Szeptember végén néhány száz méteren belül tucatnyi horgász várta a kapást a Ráckevei (Soroksári)-Duna (RSD) és a Népjóléti-árok találkozásánál. A XXIII. kerületben vagyunk, autóval a belvárosból alig fél óra alatt elérhető ez a nádassal közrefogott festői szépségű vízterület, amelyen ötpercenként látni kajakost vagy kenust evezni. A pecások nem panaszkodnak, kapás is van, a halak szeretik a szerves anyaggal teli vízszakaszt. „Csak ne lenne annyi szar és szemét a vízben” – mondják, majd az egyik horgásznak görbül a botja, de nem egy szép tőponty akadt horogra, hanem egy nagy, büdös rongy. Ez gyakori jelenet errefelé, mivel a víz tele van hígított fekáliával és az azzal érkező ocsmányságokkal. Pedig a Duna-ág és közvetlen környezete kiemelt természetmegőrzési, Natura 2000-es terület, vagyis a hatóságoknak (is) fokozottan kellene ügyelniük a tisztaságára. Ám évek óta ömlik ide a szar és minden egyéb, amit csak el tudunk képzelni a Fővárosi Csatornázási Művek Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep területén is áthaladó Népjóléti-árkon keresztül.
Az árok és a Duna-ág találkozásánál, a meder mentén használt tamponok, tisztasági betétek, vécépapír, alsónadrág, rongyok, óvszerek láthatók. Ezek akkor „érkeznek”, amikor a környező kerületekben lehulló eső miatt megnövekedett szenny- és esővizet nem tudja befogadni a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep, ahová Pestlőrinc, Kispest, Pesterzsébet és Soroksár nagyjából 300 ezer lakosának szennyvize folyik be, naponta nagyjából 60 ezer köbméter. Ha a csapadék miatt ez a mennyiség jelentősen megnövekszik, és napi 80 ezer köbméter fölé emelkedik, akkor a pluszmennyiséget a szennyvíztisztító kénytelen tisztítás nélkül a Duna-ágba terelni. Ha nem ezt tenné, akkor veszélyeztetné az egyébként modern eljárásokat alkalmazó telep működését.
A problémára a közelmúltban Baranyi Krisztina többször is felhívta a figyelmet. Az Együtt ferencvárosi önkormányzati képviselője helyszíni videókkal, fotókkal és saját mérésekkel próbálta bizonyítani azt, amivel egyébként – mint kiderült – a szennyvíztelep, a főváros, a Belügyminisztérium és a hatóságok is tisztában vannak.
| ||
Folyhat, csak fizess!
A Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepnek érvényes működési engedélye van, és a különböző hatósági dokumentumok rögzítik, hogy a Duna-ágba kiengedett, nem mindig megtisztított víznek milyen határértékeknek kell megfelelnie. Ám hogy az átlagnál szigorúbb határértéket hosszú távon hogyan teljesíti a szennyvíztelep, azt a cég önmérései alapján rögzíti a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság. Persze, más hatóságok is ellenőrizhetnek és mérhetnek, de a határérték-túllépést többnyire a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepnek kell bevallania; így azt is, amikor a beérkező, összekeveredett szenny- és esővíz annyira sok, hogy azt már nem tudják tisztítani, hanem egyből engedik tovább a Duna-ágba.
