„Passzívan tűrni kényszerülnek”

Magyar György és Balogh Szabolcs ügyvédek az állampolgári jogérvényesítési lehetőségek beszűküléséről

Akkugyárak melletti lakhatásról, kőbánya és függőhíd alatt „felejtett” emberekről, a rendeleti kormányzás salátatörvényeiről és az elmúlt évek jogalkotási gyakorlatának „mellékhatásairól” beszélgettünk a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda vezetőjével és munkatársával.

Magyar Narancs: „Nem bizonyos pontok korrigálásáról van szó, hanem az Alaptörvénynek nevezett szerencsétlen tákolmányról, amely a korrupció és az egy kézben koncentrált hatalom forgatókönyve – ennek teljes átírásáról kell gondolkoznunk. (…) Rendbe kell rakni a magyar közjogi rendszert, mert az összeomlott, és nem védi a magyar emberek jogait.” Ezt Róna Péter jogász-közgazdásztól idéztem, de sokan mások is mondhatták volna.

Magyar György: Kezdjük az alapoktól. A legtöbb ember nem tudja, mire hivatott az alkotmány. Arra, hogy védje az állampolgárt az állam túlkapásaival, a dúvad állammal szemben. Tehát nem fordítva, ahogy az most van: az állampolgárok kiszolgáltatottak a hatalmat gyakorlóknak, ugyanis hatékony jogorvoslati lehetőségek hiányában passzívan tűrni kényszerülnek, hogy bármilyen, nem feltétlenül szakmai alapon megfogalmazott célkitűzést az államapparátus keresztülvigyen, valós társadalmi kontroll és transzparencia nélkül.

MN: Önök látják el például a recski sárlavina károsultjainak a jogi képviseletét. Hogyan fordulhatott elő, hogy a kőbánya nyitásával kapcsolatos eljárásba nem vonták be az ott lakókat?

Balogh Szabolcs: Ha az a kérdés, hogy ez szabályszerűen történt-e, a válasz az, hogy jelen jogi környezetben semmilyen tételes jogszabály nem sérült. Miközben az önkormányzat szabad utat adott az ipari termelésnek, és a bányakapitányság is megadta az engedélyt, a közvetlenül érintett helybeli lakosokat érdemben nem vonták be a kapcsolódó közigazgatási eljárásokba. Így tehát konkrét ügyféljogaikat nem is gyakorolhatták, hiszen nem tudták, hogy pontosan milyen hatósági eljárások vannak folyamatban, és azok alapján mi fog történni – konkrétan és átvitt értelemben is – a fejük felett. Az önkormányzat és a bányaüzemeltető által szervezett lakossági fórumok az ügyféljogállást nem helyettesíthetik.

MN: Hasonló a sátoraljaújhelyi függőhíd alatt lakók helyzete, akik szintén csak akkor értesültek a beruházásról, amikor már nem sok lehetőségük volt a jogérvényesítésre. A függőhíd esete állatorvosi ló, több eljárásjogi anomália is felbukkan benne: eltitkolt beruházási terv és hatásvizsgálat, eldugott kifüggesztések, egyfokú közigazgatási eljárás, figyelmen kívül hagyott védettség. (Lásd erről korábbi cikkünket: „Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”, Magyar Narancs, 2024. május 8.) A jogszabályok változtak meg ennyire az utóbbi években, vagy a jogértelmezés?

Magyar György: Beszélgethetünk joghézagokról, ám a jelenlegi hatalom egyik ismérve, hogy ami nincs a kedvére, az ellen jogszabályt hoz, és másnaptól már törvényesen teheti azt, amit akar. Ahol nincs jogszabály és jogszabályi kontroll, ott ezt gond nélkül megteszi, ahol van, azt pedig, gyakran valós társadalmi igény nélkül, a maga céljai szerint fogalmazza át. Számos példa hozható arra, hogy tartalmilag „jogellenessé” vált a jogalkotás. Ne keressük az igazságosságot vagy az erkölcsöt a jogban, mert az sajnos szolgálólány lett – de a hatalom kiszolgálója, nem pedig az össztársadalmi érdekeké. A fékek és ellensúlyok rendszerének (lásd erről keretes írásunkat) intézményei is elveszítették a függetlenségüket, leuralta a hatalom a működésének ellenőrzésére létrejött összes szervezetet: az Alkotmánybíróságot, a Magyar Nemzeti Bankot, a Gazdasági Versenyhivatalt, az Állami Számvevőszéket – és sorolhatnánk.