárosi önkormányzat, fütyülve a szülői érdekekre - ahogyan Érden, Kaposváron és Nyíregyházán is történt. Decemberben eldöntötték, hogy a gimnáziumi képzést kimenő rendszerben szüntetik meg - aztán mégis azt találták ki, hogy melegében szélnek eresztik a janikovszkys gimnazistákat. Napokkal a határozat előtt fogadták el a többéves közoktatás-fejlesztési tervet, abban még szó sem volt erről. Az állandóan mantrázott létszámgondok elkerülték az iskolát. Az önkormányzatot sem a jogutódnak kijelölt iskola befogadóképességének korlátai nem hatották meg, sem a két intézmény pedagógiai programja közti komoly különbségek. Nem számított továbbá a művészeti nevelés, az ökoprogram, a drámaoktatás és a példás integrációs eredmények sem: az iskola tanulóinak 30 százaléka cigány, és ahogyan az egyik szülő fogalmazott, maradéktalanul otthon érezték itt magukat, nem tudja, hol találnak újra ilyen befogadó közösségre. Hogy végső soron mégis mi számított, azt nem tudhatjuk meg egy darabig: az önkormányzat ugyanis a döntést megalapozó hatástanulmányt titkosnak minősítette, a szülőket segítő jogi szakértők (elsősorban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének a szakjogásza) szerint megsértve ezzel a közoktatási törvényt. (A törvény előírja, hogy minden, a döntés szempontjából fontos információt meg kell osztani azokkal, akiknek véleményezési joguk van.) Furcsa továbbá, hogy az önkormányzat honlapjára felkerült előterjesztés már napokkal azelőtt tudatta a Fővárosi Önkormányzat illetékeseinek szakvéleményét, hogy azok egyáltalán tárgyalták volna az ügyet. Kérdés, mire mennek majd egy megnyert perrel a szülők és a tanárok iskolájuk szétverése után. A romaintegrációban különösen eredményes Janikovszky szétdúlása növeli a szegregációt, hiszen a középosztálybeli szülők nyilván nem a jogutód intézménybe viszik majd gyerekeiket. Így pedig könnyen csökkenhet a kerületi gyerekszám, ahogyan ez pár éve is történt az Erzsébetvárosban egy iskola-összevonás után.

Érd fideszes polgármestere, T. Mészáros András előterjesztésére - majd' egy hónappal a villámgyorsan elfogadott szándéknyilatkozat jóváhagyása után - lapunk megjelenésekor dönt a közgyűlés a Széchenyi István és a Hunyadi Mátyás általános iskoláról (és más, kisebb súlyú közoktatási megszorításokról). A határozati javaslat az intézmények összeolvasztását szorgalmazza, s jogutódjukként egy új iskolát. Mivel a Széchenyi diákjai két épületben tanultak - az alsósoknak helyet adó faház állagával indokolta többek közt az önkormányzat a racionalizáló lépést -, egy épület üresen maradhat, és némely szülők gyanúja szerint ennek az ingatlannak az értékesítése volna az önkormányzat igazi üzlete. (Megjegyzendő, hogy mindegyik kormányzati ciklusban a felszabaduló telkek iránti önkormányzati vonzalommal magyarázták a tiltakozó szülői közösségek az iskolabezárásokat.) A két megmaradó telephely szűk másfél kilométerre van egymástól, az önkormányzat szerint ez a távolság nem jelent aránytalan többletterhet a gyerekeknek, a közoktatási törvény ugyanis ebben az esetben nem tenné lehetővé az átszervezést. A pedagógusok és a szülők azonban úgy látják, hogy a legritkább esetben laknak a gyerekek az iskola szomszédságában, így például egy-egy körzethatártól bő három kilométer is lehet a távolság, ami adott esetben komoly többletköltséget háríthat arra a szülőre, aki kocsival lesz kénytelen iskolába vinni gyermekét, hiszen Érden lényegében nincs tömegközlekedés.

A szándéknyilatkozatot szupergyorsan fogadta el a közgyűlés, és csak ezután kezdődtek a formális egyeztetések. Ám a szülők szerint mindvégig világos volt ezeken, hogy ugyan meghallgatják a véleményüket, de valódi beleszólásuk nincs az eseményekbe.

