Palkovics László innovációs és technológiai miniszter többször elmondta, hogy modellkísérletként tekint arra, ami a Budapesti Corvinus Egyetemen történik. A Corvinus fenntartását tavaly júliusban a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány vette át az államtól. Az alapítványt a kormány hozta létre és tőkésítette fel, a kuratóriumi tagokat Palkovics nevezte ki, ezen a ponton azonban formálisan meg is szűnt a kormányzat befolyása a Corvinus felett bábáskodó szervezetre. A kuratórium nem visszahívható, működése nehezen átlátható, így az elszámoltathatósága is kérdéses. Nyár óta a kuratórium alapvető változtatásokat vezényelt le az egyetemen. Az oktatók egy része úgy véli, az új felállás veszélyezteti az egyetemi autonómiát és sérti a munkavállalók jogait.
Mindennek azért van jelentősége, mert Palkovics legutóbb a Semmelweis Egyetemről mondta, hogy a Corvinus mintájára alakítanák át – de az elmúlt egy-másfél évben az alapítványi vagy ahhoz hasonló megoldás felmerült az Állatorvostudományi Egyetemnél, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnél és a győri Széchenyi István Egyetemnél is. Nem közömbös tehát, mekkora szava lesz a corvinusos oktatóknak az egyetem jövőjét meghatározó döntésekben, milyen lesz a feladatmegosztás a kuratórium, az új vezetők és a hagyományos egyetemi testületek között.
Az eddigi tapasztalatok okot adnak az aggodalomra: még a változások irányával egyetértő oktatók is arra panaszkodnak, hogy a döntések lóhalálában, az érintettek megkerülésével születnek. „A vállalati gondolkodás ütközik az akadémiai működéssel. Az új vezetők a központi utasításos rendszerhez szoktak, az oktatókkal szemben bizalmatlanok, ami a másik oldalon információhiányhoz és bizonytalansághoz vezet” – mondja egy corvinusos oktató. „Megváltozott a logika. Nem az egyetemi testületekben vitatkozunk, hanem a menedzsment dönt, amiről mi ex post értesülünk. Sokkal kevesebbet tudok az egyetemről, mint egy éve” – számol be egy másik forrásunk. A túlhajtott vállalati szemlélet és a rossz kommunikáció példájának tartják forrásaink az új bérrendszert, amely annak ellenére rontotta a hangulatot az egyetemen, hogy az oktatók 85 százalékának elvileg emelkedett a fizetése. Probléma továbbá a szenátus jogköreinek csorbítása – egyesek szerint a testület „kiherélése” –, ami miatt az is felvetődött, hogy a Corvinus működése ellentétes lehet a felsőoktatási törvénnyel.
Hernádi és a többiek
A Corvinus alapítványának a kormány az induláshoz 380 milliárd forintnyi tőkét biztosított Mol- és Richter-részvényekben – az innen érkező osztalékból és a további befektetések hozamából kell pótolni az egyetem megszűnő rendszeres állami támogatását, ami az utolsó időszakban évi 8 milliárd forint körül mozgott. Erre elvben elég lehet a tőke, bár sokan attól félnek, hogy mivel az olaj- és a gyógyszeripar is kockázatos terület, a szűkösebb években gondban lehet az egyetem. Beszéltünk olyan oktatóval, aki etikai szempontból, illetve az egyetem hírneve felől nézve sem tartja jó ötletnek, hogy a fosszilis tüzelőanyagra építő Mol nyereségétől függ az intézmény. Többen azonban úgy vélik, ha nagy bajba kerülne a Corvinus, az állam kisegítené; az egyetem és a központi költségvetés közötti kapcsolat nem szakadt meg a magánosítással, decemberben egy kormányhatározat csoportosított 12 milliárdot a Corvinushoz az innovációs központnak nevezett Ménesi úti campus felújításához.
