Mivel egyetlen, ennek ellentmondó nyilatkozat sem látott napvilágot, vasárnap az SZDSZ küldöttgyűlése minden bizonnyal formálisan is megerősíti a párt vezető testületeinek korábbi döntéseit a koalíció elhagyásáról. A kérdés jelenleg inkább a körítés lesz: miként értékelik majd Gyurcsány Ferenc felelősségét, illetve utalnak-e arra, hogy megváltozott - személyi - feltételek mellett (azaz pl. egy szakértői kormányban) elképzelhetőnek tartja-e a párt a közreműködést. Erről a kérdésről a párt megkérdezett vezetői többnyire nem szívesen nyilatkoztak - a stratégiai kérdésekről nyilván a júniusban, az új küldöttgyűlés által megválasztandó következő pártvezetés dönt majd. Csakhogy a kilépésről szóló határozat megfogalmazása pár nap múlva esedékes.
Gulyás József, a párt országos tanácsának (ot) elnöke is osztja azt a véleményt, miszerint nem a kilépés a kérdéses, hanem hogy létrejön-e a küldöttgyűlésen és azt követően közös álláspont a folytatásról. "A vezetésben általános az a nézet, hogy a jelenlegi, Gyurcsány Ferenc vezette kormányba nincs visszaút, miután sem a közösen vállalt program végrehajtására, sem a folytatás legfontosabb kérdéseiről való döntésre nincs meg a partnerben a kellő elszántság. Az SZDSZ ugyanakkor nem ad és nem adhat ultimátumot személyi kérdésekben. A közös kormányzáshoz szükséges egyetértés személyi és tartalmi kérdésekben most nem áll fent." Gusztos Péter ügyvivő a Narancsnak elmondta, hogy mivel a küldöttgyűlésen már nem lesz mód ötletelésre, oda az ot-nak vagy az ügyvivői testületnek (üt) kell kész szöveget vinnie, amiről azután a küldöttek döntenek.
Nincs más
Miután a pártjában egyre gyengébb támogatottsággal bíró kormányfő egyik legfőbb ütőkártyája márciusig a koalíció működőképessége, azaz a szabad demokraták "szállítása" volt, a miniszterelnök-cserére vagy szakértői kormányra tett SZDSZ-es utalás nem könnyíti meg a kormányfő amúgy is súlyos helyzetét. Hiába adottak ugyanis számára a kisebbségi kormányzás alkotmányos feltételei, ha pártjának támogatását már csak egy instabil belső patthelyzet biztosítja. Tény ugyanakkor, hogy a törvényhozási munka mostanra anynyira lelassult, hogy az Országgyűlés Hivatala csak nagy kínnal tud a keddi ülésnapokra értelmezhető napirendet összeállítani, vagyis a parlamentben egy ideig még el lehet lézengeni nagyobb (jogi relevanciájú) konfliktusok nélkül.
Erőfitogtatni pedig nyilván az SZDSZ sem fog, miután az előre hozott választás kierőszakolása finoman szólva nem áll az érdekében. "Jön a nyár, az év végéig semmi nem fog eldőlni, addig megy minden úgy, mint most, érdemi jogalkotás nélkül. Ha akkor esetleg össze is dől a rendszer, 2009 tavaszánál korábban nem lehet kiírni a választást, vagyis egy hároméves ciklus végéig még így is kihúzta" - mérlegelte a vegetálás távlatait a Narancsnak Gusztos.
A 2009-es költségvetés decemberi szavazása viszont borítékolhatóan óriási dilemma elé állítja majd az SZDSZ-t. (A költségvetési folyamat törvényi szabályozásáról lásd cikkünket az 56-57. oldalon - a szerk.) Ha más miatt nem, a pártnak a Fidesz és az MDF körvonalazódó közös egykulcsos adójavaslata okán biztosan színt kell majd vallania. A jobboldal célja nyilvánvaló: egy ilyen értelmű módosító indítványt - ha eléggé hasonlít a liberálisok korábbi javaslataira - az SZDSZ nemigen szavazhat le, hiszen azzal épp a saját, a koalíció elhagyásával kontúrozni kívánt politikai arcélét maszatolná újra el. A büdzsét felborító módosítás elfogadása viszont az adóreformról hallani sem akaró szocialisták következő kabinetjének költségvetését, azzal együtt pedig magát a kisebbségi kormányt takarítaná el a színről. Miközben a probléma létezését valamennyi megkérdezett SZDSZ-es politikus elismerte, annak megvitatását korainak tartják.