A városvezetés állítja: lényegében semmi nem változik az épületükön kívül az iskolákban, három - Leszák Ferenc széchenyis iskolaigazgató számításai szerint: öt - kivétellel megmaradnak az osztályok és a tanárok is. Ezzel viszont az a probléma, hogy már a három osztály összevonása is szükségszerűen elbocsátásokhoz vezet, hiszen az érvelés kiindulópontja épp a csökkenő gyereklétszám. (Az átszervezés ütemtervében szerepel is a létszámleépítésből adódó költségek pályázati úton történő megigénylése.)

"Nagyon röviden, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: nincs szó megszüntetésről" - nyilatkozta T. Mészáros András a friss Érdi Lapnak, amiből megtudhatjuk, hogy csak azért hihetik ezt, mert mindenféle ármány áldozatául estek. Az előterjesztés ugyan megszűnésről beszél, ez azonban az önkormányzattól kapott írásos magyarázat szerint a hivatali nyelv sajátosságából fakad: de facto nem szűnik meg semmi, sőt a jogutóddal történő összeolvadásra éppen azért volt szükség, hogy egyik iskolát se kelljen valóban bezárni, pontosabban a Hunyadi csak így volt megmenthető. Oda ugyanis egyre kevesebben iratkoznak be, és így a kihasználtsága 60 százalék alá eshet. A polgármester szerint ekkor pedig már a Hunyadi után nem járna a fenntartónak egyetlen fillér kiegészítő normatíva sem a központi költségvetésből - a szülők ugyanazon törvényi helyre hivatkozva állítják, jár akkor, csak kevesebb (a közoktatási törvény 118. paragrafusában mi egyik változatra sem találtunk direkt utalást).

Leszák szerint - aki szintén külsős tag az oktatási bizottságban - az iskolájukba járó autista, sajátos nevelési igényű gyerekekről aligha fognak tudni megfelelően gondoskodni a kialakítani tervezett mamutiskolában, ahogyan a Hunyadiba járó hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekről sem. Az összevonáshoz szakértői véleményt készítő, a kormányhivatal által kirendelt közoktatási szakértő viszont úgy értékelte a helyzetet, hogy mérséklődik a szegregáció, ha a hátrányos helyzetű gyerekek együtt tanulnak a biztos szociális hátterű gyerekekkel. Vannak, akik úgy látják: mivel az érdi gyerekszám nem csökken, az egyre kevesebb beiratkozót az magyarázza, hogy sokan viszik a városon kívüli iskolákba a gyerekeiket, és ezzel a folyamattal eddig a teljes kihasználtsággal működő Széchenyi ment szembe. Ha összeolvasztással megszüntetik, akkor a kiáramlás felgyorsul, így újabb iskolák kerülnek veszélybe, és egy idő után csak a kevésbé mobil, rossz szociális hátterű gyerekek maradnak helyben - vagyis a szegregáció épphogy növekedni fog.

Kasztrendszer

Ahogyan a kaposvári Toldi Lakótelepi Általános Iskola és Gimnázium igazgatója, Garaminé Szente Éva mondja: ennek az iskolának a bezárásáról nem volt szó, állítása szerint Szita Károly polgármester személyesen nyugtatta meg egy alkalommal ez ügyben. Április 13-án aztán az önkormányzat bejelentette és két hét alatt le is zavarta a megszüntetést. A Toldiban sincsenek kihasználtsági gondok - az általános iskolai részben különösen nem, sőt sok jelentkezőt el is kell utasítani. Az előterjesztésből megismerhető indokok szerint az önkormányzatnak nincs szüksége túlzottan kiterjedt gimnáziumi képzésre, a közvetlenül nem piacosítható tudással rendelkező érettségizőre, ezért a szakképzés felé kell eltolni a közoktatási rendszer súlypontját, és csak a két "elitgimnáziumot" kell meghagyni a városban. A döntés a társadalmi mobilizáció esélyét ölheti meg Kaposváron és a környező településeken, hiszen a Toldiba járók ötöde első generációs érettségiző. "A gimnáziumi érettségi munkaerőpiaci értéke az elmúlt években visszaesett (ezt támasztják alá a szakmai kamarák felmérései is), ugyanakkor a felsőoktatás tervezett hallgatói létszámszűkítése a továbbtanulási esélyeket csökkenti a bizonyítványt megszerzők körében" - írja Szita az előterjesztésben, miközben igen következetlenül, de bőszen védi a komoly veszélyben lévő Kaposvári Egyetemet. Az oktatást a megyei kereskedelmi és iparkamara elvárásaihoz alakítani kívánó Szita Károly ugyanazt teszi helyben, mint amit országosan Matolcsy, amikor Parragh László kamarai elnök tanácsára hallgatva csökkenteni kívánja a tankötelezettségi korhatárt: a terv jól illeszkedik a Fidesz kaszttársadalmi elképzeléseihez.