A Corvinus működéséhez szükséges pénz mellett az egyetem új irányítói is a vállalati szektorból érkeztek. Az alapítvány kuratóriumi elnöke Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója, a kuratórium tagja Csák János üzletember, volt londoni nagykövet, Martonyi János volt külügyminiszter, Palotai Dániel, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója és Lánczi András, a Corvinus rektora. A tudományos vonalat egyedül Lánczi képviseli, aki a rendszerváltás óta tanít az egyetemen, 2016 óta rektor, de neki meg a politikai bekötöttsége egyértelmű a Századvég volt elnökeként és Orbán egyik fontos ideológusaként. Az alapítvány felügyelőbizottságába Bártfai Béla, a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség vezérigazgatója és Jánoskuti Levente, a McKinsey budapesti irodavezetője mellé Chikán Attila professor emeritust ültették, aki a Rajk Szakkollégium alapítójaként sokakat ismerhet a mostani átalakítás levezénylői közül.
Szakkollégista volt maga Hernádi, illetve Anthony Radev, a Corvinus új elnöke is. Utóbbi egy frissen létrehozott pozíciót tölt be az egyetemen: a rektor és Pavlik Lívia kancellár mellett vezeti a Corvinust. Rögtön magához vonta a kommunikációt, a nemzetközi és vállalati kapcsolatokat, a hallgatói szolgáltatásokat, a HR-t és a stratégiaalkotást. Az általános vélemény szerint Hernádi után ő a legfontosabb ember, akinek a megérkezése a Corvinusra nem volt zökkenőmentes.
Bár a bolgár származású Radev a Közgázon végzett, forrásaink szerint meglehetősen életidegenül mozog az akadémiai közegben. Több mint húsz évig dolgozott a McKinsey tanácsadó cégnél, regionális vezetővé küzdötte fel magát, egy 2017-es Index-portré szerint régi barátság fűzi Hernádi Zsolthoz és Csányi Sándorhoz, de Orbán Viktorral is szokott ultizni. Egy corvinusos forrásunk arról számol be, hogy az egyetemen negatív visszhangja volt Radev arrogáns stílusának és felkészületlenségének. Utóbbira példaként hozza Radev Inforádiónak adott interjúját, „amelyből kiderül, hogy az egész viselkedéstudományt egyfajta marketingeszköznek tartja, amivel megérteni és befolyásolni lehet a fogyasztói döntéseket”. Más forrásaink ugyanakkor elismerik, hogy Radev igyekszik tájékozódni az egyetemi viszonyokról, bár amikor ősszel végigjárta az intézeteket, túl sok információval nem tudott szolgálni az átalakításról.
Mely átalakítás felforgatta az egyetemi szervezetrendszert is. A legradikálisabb lépés a három kar – Gazdálkodástudományi, Közgazdaságtudományi, Társadalomtudományi – megszüntetése volt február 1-jétől. Az oktatást a jövőben 11 intézetbe szervezik, a dékáni pozíció pedig új értelmet kapott: a dékánok nem egy-egy karért, hanem egy-egy oktatási szintért (alapképzés, mesterképzés, szakirányú továbbképzés) felelősek. Ennek van racionális alapja, mert a dékánok a szakfelelősökkel egyeztetve jobban rálátnak majd az egyetem fő termékeire, a szakokra. „Ugyanakkor, ahogy levezényelték az átállást, az rengeteg kárt okoz. A téli szünet és a vizsgaidőszak alatt szerveztek át mindent, mintha válságban lenne az egyetem, pedig erről szó sincs” – mondja egy corvinusos oktató. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a rohamtempóban történő átállás mennyire érződött a mindennapi munkában. Egyes oktatók nem találkoztak nehézséggel, de volt, aki arról számolt be, hogy mivel a tanulmányi osztályokon is zavar keletkezett, nem tudta, kihez forduljon, amikor egy hallgató elfelejtett vizsgaidőpontra jelentkezni.
Agresszív besorolás
A szervezeti változtatások hatással voltak az egyetem demokratikus döntéshozó szervének, a szenátusnak az összetételére is. Csökkent a választott tagok száma, ezzel szemben emelkedett a tisztségüknél fogva meghívottaké, akik az egyetem vezetésétől, végső soron a kuratóriumtól függenek. „Ha az egyetemvezetés maga mellé állítja a hallgatói képviselőket – ami nem túl nehéz –, és meggyőznek még egy választott tagot, máris többségük van a szenátusban” – ecseteli egy oktató. A szenátusi tagok decemberben rábólintottak az elnök, a rektor és a kancellár által előkészített új szervezeti és működési rendre, de egyidejűleg arról is döntöttek, hogy felállítanak egy bizottságot, amely javaslatokat fogalmaz meg a szenátus és a kuratórium közötti kompetenciamegosztásról.