Egyelőre lekötik az energiáikat a személyi kérdések, márpedig a megosztottság nemhogy nem enyhült a tavalyi Fodor-Kóka-párharc óta, hanem ha lehet, csak fokozódott. Ehhez hozzájárult a Kóka János győzelmét hozó tisztújító küldöttgyűlés szabálytalanságai nyomán kitört botránysorozat, a pártelnök és a párt fokozódó népszerűségvesztése, Kóka pártelnöki teljesítményének és alkalmasságának romló megítélése, valamint Fodor Gábor sokáig lebegtetett lemondása a miniszteri posztról, és nehezen értelmezhető nyilatkozata a szükséges nyitottságról más politikai szereplők felé.
A koalíció felmondásával Kóka János olyan lépéselőnyre tett szert, ami feltehetően biztosítaná a győzelmét a júniusi tisztújításon Fodor Gábor ellenében. Ám a pártvezérkar a korábbi kedvenc javuló esélyei ellenére most mégis kifarolni látszik Kóka mögül. Ebben a szituációban született ugyanis az a Magyar Bálinthoz köthető kezdeményezés, mely szerint a kiutat Kuncze Gábor elnöki visszatérése jelentené. Az ötlet nem tűnik túl elegánsnak: a személyesek mellett vélelmezhető politikai okok, melyek miatt Kuncze tavaly a távozás mellett döntött, nemhogy nem szűntek meg, de kifejezetten felerősödtek, ezért a válságra hivatkozó visszahívása nyilvánvaló zsarolás. Kuncze visszainvitálásának az üzenete is rossz: azt ismeri el, hogy a mostani elnök képtelen kezelni a problémákat (ami tény), ugyanakkor mintegy tíz év alatt a párt sem volt képes új vezetőt kitermelni, ha pedig jobbat nem találnak, jöjjön az előző.
Kuncze presszionálása semmiképpen sem a megújulás irányába mutat - vélik azok az inkább Fodor Gábor köréhez sorolható megszólalók, akik közül többen is csak az expártelnök megszólalására várnak: ha elfogadja a jelölést, erős nemtetszésüknek kívánnak hangot adni. Hétfő délután Gulyás József és Léderer András, az SZDSZ Új Generáció elnöke is úgy nyilatkozott, hogy hiba Kunczében gondolkodni, és az SZDSZ-nek új vezetőre van szüksége - kimondva-kimondatlanul is Fodorra utalva.
Több forrásunk is sérelmezte, hogy a párt belügyeiben egyre kezdeményezőbb szerepet vállaló Magyar (Konrád Györgyre hivatkozva) az internetes aláírás-gyűjtési felhívásban egyenlőségjelet tett az egy éve elnökösködő Kóka és a magát az elmúlt időszakban szakpolitikusként építgető, a párt vezetésétől mindig távol tartott Fodor Gábor közé. Akárhogy is, a Kunczéhoz fűződő csodavárás feltehetőleg nem több, mint illúzió: bár személye alkalmas lehet a párt napi ügyeitől távolabb álló küldöttek, valamint sok megrettent szavazó megnyugtatására és a "káoszkommunikáció" lezárására, megválasztása valójában a problémák szőnyeg alá söprését jelentené. Minapi nyilatkozataiból (pl. amikor a jegyzetei nyilvánosságra hozatalával fenyegette a szocialistákat) az is nyilvánvaló, hogy az ő (mégoly valószínűtlen) elnökségével sem nőnének egy új koalíció esélyei.
Bármikor bejöhet
Kuncze Gábor nem reagált a megkeresésekre, és bár a júniusi küldöttgyűlésen kétségkívül bárkit legyőzne, erősen kétséges, hogy elvállalja-e a jelölést. Igaz, nyilván elgondolkodott a dolgon, különben már nyilvánosan is egyértelművé tette volna, hogy ne számítsanak rá (a Hírszerző információi szerint nemet mondott Kókának). Magyar Bálint viszont a Narancsnak kifejtette, hogy miért merült fel Kuncze jelölése. Az ügyvivő szerint ugyanis az SZDSZ-ben jelenleg a személyes rivalizálódáshoz igazodnak a politikai platformok: "Nem arról van szó, hogy a valódi véleménykülönbségek mentén oszlanak meg a politikusok, hanem fordítva. Mivel sem Kóka Jánosnak, sem Fodor Gábornak nincs elegendő személyi támogatottsága, hogy megválasztása esetén biztos kézzel vezethessen, a helyzetet új szereplővel kell felülírni." Lesújtóan fogalmazott a párt belső konfliktusainak színvonaláról: "Ugyanúgy, ahogy a közéletet, az SZDSZ-t is hitszerűen ideologizálta át a dichotomikus struktúra. Jó lenne ezt elkerülni, nehogy a politikai rajongás a futballdrukkerek magatartásmintáit vegye fel."
Mindezek miatt Magyar úgy látja, minden józan érv Kuncze visszatérése mellett szól. "Azt, hogy ez neki nem személyes érdeke, aláírom. Nyilván nem akar ugyanazon viszonyok közé visszalépni, ugyanazokkal a kínokkal küzdeni." Kérdésünkre leszögezte, hogy az előző pártelnök visszatérésére akkor lehet esély, ha a belső viszonyok "a megértés, a józanság és a kölcsönös empátia irányába" mozdulnak el. Nos, ennek egyelőre semmi nyoma, mivel a hozzá köthető szdszesek.blog.hu - ("Kuncze, come back!") weboldalon Kuncze visszatérése érdekében aláíró SZDSZ-es politikusok között egyetlen Fodor-párti sincs (de még a nem kifejezetten fodorista Horn Gábor sem csatlakozott a kezdeményezéshez).
A Narancs úgy tudja, hogy Kóka János nyilatkozatának, miszerint támogatja Kuncze Gábor visszatérését, Magyar Bálint bejelentése áll a hátterében, aki közölte a pártelnökkel, hogy elveszítette a bizalmat, és inkább Kunczét támogassa. Lapunk érdeklődésére Magyar a következőképpen beszélt Kókáról: "Az ideális elnökséghez a személyes tulajdonságok széles skálája szükséges, ez nem IQ-verseny. Kókának rendkívüli érdemei vannak a párt belső átláthatósága megteremtésében, az információáramlás felgyorsításában, az új belső fórumok megerősítésében, a politikai program összehangolásában, és a reformok melletti elkötelezettségben. Csakhogy egy vezetőnek más tulajdonságokra is szüksége van, és gondot okoz, ha a párton kívüli elfogadottsága nem ér el egy szintet." Hogy milyen tulajdonságokra van szüksége egy vezetőnek, az kérdés, az viszont tény, hogy Kóka János aláírta a Magyar-féle webes felhívást, ami (Konrádot idézve) őt és Fodort is éretlennek nevezi... Az SZDSZ elnöke nem reagált a Narancs megkeresésére.
A koalícióból való kilépéssel kétségkívül megnőtt az SZDSZ játéktere, hogy magát újra a liberális értékek hiteles képviselőjeként próbálja megjeleníteni. Kóka János elnöksége alatt az elvhű politizálás jórészt a neoliberális gazdaságpolitika képviseletére korlátozódott, de lassan talán érdemes lenne végiggondolni, milyen elemekkel bővíthető ez a repertoár. Miként Eörsi Mátyás a Narancsnak fogalmazott, olyat, mint a kilépéssel az SZDSZ, idehaza még senki sem próbált: "ami eddig volt, az az ágyban párnák közt haldoklás". Vagyis, tehetnénk hozzá, jöhet a harcmező: a párt népszerűtlenebb már nemigen lehet, ami akár felszabadítóan is hathat. Az előre hozott választás elkerülése pedig úgyis elsősorban azon a szocialista párton múlik, mely fél-egy éven belül külső hatás nélkül is könnyen az atomjaira hullhat. Sajtóértesülések szerint a Fidesz mindenesetre már az alkotmányozásra készül.