A kaposvári előterjesztés sokkolóan őszinte: "A gimnáziumi képzés felé történő eltolódást csak a fenntartók tudják megakadályozni azzal, hogy szűkítik a gimnáziumi bemeneti kínálatot adminisztratív módon." Ugyancsak megdöbbentő, és hozza az országos átlagot az anyagban a döntés "szakmai" megalapozásának kísérlete: "Előterjesztő kéri, hogy a Közgyűlés konkrét adatok ismertetése nélkül fogadja el azt a megállapítást, hogy az iskola eredményei nem rosszak, de minden területen gyengébbek másik két gimnáziumunknál. Az erről történő vita, az eredmények lajstromozása az átszervezés lényegéről terelné el a figyelmet." A kiskorúsított frakciótagok konkrét adatok hiányában is meghozták az elvárt határozatot, noha maga az előterjesztés is elismerte előzőleg, hogy a Toldiban folyó dráma- és énekképzés "a város számára fontos területnek minősülnek, megtartásuk mindenképpen indokolt".

A polgármester szerint a szocialisták hergelik a szülőket, de még a gyerekeket is ők viszik utcára, akárcsak Érden. A helyi oktatási bizottság elnöke, amikor tárgyalták az előterjesztést, egyenesen "a hisztériakeltés felelőseinek megkeresésére" biztatott, nyíltan fenyegetve a szülőket, pedagógusokat. A lojális helyi média itt is készségesen tájékoztatott arról, hogy "szó sincs megszüntetésről". Az előterjesztésben amúgy a "megszűnés" szó szerepel, tehát akit az oktatási igazgató közleményében "rémhírterjesztés"-sel vádol, az maga Szita Károly. Az "egyeztetések" jellemző momentuma, hogy az előterjesztésben olvasható "az átszervezéssel kapcsolatos egyeztetéseken felvetett problémák és az azok ellensúlyozására adható közgyűlési garanciák" című fejezet, noha az anyag március 28-i keltezésű, vagyis nemhogy a tárgyalások, de konkrétan a bejelentés időpontja előtt készült. A Toldi védelmében ezrek tüntettek - eddig - hiába, a szülők képviselője lemondásra szólította fel a polgármestert.

Keleti kilátások

Nyíregyházán a kritikus anyagi helyzetben lévő önkormányzat egyszerre négy peremkerületi vagy nagy részben roma és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók által látogatott általános iskoláját tervezi megszüntetni a lehetséges utolsó napon, amikor törvény szerint még módja van rá: május 31-én.

A Benczúr Gyula Általános Iskola az első világi elemi volt a városban, jogutódja, a Vécsey két és fél kilométerre van tőle, a közlekedés is nehézkes. Az utolsó két évfolyam még messzebbre, a borbányai Petőfibe kerül. A nagycsaládosoknak alig vagy egyáltalán nem lesz megoldható a közlekedés (már csak pénzügyi okok miatt sem), ha a város nem indít iskolabuszt vagy ad bérlettámogatást.

Az iskola alapító okiratában 450 férőhely szerepel; 272 gyerek jár ide, a szakértői vélemény, amire az önkormányzat hivatkozik, mégis csak 40 százalékos kihasználtságról beszél, mivel az alapító okiratok úgymond túl kicsi osztálylétszámokkal számolnak. A "spontán szegregáció" miatt alacsony viszonylag a létszám: a cigány tanulók aránya majd 40 százalék, 151 fő hátrányos, 84 fő halmozottan hátrányos helyzetű, 13 gyerek veszélyeztetett. Az iskola a többnyire cigányok lakta "keleti lakótelep" mellett van. A nem cigány szülők közül sokan elviszik gyerekeiket a körzetből. Ez a folyamat csak felgyorsul, ha a szintén sok hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű cigány gyermeket tanító Vécsey Károly Általános Iskola átveszi a benczúros gyerekeket. "Elitiskolák és megnyomorított iskolák" maradnak csak Nyíregyházán e folyamat végén - jegyzi meg ugyanitt kétségbeesetten viccelődő monológjában Czomba György igazgató.

