A hazai élelmiszer-termelést felölelő Magyar Agrár-, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamara hamarosan megtartja területi küldöttválasztó gyűléseit, majd március végén elnökséget választ. (Az új szervezetet életre hívó jogszabályról részletesebben lásd: Összejöhet, Magyar Narancs, 2012. augusztus 2.) Előre borítékolható, hogy a vezetés a kormánnyal stratégiai szövetséget kötött Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek (Magosz) kezébe kerül. Az új köztestületben minden ágazati szereplőnek (az őstermelőtől a feldolgozóig) kötelező a tagság, vagyis a létszám meghaladhatja a négyszázezret is; a kamara meghatározó ügyekben jut döntési jogokhoz. Aligha kérdés, milyen formális és közvetett hatalmat testesít majd meg.
Alapból
Az agrártermelés harmadát, a vágóállat-előállítás bő felét adó Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) színjátéknak tartja azt az eljárást, amelynek végén az új agrárkamara vezetését, küldötteit választják majd meg; ezért - bár joga lenne rá - nem állít jelöltlistát. Az érdekvédelmi szövetség bejelentéséhez csatlakozott a Gabonaszövetség és a Fiatal Gazdák Szövetsége is, és velük egyetértésben bírálták a procedúrát az ellenzéki szocialista és LMP-képviselők is. Az ok egyszerű: a feszes határidők a szabályokat - kormányközelből - előzetesen jól ismerő gazdakörös vezetésnek kedveztek, így behozhatatlan helyzeti előnyből láthattak neki a területi listák "összeszervezésének".
2012-ben a kormány kezdeményezésére külön törvényt fogadtak el a Magyar Agrárkamaráról, amely az agrárágazat szereplői számára (ismét) kötelezővé tette a kamarai tagságot és a tagdíj fizetését, míg az iparkamarai tagság továbbra is önkéntes maradt. Ez a MOSZ szerint alkotmányellenes megkülönböztetés az állampolgárok, illetve gazdálkodók között. A törvény ugyanakkor totálisan megszüntette a működő kamara önállóságát: vezetését a vidékfejlesztési miniszter által kinevezett átmeneti elnökség vette át. A törvény alapján e testület feladata volt, hogy előkészítse az új agrárkamara megalakulását. Ennek keretében felhatalmazást kapott arra, hogy megállapítsa a kamarai választás eljárási szabályait, amit korábban - és az iparkamarára nézve jelenleg is - törvény szabályozott. A MOSZ legfontosabb kritikai észrevétele szerint: "Mint kiderült, egymást kizáró versenyre kényszerítik a különböző érdekköröket. Az úgynevezett 'zárt listás' rendszerben a kamarai tagok csak a jelölő szervezetek által állított jelölőlisták - és nem azok szereplői - között választhatnak, és a többséget szerzett lista jelöltjei lesznek az adott megyében a kamarai közgyűlés kizárólagos résztvevői (vagyis a küldöttek két vagy több adott listára adhatják le a szavazatukat, és amelyik több voksot kap, az lesz a befutó - T. G.). Mivel a választáson minden kamarai tag azonos szavazati joggal rendelkezik, ez a rendszer gyakorlatilag lehetetlenné teszi a létszámban kisebb társas vállalkozások gazdasági súlyának érvényesülését. Ez eleve kizárja a törvényben foglalt elvárás, a gazdasági súllyal arányos és kiegyensúlyozott részvétel biztosítását." A szövetség azt is kifogásolta, hogy a jelöltállításra mindössze öt munkanap állt volna rendelkezésre a szabályok hivatalos meghirdetése után, aminek teljesítése fizikai képtelenség lett volna. Ez az eljárási rend egyértelműen a kormányközeli Magosz érdekeit szolgálta. A hivatalos válasz erre az volt, hogy a delegáció joga minden országos érdekképviselet előtt nyitva állt, a lényeget már decemberben ismerte minden érintett, így a bírálat nem jogos.
