Sokkal több egészségügyi dolgozó veszítheti el az állását októbertől, mint azt korábban gondoltuk

  • narancs.hu
  • 2021. október 3.

Belpol

Sokan nem akarják felvenni a koronavírus elleni oltást.

Akár két-háromezer egészségügyi dolgozó is elveszítheti az állását októberben, mert nem vették fel a koronavírus elleni oltást - erről Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke beszélt szombaton este az RTL Klub Híradójában.

Ez a szám sokkal több, mint amennyire korábban számítottak, szeptember közepén ugyanis még csupán néhány száz egészségügyi dolgozóról beszéltek az érdekvédők. Most viszont már úgy tűnik, ennél sokkal nagyobb a baj: a FESZ elnöke szerint  egy-egy nagyobb intézményből akár 15-80 dolgozót is elbocsájthatnak, ilyen intézményből pedig körülbelül 200 van az országban.

Leginkább a szakdolgozók esnek majd ki a rendszerből, például ápolók, műtősök, beteghordók vagy asszisztensek, de a rendelet olyanokra is vonatkozik, akik nem betegágy mellett dolgoznak, vagyis a takarítókra, karbantartókra, vagy az intézmények gazdasági munkatársaira.

Orbán Viktor július közepén jelentette be, hogy az egészségügyi dolgozóknak kötelezővé teszi a kormány a koronavírus elleni vakcina felvételét. A rendelet szerint elbocsátják azt, aki nem kér oltást vagy nem mutat be olyan orvosi szakvéleményt, ami igazolja, hogy nem veheti fel a vakcinát.

Először szeptember 1-je volt az oltás felvételének határideje, majd ezt kitolták két héttel, szeptember közepéig.

 

 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.