Pedig az iskolaátlag az utóbbi másfél évtizedben nem ment 3,8 alá, vagyis a Benczúr felzárkóztató erőfeszítései eredményesek voltak. A cigány kisebbségi önkormányzat elnöke is a Benczúr megmaradásáért emelt szót, vagy inkább könyörgött a múlt csütörtökön tartott szülői fórumon. A tanulási nehézségekkel küszködők számára, akik a Pedagógiai Szakszolgálat szakvéleménye szerint átmenetileg nem taníthatók integráltan, ugyanakkor nem értelmi sérültek, külön osztályok indulnak a Benczúrban, főállású gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, logopédus, nemsokára végző pszichológus segíti előrehaladásukat. Máshol Czomba szerint az ő problémáik kezelése nem megoldható még akkor sem, ha - amint az önkormányzatnál ígérik - a segítő tanárok mind mehetnek a gyerekekkel a Vécseybe. Ráadásul a fejlesztőmunkához nélkülözhetetlen önálló szobát sem tudja majd biztosítani a benczúrosok megérkezésével túlzsúfolttá váló Vécsey.

Miért nem az egymást 300-500 méterenként követő belvárosi iskolák egyikét zárják be? - tesszük föl a kérdést a fórumon részt vevő Rudolf Éva alpolgármesternek, akitől azt a választ kapjuk, hogy a Benczúr is belvárosi iskola, de a legrosszabb kihasználtsági mutatókkal rendelkezik. A Benczúrt belvárosinak tekinteni azonban még földrajzi értelemben is vitatható, minden egyéb értelemben pedig abszurd.

Az orosi iskola a településrész lelke, minden közösségi rendezvényt itt tartanak, akárcsak a Sóstóhegyi iskolánál. Az épületek kihasználtsága - mivel több funkciójuk van - sokkal jobb annál, mint amit a hatástanulmányok mérni tudtak. Mindkét iskola az adott településrész közkönyvtára is egyben, továbbá nyugdíjasbálok, polgárőr-összejövetelek színhelye. Az orosi iskolát 2008-ban 73 millió forintból, rengeteg "társadalmi munkával" újították fel. Oros alighanem azért is részesült ebben az ajándékban, mert a kiválást fontolgatták, a helyi népszavazás azonban úgy döntött, maradnak Nyíregyházán. Az iskola-ügy kipattanása óta egyre többen gondolják, hogy ez hiba volt, amit jóvá kell tenni. "Ha tényleg bezárják az iskolánkat, az Oros meghal" - mondja az igazgatónő, Borbély Györgyné. A legközelebbi iskola, a Bem hat kilométerre van, bő fél óra az út a 20 percenként közlekedő busszal.

Az épületekkel nem tudni, mi lesz. Czomba szerint a nemrég 175 millióból felújított Benczúr évekig állhat üresen a nyíregyházi befektetési kedv ismeretében. Tirpák György, az Oros fideszes képviselője - aki kijelentette, hogy nem hajlandó megszavazni az iskolák bezárását -, ehhez hozzáteszi: a jelenlegi ingatlanárak mellett nem is volna szerencsés "elkótyavetyélni", mi több, ügyvédként határozottan állítja, hogy az iskolabezárások jogszerűtlenek. Az üres, teljesen kihasználatlan épület őrzése és az állagmegóvás viszont ugyancsak komoly pénzeket emészt fel.

Az iskolák csak egy év halasztást kérnek a döntés alaposabb mérlegeléséhez, addig sok iskola és egy kivételével minden óvoda alkalmazottai önként lemondanának bérpótlékaikról. A peremkerületi óvodák felajánlották, hogy beköltöznek az iskolákba, így jobb lesz az épületek kihasználtsága. A Waldorf iskola egy épületrészt bérbe venne a Benczúrtól, ez is hozna némi bevételt. A fórumon részt vevő egyik képviselő szerint viszont nincs már idő a javaslatokat mérlegelni a csődhelyzet közelsége miatt. A politikusok javaslatokat is kérnek, igaz, nem az iskolák megmentésére, hanem, mint elhangzik, Nyíregyháza általában vett pénzügyi stabilitásának tárgyában. Ami módfelett életszerű ugyan, de az adott szituációban a szülőket valahogy mégsem köti le a városgazdálkodás.

Összeállításunk legrégebben húzódó története a bonyhádi. Februárban kiszivárgott, hogy bezárják az Arany János Egységes Iskolát. A kampányban szó sem volt ilyesmiről, noha 2010 előtt is Potápi Árpád polgármester vezette a települést, vagyis tisztában lehetett a gondokkal. A bonyhádi születések száma az utóbbi években inkább ingadozott, mint csökkent, egy 2009-ben a testület által elfogadott beszámoló szerint az iskolákba iratkozók száma lassan növekszik, az intézmények kihasználtsága jó. Az Aranyé egyenesen a száz százalékot közelíti, a két másik bonyhádi általános iskola rosszabbul áll.

