Magyar Narancs: A vasárnapi népszavazáson 8361-en voksoltak, és a túlnyomó többség, 7791 polgár az építkezés ellen szavazott. (A népszavazáson három kérdésről kellett dönteni, és az igen szavazatokkal lehetett elutasítani a tervezett szállodaépítést.) Az érvényességhez azonban 10 281 voks kellett volna. Csalódott?
Szalay Ildikó: Egyáltalán nem, ezt az eredményt mindenképpen hatalmas sikernek könyvelem el. Senki, egyetlen szakértő, politikus vagy újságíró sem jósolt ilyen eredményt, ennél mindenki jóval kevesebb szavazatra számított. Hogy őszinte legyek, néhány napja én is azt mondtam, hogy nyolcezernél pezsgőt bontok, és térdre borulok a város előtt. Ezt az eredményt a nyár közepén értük el, amikor két év Covid után végre mindenki elmehetett nyaralni. Másfél évig várnunk kellett erre a népszavazásra, a trollok arra biztattak mindenkit, hogy ne szavazzanak, az ellenoldal megrongálta a plakátjainkat. Nulla forintból kezdtünk el dolgozni, hat hetünk volt végigcsinálni a kampányt. Ez olyan történelmi siker, amit nem nekünk kell megmagyaráznunk, hanem ami előtt a városvezetésnek kell fejet hajtania.
MN: Több tényezőt felsorolt, ami megnehezítette a népszavazást: nyári időpont, hosszú várakozás, rövid kampány. Ön szerint miért lett érvénytelen a referendum?
SZI: Minden összeadódott: sokan nem tudtak eljönni, mert a nyaralásuk kellős közepén voltak vagy vannak. Tudjuk, hogy sokan kórházban fekszenek vagy covidosak. Tatán nincs kórház, Tatabányára nem lehetett a kórházba mozgóurnát küldeni, így az ott lévőket nem lehetett elérni. Sokat nyomott a latban a polgármester (a fideszes Michl József – a szerk.) hozzáállása is, aki több aktivistánknak és többek között nekem is azt mondta, hogy nem fog elmenni szavazni. Szerintem a város első emberének példát kellett volna mutatnia, és már reggel fél 8-kor ott kellett volna állnia a szavazóurnáknál, függetlenül attól, hogy melyik oldalra szavaz. Azért az érdekes, hogy a 2019-es önkormányzati választáson mindössze néhány száz emberrel szavaztak többen, mint a mostani népszavazáson, a polgármestert pedig ötezer szavazattal választották meg. Ha mondjuk csak kétezren voksoltak volna most vasárnap, akkor azt mondom, hogy padlót fogtam, nem csinálom tovább. De egyáltalán nem erről van szó.
MN: A STOP Avalon! Tata nevű Facebook-csoportot 2020. május 27-én hozta létre, egy nappal azután, hogy az Avalon-csoport bemutatta a 120 szobás luxusszálloda látványtervét egy sajtótájékoztatón. Miért érezte fontosnak megszervezni ezt a csoportot?
SZI: Amikor megnéztem a sajtótájékoztatót, egyrészt az verte ki nálam a biztosítékot, hogy a független újságírókat nem engedték be. Másrészt az egész szállodaépítési ügy akkora gyomros volt nekem városvédőként, természetvédőként, hogy ott és akkor azt mondtam: mindennek van határa, ha valahova, akkor oda ne épüljön hotel. Van egy személyes ok is: május 27-én reggel a közel 16 éves fiam megkérdezte, tudom-e, mi zajlik az Öreg-tó partján, mire azt mondtam, hogy igen, tudom. Ő pedig dühösen rám nézett és megkérdezte tőlem: anya, és ezt te hagyod? Mindig arra neveltem a gyerekeimet, hogy a környezetet védeni kell, és tenni kell valamit, ha úgy érezzük, igazságtalanság ér bennünket. Így indult el a csoport, és amikor egy nap alatt több mint 1200-an csatlakoztak, akkor rájöttem, hogy ez nem csak nekem fontos. Csatlakoztak a helyiek mellett civil segítő szakemberek, és megkezdtük a munkát.
MN: Civilben is környezetvédelemmel foglalkozik?
SZI: Nem. Nekem egyszerűen fontos az, hogy megőrizzük a föld értékeit, vagy hogy legalább ne romoljon tovább a helyzet. A turizmus-vendéglátás területén dolgozom, és semmi bajom a szektorral vagy a szállodaépítésekkel. Ez arról szól, hogy ne oda építkezzenek.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
