A törvény végső változata két meglepetést tartogatott az addig ismertekhez képest: egyrészt az egyházak nyilvántartásba vételéről a bíróság helyett ezentúl az Országgyűlés dönt, másrészt a kereszténydemokrata variációban szereplő negyven helyett csak tizennégy kapja meg automatikusan az egyház státust. A többi csak folyamodhat ezért - még ha itteni szervezete egyébként világvallás része is.
Az előterjesztők eredetileg abból indultak ki, hogy azon egyházakat, amelyek egyértelműen vallási tevékenységet folytatnak (ez a legfőbb kritérium a jogszabály szerint), mentesítsék a bejegyzési procedúra alól. Ezeket először három kategóriába sorolták - amire az LMP indulásból azt mondta, hogy bármiféle listázás diszkriminatív. Egyik politikusuknak föl is tűnt, hogy az "utolsó napig ment a lobbizás a listára kerülésért". E listák részben ezért is változtak a különböző módosító indítványok nyomán a törvény elfogadásáig. Aztán közvetlenül a zárószavazás előtt a Fidesz egy huszárvágással megoldotta a helyzetet: a háromból egyetlen lista lett, amin 14 "igazi" egyház maradhatott.
Így indult
A szöveg mindegyik vallási közösséget "egyházként" határozza meg, noha közülük jó néhány elutasítja ezt az elnevezést, sőt sértőnek is tartja. Az LMP ezt ugyanúgy szóvá tette, mint például azt is, hogy a jogszabálybéli definíció minden vallás sajátjának írja le a természetfelettiben való hitet. Rajtuk kívül mások is észrevételezték, hogy a törvény a keresztény vallás jellegzetességeit kritériumként terjeszti ki más vallásokra is. Például azzal, hogy a törvény "természetfelettiről" beszél, lényegében kizárja a buddhista vallási közösségek bejegyezhetőségét. Vagy például azzal, hogy a jogszabály "rendszerbe foglalt hitelvekről" beszél, elméletileg kizárja a zsidó közösségek bejegyezhetőségét is.
A KDNP szövegváltozatát sem az LMP, sem az MSZP nem ekézte indulásból, noha - mint láttuk - voltak éppenséggel kifogásaik. A zöldek hangsúlyozták is, hogy nem vonják kétségbe a törvény előterjesztőinek jó szándékát és kompromisszumkészségét. Az LMP-frakció ezért nem is zárta ki, hogy a zárószavazáskor - ezt méltánylandó - nem utasítják el a törvényt, hanem tartózkodnak. Az utolsó pillanatban eszközölt változtatás miatt persze ők is nagyon berágtak.
"Ez nem volt egy rossz szándékú törvény, de a fideszesek végképp tönkretették" - értékel az MSZP frakcióvezető-helyettese, Lendvai Ildikó. Nehezményezi, hogy az új törvényben nincs már benne szövegszerűen, hogy a hitoktatás fakultatív, és nem kötelező. "A legviccesebb felelet arra, hogy miért nem fogadják el ilyen irányú módosító javaslatunkat, az volt, hogy nem akarják idegen szavakkal teletömködni a törvényt. Mondtuk, jó, akkor írjuk úgy, hogy választható, vagy legalább szerepeljen továbbra is a törvényben magyarul, hogy nem kötelező. Erre sem voltak hajlandók. A másik válasz az volt, hogy nem akarják útját állni annak, hogy a későbbiekben a hit- és erkölcstan kötelező tantárgy lehessen. Hiába mondtuk, hogy a fakultatív szó ekkor sem jelentene problémát, hiszen nyilván választható lesz, ki melyiket akarja. A harmadik típusú magyarázatot Harrach Péter maga mondta egy tévévitában: azért nem írták be, hogy az állami-önkormányzati iskolákban a hitoktatás választható tárgyat jelent, mert ez magától értetődő."
A szocialisták is ellenezték a listákat, de kurtításuk Lendvai szerint tovább rontott a dolgon: ha már a kormánypártoknak fontos volt a lista, akkor az minél szélesebb skálát tartalmazzon. "Ilyenkor érvként mindig előjön a kiszűrendő bizniszegyházak ügye. Megjegyzem, egy darab ítélet sem született ilyen esetről, ráadásul például Iványi Gáborék szociális és hajléktalanintézményeket fenntartó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségét és más nagy múltú keresztény kisegyházakat csak nem lehet haszonszerzéssel vádolni! Mint ahogyan a nagy világvallásokat, az iszlámot, a buddhizmust és a Krisna-tudatúak közösségét sem azért alapították annak idején, hogy évezredek múltán majd kijátsszák a magyar adótörvényeket. Most mégis mindnyájan kimaradtak a törvény végül 14 elismert egyházat tartalmazó listájáról. A benyújtott KDNP-s törvénytervezet viszonylag jó szándékúan, bőkezűbben listázott. Most viszont a törvény vitájában láthattuk, mi történhet, amikor a parlamentben majd egyenként kell egyházakat minősíteni. Például jobbikos képviselők, majd utánuk Wittner Mária a bizottsági ülésen 'sátánistának' nevezte a Hit Gyülekezetét" - idézte föl Lendvai Ildikó.
