A „gyermekvédelmi” törvény egy éve

Nagy a füstje

Belpol

Uniós bíróság elé kerül a kormány LMBTQ-ellenes „gyermekvédelmi” törvénye. Az egy éve érvényben lévő jogszabály nem a büntetéseken, hanem az önkéntes igazodáson és a közbeszéd mérgezésén keresztül fejti ki hatását.

Július 15-én jelentette be az Európai Bizottság, hogy pert indít az EU Bírósága előtt az LMBTQ-emberek jogait sértő magyar „gyermekvédelmi” törvény miatt. A „pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” szóló jogszabály tavaly július 8-án lépett hatályba, és fontos eleme volt az Orbán-kormány LMBTQ-ellenes kampányának. A törvényjavaslat eredetileg a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni erőteljesebb fellépést célozta a Btk. szigorításával és egy „pedofil-nyilvántartás” létrehozásával, a parlamenti többség azonban homofób és transzfób módosítókkal teletűzdelve fogadta el, ily módon összemosva az LMBTQ-közösséget a pedofilokkal. A törvényt a kormány gyermekvédelmi törvénynek nevezi, ellenzői „gyermekvédelmi” törvénynek, homofób törvénynek vagy propagandatörvénynek. A továbbiakban az LMBTQ-ellenes törvény kifejezést használjuk, mert ez érzékelteti a legjobban, hogy egy egész közösség elleni támadásról van szó.

Bár a törvény több mint egy éve hatályban van, tudomásunk szerint a hatóságok konkrét szankciót egyetlen esetben sem alkalmaztak az új rendelkezések alapján. Dombos Tamás, a Háttér Társaság ügyvivője szerint valószínűleg nem is ez volt a cél. „Egy jogszabály nemcsak a büntetéseken keresztül fejt ki hatást, hanem azzal is, hogy normát állít fel, amihez a társadalom igazodik” – mondja Dombos. Ő úgy látja, Magyarország összességében elutasítóbb ország lett a törvény hatálybalépése óta, szalonképesebbé és hangosabbá váltak a homofób és transzfób nézetek. Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója a társadalom polarizálódását emeli ki: szerinte a törvény és a kormányzati kampány az elfogadást, a szolidaritást is erősítette, ezt mutatja az idén rekordot döntő Pride-felvonulás vagy a „gyermekvédelmi” népszavazáson érvénytelenül szavazók magas száma. „Ugyanakkor, akik szerint az LMBTQ-emberek másodrendű állampolgárok, azok most feljogosítva érzik magukat arra, hogy ennek a véleményüknek hangot is adjanak.”

Az LMBTQ-ellenes törvény számos jogszabályt módosított; például a gyermekvédelmi és a családvédelmi törvénybe is bekerült, hogy 18 éven aluliak számára tilos olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy ezt a rendelkezést nem lehet majd betartatni, de károkat így is okozott. Dombos Tamás arról számol be, hogy egy azonos nemű pár aggódva kereste meg jogsegélyszolgálatukat azzal, hogy elvehetik-e tőlük nevelt gyereküket, hiszen ők a puszta létezésükkel is a homoszexualitást „jelenítik meg”. A törvény általános szabályai legalább egy jogi ügyben is hivatkozási alappá váltak: a Háttér Társaság az alapvető jogok biztosánál indított eljárást a nagykátai önkormányzat „LMBTQ-propagandát” betiltó határozata miatt, az ombudsman azonban egyebek mellett azzal utasította el a beadványt, hogy az önkormányzat ugyanazt a tevékenységet tiltotta meg, amit az LMBTQ-ellenes törvény is tilt.

A törvény ennél konkrétabb tiltásokat is bevezetett, elsősorban a média, a könyvkereskedelem és az iskolai foglalkozások területén.

Média, reklámok

A médiatörvény legfontosabb újítása, hogy immár az V., 18 éven aluliaknak nem ajánlott korhatár-kategóriába kell sorolni azokat a televíziós műsorszámokat, amelyek „meghatározó eleme az erőszak, a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak a népszerűsítése, megjelenítése, illetve a szexualitás közvetlen, naturális vagy öncélú ábrázolása”. Korábban ebben a paragrafusban csak az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása szerepelt, a transzneműség tehát teljesen új elem, és a tavaly elfogadott módosítás egyértelmű különbséget tesz a heteroszexualitás és a homoszexualitás ábrázolhatósága között.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.