A válasz röviden: kompenzáció. A hivatalos, félhivatalos magyarázatok szerint az E.Onnak a szociálpolitikai megfontolásokból alacsonyan tartott hatósági ár miatt veszteségei keletkeztek, hiszen egy éve a piacon drágábban szerezhette be a szükséges mennyiséget. Most viszont - amikor a piacon olcsóbb a termék - nagy haszonnal értékesíthet addig, amíg a kormány nem viszi lejjebb a hatósági árat. Korábban az E.On, most pedig a kormány tesz gesztust a másiknak. De meddig? Ki tudja megmondani, hogy hol az a pont, ahol a cég veszteségeit a mostani nyereség lenullázza? De nézzük részletesen, mi történt!
Tavaly július 3-án a hordónkénti olajár kis időre átbillent a 145 dolláros (rém)álomhatáron; ez volt 2008 negyvenharmadik olajárcsúcsa. Fél évvel később, január elején viszont már azt fejtegették az elemzők, hogy a fekete arany egységára napokon belül a 40 dolláros lélektani határ alá esik. A kőolajár most 60 dollár környékén táncol, a prognózisok lassú áremelkedést valószínűsítenek.
Magyarországon a földgáz beszerzési árát a kőolajéhoz köti a jelenleg érvényben lévő szerződés. Egészen pontosan: a fűtőolaj és a gázolaj szerepel az árképletben. (Továbbá a gáz ára az áramét is befolyásolja.) Az olajárzuhanásnak elvileg tehát hatnia kellene az itthoni gázszámlákra is: erről azonban a hatósági árváltozást negyedévenként bejelenteni és szignálni hivatott szakminiszter környezetében is csak mellékesen beszélnek.
Hivatkozási pontok
Magyarország a kontinens ötödik legnagyobb gázfogyasztója. A KSH adatai szerint a vezetékes gáz tavaly összesen 41,5 százalékkal drágult. A tavalyi negyedik (és eddig utolsó) áremeléskor, október elsejétől átlagban 6,5 százalékos lakossági földgázdrágulást jelentettek be (a nem lakosságira pedig 9,9 százalékot). Ám kilátásba helyezték, hogy 2009. januárra újabb, ezúttal két számjegyű emelésre érdemes készülni - de arra az olaj világpiaci árának beszakadása miatt nem került sor.
Egy tavaly szeptemberi energiahivatali adatsorból kiolvasható, hogy a köbméterenkénti 130 forintos végfelhasználói árból (az áfát leszámolva) a legkisebb tételt a szállítás (4 forint), a tárolás (2) és az elosztói és szolgáltatói díj (15) teszi ki. Ezek együtt sem adják ki a gáz tényleges viszonteladói díjának (87 forint) a negyedét. A végfelhasználói ár mostanság is 130 forint közelében van, miközben a viszonteladói ár lassan lecsúszik a 60 forint/m3-es határig.
Ugyancsak tavaly ősszel miniszteri szinten elhangzott, hogy az akkor már erősen süllyedő olajárak előbb-utóbb a számlákon is éreztetik hatásukat. Igaz, nem azonnal, mint például a Mol által megadott benzináraknál, hanem csúsztatva, mert - így az indoklás - az oroszokkal kötött, 2015-ig érvényes gázszerződés kilenc hónapos csúszást iktatott be az olajár-követési mechanizmusba. Mindezt azért, hogy a regionális piacon bekövetkező árváltozásra (legfőképpen a drágulásra) a rendszer rugalmasabban tudjon felkészülni.
Kutas István, az E.On médiakapcsolati vezetője most azt állítja, hiba volt nem korrigálni az akkori kijelentést, mert az ominózus 9 hónap valójában nem csúsztatott, hanem átlagolt értékként szerepel abban a szerződésben, amelyet az E.On a Moltól 2006-ban megörökölt. Így viszont az olajárcsökkenés bármilyen radikális volt is, hatását csak korlátozottan éreztette. Ráadásul a szerződési árak dollárban értendők, ami azonban az elmúlt év második felében a forinthoz képest jócskán erősödött.
