Újraépítik máshol – a Freeszfe Egyesület első fél éve

Kezükben a sorsuk

Belpol

Újabb 41 diák hagyta ott a kormányzat által szétvert SZFE-t, hogy tanulmányait az egyetemüket végsőkig védelmező egyetemfoglalókból és sztrájkoló tanárokból megalakult egyesületnél folytassa. A diplomamentési program rövid távon sikeresnek bizonyult, a konstrukció jövője azonban bizonytalan.

Augusztus közepén jelentette be a 2019-ben indult filmes képzés 41 diákja – öt teljes osztály (két rendező, egy vágó, egy operatőr, egy forgatókönyvíró) és majdnem az összes gyártásvezető –, hogy megszüntetik tanulmányaikat a modellváltás címén Vidnyánszky Attiláék által elfoglalt Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE). A munkát eddigi tanáraikkal folytatják a Freeszfe Egyesületben. Az év elején alakult egyesület gyakorlatilag pár hónap alatt tető alá hozott egy, az Európai Parlament Európai Polgár díjával jutalmazott, Emergency Exit (EmEx) névre keresztelt diplomamentő programot. Ennek köszönhetően tanulmányaik végén az SZFE-s és az egyesületben elvégzett tanegységeket beszámítva egy külföldi egyetem diplomáját fogják megkapni. Olyan papírt, amelyet az Európai Unióban mindenhol, így Magyarországon is el kell fogadni.

Ki édesget?

„Ahogy kiderült, hogy az egyetemi autonómiát az új vezetés semmibe veszi és elzárkózik annak helyreállításától, tudtuk, hogy nincs maradásunk, mert ebben nem fogunk részt venni. Az egyetemfoglalás végén még vissza akartam költözni Berlinbe, ahol éltem korábban. Aztán megszületett a Freeszfe gondolata, ami megmutatta: a régi SZFE és a Balázs Béla Stúdió hagyományaira alapozva létre lehet itt hozni egy izgalmas alkotóműhelyt, a nemzetközi együttműködés is körvonalazódott, hogy ne maradjunk diploma nélkül. Például én az utolsó tanegységeim és a diplomafilmem után a világszinten is jó nevű bécsi filmakadémia diplomáját fogom megkapni” – mondja Ladányi Jancsó Jákob filmrendező szakos hallgató. A jelenlegi, hivatalos SZFE a több tucat hallgató távozásának hírére közleményben reagált: „Hallgatóinkat egy felsőoktatási akkreditációval nem rendelkező önképző egyesület édesgette magához”, ezzel megfosztva őket az „immár ki­emelkedő oktatástechnikai hátteret nyújtó, államilag akkreditált felsőoktatási intézmény” képzésétől. Ladányi Jancsó szerint mindez meglehetősen visszás: „Pont fordítva történt az édesgetés. Amikor megtudták, hogy távozni készülünk, új kameratechnikával, műtermekkel és eddig nem látott vizsgafilmes támogatásokkal próbáltak ott tartani minket. Éppen ők akarták alattomosan, anyagi szinten megfogni a diákokat, mert máig nem értik, hogy ez a történet másról szól. Folyton az újításokról, korszerűsítésről beszélnek, ami szép és jó lenne, ha közben nem rombolták volna le egy nagy múltú egyetem demokratikus struktúráját. Úgyhogy nem sikerült éket verniük ezzel a távozni akaró hallgatók közé, akiknek az egyetemi autonómia feltétele az első pillanattól alapvetés volt a maradáshoz.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.