Jövés-menés
Megbízható becslések szerint az elmúlt tizenegy évben a földművelésügyben - ami három éve már vidékfejlesztési stallumot is kapott - a közép- és felső vezetői körben nagyjából kétszázötven-háromszáz humánpolitikai akta készült az erre rendszeresített főosztályon. A kinevezések, megbízások, leváltások és áthelyezések érintettjei között nagy tekintélyű, nemzetközileg is elismert tudósember, buzgó adminisztrátor éppúgy akadt, mint sohasem ismert, hervadt szakértő vagy politikai kalandor, netán szimpla futóbolond, esetleg jó szándékú amatőr. (Valamelyik rubrikába - ne hallgassuk el - odasorolható e sorok írója is, aki korábban két és fél évet töltött el sajtóügyi főosztályvezetőként a szakminisztériumban.)
A belső legendárium értékítélete szerint a legfurább hangulatú váltást az 1990-es elkisgazdásodás hozta el. Ekkor az Antall-kormány koalíciós megállapodása alapján egy baranyai gazdaember, Nagy Ferenc József lett a miniszter. Vele egy egészen különös hangulatú társaság érkezett a hüledező tisztviselői kar köreibe: a folyosón néhány hónapig fel-feltűnt és sztentori hangon fenyegette az irodáikba menekülő "bolsevista-komonistákat" egy szövetkezetpolitikai osztályvezető, bizonyos Gyimóthy Géza (ma parlamenti alelnök); hasonló céllal, de nála csendesebben tette ugyanezt a parlamenti helyezett Csurka Endre (Cs. István fia). A miniszteri iroda közelébe költöző különféle tanácsadók működése időnként a kolbász-hagyma-jófélebor háromságából kinőtt vérbő népszínművek világát idézte; máig élő legendák szerint megesett, hogy az estvéli időkben harmonikaszó is kihallott az első emeleti falak mögül. A kisgazda, ha a bakra ülhet, használja is, mit az isten alá adott: Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter döbbent újságírók szeme láttára intette magához a parlamenti VI-os kapunál a fekete Mercit, hogy a százötven méterre lévő minisztériumhoz hajtasson vele.
A bohém első év elteltével azonban, ha lassan is, de valódi minisztériummá szerveződött az (akkor még) FM, ami jórészt a mérsékelt szakértői kör vezetői székekbe ültetésének volt köszönhető: miniszternek a mégiscsak tudósember Gergátz Elemért nevezte ki utóbb Antall József, a politikai államtitkár a visszafogott és kulturált Medgyasszay László (MDF), a közigazgatásért pedig a miniszterelnök egyik bizalmasa, Raskó György (MDF) lett a felelős. A rendszerváltó négyéves ciklus alatt körülbelül nyolcvan-száz tisztviselő alatt mozdult meg a szék, ami mai szemmel nyugodtan nevezhető természetes aránynak az akkor öt-hatszáz fős tárcánál.
A szocialista-liberális éra 1994-1998 között nagyjából ötven jelentősebb posztot érintő változást hozott az FM-ben, köztük egy okozott igazán húzós botrányt. A házban az Agrárszövetség korábbi igazgatója, szakmája szerint kertész-üzemmérnök Buzássy Lajos kapott mezőgazdasági főosztály-vezetői beosztást, majd később a termelési helyettes államtitkári széket is elfoglalhatta a távozó Manninger Sándor után. Aztán Bogárdi Zoltán MDF-es honatya felállt a parlamentben, és amiatt interpellált, mert nevezett állami vezető túl gyorsan szerzett diplomát és doktori címet a kertészeti egyetemen. Az időközben Lakos Lászlót váltó Nagy Frigyes a botrány miatt meneszteni kényszerült Buzássyt, s az ügy viharos hullámokat vert a diplomát kiadó egyetem háza táján is: ott akkoriban éppen a szabaddemokrata képviselő Bálint György fia, János volt a dékán. A kellemetlen történethez a teljesség kedvéért hozzá kell tenni: akik Buzássyval kapcsolatba kerültek, szinte egyöntetűen világos gondolkodású, szakmailag felkészült tisztviselőként jellemezték - de hát a regula az regula.
Fuss, menekülj!
Ha a rendszerváltás egyik - akár kedvesen üde - színfoltjaként is felfogható első, bumfordi kisgazda FM-vezetés időszakától eltekintünk, az 1998 előtti minisztérium tulajdonképpen hat-hét éven át nagyban hasonlított ahhoz, aminek egy ilyen intézménynek lennie kell: nyilván politikai döntések mentén, de mégiscsak normális hivatalban tehette a dolgát a beosztott köztisztviselő.