A tavalyi év első felében az európai gázpiac attól volt hangos, hogy az elképesztő mértékben emelkedő olajár húzta magával a földgázét is. A Gazprom elnöke tavaly nyáron egy posztszovjet energetikai konferencián egyenesen arról beszélt, hogy Európának ideje az 500 dolláros gáz gondolatával is megbarátkoznia. Akkortájt idehaza egyetlen tényező enyhítette ezt az árugrást: a bivalyerős forint. A nyári 148 forintos dollár azonban az év végére, illetve az idén tavaszra 220-230 forintig is elszaladt - vagyis magyar szempontból idővel hiába esett a gáz ára 200-250 dollár közé. Az E.On szerint legalábbis ez magyarázza azt, hogy nálunk nincs műsoron az árcsökkentés. Kutas István szerint felettébb szerencsétlen helyzetet teremtett a magyar fogyasztók számára, hogy 2008 végén még érvényesült a magas kőolajár a 9 havi átlag miatt, közben pedig beütött a forintzuhanás is.
Az E.On mostanság extra árréssel tud dolgozni, mivel állítólag most töltik fel azokat a hézagokat, amelyek 2009 első három hónapjában keletkeztek. (A magyarországi éves fogyasztás fele tradicionálisan az első három hónapra esik.)
Nem jön ki
Arra a kérdésre, hogy az olajárcsökkenés és a dollárdrágulás pluszai és mínuszai az egyenletet hogyan és mikorra hozták, hozzák nullára, Kutas sem tudott mit mondani. Egy szakmai fórumon nemrég Horváth Ferencet, az E.On gázbeszerzésért felelős igazgatósági tagját is e balanszírozásról faggatták; a szakember akkor azzal érvelt, hogy a nyári hónapokban esedékes visszapótlás elnyúlik, s ekkor lényegesen kisebb a gázfogyasztás.
A Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Központjában készült diagramokból azonban a sugallt kép sehogy nem áll össze. Például az sem, hogy az idei első három hónap a hatósági árhoz képest radikális többletkiadásokba kényszerítette volna az E.Ont, és az sem, hogy a gázszolgáltatónak "kintlévőségei" lennének. Ez akkor is furcsa, ha az intézet vezetője, Kaderják Péter az ábra adataihoz minduntalan hozzáfűzi: nem tudja megmondani, hogy azok mennyire pontosak, mert egyes alapadatokat (mondjuk a beszerzési árakat) pusztán becsülni lehet. Az ábrák helyességét amúgy részben alátámasztja, hogy a szaktárca honlapján tavaly őszig igen hasonló diagramok és grafikonok voltak megtalálhatók - de ezek mára eltűntek a hálóról.
Kaderjákék egyik ábrája a hatósági árat a becsült importköltséggel és a becsült 9 havi átlaggal veti össze. A diagramból kiolvasható, hogy 2006. július 1. óta csak egyetlen rövid szakaszban (tavaly május és július közt) volt a becsült importköltség a hatósági ár felett; a becsült 9 havi átlagár viszont abban az időben is épp hogy elérte, de soha meg nem haladta a hatósági árat. Az is igaz, hogy a tavaly októberi, ez idáig utolsó áremelés idején ismét nagyon megközelítette, de azóta a beszerzésiár-görbe megtört, s így radikálisan szétnyílt az olló a 9 havi becsült importköltség és a hatósági ár között. A nagykereskedelmi szinten 90 forint közelében lévő viszonteladói ár tavaly október óta ezen az értéken maradt, miközben a havi becsült importköltség az utóbbi négy hónapban, több hónapi zuhanást követően emelkedett 36-ról 47-re, a 9 havi becsült importköltség átlaga pedig a 60 forint/m3 felé tart.
Mindez annak tükrében érdekes, hogy a kormányzat és a gázszolgáltató hónapok óta vitázik azon a színfalak mögött, hogy ki kinek mennyivel tartozik. Holott ideje volna az egészet újraszámolni. Meglehet, az állam tartozik az E.Onnak, de egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert a gázszolgáltató az értékesítésen pénzt veszített. A hozzáférhető számok összevetéséből nem látszik, hogy mi indokolja azokat a horribilis összegeket, amiről a felek (olykor) kifelé beszélnek.
