A jövedéki törvény január elsejétől hatályos módosítása véget vet a vámhatóság és a gazdálkodók közötti adóvitáknak, melyek a jövedéki termékek - sokszor nem egyértelmű - besorolásából adódtak. A Pénzügyminisztérium szerint a változtatás kifejezetten a jogbiztonságot szolgálja, egyes ellenzéki vélemények más okokat valószínűsítenek: a visszamenőleges hatályú módosítás kormány közeli vállalkozásoknak kedvez - több tíz milliárdos költségvetési kiesést eredményezve.
Az elmúlt években számos, jövedéki terméket gyártó cég fogadta elképedéssel az olyan vámhatósági határozatot, miszerint helytelen árubesorolás miatt bírságot köteles fizetni. Tevékenységüket az induláskor engedélyeztették a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságával (VPOP), ehhez gyártástechnológiai leírást adtak be, és a termékeket besorolták a megfelelő(nek tűnő) vámtarifaszám alá. Működésük során termékmérlegeket vezettek, melyekbe naprakészen feljegyezték a mennyiségi változásokat, s havonta összesítést készítettek. Az elszámolásokat minden hónapban, még az adóbevallás benyújtása előtt bemutatták a vámhatóságnak, amely jegyzőkönyvvel igazolta, hogy a mennyiségre vonatkozó adatok, valamint a termékek összetétele és vámtarifaszáma a valóságnak megfelelők. A gyártók ennek alapján teljesítették adókötelezettségüket.
Több év elteltével a vámhatóság egy ellenőrzést követően jelezte, hogy - bár a termék összetétele mit sem változott - mégsem jó a vámtarifaszám, a vizsgált cég
a kelleténél kevesebb
jövedéki adót fizetett, amit, ugye, pótolni kellene. Erre olyan vállalkozásoknál is volt példa, amelyek előzőleg önként kértek állásfoglalást a VPOP Vegyvizsgáló Intézetétől (VI) arról, hogy mi az adott termék helyes árubesorolása. Meg olyanoknál is, amelyek már 1998 előtt is tevékenykedtek, ezért az addig érvényben lévő ipari termékjegyzékszámukat a VPOP hivatalos "fordítókulcsa" segítségével változtatták vámtarifaszámmá.
Alighanem az efféle eljárások miatti zúgolódás vezetett oda, hogy tavaly februárban a Pénzügyminisztériumban (PM) egyeztető tárgyalást tartottak a VPOP és a szaktárca képviselői, s arra jutottak: a hasonló problémákat törvénymódosítással kellene rendezni. A PM szeptemberben elkészítette az adókról, a járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező javaslatát (melyet novemberben fogadott el a parlament), egy úgynevezett salátatörvényt, amely sok más módosítás mellett a jövedéki adóról szóló törvény 32. §-ához is hozzátoldott három bekezdést. A módosítás bevezeti a vámtarifaszám kötelező érvényű besorolásának lehetőségét, amit az adóalanyok kérhetnek a VI-től, illetve a vámhatóság is kezdeményezheti. Ezután az adófizetési kötelezettség és az adómérték meghatározásánál e szám kötelezően alkalmazandó, véget vetve így a besorolási vitáknak. Ha szükséges, az adóalanynak 15 napja van engedélyének módosítására vagy visszaadására, de a fellebbezésnek sincs halasztó hatálya. A módosítás ugyanakkor kimondja: "Az adóraktár-engedélyes, az adómentes felhasználó terhére a kötelező érvényű vámtarifa-besorolással vagy annak megváltoztatásával összefüggő adókötelezettség, illetve jogkövetkezmény a vámtarifa-besorolás kötelezővé válásának napját megelőző időszakra nem állapítható meg." Ha tehát valakit vámtarifaszám-átsorolásra köteleznek, viszszamenőlegesen nem bírságolható, függetlenül az átsorolás okaitól, az adózó besorolási eljárásának rossz- vagyjóhiszemű voltától.
A javaslat ez utóbbi kitételét kifogásolta Font Sándor, az MDF frakcióvezető-helyettese. Véleménye szerint a változtatás a vitatott adóbevételek miatt
25-30 milliárd forinttól fosztja meg
a költségvetést, az egyik fő haszonélvező pedig egy kormányhoz közel álló szeszipari cég. Konkrét nevet nem említett, de a sajtó a módosítással jól járó szereplőt egyértelműen a volt SZDSZ-es képviselő, Zwack Péter cégével azonosította (lásd keretes írásunkat).
