Interjú

„Térdre borulok a város előtt”

Szalay Ildikó, STOP Avalon! Tata

Belpol

Július 31-én érvénytelen lett Tatán a civil kezdeményezésre kiírt helyi népszavazás. Az Öreg-tó partjára a Hell Energy érdekeltségébe tartozó Avalon-csoport luxusszállodát tervez, és ez ellen a lakosok egy jelentős része több mint két éve tiltakozik. A 14 ezer tagot számláló csoport alapítóját arról kérdeztük, hogyan jutottak el a népszavazásig, és most hogyan tovább.

Magyar Narancs: A vasárnapi népszavazáson 8361-en voksoltak, és a túlnyomó többség, 7791 polgár az építkezés ellen szavazott. (A népszavazáson három kérdésről kellett dönteni, és az igen szavazatokkal lehetett elutasítani a tervezett szállodaépítést.) Az érvényességhez azonban 10 281 voks kellett volna. Csalódott?

Szalay Ildikó: Egyáltalán nem, ezt az eredményt mindenképpen hatalmas sikernek könyvelem el. Senki, egyetlen szakértő, politikus vagy újságíró sem jósolt ilyen eredményt, ennél mindenki jóval kevesebb szavazatra számított. Hogy őszinte legyek, néhány napja én is azt mondtam, hogy nyolc­ezernél pezsgőt bontok, és térdre borulok a város előtt. Ezt az eredményt a nyár közepén értük el, amikor két év Covid után végre mindenki elmehetett nyaralni. Másfél évig várnunk kellett erre a népszavazásra, a trollok arra biztattak mindenkit, hogy ne szavazzanak, az ellenoldal megrongálta a plakátjainkat. Nulla forintból kezdtünk el dolgozni, hat hetünk volt végigcsinálni a kampányt. Ez olyan történelmi siker, amit nem nekünk kell megmagyaráznunk, hanem ami előtt a városvezetésnek kell fejet hajtania.

MN: Több tényezőt felsorolt, ami megnehezítette a népszavazást: nyári időpont, hosszú várakozás, rövid kampány. Ön szerint miért lett érvénytelen a referendum?

SZI: Minden összeadódott: sokan nem tudtak eljönni, mert a nyaralásuk kellős közepén voltak vagy vannak. Tudjuk, hogy sokan kórházban fekszenek vagy covidosak. Tatán nincs kórház, Tatabányára nem lehetett a kórházba mozgóurnát küldeni, így az ott lévőket nem lehetett elérni. Sokat nyomott a latban a polgármester (a fideszes Michl József – a szerk.) hozzáállása is, aki több aktivistánknak és többek között nekem is azt mondta, hogy nem fog elmenni szavazni. Szerintem a város első emberének példát kellett volna mutatnia, és már reggel fél 8-kor ott kellett volna állnia a szavazóurnáknál, függetlenül attól, hogy melyik oldalra szavaz. Azért az érdekes, hogy a 2019-es önkormányzati választáson mindössze néhány száz emberrel szavaztak többen, mint a mostani népszavazáson, a polgármestert pedig ötezer szavazattal választották meg. Ha mondjuk csak kétezren voksoltak volna most vasárnap, akkor azt mondom, hogy padlót fogtam, nem csinálom tovább. De egyáltalán nem erről van szó.

MN: A STOP Avalon! Tata nevű Facebook-csoportot 2020. május 27-én hozta létre, egy nappal azután, hogy az Avalon-csoport bemutatta a 120 szobás luxusszálloda látványtervét egy sajtótájékoztatón. Miért érezte fontosnak megszervezni ezt a csoportot?

SZI: Amikor megnéztem a sajtótájékoztatót, egyrészt az verte ki nálam a biztosítékot, hogy a független újságírókat nem engedték be. Másrészt az egész szállodaépítési ügy akkora gyomros volt nekem városvédőként, természetvédőként, hogy ott és akkor azt mondtam: mindennek van határa, ha valahova, akkor oda ne épüljön hotel. Van egy személyes ok is: május 27-én reggel a közel 16 éves fiam megkérdezte, tudom-e, mi zajlik az Öreg-tó partján, mire azt mondtam, hogy igen, tudom. Ő pedig dühösen rám nézett és megkérdezte tőlem: anya, és ezt te hagyod? Mindig arra neveltem a gyerekeimet, hogy a környezetet védeni kell, és tenni kell valamit, ha úgy érezzük, igazságtalanság ér bennünket. Így indult el a csoport, és amikor egy nap alatt több mint 1200-an csatlakoztak, akkor rájöttem, hogy ez nem csak nekem fontos. Csatlakoztak a helyiek mellett civil segítő szakemberek, és megkezdtük a munkát.

MN: Civilben is környezetvédelemmel foglalkozik?

SZI: Nem. Nekem egyszerűen fontos az, hogy megőrizzük a föld értékeit, vagy hogy legalább ne romoljon tovább a helyzet. A turizmus-vendéglátás területén dolgozom, és semmi bajom a szektorral vagy a szállodaépítésekkel. Ez arról szól, hogy ne oda építkezzenek.

 
Interjúalanyunk fehérben, a menet elején
Forrás: a STOP Avalon! Tata Facebook-oldala
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.