Klaus G. Hammer, az E.On Földgáz Trade Zrt. elnöke a 2008. októberi áremelés bejelentését megelőző napokban például újságíróknak arról panaszkodott, hogy már az áremelés előtt is több mint 30 milliárd forinttal tartoznak cégének a fogyasztók. Mégpedig azért, mert a beszerzési és a fogyasztói ár közötti különbséget rövid távon az állam a gázszolgáltatóval, azaz velük nyelette le. (Hammer akkor megoldásként a teljes piacnyitást szorgalmazta - a 100 m3/óra feletti fogyasztóknak a gáztörvény módosítása szerint idén július elsejétől a piacon kell a gázt megvenniük, s kikerülnek a hatósági ár ernyője alól.) Kutas István szerint az év eleje ennél is brutálisabb volt számukra, a kintlévőség tovább nőtt - igaz, már nem pusztán az alapanyagárak miatt.
Ugyancsak az előző év végi "brutális hiány" kialakulásáról beszélt minisztériumi forrásunk is, aki szerint ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy az akkori miniszter nem a szakmailag is alátámasztott mértékű emelést hirdette ki, hanem ennek a szociálpolitikai célokon átszűrt, nyomott verzióját. Innen nézve tehát azért nem csökken most a gáz ára, mert a korábbi aránytalanságokat a kormányzati politika a közüzemi (benne a lakossági) fogyasztókkal egyenlítteti ki.
Transzparenciadeficit
Az E.On érthető módon hivatkozik arra, hogy a beszerzési árai üzleti titoknak minősülnek, hisz versenyezni kell a konkurenciával, akik ugyancsak nem publikálják az áraikat. Effajta transzparenciát vélhetően leginkább a Magyar Energia Hivataltól (MEH) lehetne elvárni, hisz a MEH ebben a leosztásban a fogyasztó képviselője. Nyilvánosságra kellene hoznia például azt a közérdekű adatot, hogy a magyar hatósági áras fogyasztók (benne a lakosság) miért annyit fizetnek a vezetékes gázért, amenynyit. Hónig Péter jelenlegi közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter azonban ágazati szemmel nézve ugyanolyan neutrális és észrevehetetlen, mint volt korábban Kákosy Csaba, Szabó Pál vagy a kancellária élére került Molnár Csaba. Ráadásul Hónig helyzetét bonyolítja, hogy energetikai ügyekben a minisztérium jogalkotási folyamatát nem hagyja érintetlenül Podolák György (az Országgyűlés gazdasági bizottságának szocialista elnöke) újra fellángolt ügybuzgalma.
S hogy mindebből lesz-e tényleges gázárcsökkenés? "Júliusban látszania kell valamiféle engedménynek. Ha más nem, a piacnyitással a közüzemből kikerülő fogyasztók visszajelzései mutatni fogják, hogy a gázpiacon mi most a valós helyzet" - mondja Kaderják Péter, aki azt sem tartja kizártnak, hogy lesz politikai nyomás a hatósági gázár csökkentésére. Az E.Onnál azonban pesszimisták. Júliusra egyáltalán nem, októberre "talán néhány százalékos" árcsökkenést tartanának reálisnak - feltéve, hogy a forint erősödik még a dollárral szemben.
De ha a kőolaj ára hosszú távon a mostanihoz hasonló tempóban felfelé mozog, jövő januárra újabb gázáremelés jöhet. Addigra a gáztározókból elfogy a jelenleg kitárolás alatt lévő, drágán vett gáz, s helyét az utolsó köbcentiméterig a most beszerezhető olcsó gáznak adja át.
A Magyar Energia Hivatal állítólag napokon belül a miniszter asztalára teszi javaslatát a július elsejétől érvényes árakra. A kiszivárgott információk szerint még az sem biztos, hogy az októberi korrekciós lehetőségnél érezhető mértékű árcsökkentést javasolnának a miniszternek. Piaci vélemények szerint ősszel legalább 15 százalékkal lehetne csökkenteni a gázárakat - ámbár az éppen júliustól emelendő áfa ezt nyilván visszafoghatja valamennyire.