Az ellenzéki feltételezéseket a PM közleményben cáfolta. Állításuk szerint "2002-ben és 2003-ban több olyan, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának tevékenységével kapcsolatos panasz érkezett a Pénzügyminisztériumhoz, amelyek hasonló jellegük miatt jogalkotási szinten igényeltek megoldást". A panaszok arra vonatkoztak, hogy a vámhatóság egyes termékek vámtarifaszámát - a vámlabor eszközeinek fejlődése miatt - rendre másként ítéli meg, mint az engedély kiadásakor, a korábbi ellenőrzések során. Tehát olyan cégeket bírságol, melyek "jóhiszeműen, vámhatósági engedéllyel, vámhatósági felügyelet és havi ellenőrzés mellett végezték tevékenységüket, s teljesítették a vámhatóság által jóváhagyott elszámolásaik alapján adófizetési kötelezettségüket több éven át". A módosítás éppen ezt az adózók jogbiztonságát sértő gyakorlatot kívánja megszüntetni, tehát akit egyszer már ellenőriztek és rendben találtak, azt később ugyanazért már nem lehet megbüntetni. A PM szerint nem egy konkrét eset, hanem hasonló ügyek sorozatos előfordulása tette szükségessé a törvényi rendezést, és a tárca nem tud róla, hogy ezzel bármely céget kedvező pozícióba hozna.
Font Sándor lapunknak úgy vélekedett: a kötelező érvényű besorolás bevezetése önmagában helyes. Ha a cégekre bízzák termékeik vámtarifaszámának meghatározását, akkor - mivel sok esetben a vámellenőrzés papíron történik - megtehető, hogy a számukra kedvező, de helytelen besorolást választják. A VI állásfoglalása után viszont nincs vita, illetve ha mégis, az a bíróságon dől el. A probléma az idézett bekezdéssel van: a törvény miatt azok sem bírságolhatók, akik szándékosan rossz tarifaszámot választottak, ugyanis minden cég visszamenőlegesen mentesül a jogkövetkezmények alól. Font elfogadhatatlannak tartja, hogy törvénytelenül eljáró vállalkozások több tíz milliárdos adókiesést okoznak, miközben a költségvetési hiány csökkentésére meghozott adótörvény-változtatások 700 milliárd forintos adóelvonást jelentenek a magánszemélyek és a vállalkozások számára.
"A minisztérium nem vesz részt az ellenőrzésekben, ezért nem mondhat véleményt a gazdálkodókról" - nyilatkozott a Narancsnak Beszteri Sára, a PM helyettes államtitkára. Úgy véli,
nem lehet rosszhiszeműséget feltételezni
olyan esetekben, amikor a vámhatóság az engedélyeztetéstől a későbbi ellenőrzésekig folyamatosan jelen van. A vámhatóságnak már az engedély kiadásakor kötelessége, hogy a besorolás helyességéről meggyőződjön, de hogy ehhez igénybe veszi-e a vámlabor segítségét vagy sem, az eddig rá volt bízva. Ám ha egy rossz termékbesorolást lezserül jóváhagyott, majd az ellenőrzésekkor újra és újra "áldását adta rá", akkor a legkevésbé sem szolgálja a jogbiztonságot, ha mondjuk kevéssel az ötéves elévülési idő előtt restanciaként begyűjti a különbözetet. A január elsejétől hatályos szabályozás értelmében a kötelező érvényű besorolást a gazdálkodó a saját védelmében kérheti. A besorolás alapjául szolgáló termékösszetételt valóban laborban vizsgálják meg, és mind a hatóságra, mind a gazdálkodóra nézve hat évig érvényes. Ez az EU-ban már 1994 óta létező jogintézmény a hatóságot is arra szorítja, hogy komolyan vegye ellenőrzési kötelmét - már az engedélyeztetéskor is. Beszteri Sára hozzátette: noha a Zwack-ügy miatt ismerte meg a problémát a szélesebb nyilvánosság, az igazán nagy viták az ásványolaj-iparág képviselőivel voltak. Az olajbotrányok utáni riadalomban ugyanis minden potenciálisan csalási kockázatot jelentő termék (hígító, lakkbenzin, festékek, ablakmosó stb.)jövedékiadó-köteles lett, miáltal a magyar szabályozás jóval szigorúbb, mint az uniós. Egy-egy ilyen cég vámtarifaszám miatti megbírságolása gyakorlatilag a vállalkozás végét is jelentette.
A vámhatóság eljárása talán akkor volt a legbosszantóbb, amikor egy gazdálkodót a VI véleményével a fiókjában bírságoltak meg hibás vámtarifa-besorolás miatt. De saját intézetének állásfoglalását a hatóság sem lobogtathatta mindig sikerrel, az ugyanis senkire nézve nem volt kötelező; egy bírósági tárgyaláson figyelembe vehették ugyan, de el is vethették. A módosítással mindkét fél jól járhat, mert a bizonytalanság megszűnik.