Erre információnk szerint azért volt szükség, mert az egyetemen működő szakszervezet jogásza felvetette, hogy az új szabályzatok olyan jogköröket telepítettek a kuratóriumhoz, amelyek a felsőoktatási törvény alapján a szenátust illetnék. A szenátus jelenleg csak véleményezheti a Corvinus előmeneteli rendszerét, tanulmányi és vizsgaszabályzatát, intézményfejlesztési tervét vagy magát a szervezeti és működési rendet. A helyzetet ismerő forrásunk szerint az oktatók azt szeretnék, ha ezekben a szenátus dönthetne, a kuratórium pedig legfeljebb vétójogot gyakorolhatna. Bár a kuratórium még nem ült le a kijelölt bizottsággal, Lánczi Andráson keresztül megüzenték, hogy nyitottak a kompromisszumra. Igaz, a decemberi ülésen Pavlik Lívia az Igazságügyi Minisztérium álláspontját ismertette a kérdésben, amiből az derült ki, hogy ha más megoldás nincs, a kormány a felsőoktatási törvényt is kész módosítani.
Komoly ellenérzéseket váltott ki az egyetemen a januártól érvényes új bérrendszer is. Ez azért furcsa, mert a magánosítás melletti egyik fő érv az volt, hogy a közalkalmazotti bértábla kötöttségeitől megszabadulva magasabb bért adhat oktatóinak a Corvinus. Az új fizetésekről a dolgozók január 31-ig kaptak tájékoztatást, és bár az egyetem közleménye szerint a körülbelül ezer foglalkoztatott – oktatók és adminisztratív munkatársak – 85 százalékának emelkedik az összjövedelme, több olyan oktatóval beszéltünk, aki jelentős fizetéscsökkenéssel szembesült, illetve olyannal is, akinek csak minimális mértékben emelték a bérét. Év végére 10–15 százalékos bónuszt is ígértek az oktatóknak, amennyiben teljesülnek az egyetem pénzügyi céljai és a később meghatározandó „egyéni teljesítménycélok”.
Mi történhetett? A Corvinus oktatói eddig a közalkalmazotti bértábla alapján járó fizetés mellé teljesítményarányos bért is kaphattak. A fizetés ezen mozgó része havi bruttó 60-tól 340 ezer forintig terjedt, ami azt jelenti, hogy egy jól teljesítő tanársegéd vagy adjunktus akár meg is duplázhatta alapfizetését. Most az alapbért emelték, de aki eddig sokat kapott a teljesítménye után, rosszul is járhatott. Főleg, hogy az intézetvezetőktől úgynevezett agresszív relatív értékelést (forced ranking) vártak el: előre megmondták, hogy az oktatókat a „normális eloszlás szerint” sorolják be kiemelkedő, átlagos és fejlesztendő kategóriákba, és ez alapján határozták meg az alapbéremelési sávokat. Kiemelkedő és fejlesztendő az adott egységen belül az oktatók 15–17 százaléka lehetett, a többieket átlagosnak kellett venni. Az oktatók között két szakértői anyag is keringett, amelyek amellett érveltek, hogy a 90-es évek üzleti szemléletét tükröző forced ranking elv igazságtalan és az akadémiai világban különösen káros, mert megöli a bizalmat és az együttműködést.
A Corvinus tájékoztatása szerint mindenkivel közölték, hogy miért került egy adott bérsávba és bérajánlati kategóriába, nekünk ugyanakkor több oktató sérelmezte, hogy a besorolás szempontjai nem voltak tiszták. Az oktatók nem véleményezhették az értékelésüket, és fellebbezni sem tudtak az ellen. A szakszervezet kérdőívvel mérte fel a munkavállalók véleményét a forced rankingről: a közel 300 beérkező válasz alapján a corvinusosok több mint 90 százaléka elutasítja az eljárást.