A szabálytalanságot a telep be is jelenti, a Magyar Narancs birtokába került dokumentum szerint „a Népjóléti-árkon keresztül kibuktatott 2016. évi határértéket meghaladó vízszennyezés miatt” 107,1 millió (!) forint vízszennyezési bírságot szabott ki a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepre. Ebből a pénzből majdnem 75 millió forint ment a Belügyminisztérium fennhatósága alatt álló Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, és valamivel több mint 32 millió a Fővárosi Önkormányzat számlájára. És ennyivel – egyelőre – el van intézve a dolog, mindenki széttárja a kezét, hogy jelenleg erre képes a telep, így a tisztítatlan szennyvíz már egy kisebb eső után is mehet az RSD-be úgy, hogy a szennyezés utáni bírság oda vándorol, ahol már évek óta gondoskodni kellett volna az áldatlan állapotok kezeléséről. Információink szerint a szennyvíztisztítótól – a Fővárosi Csatornázási Műveken keresztül – érkezett már kérés a fővárosi önkormányzathoz azért, hogy kapjanak néhány millió forint támogatást egy olyan rács felszerelésére, amelyen túlfolyás esetén legalább a használt vécépapír, tisztasági betét, rongy- és egyéb maradványok fennakadjanak. Erre már a tervek is készen vannak, ám mindeddig még nem érkezett pluszforrás a megvalósításra.
Hogy mekkora a baj az RSD-vel, azt az is mutatja, hogy a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság több hónapja elrendelte a harmadfokú vízminőség-védelmi készültséget. Ez lényegében azt jelenti, hogy valamit gyorsan tenni kellene a helyzet kezeléséért. Baranyi Krisztina mérései is ezt támasztják alá; a képviselő szakemberekkel vizsgáltatta a Duna-ág vizét és a Népjóléti-árokban a szennyvíztisztító telepről kifolyó víz minőségét. Az eredmények csapadékos időjáráskor extra magas szervesanyag-tartalmat jeleztek, illetve túlzott ammónium-, nitrogén- és foszfortartalmat mutattak ki, továbbá nagyon sok coliform baktériumot találtak, amelyek emberi szervezetbe kerülve hasmenést, hányást okozhatnak (az E. coli ezen felül a húgyúti fertőzésért, ritkán a tüdőgyulladásért is felelős lehet). Érdekes, hogy a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepről száraz időben kifolyó, tisztított szennyvízben is találtak határértéket meghaladó szennyeződéseket, bár sokkal alacsonyabb koncentrációban. Ebben az esetben – már ha elfogadjuk a telep saját adatait, amelyek ezt a tisztított szennyvizet jó minőségűnek tekintik – azon a néhány száz méteren szennyeződhetett a víz, amíg az az árkon keresztül befolyt a Duna-ágba.
Egyszer már megvolt
A Duna-ág ügye – a koszos víz, a túlzottan iszapos meder, a szennyvízelvezetés – több évtizedes probléma, amelynek a megoldása már a 2010-es kormányváltás előtt napirenden volt. A 2000-es években több kormányhatározat is született a témában, 2009-ben kiemelt jelentőségűvé nyilvánították az RSD vízgazdálkodásával és a víz minőségének javításával kapcsolatos hatósági ügyeket. Abban az évben egy több mint 22 milliárd forintos előkészített, döntő többségében uniós forrásból biztosított programról is szó volt, amelyben szerepelt egyebek közt a Duna-ág két végén található zsilip korszerűsítése, a parti sáv rendezése és egy csőrendszer kiépítése, amelyen keresztül a tisztított szennyvizet eljuttatják a Duna főágába. Végül a teljes programra 2010 márciusában az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak (OVF) EU-s forrásból megítéltek 22,4 milliárd forintot, de ebből az OVF – az uniós kifizetéseket bemutató adatbázis szerint – mindössze 1,06 milliárd forintra szerződött le 2015 októberéig. Ezt a pénzt a Duna-ág két végén található egy-egy zsilip korszerűsítésére és egy monitoringrendszer kialakítására költötték – utóbbi elvileg éppen a víz minőségét követi nyomon. Információink szerint egy jóváhagyott átcsoportosítás után a 22,4-ből még 6,8 milliárd forint ment az RSD-projekt egy másik elemére; ebből és az ehhez hozzáadott 362 milliós önrészből fedezték a part menti üdülőterületekről származó kommunális szennyezőanyagok elvezetését, az üdülőterületek csatornázását.
