Pártok és jelöltek : A kő marad

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2002/13. (03. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A bátrabbak lassan levehetik ajtóról-ablakról a rácsot, és megint láncra verhetik a kaukázusi juhászt: lezárult a választási procedúra kopogtatócédula-gyűjtés fedőnevű aktusa, mely távolról, s békébe oldva bár, de rendre felidézi a dicső közelmúlt (gr. Bethlen István szerint a magyar nép lelkületéhez oly közel álló) nyílt szavazásos, etetéses-itatásos cirkuszait. Az első, durva evolúciós lépcsőt mindenesetre túlélte 1245 egyéni jelölt, jut mindannyiunkra vagy hét darab (négy éve ez még 9-10 körül volt).

A bátrabbak lassan levehetik ajtóról-ablakról a rácsot, és megint láncra verhetik a kaukázusi juhászt: lezárult a választási procedúra kopogtatócédula-gyűjtés fedőnevű aktusa, mely távolról, s békébe oldva bár, de rendre felidézi a dicső közelmúlt (gr. Bethlen István szerint a magyar nép lelkületéhez oly közel álló) nyílt szavazásos, etetéses-itatásos cirkuszait. Az első, durva evolúciós lépcsőt mindenesetre túlélte 1245 egyéni jelölt, jut mindannyiunkra vagy hét darab (négy éve ez még 9-10 körül volt).Vannak elegen: kitelik belőlük (az apraját nem számítva) hét országos és hússzor annyi megyei lista. (Ezenkívül sikerült még az Új Baloldal nevű fantomszervezetnek a majdnem példátlan bravúr: 25 egyéni jelöltből kihozni hét megyei és egy országos listát - a többi már nem is érdekes, innen még az egy százalék is nagyon messze van.) Az állva maradtak túlnyomó többségben pártemberek: alig egyharmincaduk próbálkozik függetlenként bekerülni, pedig ha sikerülne is nekik, csak azt tapasztalnák meg, milyen érzés négy évet teljes magányban, semmittevéssel, amőbával, keresztrejtvénnyel kitölteni.

A pártlistákat nézve rögvest egyértelművé válik, hogy az elmúlt négy évben jelentősen egyszerűsödött a pártstruktúra: van a két nagy, a két bekerülésre esélyes kisebb és még két-három, amelyek kaphatják majd az évi apanázst, ami akkor jár, ha egy szervezet eléri az egy százalékot.

Ennyi, elég

Az egyéni jelöltek számának masszív csökkenése régi tendencia: míg például 1994-ben még 1887, négy évvel ezelőtt már csak 1606, a jövő hét végén pedig csak 1245-en startolnak a fixen 176 egyéni képviselői helyre. Ennél is jobban látható az irány a független jelöltek számának alakulásából: ´94-ben még 103-an, négy éve 54-en, most meg már csak 40-en indulnak, bekerülni viszont tán egy se fog, amiként magánvaló jelenlétüknek sincs sok értelme egy pártok és pártfrakciók által dominált parlamentben - egyébként is a független képviselő jórészt már az Ország Házán belül, anaerob bomlás révén képződik a magukkal vagy/és pártjukkal meghasonlott pártkatonákból. Nem néz ki semmi jó az igaztalanul kivert kisgazda renegátoknak sem: Szabó János, a páratlanul sikeres honvédelmi miniszter például a hivatalos kormányjelölttel szemben függetlenként indul a füzesabonyi választókerületben, hasonlóan a Pétervásárán harcba szálló Várhelyi Andráshoz, akinek vélhetően már csak a szép búcsú járhat az eszében.

Az evolutív folyamat jórészt népünk aktív szelekciós munkájának köszönhető. Az ideáltipikus választó tudja, hogy esélytelen pártok jelöltjeire kár a kopogtatócédulát vesztegetni, sőt a gyanúsan ismeretlen pártok aktivistái azt sem mindig kerülhetik el, hogy terepfelmérést végző lakásbetörőnek vagy falmelléken sunnyogó ELMÜ-pribéknek nézzék őket. A kevés kopogtatócédula általában önmagában is rossz előjel, ha pedig 30-50 helyen még jelöltet sem sikerül állítani, akkor valószínűsíthető, hogy az adott párt aligha közelíti meg az ötszázalékos álomhatárt. (Vannak persze kivételek, például a KDNP 1990-ben, de hol van ma már a KDNP? Hát a Centrumban.)

Ha egy pártnak mindenhol van jelöltje, az jó előjel, de az öt százalék elérésére ez sem garancia: példaként lebegjen szemünk előtt a Munkáspárt sorsa.