Bögyében
A formális, illetve eljárásjogi vita hátterében azonban jóval mélyebb feszültségek munkálnak. A "régi" agrárkamara az Orbán-kabinet megalakulása óta bögyében volt az új hatalomnak. Az új szervezet jogelődje, a Magyar Agrárkamara 1997. január 1-jén alakult, és bár több szolgáltatásával valóban hasznosan állt rendelkezésére az ágazati szereplőknek, működését számos jogos kritika is érte. Sokan érdekképviseletnek tekintették, pedig a dolga a korábbi jogszabály szerint is az önszabályozás lett volna. A szakképzésben, szaktanácsadásban vagy éppen az európai uniós csatlakozás előkészítésében betöltött szerepe méltányolható ugyan, a lényeget tekintve e köztestület működése mégis hatástalan maradt. Lapunknak az egyik fideszes, a kamarai jogszabály megalkotásában aktívan részt vevő honatya egyenesen úgy fogalmazott, "ezt a szoci kifizetőhelyet nem tűrhettük tovább". 2010 júliusában az első intézkedések közt szerepelt az agrárkamarai szervezet működésének "felülvizsgálata", több vezetője ellen - amúgy érdemi eredmény nélkül zárult - pénzügyi vizsgálat indult, majd 2011-ben a köztestületi vagyon felügyeletére miniszteri biztost jelöltek ki. Ennek a "bevezető" szakasznak erőteljes politikai felhangja volt, hiszen a kamara Pest megyei egységéből került a Medgyessy-kormány miniszteri székébe Németh Imre, alelnökből lett a tárcánál közigazgatási államtitkár az azóta több büntetőper vádlottjaként is szerepelt Benedek Fülöp, illetve a szervezet főtitkári székéből ült át hasonló beosztásba Mészáros Gyula is a szocialista-liberális kormányzás alatt.
Sej-haj, kaszakő
Fotó: Bugány János / MTI
A területen is nagy svunggal indult elszámoltatásból végül nem lett semmi. És ami Orbánék agrárpolitikáját ennél is jobban minősíti: az új kormányprogramban elhatározott "paradigmaváltó" átalakításból sem. (Erről lásd: Ígéreteikbe zárva, Magyar Narancs, 2010. május 20., A gazda szeme mindent lát, Magyar Narancs, 2010. július 15., Kert-Magyarország 2.0, Magyar Narancs, 2011. május 19., valamint Ábránd és valóság, Magyar Narancs, 2012. január 19.). A vágyott kormánypolitika értelmében a kistermelőt minden eszközzel védeni kell a versenypiac kellemetlen hatásaitól, visszaszorítani az egyébként vele szemben nyilvánvalóan erőfölényben levő feldolgozók és felvásárlók, de különösen a multinacionális áruházláncok üzleti hatalmát. Ebben a törekvésben automatikusan jelent meg a kormányzat - Orbán Viktor miniszterelnök szavai szerint - "természetes szövetségese", a Magosz, amely a Fidesz listáján egyébként tucatnyi képviselői helyet is szerzett a jelenlegi Országgyűlésben: az agrárszervezet adja a parlamenti államtitkárt, a Magoszt vezető Jakab István pedig a parlament egyik alelnöke.
A gazdakörös kamarai szerepvállalás aligha tekinthető tehát véletlennek. A kilencvenes évek elején alakult szervezet a rendszerváltozás után sokasodó kis-, közép- és családi agrárvállalkozások összefogására jött létre. Az akkoriban alakult számtalan kisebb-nagyobb formáció közül sokáig nem tűnt ki különösebben, de az 1997 elején kibontakozó, a Horn-kormány ellen fellépett "földvédő mozgalmak" vezető koordinátoraként mind maga a szervezet, mind több vezetője országosan ismertté vált. Erre az időszakra tehető Jakab István elnök politikai karrierjének felívelése is. Ismerői Jakabot a józan kompromisszumok emberének írják le, aki a szervezeten belüli esetleges feszültségeket is képes lecsendesíteni (lásd a helyi csoportokat is megosztó Ángyán-ügy kezelését: Jobbra el, Magyar Narancs, 2012. január 26.). A Medgyessy-, illetve Gyurcsány-kományok alatti kisebb-nagyobb demonstrációk során azonban egyértelműen "pozicionálta" szervezete helyét a politikai palettán: ennek köszönhetően kaphattak a Magosz vezetéséből többen befutó helyet a Fidesz választási listáin 2010-ben. Kormányzati pozícióban azonban a már említett tisztségeken és néhány kedveskedő kormányfői megnyilvánuláson kívül nem jutott túl sok minden a Gazdakörök képviselte kistermelői rétegnek. Ez most gyökeresen megváltozhat.
