Kezükben a sorsuk

Újabb 41 diák hagyta ott a kormányzat által szétvert SZFE-t, hogy tanulmányait az egyetemüket végsőkig védelmező egyetemfoglalókból és sztrájkoló tanárokból megalakult egyesületnél folytassa. A diplomamentési program rövid távon sikeresnek bizonyult, a konstrukció jövője azonban bizonytalan.

Augusztus közepén jelentette be a 2019-ben indult filmes képzés 41 diákja – öt teljes osztály (két rendező, egy vágó, egy operatőr, egy forgatókönyvíró) és majdnem az összes gyártásvezető –, hogy megszüntetik tanulmányaikat a modellváltás címén Vidnyánszky Attiláék által elfoglalt Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE). A munkát eddigi tanáraikkal folytatják a Freeszfe Egyesületben. Az év elején alakult egyesület gyakorlatilag pár hónap alatt tető alá hozott egy, az Európai Parlament Európai Polgár díjával jutalmazott, Emergency Exit (EmEx) névre keresztelt diplomamentő programot. Ennek köszönhetően tanulmányaik végén az SZFE-s és az egyesületben elvégzett tanegységeket beszámítva egy külföldi egyetem diplomáját fogják megkapni. Olyan papírt, amelyet az Európai Unióban mindenhol, így Magyarországon is el kell fogadni.

Ki édesget?

„Ahogy kiderült, hogy az egyetemi autonómiát az új vezetés semmibe veszi és elzárkózik annak helyreállításától, tudtuk, hogy nincs maradásunk, mert ebben nem fogunk részt venni. Az egyetemfoglalás végén még vissza akartam költözni Berlinbe, ahol éltem korábban. Aztán megszületett a Freeszfe gondolata, ami megmutatta: a régi SZFE és a Balázs Béla Stúdió hagyományaira alapozva létre lehet itt hozni egy izgalmas alkotóműhelyt, a nemzetközi együttműködés is körvonalazódott, hogy ne maradjunk diploma nélkül. Például én az utolsó tanegységeim és a diplomafilmem után a világszinten is jó nevű bécsi filmakadémia diplomáját fogom megkapni” – mondja Ladányi Jancsó Jákob filmrendező szakos hallgató. A jelenlegi, hivatalos SZFE a több tucat hallgató távozásának hírére közleményben reagált: „Hallgatóinkat egy felsőoktatási akkreditációval nem rendelkező önképző egyesület édesgette magához”, ezzel megfosztva őket az „immár ki­emelkedő oktatástechnikai hátteret nyújtó, államilag akkreditált felsőoktatási intézmény” képzésétől. Ladányi Jancsó szerint mindez meglehetősen visszás: „Pont fordítva történt az édesgetés. Amikor megtudták, hogy távozni készülünk, új kameratechnikával, műtermekkel és eddig nem látott vizsgafilmes támogatásokkal próbáltak ott tartani minket. Éppen ők akarták alattomosan, anyagi szinten megfogni a diákokat, mert máig nem értik, hogy ez a történet másról szól. Folyton az újításokról, korszerűsítésről beszélnek, ami szép és jó lenne, ha közben nem rombolták volna le egy nagy múltú egyetem demokratikus struktúráját. Úgyhogy nem sikerült éket verniük ezzel a távozni akaró hallgatók közé, akiknek az egyetemi autonómia feltétele az első pillanattól alapvetés volt a maradáshoz.”