Magyar Narancs: A múlt héten először állhatott szemtől szemben Orbán Viktorral az Európai Parlamentben. Elégedett a beszédével?
Magyar Péter: Ezt nem nekem kell eldönteni. De nagyon örülök annak, hogy hét hónap után, még ha nem is Magyarországon, fel tudtam tenni neki azokat a kérdéseket, amelyek gyűlnek a magyar társadalomban 14 éve. Nem voltak illúzióim, de szomorú voltam, hogy sem a miniszterelnök, sem az ott lévő fideszes képviselők meg sem próbáltak válaszolni egyik konkrét kérdésre sem, legyen szó a megszűnő közszolgáltatásokról vagy az Európa-rekorder áfáról. A miniszterelnök jó szokásához híven világrendszerváltásról és „latteavokádó” kérdésekről beszélt. Nekem öt percem volt, a miniszterelnök összességében majd egy órát kapott, kiegyenlítetlen volt a terep. Nincs ezzel semmi gond, a mi üzenetünk világos. Arról sajnos már nem tudtam beszélni, mi hogyan oldanánk meg a problémákat. De itt el tudom mondani, hogy azonnal csatlakoznánk az Európai Ügyészséghez, elfogadnánk a korrupcióellenes intézkedéseket, amelyek hiányában be van fagyasztva az a 8 ezer milliárd forint, ami járna a magyar embereknek. Kicsit szomorú vagyok amiatt, hogy a miniszterelnök úgy van vele: hiába tragikus a magyar gazdaság helyzete, ha nem lehet ez a pénz az övé vagy az oligarcháié, akkor inkább ne legyen a magyar embereké sem. Mi nem így fogunk eljárni: amint 2026-ban megnyerjük a választást, elfogadjuk az antikorrupciós intézkedéseket, és egy hónapon belül elkezdik utalni a pénzt. A baj az, hogy ennek a pénznek egy része 2026-ig el fog veszni – és ehelyett vesz fel drága kínai hitelt a kormány.
MN: Orbán Viktor Strasbourgban azt kifogásolta, hogy az ülésen magyar belügyekről volt szó, nem pedig a soros elnökség programjáról.
MP: A magyar elnökség két uniós intézményi ciklus közé esik, ilyenkor nincs igazi jogalkotás. Legyünk őszinték, igazi program sincs, a miniszterelnök is egy termelési jelentést adott le arról, hány munkacsoport- és hány nagyköveti ülés volt. Ettől nem fog megváltozni Európa sorsa. De lehetne itthon is vitatkozni, ez lenne a normális. Csakhogy itthon kiöltek mindenféle vitalehetőséget. Nem lehet leülni a miniszterelnökkel, a parlamentben sem válaszol érdemben a kérdésekre. Az azért furcsa volt, hogy míg itthon a harmadik világháborúról beszél, addig Strasbourgban egy szót sem szólt az orosz–ukrán háborúról, majd amikor rákérdeztek, sértődötten kikérte magának, hogy az 1956-os felkelők és az ukránok közt bárki párhuzamot vonjon. Pedig korábban ő maga is ezt tette, valamilyen szinten helyesen. Nem újdonság persze, hogy saját maguknak mondanak ellent.
MN: Tudott arról, hogy a plenáris ülésen Manfred Weber és Ursula von der Leyen is ennyire keményen neki fog menni Orbán Viktornak?
MP: Nem. A frakcióvezető úr csupán annyit kért, juttassuk el hozzá Orbán Balázs szavait. Egyet kértem tőlük, hogy beszéljenek közvetlenül is a magyar emberekhez, és örülök, hogy ezt megtették. Rengeteg emberhez eljutottak ezek a beszédek, meghallgathatták az emberek a kormány bűnlajstromát. November 7-én Budapestre jön Ursula von der Leyen az informális uniós csúcsra, akkor lesz külön találkozónk, leül magyar fiatalokkal közvetlenül, és ott is elmondhatja, hogyan dolgoznak Magyarországért, és ők sajnálják a legjobban, hogy idáig eszkalálódott a viszony. Persze, nem az ő, hanem a maffiakormány hibájából.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!