Orbán: „Semmilyen ellenállásra nem számítok”

  • narancs.hu
  • 2025. február 21.

Belpol

A miniszterelnök szerint csak a parlamenti többségen múlik, mennyire eltökéltek a külföldi befolyásolással szemben.

„Szívesen beszélek külső tényezőkről is, de ezt egy rossz iskolának tartom. Én abban nőttem föl, hogy ha valami nehézség volt itthon, akkor arra hivatkoztak a komcsik, hogy kívülről gyűrűzik be, később a liberálisok meg azt mondták, a világgazdaság trendje. Ezt fölmentésként használták arra, hogy ha ilyen nehéz helyzet van, akkor itt sem mehetnek jól a dolgok” – mondta Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen külső tényezők befolyásolják ma a magyar gazdaságot. A miniszterelnök hozzátette:

„Ezt én mindig idegesítőnek, felelősségáthárításnak, magyarázkodásnak találtam.”

Magyarországon „békeköltségvetést” vagy „háborús költségvetést” kellett csinálni az amerikai elnökválasztás eredményétől függően, „és mi békeköltségvetést csináltunk” – folytatta Orbán a Telex összefoglalója szerint, majd szerényen megjegyezte: „Nem azt mondom, hogy szerencsénk van, hanem jól láttuk előre a folyamatokat.” Trump győzelmével kapcsolatban ezután arról beszélt, „a magyar gazdaság azzal számol, hogy egy nagyon erőteljes, pozitív külső hatás ér majd bennünket.”

Ezzel szemben a negatív hatások a kormányfő szerint Európából jönnek, ott nem látja, mitől változnának a dolgok. „Talán a béke az egész európai gazdaságra is pozitív hatást gyakorol majd, de olyan vezetői döntést Európában sem Brüsszeltől, sem Berlintől, sem Párizstól nem látok és nem várok, aminek egyébként pozitív hatással van a magyar gazdaságra.” Azzal kapcsolatban, hogy a szakértők szerint a gazdasági kilátásokról az árulja el a legtöbbet, hogy a családok és a vállalkozások hogyan látják a jövőt, Orbán arról beszélt: „A biztonság, a kiszámíthatóság határozza meg a családok gazdálkodását. Ezért is van, hogy a nők vezetik a családokat tulajdonképpen. A nőknek, az asszonyoknak az életösztöne alapvetően a biztonság, mindig kell lennie valami konyhapénznek, tartaléknak.”

„A háziasszonyok pontosan tudják, hogy mikor lehet, és mikor nem lehet költeni”

– foglalta össze Orbán, hogy a közgazdászok szemléletével ellentétben szerinte miért jó rábízni az emberekre, hogy mikor költik el a pénzüket. „Nem hiszem, hogy egy gazdaságpolitikát kizárólag a kormány meg tudna határozni. Nekünk vannak programjaink, ajánlataink, de azt ők döntik el, részt vesznek-e benne” – magyarázta.

Orbán Viktor a hosszan beszélt a politikai korrupcióról azzal összefüggésben, hogy az amerikai kormány leállította az USAID-támogatásokat. „Dőlt ide a pénz magukat civilnek tartó szervezetekhez, médiavilághoz, újságírókhoz, politikusokhoz” – mondta a miniszterelnök, hozzátéve, hogy annak „föltárása”, hogy „hogyan működött ez a rendszer, hogyan befolyásoltak kormányzati döntéseket, esetleg parlamenti döntéseket, közvéleményt, egyáltalán hogyan befolyásolták a közéletet, a tavasz egyik legfontosabb feladata”, ahogy a „védelmi mechanizmusok” kiépítése is.

Orbán arról is beszélt, hogy „sok millió, esetenként 10 millió eurót fizettek nagy hollywoodi amerikai mozisztároknak, szórakoztatóiparbeli hírességeknek azért, hogy elmenjenek Kijevbe és támogassák az orosz-ukrán háborút, és ne a béke mellett álljanak ki, hanem a háború folytatása mellett. És ilyenből rengeteg van.”

Ebből a „befolyásolásból” Orbán szerint a magyaroknak is „jutott bőségesen”, de „ez a nagy gépezet az egész világban bevetette a manipulációs technikáit”. Arra a kérdésre, hogy milyen ellenállásba ütközhet Magyarországon az ezzel szembeni „védelmi mechanizmusokkal” kapcsolatos jogalkotási munka, illetve maga a feltárás, a miniszterelnök azt mondta:

„Semmilyen ellenállásra nem számítok. Csak a kormányon múlik, csak a parlamenti többségen múlik, amennyire eltökéltek.”

Orbán szerint Magyarországnak rá kell csatlakoznia az amerikai tényfeltárásra, és „pontosan azt kell csinálnunk, amit Amerikában csinálnak, nemcsak a tényfeltárásban, hanem a védekezésben is”.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.