Szülők a széllel szemben

Mégis ezt az intézményt kell a képviselő-testület által elfogadott szándéknyilatkozat szerint megszüntetni, mert a Vörösmartyban nemzetiségi képzés folyik, a Széchenyit pedig egybeépítették az uszodával. (Ámbár ez - különös tekintettel az uszoda állapotára - végképp harmadlagos szempont a szülők szerint.) A város az elmaradó költségeken egyesek szerint 20, mások szerint is legfeljebb 30 milliót spórolna, ami nem rántja ki még a bajból a 400 milliós hiánnyal küszködő bonyhádi költségvetést. Ezért gyanakszanak sokan itt is arra, hogy az igazi biznisz a megüresedő ingatlan.

Mindeközben 360 millióért strand épül (a tervek szerint a strandszezon kellős közepén, novemberben adják majd át), amelynek kijelölt alapterületére becslésünk szerint egyetlen nagymedencén kívül legfeljebb két szerény méretű kacsaúsztató férhet el, és aligha lesz képes eltartani magát. A kritikusok szerint a strandra szánt összegek hosszú évekre megoldanák a közoktatás finanszírozását.

Kérdés az is, hogy abban a két iskolában, ahová szétosztják az Arany diákjait, lesz-e elegendő hely a nyelvtanuláshoz szükséges csoportbontáshoz, lesz-e hely öltözni testnevelésórára, és így tovább. Ami még súlyosabb, a fejlesztőtermek sem állnak rendelkezésre, a megnövekedő osztálylétszámok pedig a szülők félelmei szerint ronthatják a tanítás színvonalát. A napi egy testnevelésóra (az Arany sporttagozatos iskola) csak akkor lesz kivitelezhető, ha a rossz állapotban lévő uszoda is befogadókapacitása végső határán üzemel. Az üresen álló épületbe a polgármester ötlete szerint vissza lehetne menni tesiórára, ez azonban enyhén szólva sem tűnik az épület optimális kihasználásának.

Többek között arra hivatkozva, hogy a fenntartó nem képes biztosítani a már meglévő pedagógiai szolgáltatásokat - amivel megsérti a közoktatási törvényt -, a bonyhádi szülők a törvényességi felügyeletet ellátó megyei kormányhivatalhoz fordultak beadványukkal. De ha szükséges, akkor a bíróságon is készek megvédeni iskolájukat. Nyíregyházi sorstársaikhoz hasonlóan ők is csak egy évet kérnek: időt az átgondolt és alaposan megbeszélt döntéshez. Ezt javasolják pedagógiai szakértők is a képviselőknek, akik, akárcsak érdi kollégáik, lapunk megjelenésének napján döntenek. A bonyhádi szülők igyekeztek felelős elhatározásra bírni képviselőiket, noha ezzel - mivel Bonyhád kisváros, ahol ráadásul az önkormányzat a legnagyobb munkaadó - sokat kockáztattak. Ennek ellenére a bonyhádiak hozták létre az iskolabezárások ellen tiltakozó szülők országos hálózatát: a kistarcsai, a kaposvári, az érdi és a pesti iskolák bő másfél héttel ezelőtti közös tüntetését a völgységi szülők alapította egyesület szervezte. A völgységieket a hozzájuk csatlakozó települések képviselőivel együtt hivatalában fogadta Gloviczki Zoltán államtitkár-helyettes. Eközben otthon, mint mesélték, komoly fenyegetésekkel kellett szembenézniük, többször kaptak telefonokat, amikben azt javasolták nekik, "szálljanak le az iskolaügyről". Még a gyerekeiket is zaklatták telefonon, a biciklis sportegyesületet pedig állítólag megfenyegették, hogy ha csatlakoznak a tüntetéshez, veszélybe kerülhet a támogatásuk.

Az önigazgatást alighanem központi utasításra felszámolni készülő, a központi akarnokság végrehajtóiként tevékenykedő önkormányzatok összehangolt iskolabezárási akciója így éppen azt hívta életre, amit elkerülni akart: az állampolgári felelősséget és öntudatot, a részvétel egyre erősebb igényét. Mind többen érzik a bőrükön: ha nem foglalkoznak a politikával, előbb-utóbb a politika kezd el velük foglalkozni.

Neked ajánljuk