Már Bayer Zsolt is válaszokat vár Novák Katalintól

  • narancs.hu
  • 2024. február 10.

Belpol

A jobboldal erkölcsi hérosza lepedofilozza az ellenzéket, de kérdez is a köztársasági elnöktől, akiben bízik.

„Ne tegyünk úgy, mintha nem lenne ügy! Ügy van. Ráadásul ez az ügy nem csupán jogi, hanem morális természetű. S mint ilyen, a mi közösségünk szíve közepébe talált” – ezzel kezdődik Bayer Zsolt Jog, morál, pedofília című publicisztikája a Magyar Nemzet oldalán.

A publicistának az a véleménye Novák Katalin kegyelemügyéről, hogy a körülmények nem mentik fel a köztársasági elnököt „a válaszadás morális kötelezettsége alól”.

Bayer úgy ítéli meg, hogy jogi szempontból nincs miről beszélni, mert abban az ügyben „minden a lehető legjogszerűbben történt”. Megvizsgálja, hogy a hazai és globális baloldalnak és a liberálisoknak van-e morális alapja bármit is követelni Novák Katalinnal kapcsolatban, és arra jut, hogy nincs.

Az ügy érintettjeit, az áldozatokat nem említi.

Idézi „Kötter Tamás barátunk” megjegyzéseit, aki szintén azon a véleményen van, hogy a másik oldalnak inkább hallgatnia kellene, hiszen vannak odaát olyanok, akik szerint a pedofilok egy szexuális kisebbség tagjai. A publicisztika nagyobb része erről a másik oldalról szól, hogy milyen alávaló, és milyen az a nyugati világ, amelyből ez a magyar baloldal vétetett.

„Ez maga a pedofília. Ez az ő világuk. S ezt a világot hoznák ide is a Dobrevek, Gyurcsányok, Csehek, Donátok, Szabó Tímeák, no és persze a sajtójuk, akik most eljátsszák a morális felháborodást és igazságtételt követelnek. Nincs ehhez semmilyen morális alapjuk” – állapítja meg Bayer.

Aztán arról ír, hogy a kormánypártiak bíznak a köztársasági elnökben, és hisznek neki, Novák Katalinnak éppen ezért el kellene mondania, ki és milyen indokkal kért kegyelmet K. Endrének, és meg kellene magyaráznia, miért döntött úgy, ahogy.

Ezen a ponton Bayer többes szám első személyben beszél a kormánypártiak nevében, és nyilván tényleg nem csak a maga nevében vár kérdéseket, mert ez az álláspontja Kocsis Máténak, az országgyűlési Fidesz-frakció vezetőjének is: 

A publicisztika csúcspontja ez a részlet:

„Egyre érdekesebb viták bontakoznak ki az ügyben, a semmilyen morális alappal nem rendelkező felháborodók már a kormány és persze a miniszterelnök felelősségét vetik fel – olyan ez, mint a régi viccben: Egy partizán naplójából: az ellenség elfoglalta állásainkat. Visszafoglaltuk állásainkat. Az ellenség ismét elfoglalta állásainkat. Kemény harcok árán ismét elfoglaltuk állásainkat. Harmadik nap jött a csősz, és mindenkit elzavart a francba. A kormány most a csősz.”

(Címlapképünk forrása: Novák Katalin Facebook)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.