Interjú

„Térdre borulok a város előtt”

Szalay Ildikó, STOP Avalon! Tata

Belpol

Július 31-én érvénytelen lett Tatán a civil kezdeményezésre kiírt helyi népszavazás. Az Öreg-tó partjára a Hell Energy érdekeltségébe tartozó Avalon-csoport luxusszállodát tervez, és ez ellen a lakosok egy jelentős része több mint két éve tiltakozik. A 14 ezer tagot számláló csoport alapítóját arról kérdeztük, hogyan jutottak el a népszavazásig, és most hogyan tovább.

Magyar Narancs: A vasárnapi népszavazáson 8361-en voksoltak, és a túlnyomó többség, 7791 polgár az építkezés ellen szavazott. (A népszavazáson három kérdésről kellett dönteni, és az igen szavazatokkal lehetett elutasítani a tervezett szállodaépítést.) Az érvényességhez azonban 10 281 voks kellett volna. Csalódott?

Szalay Ildikó: Egyáltalán nem, ezt az eredményt mindenképpen hatalmas sikernek könyvelem el. Senki, egyetlen szakértő, politikus vagy újságíró sem jósolt ilyen eredményt, ennél mindenki jóval kevesebb szavazatra számított. Hogy őszinte legyek, néhány napja én is azt mondtam, hogy nyolc­ezernél pezsgőt bontok, és térdre borulok a város előtt. Ezt az eredményt a nyár közepén értük el, amikor két év Covid után végre mindenki elmehetett nyaralni. Másfél évig várnunk kellett erre a népszavazásra, a trollok arra biztattak mindenkit, hogy ne szavazzanak, az ellenoldal megrongálta a plakátjainkat. Nulla forintból kezdtünk el dolgozni, hat hetünk volt végigcsinálni a kampányt. Ez olyan történelmi siker, amit nem nekünk kell megmagyaráznunk, hanem ami előtt a városvezetésnek kell fejet hajtania.

MN: Több tényezőt felsorolt, ami megnehezítette a népszavazást: nyári időpont, hosszú várakozás, rövid kampány. Ön szerint miért lett érvénytelen a referendum?

SZI: Minden összeadódott: sokan nem tudtak eljönni, mert a nyaralásuk kellős közepén voltak vagy vannak. Tudjuk, hogy sokan kórházban fekszenek vagy covidosak. Tatán nincs kórház, Tatabányára nem lehetett a kórházba mozgóurnát küldeni, így az ott lévőket nem lehetett elérni. Sokat nyomott a latban a polgármester (a fideszes Michl József – a szerk.) hozzáállása is, aki több aktivistánknak és többek között nekem is azt mondta, hogy nem fog elmenni szavazni. Szerintem a város első emberének példát kellett volna mutatnia, és már reggel fél 8-kor ott kellett volna állnia a szavazóurnáknál, függetlenül attól, hogy melyik oldalra szavaz. Azért az érdekes, hogy a 2019-es önkormányzati választáson mindössze néhány száz emberrel szavaztak többen, mint a mostani népszavazáson, a polgármestert pedig ötezer szavazattal választották meg. Ha mondjuk csak kétezren voksoltak volna most vasárnap, akkor azt mondom, hogy padlót fogtam, nem csinálom tovább. De egyáltalán nem erről van szó.

MN: A STOP Avalon! Tata nevű Facebook-csoportot 2020. május 27-én hozta létre, egy nappal azután, hogy az Avalon-csoport bemutatta a 120 szobás luxusszálloda látványtervét egy sajtótájékoztatón. Miért érezte fontosnak megszervezni ezt a csoportot?

SZI: Amikor megnéztem a sajtótájékoztatót, egyrészt az verte ki nálam a biztosítékot, hogy a független újságírókat nem engedték be. Másrészt az egész szállodaépítési ügy akkora gyomros volt nekem városvédőként, természetvédőként, hogy ott és akkor azt mondtam: mindennek van határa, ha valahova, akkor oda ne épüljön hotel. Van egy személyes ok is: május 27-én reggel a közel 16 éves fiam megkérdezte, tudom-e, mi zajlik az Öreg-tó partján, mire azt mondtam, hogy igen, tudom. Ő pedig dühösen rám nézett és megkérdezte tőlem: anya, és ezt te hagyod? Mindig arra neveltem a gyerekeimet, hogy a környezetet védeni kell, és tenni kell valamit, ha úgy érezzük, igazságtalanság ér bennünket. Így indult el a csoport, és amikor egy nap alatt több mint 1200-an csatlakoztak, akkor rájöttem, hogy ez nem csak nekem fontos. Csatlakoztak a helyiek mellett civil segítő szakemberek, és megkezdtük a munkát.

MN: Civilben is környezetvédelemmel foglalkozik?

SZI: Nem. Nekem egyszerűen fontos az, hogy megőrizzük a föld értékeit, vagy hogy legalább ne romoljon tovább a helyzet. A turizmus-vendéglátás területén dolgozom, és semmi bajom a szektorral vagy a szállodaépítésekkel. Ez arról szól, hogy ne oda építkezzenek.

 
Interjúalanyunk fehérben, a menet elején
Forrás: a STOP Avalon! Tata Facebook-oldala
 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.