Helyre, tétre

A teljesen hülye szabályozás miatt a választások előtti bő egy héten már semmilyen közvélemény-kutatási eredményt sem lehet publikálni (állítólag az egyetlen kibúvó, ha valaki egyedi üzenet formájában elektronikus postafiókjába kéri az adott közvélemény-kutató cég friss felmérését - mostanság a Magyar Gallup utazik ebben). Ennek köszönhetően e hét végéig a fontos közvélemény-kutató cégek még publikálhatnak egy jó nagyot, azután egy hétig kussolhatnak, mint mag a fűben. Az említett cégek a profán választási nagyhét alatt sem lesznek tétlenek, ám ekkori felmérésük eredményét csak jövő vasárnap este, az urnák zárásakor hozhatják nyilvánosságra - s ezzel rögvest pótolhatják is a megbízhatatlannak tartott (s éppen ezért idén elmaradó) exit poll-eredményeket.

Az utóbbi egy-két hét során közzétett kutatások közös eredménye, hogy valamennyiük szerint viszonylag magas választói részvétel prognosztizálható a jövő heti választásokra. Bár talán éppen ezt az adatot a legnehezebb belőni, az már majdnem biztosra vehető, hogy a választói aktivitás jelentősen felülmúlja majd a négy évvel ezelőtti siralmas 56 százalékot, sőt akár a szavazóképes polgárok kétharmada is elmehet szavazni - ha jó az idő, vagy ha éppen ellenkezőleg, nem elég szép ahhoz, hogy a kertben töltse a család a hétvégét, ki tudja.

Szintén közös elem, hogy úgyszólván mindannyian a Fidesz- MDF stb. szövetség jelentős előretörését mutatják: a különbség a múlt héten publikált Gallup, illetve a majd kéthetes Tárki-felmérés szerint immár tíz százalék a kormánypárti konglomerátum javára, míg a Szonda Ipsos egy hete fej fej melletti állást s (a biztos szavazók között) minimális MSZP-előnyt mért, ami már magában is szép eredmény a korábban mért releváns nyolcszázalékos szocialista előnyhöz képest. A Medián e heti adatai minimális Fidesz-fölényt mutatnak, viszont a korábbi szoci-szadi koalíció pártjai együtt jobban állnak, mint a jobboldal, akár MIÉP-estül. A harmadik helyre úgyszólván valamennyi közvélemény-kutató az SZDSZ-t teszi: a Gallup, a Szonda és a Medián szerint is stabilan hét százalék körüli eredményre számíthat. A MIÉP a legtöbb felmérés szerint továbbra sem éri el a parlamentbe való bejutáshoz szükséges öt százalékot, bár ez az adat - ismervén a MIÉP-szavazók közvélemény-kutatók iránti attitűdjét (amelyben egyszerre lehet jelen a páni félelem és a vak gyűlölet) - nem túlságosan megbízható. Akad persze olyan cég is, amely a korábban is alulmért MIÉP-választói csoport további apadását (s a Fidesz-tábor növekedését) látva mindjárt a MIÉP-esek elvándorlásáról értekezett (mint tették ezt a Szonda Ipsos munkatársai), ám egyelőre ez még túlzott vakmerőségnek tűnik.

Küszöb, alatt

A fenti négy párt minden egyéni választókerületben indított saját vagy közös jelöltet; ez Torgyán és Thürmer pártjainak már csak 148-148 helyen sikerült: a parlamentbe való bekerülésre ugyan egyiküknek sincs sok esélye, de ez a jelöltállítási eredmény így is sokáig felülmúlhatatlan csúcs marad a számukra (bár nehéz jósolni e téren, mégis megkockáztatható: e két párt e konkrét formájában most indult utoljára választáson). A közvélemény-kutatók a Centrumnak adtak több esélyt - jött már le négyszázalékos eredmény is -, relatív népszerűségüknek viszont ellentmondani látszik, hogy 49 választókerületben nem bírtak még jelöltet sem indítani, így azután hiába van mindenhol megyei listájuk, alighanem az őszi önkormányzati választáson pótvizsgáznak majd.

Az eddigi prognózisok hajlanak arra, hogy összefüggésbe hozzák a részvételi arányra vonatkozó adatokat és az egyes pártok esélyeit. Ezek szerint a most várható magas részvételi arány kedvezőtlen lehet a fix táborral rendelkező MIÉP számára, viszont éppen hogy kedvezhet például az SZDSZ-nek, valamint a kormánypárti szövetségnek, mely már eddig is jócskán profitált a növekvő választói aktivitás révén megnyert új támogatókból. Ámbár az MSZP is joggal reménykedhet abban, hogy képes lesz új választókat megnyerni - akár az utolsó pillanatban is.

Barotányi Zoltán

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2002/13. (03. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra