„János bácsival vigyázni kell” – emlék '90-ből a bicskei igazgatóról

  • narancs.hu
  • 2024. február 27.

Belpol

Nyilatkozott az otthon egykori lakója arról, hogyan zaklatta V. János, és mit beszéltek róla.

„Le kellett mennem az irodája melletti lakórészébe. Megmutatta a fürdőkádját, és mondta, hogy fürödjek meg. Ezután elment, és rám zárta a lakás ajtaját. Amikor visszajött, elkezdett fogdosni, és azt mondta, fogjam meg én is. Igazából ennyi volt. Nem erőszakolt meg, de fogdosott, én összehúztam magam, erre ő ölelgetett” – nyilatkozta a Szabad Európának a bicskei gyermekotthon egyik egykori lakója, aki 1990-ben, 13 évesen került az intézetbe. 

Balázs elmondása szerint már érkezése után nem sokkal megdöbbentő dolgot hallott V. Jánosról, az azóta elítélt igazgatóról:

„akkoriban nem tudtuk, mi az, hogy pedofil, úgyhogy csak azt tudtam meg hamarosan, hogy János bácsival vigyázni kell, mert b*zi. Ezt mindenki tudta, közszájon forgott.”

Az említett eset ezután történt vele. Eleget tett az igazgató kéréseinek, így végre elhagyhatta az irodát. 

Balázs azt mondta, ő és társai a viselt dolgaik miatt sokszor kerültek bajba, rendőrségi ügyeik is voltak, V. János pedig az esetek többségében segített rajtuk, hogy ne legyen még nagyobb botrány. 

„Akkoriban sokat cigiztünk, és az összes nevelő elől el tudtuk dugni a cigit; mindig az alsógatyánkban rejtettük el. Akkoriban még a fecskegatya volt a divat, nem a bokszer, mint manapság. János bácsi volt az egyetlen, akinél ez a trükk nem működött. (...) Amikor megtalálta (és ő mindig megtalálta), az volt a szokása, hogy a két fülünknél fogva egyenként megemelt minket, aztán letett, és két oldalról egyszerre a két kezével hatalmas pofont adott” – számolt be Balázs.  – „Arra is emlékszem, hogy feltűnt, amikor az egyik ilyen esetnél alsógatyában állva már a pofonokat vártuk, és arra járt egy másik nevelő. Közvetlenül a bejáratnál volt a lépcsőfeljáró, aminél álltunk, és megzavarta a szertartást, de nem is akart elmenni. Akkor mondta neki János bácsi, hogy »Menjen nyugodtan, köszönjük, kolléga«”.

Az egykori otthonlakó azt mondta, hogy ezeket a pofonokat ők is igazságosnak érezték, és mindezzel együtt az igazgatót kedvelték. Balázs az őt ért abúzusról 32 évig senkinek sem mesélt. Amikor 2016-ban kibukott a botrány, felzaklatta, próbált beszélni erről a barátnőjével, de nem sikerült. Néhány éve egy másik trauma érte, pszichológushoz fordult, terápiára jár.

Balázs története azért érdekes, mert a bicskei esettel kapcsolatban elhangzott olyan vélemény, hogy V. Jánosról, akit többször kitüntettek, nem lehetett tudni, hogy mit tesz a gondjaira bízott gyerekekkel. Ezek szerint mégis lehetett tudni. A cikk emlékeztet, hogy mielőtt a bicskei otthonba került volna, V. Jánosnak egy szülői panasz nyomán, szexuális zaklatással kapcsolatos ügy miatt kellett távoznia korábbi munkahelyéről. 

Egykori cikkünk a bicskei ügyekről:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.