Életminőség, mortalitás és képzettség összefüggése

Legalább szép helyen halnak meg

Belpol

Nagy árat kell fizetni azért, ha az ember az ország legcsodálatosabb sarkában, Zemplénben él. A népszámlálási adatok alapján a legfontosabb mutatókban nemhogy csökkent volna a különbség az országos átlaghoz vagy Budapesthez képest, de esetenként romlott is a helyzet. Pedig a megoldás kézenfekvő.

„Ez az ország legszebb része”, mondja az ötvenes-hatvanas férfi, aki egy terepfutó verseny frissítőpontján oszt vizet a versenyzőknek. „Meg sem érdemlik az orkok, hogy itt lakjanak”, teszi hozzá. Minden évben elmondja ugyanezt, nekem is annyiszor mondta, ahányszor arra jártam. Önkéntesként segíti a verseny lebonyolítását, mindig ugyanott, mindig ugyanúgy. Fekete, Nagy-Magyarország kitűzős sapka van a fején.

A vidék valóban mesés, főleg ősszel, amikor az erdő sárgába és vörösbe hajlik, a fák közül kimagasodó várak és kastélyok éles kontrasztot rajzolnak a tájba. Az Országos Kéktúra utolsó 230 kilométere, mindennek a vége. És valahol igaza is van az öreg nácinak. Hogy meg sem érdemlik. De kik? Könnyű azonnal cigányozni, amint szóba kerül Zemplén, pedig senkinek sem könnyű errefelé. És mi az, amit nem érdemelnek meg? A kilátást az ablakból, vagy a korai halált?

Megteszik, amit lehet

Magyarországon rendkívül magas az elkerülhető halálozás aránya. A lakosság jelentős része túlságosan fiatalon hal meg, és nem az ifjúkori betegségekről vagy balesetekről van szó, hanem arról, hogy a rossz életkörülmények, az egészségtelen életmód, az életvitel és egyebek miatt jóval a nyugdíjkorhatár előtt halnak meg emberek. Magyarországon 2022-ben az elhunytak 10,5 százaléka negyven- és hatvan­éves kor közötti volt. Nagyobb arányban fér­fiak. Normális körülmények között akár húsz évet is élhettek volna még. Borsod-Abaúj-Zemplénben ez az arány 12,2, Szabolcs-Szatmár-Beregben ennél is magasabb, 13,5 százalék. Az elmúlt hét-nyolc évben rendre ez a két megye végzett a legrosszabb helyen, a húsz legrosszabb mutatójú járásnak nagyjából a fele e két megyéből került ki. Putnok, Gönc, Szikszó, Edelény, Cigánd, Encs, ahol az emberek 16–18 százaléka nem érte meg a hatvan évet. Akár ma is élhetnének, ha máshová születnek, mondjuk a főváros II. kerületébe, ahol a 40–59 éves korukban elhunytak aránya csak 4,2 százalék. A különbség négyszeres.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.