Ám elérkezett a nap, amikor mindent újra kellett tanulniuk a Kossuth tér 11. munkavállalóinak. A választások után alakult koalíciós kormány vezetője, Orbán Viktor a kisgazdák terrénumává tette, sőt vidékfejlesztési-agrárgazdasági csúcsminisztériummá turbózta a földművelésügyet. Jött a Torgyán József miniszter és Szabadi Béla páros (utóbbi gyakorlatilag miniszteri jogokat gyakorló politikai államtitkárként), s belépésükkel a napi politika közvetlen munkahelyi tényezővé lett; ágazati ügyekben onnantól csak olyan döntés születhetett, amelynek volt valamilyen fontos "üzenete" a kisgazdának vélt választóközönség számára.
Ehhez persze megfelelő kiszolgáló személyzet is kellett. A kisgazda irányítás rövid úton kiszórta azokat, akiket az előző hatalom embereinek tekintett, vagy akár csak egyszer is ellent merészeltek mondani valamiben. Amire viszont nap mint nap volt lehetőség: hiszen normális szakértő mit mondhat például egy olyan miniszteri utasításra, hogy holnapra ki kell dolgozni a belvízzel borított területek "elhalasításának" a tervét? Ennek folyományaként fél év alatt több mint száz magas beosztású és középvezető hivatalnok távozott (sokuk egyenesen menekült) az ismét furcsa hangulatot árasztó házból. Akadtak ebben pikáns esetek is: az Agrárrendtartási Hivatal korábbi elnöke, Tarján Balázs például a minisztériumot felügyelő, a kancellárián belül működő egyik referatúra vezetője lett; a "kontrollcsoportok" főnöke, Szerdahelyi Péter pedig szintén a tárca vezetője volt korábban, 1994-95-ben az FM közigazgatási államtitkári székében ült. A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) referatúráitól érkező kritikákat így rendre azzal hárította Torgyán és csapata, hogy azok csak az immár tiszta tekintetű, szakmailag kiváló tárcaapparátusból kiszorult sértődöttek nyálverése.
A Vezér és csapata
Az országot valójában irányító nagyobbik kormánypárt szakértői előtt is gyorsan világos lett, hogy ami az FVM-ben folyik, az szakmailag védhetetlen, s hogy a MEH-kifogásoknak százból kilencvenkilenc esetben igazuk van. Azt is tudták, hogy a hibák elkövetéséért nem egyedül a Torgyán-Szabadi páros okolható; hogy a Torgyánék mögött álló csapat a politika csapongó ötleteit a legkevésbé sem képes tompítani; s hogy a kontraszelekcióval kialakított stáb jelentős része képtelen felismerni magától, adott esetben hol is a hézag.
Az eltorgyánosított minisztériumban a székét feladni kénytelen vezér távozása után rövid időn belül hihetetlen káosz uralkodott el. A mindenféle ügyekben (csak emlékeztetőül néhány: utazások, Fradi-pénzek, templomépítés vidékfejlesztési alapból, szabolcsi konzervgyárak támogatása és így tovább) beindult vizsgálatok miatt az érintett állomány teljesen elbizonytalanodott. A megbízott vezető, Boros Imre tárca nélküli miniszter érezhetően a Torgyánt és Szabadit feketére mázoló eljárásokra koncentrált, miközben a házban magas tisztségekre jelölt és önjelölt tisztségviselők igyekeztek minél kedvezőbb pozíciót kihalászni maguknak a zavarosban. A május előtt lezajlott két és fél hónapos "átszervezést" a korábbi Torgyán-kedvencek közül azonban csak a legszerencsésebbek úszhatták meg.
Söprés
Ebből a szempontból a Vonza András-Kékkői Zoltán-Kovács Zoltán belső hármas (az utóbbi a két új államtitkár) söprűje nem hagyott ki poros zugot. Február eleje, Torgyán távozása óta ment a három helyettes államtitkár (Kósa Ferenc, aki maga is igen szeretett volna a "közig" székbe ülni, Mucsi Imre, akit az Orbán-támogatású Rapcsák András ellen indított Torgyán a hódmezővásárhelyi polgármester-választáson, valamint Bódis István, akiről annyit tudni, hogy kinevezését nagyon akarta Szabadi), ment a miniszteri kabinet (élén a háta mögött Kistorgyánnak becézett Béres Bélával). Váltottak egyebek mellett a sajtóosztályon, a vagyongazdálkodási főosztályon is. Elköszönt a háztól a korábban Torgyán utasítására alkalmazott 32 miniszteri tanácsadóból 26, és a biodízelprogram magyarországi atyjaként számon tartott Országos Területi Központ igazgatója, Sinóros-Szabó Botond sem erősíti már a hivatalt.
