Legalább szép helyen halnak meg

Nagy árat kell fizetni azért, ha az ember az ország legcsodálatosabb sarkában, Zemplénben él. A népszámlálási adatok alapján a legfontosabb mutatókban nemhogy csökkent volna a különbség az országos átlaghoz vagy Budapesthez képest, de esetenként romlott is a helyzet. Pedig a megoldás kézenfekvő.

„Ez az ország legszebb része”, mondja az ötvenes-hatvanas férfi, aki egy terepfutó verseny frissítőpontján oszt vizet a versenyzőknek. „Meg sem érdemlik az orkok, hogy itt lakjanak”, teszi hozzá. Minden évben elmondja ugyanezt, nekem is annyiszor mondta, ahányszor arra jártam. Önkéntesként segíti a verseny lebonyolítását, mindig ugyanott, mindig ugyanúgy. Fekete, Nagy-Magyarország kitűzős sapka van a fején.

A vidék valóban mesés, főleg ősszel, amikor az erdő sárgába és vörösbe hajlik, a fák közül kimagasodó várak és kastélyok éles kontrasztot rajzolnak a tájba. Az Országos Kéktúra utolsó 230 kilométere, mindennek a vége. És valahol igaza is van az öreg nácinak. Hogy meg sem érdemlik. De kik? Könnyű azonnal cigányozni, amint szóba kerül Zemplén, pedig senkinek sem könnyű errefelé. És mi az, amit nem érdemelnek meg? A kilátást az ablakból, vagy a korai halált?

Megteszik, amit lehet

Magyarországon rendkívül magas az elkerülhető halálozás aránya. A lakosság jelentős része túlságosan fiatalon hal meg, és nem az ifjúkori betegségekről vagy balesetekről van szó, hanem arról, hogy a rossz életkörülmények, az egészségtelen életmód, az életvitel és egyebek miatt jóval a nyugdíjkorhatár előtt halnak meg emberek. Magyarországon 2022-ben az elhunytak 10,5 százaléka negyven- és hatvan­éves kor közötti volt. Nagyobb arányban fér­fiak. Normális körülmények között akár húsz évet is élhettek volna még. Borsod-Abaúj-Zemplénben ez az arány 12,2, Szabolcs-Szatmár-Beregben ennél is magasabb, 13,5 százalék. Az elmúlt hét-nyolc évben rendre ez a két megye végzett a legrosszabb helyen, a húsz legrosszabb mutatójú járásnak nagyjából a fele e két megyéből került ki. Putnok, Gönc, Szikszó, Edelény, Cigánd, Encs, ahol az emberek 16–18 százaléka nem érte meg a hatvan évet. Akár ma is élhetnének, ha máshová születnek, mondjuk a főváros II. kerületébe, ahol a 40–59 éves korukban elhunytak aránya csak 4,2 százalék. A különbség négyszeres.