A maradék 15,4 milliárdot 2015-ig, az előző uniós ciklus zárásáig nem használta fel az állam, egyrészt mert a csőrendszer kiépítését, amelyen keresztül a tisztított szennyvíz egyenesen a Nagy-Dunába mehetne, az Európai Bizottság (EB) végül megvétózta – a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egy korábbi dokumentuma szerint – „a tulajdonosi és üzemeltetői kérdés tisztázatlansága, így annak nem megfelelő kidolgozottsága miatt”. Végül a kotrást sem tudták ebből a forrásból megoldani, mert az EB által felkért szaktanácsadói szervezet szerint a magyar fél a pályázati pénz odaítélése utáni időszakban sem indokolta megfelelően a kikotorni tervezett iszap mennyiségét, a helyszínek kiválasztását, és a brüsszeli szakembereknek nem tűnt költséghatékonynak az átmeneti iszaptározók kialakításának és elbontásának a terve sem. A beruházások általunk elképzelt sorrendje sem tetszett nekik, így vita indult az EB-vel; ez aztán jócskán elhúzódott, és egyre inkább úgy tűnt, hogy ha megegyezik is a két fél, a beruházások már nem kivitelezhetők a 2015-ös határidőig. A magyar kormány ezért inkább kivett egy rakás elemet a nagyprojektből és úgy döntött, ezeket majd a 2014–2020-as programozási időszakban, önálló elemekre bontva valósítja meg.
Jelenleg az RSD vízminőség-javításának második üteme zajlik, erre közel 6,5 milliárd forintnyi uniós forrást kapott az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Az újabb ütem már a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretein belül indult el, az ígéretek szerint 2019-ig ebből a pénzből megoldják, hogy a Duna-ágba ne csak a budapesti Kvassay-zsilipnél lehessen vizet engedni, hanem Tassnál is, ahol jelenleg csupán arra van lehetőség, hogy a Nagy-Dunába leeresszék az RSD vizét. Ezzel az RSD vízellátása javulhat (és ez részben megoldás lenne a szakasz oxigénhiányos állapotára is).
A legégetőbb problémák – a kotrás, a megtisztított szennyvíznek a Nagy-Dunába vezetése, az eső esetén kialakuló szarfolyás – rendezése tehát továbbra is várat magára, holott a szükséges pénz vagy legalábbis annak egy jelentős része rendelkezésre állt volna – csak éppen nem sikerült időben felhasználni a forrás egészét. Pedig a cső átvezetési munkáihoz rég készen van a tervdokumentáció, érvényes vízjogi létesítési engedéllyel is rendelkezik az előkészített beruházás – ezt nemrég a Belügyminisztérium válaszolta az Együtt országgyűlési képviselője, Szabó Szabolcs kérdéseire. Az általunk megismert levélben az szerepel, hogy a tárca szerint a főváros miatt nincs előrelépés, a beruházáshoz kellene Tarlós Istvánék engedélye is, de ez eddig még nem született meg. Ugyancsak a főváros engedélye kellene ahhoz is, hogy elinduljon a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep kapacitásbővítése egy záportározó kialakításával, amely felfogná az esővízzel érkező szennyvizet, és így azt nem kellene az RSD-be vezetni tisztítatlanul.
| ||
„Hallottam róla a közelmúltban” – így reagált Tarlós István szeptember legvégén Baranyi Krisztinának, aki a Városházán csípte el a főpolgármestert. A városvezető annak ellenére nem tudott a szennyezésről, hogy elvileg már készen állnak a tervek a helyzet kezelésére. A folyamat a Belügyminisztérium szerint a Fővárosi Önkormányzat miatt akadt meg. Utóbbi megjegyzésre Tarlós igazából nem tudott mit mondani, azt hangsúlyozta, hogy tényleg csak pár hete tud az egészről, fogalma sincs, miért csak akkor tájékoztatták – de most már gyorsan berakatja a következő évi költségvetésbe a záportározó megépítését, amelyre a főváros nagyjából 300 millió forintot fog költeni.
