Július 15-én jelentette be az Európai Bizottság, hogy pert indít az EU Bírósága előtt az LMBTQ-emberek jogait sértő magyar „gyermekvédelmi” törvény miatt. A „pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” szóló jogszabály tavaly július 8-án lépett hatályba, és fontos eleme volt az Orbán-kormány LMBTQ-ellenes kampányának. A törvényjavaslat eredetileg a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni erőteljesebb fellépést célozta a Btk. szigorításával és egy „pedofil-nyilvántartás” létrehozásával, a parlamenti többség azonban homofób és transzfób módosítókkal teletűzdelve fogadta el, ily módon összemosva az LMBTQ-közösséget a pedofilokkal. A törvényt a kormány gyermekvédelmi törvénynek nevezi, ellenzői „gyermekvédelmi” törvénynek, homofób törvénynek vagy propagandatörvénynek. A továbbiakban az LMBTQ-ellenes törvény kifejezést használjuk, mert ez érzékelteti a legjobban, hogy egy egész közösség elleni támadásról van szó.
Bár a törvény több mint egy éve hatályban van, tudomásunk szerint a hatóságok konkrét szankciót egyetlen esetben sem alkalmaztak az új rendelkezések alapján. Dombos Tamás, a Háttér Társaság ügyvivője szerint valószínűleg nem is ez volt a cél. „Egy jogszabály nemcsak a büntetéseken keresztül fejt ki hatást, hanem azzal is, hogy normát állít fel, amihez a társadalom igazodik” – mondja Dombos. Ő úgy látja, Magyarország összességében elutasítóbb ország lett a törvény hatálybalépése óta, szalonképesebbé és hangosabbá váltak a homofób és transzfób nézetek. Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója a társadalom polarizálódását emeli ki: szerinte a törvény és a kormányzati kampány az elfogadást, a szolidaritást is erősítette, ezt mutatja az idén rekordot döntő Pride-felvonulás vagy a „gyermekvédelmi” népszavazáson érvénytelenül szavazók magas száma. „Ugyanakkor, akik szerint az LMBTQ-emberek másodrendű állampolgárok, azok most feljogosítva érzik magukat arra, hogy ennek a véleményüknek hangot is adjanak.”
Az LMBTQ-ellenes törvény számos jogszabályt módosított; például a gyermekvédelmi és a családvédelmi törvénybe is bekerült, hogy 18 éven aluliak számára tilos olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy ezt a rendelkezést nem lehet majd betartatni, de károkat így is okozott. Dombos Tamás arról számol be, hogy egy azonos nemű pár aggódva kereste meg jogsegélyszolgálatukat azzal, hogy elvehetik-e tőlük nevelt gyereküket, hiszen ők a puszta létezésükkel is a homoszexualitást „jelenítik meg”. A törvény általános szabályai legalább egy jogi ügyben is hivatkozási alappá váltak: a Háttér Társaság az alapvető jogok biztosánál indított eljárást a nagykátai önkormányzat „LMBTQ-propagandát” betiltó határozata miatt, az ombudsman azonban egyebek mellett azzal utasította el a beadványt, hogy az önkormányzat ugyanazt a tevékenységet tiltotta meg, amit az LMBTQ-ellenes törvény is tilt.
A törvény ennél konkrétabb tiltásokat is bevezetett, elsősorban a média, a könyvkereskedelem és az iskolai foglalkozások területén.
Média, reklámok
A médiatörvény legfontosabb újítása, hogy immár az V., 18 éven aluliaknak nem ajánlott korhatár-kategóriába kell sorolni azokat a televíziós műsorszámokat, amelyek „meghatározó eleme az erőszak, a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak a népszerűsítése, megjelenítése, illetve a szexualitás közvetlen, naturális vagy öncélú ábrázolása”. Korábban ebben a paragrafusban csak az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása szerepelt, a transzneműség tehát teljesen új elem, és a tavaly elfogadott módosítás egyértelmű különbséget tesz a heteroszexualitás és a homoszexualitás ábrázolhatósága között.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