A váltások felvetik: ki most az erős ember a minisztériumban? Vonza András aligha; a politikai államtitkárnak megtett Kékkői Zoltán baranyai országgyűlési képviselőről ugyanez mondható el. Kovács Zoltán az új fiúk között a maga nagyjából két minisztériumi évével már régi motorosnak számít (korábban ő volt a jogi ügyeket irányító helyettes államtitkár, Torgyánnal a természetvédelmi területek eladása kapcsán került hivatalos nexusba 1999-ben), és a hírek szerint a házat valójában ő irányítja, a belső viszonyok az ő akarata szerint alakulnak. Bár ami az FVM-ben most történik, az minden bizonnyal tetszik a szürke és unalmas agrártárcára vágyó miniszterelnöknek, egyetlen informátorunk sem merte megkockáztatni, hogy fideszesnek minősítse Kovácsot. Inkább arról van szó - mondta egyikük -, hogy a minden idegszálával a választásokra készülő Orbán-csapatnak egyszerűen jól jön az immár saját PR-szempontjaiknak is megfelelő új minisztériumi vezetés: vidékről jött, tiszta arcú polgárok a két politikusi bársonyszékben, a szakmában gyakorlatilag ismeretlen, de a saját területén határozottan fellépő főhivatalnok az apparátus élén. Ezekre már nyugodtan rá lehet bízni azt a nemrég megszavazott 309 milliárd HUF-ot, amit az idén felhasználhat az FVM, s az új birtokpolitika is nyilván alapos konzultáció után kerül majd a Tisztelt Ház elé.
Az új agrárvezetés nem fog hibázni, s főként nem fog követelőzni és mindenféle idejétmúlt koalíciós szerződéseket lobogtatni. Teszik majd maguktól, ami rájuk van bízva. Politikai nyomásgyakorlásról pedig végképp szó sem lehet. Megmondta azt a miniszter is.
Tamás Gábor
Kisgazda raktározás
Azonnali hatállyal felmondtak a száz százalékban állami tulajdonú közraktár, a Concordia Rt. vezérigazgatójának, Korompai Nicolette-nek - jelentette be Imrédy Szabolcs, az agrártárca nemrégiben kinevezett új szóvivője. Távozása után sem végkielégítést, sem egyéb juttatást nem kap - tette hozzá. A bejelentés egy hosszú, fordulatos történet végét jelenti. Az akkor huszonhat éves vezérigazgatót Simon László, a legszűkebb Torgyán-társasághoz tartozó, a kisgazdapárt pénzügyi húzásaiban sokat segítő vállalkozó közbenjárására nevezték ki a cég élére 1998-ban - a szakmában "ágyból lett menedzserként" emlegették Korompait. Aztán kiderült: a kinevezésnek valóban volt komoly szakmai alapja, az új vezérigazgató személyével ugyanis egy többdiplomás, nyelveket beszélő ember került a közraktárhoz. A Concordia nyereségesen működött, mégis botrányok miatt lett híres: a cég a tulajdonosi jogokat gyakorló Szabadi Béla utasítására több tíz milliós támogatói szerződést kötött a Torgyán elnökölte Fradival. Áprilisban az is nyilvánosságra került, hogy saját leányvállalata, a GMS ´96 nevére 412 millió forintos váltót állított ki a cég, amelyet azonban az agrártárca nem engedett meghosszabbítani. Így a kölcsön fedezetéül szolgáló váltót a Concordiának kellett a GMS helyett kifizetnie a Daewoo banknak. A vezérigazgató eltávolításának hivatalos indoklása szerint Korompai túllépte hatáskörét a váltó aláírásával, s a lépéssel a közraktári törvényt is megszegte. Időközben a napi sajtóhoz eljutott egy 1999-ben született tulajdonosi határozat is: ebben a dokumentumot aláíró Szabadi Béla minden egyes, a GMS-sel kapcsolatos ügyben előzetes egyeztetésre utasítja a Concordia-vezért.