Az egyházi státus elismerése előnyökkel járhat: elég, ha a személyi jövedelemadó e célra felajánlható egy százalékára gondolunk, ami az új törvény értelmében hitéleti jellegű bevétel, így a felhasználását az állam nem ellenőrizheti.
Hengerelés
A koalíciós partnerek között a július 11-i közös frakcióülésen tört ki a balhé. Akkor derült ki, hogy a háromból csak egy lista marad, és kizárólag az azon levőket ismeri el automatikusan egyházként a törvény, a többieknek kérelmezniük kell e státust. A másik hirtelen támadt ötlet az volt, hogy a kérelmező egyházkénti bejegyzéséről - az eredeti javaslatban foglaltakkal szemben - ne bíróság, hanem az Országgyűlés döntsön.
Nota bene: a bíróság-parlament csere nem érhette annyira váratlanul a kereszténydemokratákat, hiszen éppen a KDNP-s Stágel Bence nyújtott be a fideszesekéhez kísértetiesen hasonlító módosító indítványt július 7-én. Meglepő legfeljebb az lehetett, hogy akkor még az alkotmányügyi bizottság a javaslat bizonyos elemeit elutasította. Támogatta viszont a kereszténydemokrata frakcióvezető és az emberi jogi bizottság szintén KDNP-s vezetője a bíróságok eredetileg tervezett jogkörét meghagyó, azt csak "stilizáló" jelleggel változtatni óhajtó módosítóját is.
A Fidesz last minute javaslatai sok szövegmódosítást igényeltek, mert magát az eljárás menetét is gyökeresen megváltoztatták. Az egyházi státusért folyamodó közösségnek először a miniszterhez kell fordulnia a bejegyzési igénnyel, aztán kerül (vagy nem) a kérelem az Országgyűlés elé. Elutasítás esetén nyolc napon belül lehet ismét fordulni - a miniszterhez. Azon túl viszont csak évenként lehet megint benyújtani bejegyzési igényt.
A probléma (többek között) az, hogy az Országgyűlés mégiscsak politikai intézmény, ahol ezentúl olyan nívójú viták várhatók vallások, egyházak ügyében, mint amilyenek mostanság zajlanak. A törvényhozás ezzel - még ha a konkrét bejegyzést nem is ő végzi - egyszerre ellátja a végrehajtó és a bírói hatalom feladatát is.
A közös frakcióülésen ezek miatt kirobbant vita bekavart a menetrendbe is, az éjszakáig tartó plenáris ülés elsősorban ezzel magyarázható. Egyszerűen idő kellett arra, hogy a szöveget a Fidesz által megkívánt formába öntsék. Amikor ez megvolt, még mindig hátravolt egy kör a végszavazás előtt: az új szövegváltozatot az alkotmányügyi grémiumnak - mint javaslattevőnek - is meg kellett szavaznia.
Izomaggyal
Amivel nem is volt gond: az alkotmányügyi bizottság kormánypárti többsége változtatás nélkül azt a módosító indítványt szavazta meg saját javaslataként, amit a kormánypártok közös frakcióülése elfogadott. A közös frakcióülést egy bizottsági ülés miatt kihagyó Rubovszky György (KDNP) azonban szóvá tette, hogy nem helyes, ha egy egyház törléséről is dönthet az Országgyűlés. Főleg, hogy a szövegtervezet szerint ez az adott egyház megszűnésével járna. Azzal a kérdéssel érvelt, hogy komolyan gondolják-e, hogy egy világvallás a magyarországi törléssel megszűnik? Ad absurdum: ha a katolikus egyházzal történne ez, XVI. Benedek elköszönne Rómától, és visszamenne Németországba, mert a magyar Országgyűlés törölte az egyházat? (Tudomásunk szerint Semjén Zsolt is külön megkérte illetékes párttársait, hogy e passzus "veszélyeire" figyeljenek oda.)
