„János bácsival vigyázni kell” – emlék '90-ből a bicskei igazgatóról

  • narancs.hu
  • 2024. február 27.

Belpol

Nyilatkozott az otthon egykori lakója arról, hogyan zaklatta V. János, és mit beszéltek róla.

„Le kellett mennem az irodája melletti lakórészébe. Megmutatta a fürdőkádját, és mondta, hogy fürödjek meg. Ezután elment, és rám zárta a lakás ajtaját. Amikor visszajött, elkezdett fogdosni, és azt mondta, fogjam meg én is. Igazából ennyi volt. Nem erőszakolt meg, de fogdosott, én összehúztam magam, erre ő ölelgetett” – nyilatkozta a Szabad Európának a bicskei gyermekotthon egyik egykori lakója, aki 1990-ben, 13 évesen került az intézetbe. 

Balázs elmondása szerint már érkezése után nem sokkal megdöbbentő dolgot hallott V. Jánosról, az azóta elítélt igazgatóról:

„akkoriban nem tudtuk, mi az, hogy pedofil, úgyhogy csak azt tudtam meg hamarosan, hogy János bácsival vigyázni kell, mert b*zi. Ezt mindenki tudta, közszájon forgott.”

Az említett eset ezután történt vele. Eleget tett az igazgató kéréseinek, így végre elhagyhatta az irodát. 

Balázs azt mondta, ő és társai a viselt dolgaik miatt sokszor kerültek bajba, rendőrségi ügyeik is voltak, V. János pedig az esetek többségében segített rajtuk, hogy ne legyen még nagyobb botrány. 

„Akkoriban sokat cigiztünk, és az összes nevelő elől el tudtuk dugni a cigit; mindig az alsógatyánkban rejtettük el. Akkoriban még a fecskegatya volt a divat, nem a bokszer, mint manapság. János bácsi volt az egyetlen, akinél ez a trükk nem működött. (...) Amikor megtalálta (és ő mindig megtalálta), az volt a szokása, hogy a két fülünknél fogva egyenként megemelt minket, aztán letett, és két oldalról egyszerre a két kezével hatalmas pofont adott” – számolt be Balázs.  – „Arra is emlékszem, hogy feltűnt, amikor az egyik ilyen esetnél alsógatyában állva már a pofonokat vártuk, és arra járt egy másik nevelő. Közvetlenül a bejáratnál volt a lépcsőfeljáró, aminél álltunk, és megzavarta a szertartást, de nem is akart elmenni. Akkor mondta neki János bácsi, hogy »Menjen nyugodtan, köszönjük, kolléga«”.

Az egykori otthonlakó azt mondta, hogy ezeket a pofonokat ők is igazságosnak érezték, és mindezzel együtt az igazgatót kedvelték. Balázs az őt ért abúzusról 32 évig senkinek sem mesélt. Amikor 2016-ban kibukott a botrány, felzaklatta, próbált beszélni erről a barátnőjével, de nem sikerült. Néhány éve egy másik trauma érte, pszichológushoz fordult, terápiára jár.

Balázs története azért érdekes, mert a bicskei esettel kapcsolatban elhangzott olyan vélemény, hogy V. Jánosról, akit többször kitüntettek, nem lehetett tudni, hogy mit tesz a gondjaira bízott gyerekekkel. Ezek szerint mégis lehetett tudni. A cikk emlékeztet, hogy mielőtt a bicskei otthonba került volna, V. Jánosnak egy szülői panasz nyomán, szexuális zaklatással kapcsolatos ügy miatt kellett távoznia korábbi munkahelyéről. 

Egykori cikkünk a bicskei ügyekről:

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk