Portré a Corvinus új rektoráról, Lánczi Andrásról

  • narancs.hu
  • 2016. június 29.

Belpol

Hogyan lett Lánczi András az Orbán-rendszer fő apologétája? A Corvinus új rektorának nézeteiről a friss Magyar Narancs ír részletesen.

Lánczi András ma vette át rektori kinevezését Áder János köztársasági elnöktől. (A rektorválasztás hátteréről lásd A király agyasa című márciusi cikkünket.) A Corvinus Egyetem új vezetőjének tudományos munkásságáról, nézeteinek alakulásáról a friss Magyar Narancs közöl kimerítő írást. Az Orbán-rendszer egyik fő apologétája autonóm filozófusnak, a szellem emberének tartja magát, igaz, nehezen áll ellen a gyakorlati politika csábításának. Az elmúlt hónapokban ráadásul megdöbbentő kijelentések sorát tette – tavaly decemberben például azt nyilatkozta a Magyar Időknek, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. Kitart amellett, hogy nem tanácsadója Orbánnak, de pontos szerepét illetően mintha maga is bizonytalan lenne.

Összefoglaljuk politika filozófiai nézeteit, bemutatjuk a 2002 után mindjobban átpolitizált írásainak főbb jegyeit (kétely a modern demokráciával vagy éppen a magyarországi rendszerváltással szemben), valamint antikommunizmusának forrásvidékét. De nem csak elméleti munkásságát érintjük: egyetemi karrierje, ott szerzett kapcsolatai, holdudvarbeli pályáfutása (amelynek csúcsa a Századvég Alapítvány kuratóriumi elnöki posztja), Orbán Viktorhoz fűződő viszonya is témája cikkünknek, amelyből megtudhatjuk azt is, hogy Lánczi a rektorságot az akadémiai közegbe való visszatéréseként értelmezi.

Lánczi Andrásról szóló portrénkat a csütörtöki Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.