Ami a legfurább: a fideszes partnerek nem foglalkoztak ezzel, a szöveg így a plenáris elé került. Aztán mégis lett foganatja a KDNP-sek morgásának, és néhány, a frakcióátlagnál értelmesebb fideszesnek is csak leesett a tantusz. A plenáris ülést újból megszakították, hogy ismét összeüljön az alkotmányügyi bizottság, és ezúttal a törlésre vonatkozó passzus törlését javasolják a Háznak: a grémium a néhány órával korábbi saját döntését fegyelmezetten meg is változtatta.
Nota bene: azzal, hogy az inkriminált részt sebtiben kihúzták a szövegből, viszont az újabb változást a szövegben "nem követték le", a következő lett a helyzet: ha az Országgyűlés egyházként nyilvántartásba vétet egy közösséget, akkor - ahogyan egy szocialista politikus fogalmazott -, "az ötezer évig egyház lesz"; nincs ugyanis szervezet, amely jogosult lenne dönteni a törlésről.
A törvény értelmében egy egyház önmaga is kimondhatja a megszűnését - ám a fentiek miatt de jure megmarad, ha akarja, ha nem. Horribile dictu: ha egy regisztrált vallási közösségről menet közben kiderül mondjuk, hogy voltaképpen hamisítatlan "bizniszegyház", a törvény értelmében nem lehet megszüntetni egyházi státusát.
"Jobbnak találtuk a sajátunkat"Harrach Péter frakcióvezető (KDNP) Magyar Narancs: A törvény kidolgozását a KDNP-re bízta a koalíció. A kormány részéről Szászfalvi László gondozta, a parlament elé terjesztők szintén kereszténydemokrata képviselők. Harrach Péter: Valóban, a KDNP négy képviselője nyújtotta be a törvényjavaslatot. Igénybe vettük az államtitkárság szakmai segítségét, megbeszélést folytattunk a legkülönbözőbb egyházakkal, tehát egy viszonylag széles körű egyeztetési és szakmai folyamaton ment át a tervezet. Az elkészült szöveg kilencvenöt százaléka változatlan is maradt. Az alkotmányügyi bizottság két lényeges ponton módosított rajta az utolsó pillanatban. MN: Amelyek viszont alapjaiban forgatták föl a törvényjavaslatot. Például egy több mint negyven egyházat tartalmazó, három részre tagolt lista helyett végül egy maradt, rajta tizennégy vallási közösséggel. HP: Két modell létezik: az általunk kidolgozott a ma egyházként tevékenykedő közösségek 99 százalékát lefedte. A kategóriák egyébként a regisztrálás után már eltűnnek, nem lesz jelentőségük. Azok csak szempontokat jelentenek, amik szerint az abban szereplők első körben az államilag elismert egyházak közé kerülnek. Az egyik azért, mert régóta az országban tevékenykedik, a második azért, mert szerződést köt vele az állam, a harmadik azért, mert valamelyik világvalláshoz tartozik. Ez egy konfliktuskerülő, kompromisszumkész megoldás volt, csaknem minden érintett egyetértett vele, legfeljebb azt mondhatták egyesek, hogy miért van bent valamelyik másik is. A másik modell, amit az alkotmányügyi bizottság módosítása révén az Országgyűlés elfogadott, nulla pontról indul, s az 1895-ös törvényt tekinti kiindulópontnak, hozzátéve az azóta nagyobb társadalmi elfogadottságot kapott két egyházat, a baptistákat és a Hit Gyülekezetét. Ez a minimum, s aztán kerülnek melléjük azok, amelyek bejegyeztetik magukat. Mind a két modell működik. MN: Egy hirtelen jött javaslat állt szemben a KDNP több hónap alatt kidolgozott módszerével. HP: Fideszes oldalról kezdeményezték a módosítást. Végül is az elsöprő többség mellé állt, és mi ezt tudomásuk vesszük. Nem csak azért, mert nem tudunk mást tenni. Én tartózkodtam, amikor a frakciószövetség ülésén szavaztunk, és még néhányan ezt tették. Nyilván, ha az ember elkészít egy javaslatot, legalább a tartózkodással ragaszkodik hozzá. Azonban, még egyszer mondom, elfogadható a másik megoldás is. Más kérdés, hogy mi jobbnak találtuk a sajátunkat. MN: Az állam és egyház közti "határsértéseket" súrolja az MSZP szerint némely oktatással kapcsolatos dolog. Például az, hogy a mostani törvényből kimaradt, ami a régiben még benne van: a hittan fakultatív, és nem kötelező tantárgy. HP: Sem az egyházak, sem a kormánypártok nem szándékoznak kötelezővé tenni a hitoktatást. Magánvéleményem az, hogy a hitoktatást jelenlegi formájában kell hagyni, vagyis mint iskolában tanítható, de nem kötelező tárgyat. Viszont emellett a mindenki számára oktatandó etika tantárgy bevezetését szükségesnek tartom. |
