„János bácsival vigyázni kell” – emlék '90-ből a bicskei igazgatóról

  • narancs.hu
  • 2024. február 27.

Belpol

Nyilatkozott az otthon egykori lakója arról, hogyan zaklatta V. János, és mit beszéltek róla.

„Le kellett mennem az irodája melletti lakórészébe. Megmutatta a fürdőkádját, és mondta, hogy fürödjek meg. Ezután elment, és rám zárta a lakás ajtaját. Amikor visszajött, elkezdett fogdosni, és azt mondta, fogjam meg én is. Igazából ennyi volt. Nem erőszakolt meg, de fogdosott, én összehúztam magam, erre ő ölelgetett” – nyilatkozta a Szabad Európának a bicskei gyermekotthon egyik egykori lakója, aki 1990-ben, 13 évesen került az intézetbe. 

Balázs elmondása szerint már érkezése után nem sokkal megdöbbentő dolgot hallott V. Jánosról, az azóta elítélt igazgatóról:

„akkoriban nem tudtuk, mi az, hogy pedofil, úgyhogy csak azt tudtam meg hamarosan, hogy János bácsival vigyázni kell, mert b*zi. Ezt mindenki tudta, közszájon forgott.”

Az említett eset ezután történt vele. Eleget tett az igazgató kéréseinek, így végre elhagyhatta az irodát. 

Balázs azt mondta, ő és társai a viselt dolgaik miatt sokszor kerültek bajba, rendőrségi ügyeik is voltak, V. János pedig az esetek többségében segített rajtuk, hogy ne legyen még nagyobb botrány. 

„Akkoriban sokat cigiztünk, és az összes nevelő elől el tudtuk dugni a cigit; mindig az alsógatyánkban rejtettük el. Akkoriban még a fecskegatya volt a divat, nem a bokszer, mint manapság. János bácsi volt az egyetlen, akinél ez a trükk nem működött. (...) Amikor megtalálta (és ő mindig megtalálta), az volt a szokása, hogy a két fülünknél fogva egyenként megemelt minket, aztán letett, és két oldalról egyszerre a két kezével hatalmas pofont adott” – számolt be Balázs.  – „Arra is emlékszem, hogy feltűnt, amikor az egyik ilyen esetnél alsógatyában állva már a pofonokat vártuk, és arra járt egy másik nevelő. Közvetlenül a bejáratnál volt a lépcsőfeljáró, aminél álltunk, és megzavarta a szertartást, de nem is akart elmenni. Akkor mondta neki János bácsi, hogy »Menjen nyugodtan, köszönjük, kolléga«”.

Az egykori otthonlakó azt mondta, hogy ezeket a pofonokat ők is igazságosnak érezték, és mindezzel együtt az igazgatót kedvelték. Balázs az őt ért abúzusról 32 évig senkinek sem mesélt. Amikor 2016-ban kibukott a botrány, felzaklatta, próbált beszélni erről a barátnőjével, de nem sikerült. Néhány éve egy másik trauma érte, pszichológushoz fordult, terápiára jár.

Balázs története azért érdekes, mert a bicskei esettel kapcsolatban elhangzott olyan vélemény, hogy V. Jánosról, akit többször kitüntettek, nem lehetett tudni, hogy mit tesz a gondjaira bízott gyerekekkel. Ezek szerint mégis lehetett tudni. A cikk emlékeztet, hogy mielőtt a bicskei otthonba került volna, V. Jánosnak egy szülői panasz nyomán, szexuális zaklatással kapcsolatos ügy miatt kellett távoznia korábbi munkahelyéről. 

Egykori cikkünk a bicskei ügyekről:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.