Szigorú feltételek
Az új fizetési papírt azonban az elégedetlenek is aláírták, és forrásaink pár hónapig még nem tartanak érzékelhető felmondási hullámtól; elsősorban azért nem, mert az oktatók március végéig még kapják a 2018-as teljesítményük után megállapított mozgó bért, a 2019-es értékelés alapján járó pluszt pedig áprilisban, egy összegben fizeti ki az egyetem. „Utána van némi kockázata annak, hogy akik a korábbi teljesítményértékeléseken jól szerepeltek, és most úgy érzik, át lettek verve, elmennek az egyetemről. De azt is látni kell, hogy az alapbér emelése nagyobb biztonságot jelent. Eddig attól tartottam, hogy ha költségvetési gondok lesznek, megszűnhet a teljesítményarányos bér” – magyarázza egy oktató.
Egy másik forrásunk a Corvinuson kialakult „bizalmi válságra”, a bizonytalan, félelemmel teli légkörre panaszkodik. Szerinte visszatetsző, hogy miközben mindent a fejük felett döntenek el, a belső kommunikáció az üzleti életben megszokott „bratyizós” hangvételre váltott. A vezetőség „Hello, Corvinus!” felütésű, tegeződő levelekben tájékoztatja az oktatókat, az üzenetek végére rendre odabiggyesztik az #együttalegjobbak! hashtaget is. „Radev elnök nem ismeri az akadémiai világban bevett kommunikációs szabályokat, nem tagja a rendnek” – véli a megkérdezett oktató.
Bár a reform deklarált célja, hogy 2030-ra Közép-Európa legjobb egyetemeivel versenyezzen a Corvinus, találkoztunk olyan véleménnyel, mely szerint a nagy átalakításban épp az oktatás tartalmával foglalkozik a legkevesebbet a menedzsment. „A kari tanácsok megszüntetése után számomra az sem világos, milyen testület dönt majd a szeptembertől érvényes operatív tantervről” – mondja az oktató. A képzési kínálatban egyelőre nincs drasztikus változás, bár szeptembertől három szakot – a nemzetközi gazdálkodás alapszakot, illetve a nemzetközi tanulmányok és a nemzetközi gazdaság és gazdálkodás mesterszakokat – csak angolul indít a Corvinus, magyar nyelven nem. Anthony Radev inforádiós nyilatkozata szerint három új szak indításán gondolkoznak, amelyek akár százas nagyságrendben fogadhatnák a hallgatókat: ezek a data science, a behavioural science és egy széles spektrumú politikai-filozófiai-közgazdaságtani alapszak.
A leendő hallgatók annyiban megnyugodhatnak, hogy az említett nyilatkozat szerint az alapképzésre felvettek 60 százaléka és a mesterképzésre felvettek 85 százaléka szeptembertől is ingyen tanulhat majd. Az ingyenes képzésekre a központi felvételi rendszerben lehet jelentkezni, de a hallgatók immár nem állami ösztöndíjat, hanem az egyetem által folyósított Corvinus-ösztöndíjat kapnak. Ennek a feltételei valamivel szigorúbbak, mint az állami ösztöndíjé: legfeljebb az adott szak képzési idejére szól, azaz ha valaki az előírtnál lassabban fejezné be tanulmányait, egy idő után muszáj lesz fizetnie. Menet közben is könnyebb lesz elveszíteni az ösztöndíjat, mint az állami egyetemeken, az évenkénti felülvizsgálatokkor legalább 46 teljesített kreditet és 3,8-es tanulmányi átlagot kell felmutatni. A viszonylag magas átlag különösen akkor okozhat fejtörést sokaknak, ha igaz az az oktatói körökben keringő információ, hogy a Corvinuson a jövőben az osztályzatoknak is normális eloszlást kell követniük, vagyis az egyetemvezetés sok közepes, kevés jó és nagyon kevés jeles osztályzatot vár el az oktatóktól. Ezt az értesülést az egyetem kérdésünkre nem kommentálta, de leszögezték, hogy „a minőség növelése mind hallgatói, mind oktatói oldalon elvárás”.