Csápok
A Magosz alá simuló új agrárkamara ugyanis legalább három területen (olyan "apróságokon" túl, mint mondjuk a szakképzés felügyelete, adóelszámolási ügyintézés, vagy a közvetlen, "gazdaszintű" szaktanácsadás) kemény döntési jogosítványokat birtokol majd. Joga lesz például közérdekű kereseteket indítani tagjai érdekében. Ez első hallásra nem tűnhet fontosnak, pedig az: ha a kamarai illetékesek olyan információ birtokába jutnak például, hogy egy feldolgozó vélt vagy valós tisztességtelen feltételekkel kíván szerződni egy gazdával, akkor úgy indulhat választott bíróság előtt lefolytatandó per, hogy az egyébként üzleti értelemben valóban kiszolgáltatott termelő neve még csak el sem hangozhat az eljárásban. Egy ilyen szabály a termelők ezreinek jött volna jól 2011-ben, amikor a kedvezőtlen időjárás (vagy netán a felszökő árak miatti feketeértékesítés) miatt nem teljesítették a felvásárlók felé a szerződésben vállalt szállítási kötelezettségeiket, és ezért milliárdos nagyságrendben követeltek fedezeti kártérítést a magyarországi nagy felvásárlók.
Másik nagyon fontos terület lehet a földbirtok-politikai szerepvállalás. Bár a termőföldről szóló, várhatóan tavasszal megszavazandó új törvényjavaslat a kamarát mint eljáró szervezetet nem említi meg, az új szervezet területi egységeinek igenis komoly befolyásuk lehet a helyi földpiaci viszonyok alakításában. A kormány javaslata szerint a magyar földforgalmat és az ahhoz kapcsolódó bérleteket helyi földbizottságoknak is jóvá kell hagyniuk. A tervezet egyelőre homályban hagyja, hogy e csoportok milyen alapon szerveződnek, de információink szerint az új kamara területi egységeinek "szervező ereje" komolyan érvényesülhet e grémiumok felállításakor. Vagyis az új kamara, ha áttételesen is, de hatalmas értékű vagyonjogi információhoz juthat pusztán azért, mert szervezeti hátterével segíti majd e helyi földbizottságok működését.
Ennél mélyebbre is nyúlhatnak a gazdaköri csápok a mindennapos agrárbizniszben akkor, ha az integrációs jogszabályok elkészülnek. Több gazdaköri vezető is úgy nyilatkozott az elmúlt napokban - és erre rímelt Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter egyik decemberi kijelentése is -, hogy a hazai felvásárlási rendszert vagy legalábbis egy részét "gazdaszövetségi" alapokra kellene helyezni. A lapzártánk idején érkező legutolsó információ szerint a törekvés egyik fő célpontja az állami tulajdonú Concordia Közraktár Zrt. lehet, amelyet egy alkalmas és pénzkímélő konstrukcióval gazdaszövetkezeti (értsd: gazdaköri) kezelésbe adna a kormányzat. Hasonló ötletek keringenek a közelmúltban kormányzati segítséggel átmenetileg megmentett húsüzemek kapcsán is, amelyeknél egyrészt felvásárlási forgótőkére, másrészt a beszállítói szervezet gyakorlati kialakítására kaphatnának állami segítséget az új üzemeltetők, esetleg tulajdonosok.
A köztestületi státuszt kapó új kamara ezekben a folyamatokban közvetlenül nyilván nem vehet majd részt, informális hatalma viszont minden korábbi agrárszerveződésénél nagyobb lesz. Érthető tehát az a csendes, de annál indulatosabb vita, amely megalakulása körül napjainkban zajlik. Orbán Viktor tudja, mit csinál: a hozzá feltétlenül lojális szervezet kezére bíz egy több százezres társadalmi és vállalkozói csoportot. Ha a kamara a következő egy-másfél évben ügyesen teszi a dolgát, akkor ez a háttér felmérhetetlenül nagy segítség lehet Orbán számára 2014 tavaszán.