Mészáros Bálint
Éva, a tényező
A 16. Számú Vámhivatal 2001 októberében indított adóvizsgálata a Zwack Unicum Rt. egyik termékénél is helytelen árubesorolást állapított meg. A szeszipari cég korábban az Éva vermutcsaládot a 2206-os vámtarifaszám alá sorolta be, és ennek megfelelően literenként 115 forint jövedéki adót fizetett utána. A vámhivatal szerint azonban ez az italféleség a 2208-as tarifaszám alá tartozik, ennélfogva jóval több, literenkénti 292 forint lenne az adóvonzata. A régóta gyártott italok vámtarifaszámát a vámhatóság korábban már számos alkalommal vizsgálta, azt mindig rendben levőnek is találta, ám ez alkalommal hibás besorolást vélt felfedezni.
A vámtarifa-szabályzat ide vágó megfogalmazásai nem teljesen egyértelműek - márpedig ha van játéktér, akkor egy vállalkozás a jogszabályi kereteken belül nyilván a számára kedvezőbb megoldást választja. A 2206-os besorolás alá az erjesztett italok tartoznak: "Más erjesztett ital (pl.: almabor, körtebor, mézbor); erjesztett italok keverékei és erjesztett italok és alkoholmentes italok másutt nem említett keverékei", külön megnevezve az alma-, körte- vagy más, nem szőlőborból készült vermutokat. 2208-as vámtarifaszámot a lepárolt italok kapnak: "Nem denaturált etil-alkohol kevesebb mint 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal; szesz, likőr és más szeszes ital."
A vermut történetesen erjesztett és lepárolt italok keveréke - azaz lehetett vitatkozni. Egyfelől az Éva vermut gyártása során a lepárolt finomszesz ízesítésére használnak erjesztett almabort, sőt, a termék alkoholtartalmának nagyobbik része lepárlásból származik: egyértelmű tehát, hogy a magasabb jövedékiadó-tartalmú, lepárolt italok között a helye. Másfelől dehogy: hiszen a kiindulási anyag az almabor, ehhez adnak több más mellett finomszeszt, továbbá nincs megszabva, hogy milyen arányban lehet felerősíteni a kiindulási anyagot, a 2208-as vámtarifaszámnál pedig nincs is megnevezve a vermut: világos, oda nem tartozhat.
Tavaly februárban a VPOP kérésére a PM felügyeleti jogkörében egyeztető tárgyalásnak adott fórumot, melyen a VPOP és a Zwack Rt. képviselőjén kívül jelen volt a PM szakértője és egy független vámszakértő. Az utóbbi kettő egyetértett a szeszipari céggel, mondván, a termék lényeges jellemzőjét nem az összetevők eredet szerinti aránya, hanem az alapanyag (jelen esetben az almabor) határozza meg, de döntés ekkor még nem született. A PM szerint bevett gyakorlat, hogy a minisztérium szakértői vitának biztosítanak keretet, amennyiben egy cég valamilyen nagyobb jelentőségű üggyel fordul hozzájuk; így különböző ásványolaj-ipari vállalatok rendszeresen keresték meg a tárcát hasonló problémákkal. Azon persze elgondolkozhatunk, hogy mondjuk a mulyacsanádi Szeszkó Bt. érdekérvényesítő képessége elég-e ahhoz, hogy minisztériumi egyeztető tárgyaláson hallassa a hangját, vagy a bíróságon kell keresnie az igazát. A Zwack ügye mindenesetre nem jutott el a bíróságra. Azt nem tudni, végül is a VPOP-nél ki milyen hatáskörben döntött arról, hogy az Éva vermut megtarthatja eredeti vámtarifaszámát: kérdésünket mind a minisztériumban, mind a vámőrségnél megválaszolatlanul hagyták. Feltehetően egyezségre jutottak: Magyarországon nagyon kevés a valóban felkészült független vámszakértő, ezért lehet, hogy a bíróság ugyanattól kért volna véleményt, aki egyszer már egyetértett a Zwack Rt.álláspontjával.
Font Sándor szerint a törvénymódosítás visszamenőleges hatálya miatt a Zwack (illetőleg általa meg nem nevezetten a "kormány közeli szeszipari cég") kétmilliárd forint jövedéki adó megfizetését úszta meg. Információink szerint azonban a cég az egyre kevésbé kurrens termékből 400-500 ezer litert gyárt évente, tehát ha mégis vámtarifaváltásra kötelezték volna, akkor 1998 (a vámtarifaszámra való áttérés) óta ebből körülbelül 400-500 millió forint különbözet keletkezhetett volna. Ami persze szintén nem kevés. A Zwack Rt. - talán taktikai megfontolásból - a kezdetektől kerülte a magyarázkodást, mindösszesen egy közleményben tudatta, hogy a VPOP adóhatósága által 2002-ben végzett jövedékiadó-vizsgálat 2003 márciusában hiányosság megállapítása nélkül lezárult. Tekintve, hogy az Éva vermutcsaládnál vámtarifa-átsorolás nem történt, a társaságnak folyamatban lévő jövedékiadó-ügye nincsen, ezért a törvénymódosítás a befizetési kötelezettségeit kedvező módon nem is befolyásolhatja.
- cserhalmi -