Persze, kevéssé tűnik életszerűnek, hogy Tarlós István ne hallott volna korábban is a dél-pesti szennyvízkérdésről, főleg, hogy 2009-ben – még a fővárosi Fidesz frakcióvezetőjeként, Németh Szilárddal az oldalán – megjelent egy lakossági fórumon, amelyet a Csepeliek a Zöld Kis-Dunapartért Civil Egyesület rendezett a Duna-ág jövőjéről. Erről készült is beszámoló, amely szerint a szervezők elmondták: nagy szükség van a Duna-ág vízminőségének javítására, Tarlós István pedig külön kitért arra, hogy jó lenne, ha a főváros egységesen kezelné a Duna-partot, így nem lehetne az RSD csepeli szakaszát sem beépíteni. De ha az elmúlt nyolc évben mindez tényleg kiment volna a főpolgármester fejéből, a témával még találkozhatott 2012-ben is a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep korszerűsítési munkáinak ünnepélyes befejezésekor, ahol beszédében azt mondta: a Fővárosi Önkormányzat minden lehetőséget igyekszik kihasználni, hogy a következő generációnak tisztább, élhetőbb várost és természetes környezetet hagyjon hátra. De ha netán ez alkalommal is mindenki eltitkolta volna előle a telepi kapacitás szűkösségét, 2014-ben könnyen felfigyelhetett az akkor Csepel polgármestereként is dolgozó Németh Szilárd akciójára. A rezsibiztos áprilisban rendőri kísérettel ment a szennyvíztelephez, miután bejelentést kapott arról, hogy egy aznapi kiadós eső miatt onnan folyik a tisztítatlan szennyvíz a Duna-ágba. A politikus ekkor feljelentést is tett, majd összehívta Csepel és Soroksár védelmi bizottságát, ahol a Csepeli Önkormányzat honlapja szerint az is elhangzott, hogy „már 2013-ban megkezdődött a jelenlegi záportározó kibővítésének és a szennyeződés megszűrésének tervezése”.
De végül is mindegy, mire emlékszik Tarlós István és mire nem. Ám jó lenne, ha az nem esne ki a fejéből, hogy korábban megígérte: a főváros megoldja a legnagyobb problémát, és talán nem folyik majd többé fekália a Ráckevei-Dunába. Az meg már a magyar államon múlik, hogy mikor sikerül végre megoldani a kotrást és a megtisztított szennyvíz elvezetését a Nagy-Dunába.
| „Fürdőzésre is alkalmas” A Belügyminisztérium a cikkünkben idézett levélben azon felül, hogy jelezte, a főváros a hibás, felsorolta, jelenleg mi minden történik a vízminőség javításáért. Nos, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság egyedi, szigorúbb határértékeket állapított meg a Népjóléti-árokba kivezetett tisztított szennyvízre; folyamatos önkontrollmérésre kötelezték a telepet, ráadásul nem is kéthetente, hanem hetente kell ezeket elvégezni; és ott van a monitoringrendszer, amely 2015 óta üzemel. A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. (FCSM) többször is kiadott az elmúlt másfél hónapban gyakorlatilag egymással teljesen megegyező közleményeket, amelyek lényege, hogy minden rendben van, kivéve akkor, amikor a túl sok beérkező, esővel dúsított szennyvizet nem tudja kezelni a dél-pesti telep. Sőt „(…) csapadékos időben a többszörös mennyiségű esővízzel erősen hígított szennyvíz fertőtlenítésére nincs kötelezése a telepnek”. A közlemény végén már csak „záporvízként” emlegetik a híg szennyvizet, és tudomásuk szerint annyira tiszta a Ráckevei-Duna vize, hogy az a „kijelölt területeken fürdőzésre is alkalmas”, és a halakat is nyugodtan fogyaszthatja bárki. Egészségünkre! |
