A Fidesz-propaganda kísérletei Magyar Péter lejáratására

Szabadon szárnyal a fantázia

Belpol

Február óta szokatlanul gyenge eredménnyel keresi a Fidesz a fogást Magyar Péteren. Az elmúlt hetekben már az is terjed a pártban, hogy az egész Tisza az ő mestertervük. De azért maradt valami az eddig megszokott lejáratásokból is.

A vasárnapi kötcsei fideszes találkozón tapasztalt miniszterelnöki reakciók jól érzékeltették, hogy a Fidesz-propaganda eddig látványosan nem tudott mit kezdeni Magyar Péterrel. A sajtónak Orbán Viktor azt mondta, hogy a Tisza komoly felhatalmazást kapott a választóktól, és sok sikert kívánt a pártnak – ehhez hasonló fordulatokat akkor szokott elsütni, ha valamiről még nincs kialakult véleménye. Zárt körben beszédesebb volt a Szabad Európa értesülései szerint: elismerte az övéi előtt, hogy Magyar Péter felbukkanása komoly kihívás elé állítja a Fideszt, gyurcsányozni immár nem elég, „a szakpolitikai vitákban kell felülkerekedni” – jelentsen ez bármit is Orbán szájából.

Korábban is tapasztalhattunk már olyat, hogy a Fidesz legyőzhetetlennek gondolt gépezete megzavarodik: például a koronavírus-járvány megjelenésekor Orbán Viktor álproblémának minősítette a lehetséges veszélyeket, és később is jól láthatóan frusztrálta, hogy ezúttal nem a párt (a kormány) jelöli ki a társadalomra leselkedő legnagyobb veszélyt. Vagy 2022 februárjában napokig tanácstalan volt a propagandagépezet amiatt, hogy miként adja be az évek óta oroszpártivá átnevelt híveinek azt a tényt, hogy Vlagyimir Putyin hódító, területrabló háborút indított egy független állam ellen. Ezek a lefagyások nem tartottak sokáig, az állampárti gépezet magára talált, és mire kettőt pislogtunk, megszületett a „narratíva” a vírusnak drukkoló ellenzékről, illetve a háborúpárti baloldalról, amivel szemben a nemzet érdekeit mindenek elé helyező kormányoldal áll.

Magyar Péter esete merőben más. Magyar szavazatokat is akar szerezni, állandóan mozog, tematizálja a politikai napirendet, hogy e gyönyörű kifejezéssel éljünk, ráadásul nem eredménytelenül: valamit tényleg megmozgatott nagyon sok emberben. A legközelebb ehhez a szituációhoz a 2021-es őszi ellenzéki előválasztás utáni időszakban voltunk, de akkor az ellenzék Márki-Zay Péterrel az élen végül megtette azt a szívességet a Fidesznek, hogy a helyzeti előnyt nem használta ki, és néhány hónapra levonult a terepről. Magyar ezt nem tette meg, és bár egyáltalán nincs arra garancia, hogy nem tudják kizökkenteni eddigi ritmusából – messze van még 2026 –, egyelőre semmi jele annak, hogy a Tisza Párt és az elnöke lassítana. A Závecz Research augusztusban a biztos szavazók körében már 33 százalékra mérte a pár hónapos pártot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.