Magyar Narancs: A törvényből és az új szervezet idei költségvetéséből nem olvasható ki egyértelműen: a kormányzat célja az állami vagyon ésszerű felhasználása és hatékony fejlesztése, vagy a privatizáció folytatása? Mi a küldetése az egységes vagyonkezelő cégnek?
Nagy János: Abszolút új helyzet van. Nagyon fontos az integráció; az MNV Zrt. a jogutódja a három vagyonkezelő szervnek, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt.-nek, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak (KVI) és a Nemzeti Földalapnak. A törvény azt mondja, hogy a magyar állam vagyonával való gazdálkodás, a vagyon ismerete és hatékony működtetése a vagyontanács felelőssége. Vita volt a törvényről, de miután a parlament elfogadta, a köztársasági elnök hat évre kinevezett hét embert a vagyontanácsba, ami egyben az MNV Zrt. igazgatótanácsa is. A köztudatban nem ismert, hogy ez a tanács a vagyonával felel a magyar állam vagyonáért. Lényeges különbség, hogy a tanácsnak nem az a feladata, hogy az igazgatósági teendőket ellássa.
MN: Akkor mi a teendője?
NJ: Az egész állami vagyonra - ami összetevődik a kincstári ingatlanokból és ingóságokból, az agrárportfólióból és az állami vállalatok összességéből, meg a három elődszervezethez eddig nem tartozó központi szervek, egyetemek, intézmények vállalataiból - kell stratégiát alkotnia, katasztert készítenie, hogy a magyar társadalom megtudhassa, mi ez a vagyon, mennyit ér, és mi legyen a sorsa.
MN: És mi legyen a sorsa?
NJ: Hogy ne nyelje a milliárdokat, hanem hozza. Különben mi értelme lenne?
MN: Ésszerű, hogy a vagyonkatasztert a stratégia után állítják össze?
NJ: Folyamatosan állítjuk össze.
MN: Hogyan alkot a tanács stratégiát, ha nem tudható, mire alkotja? A KVI állománya például fekete folt, 10-20 éves adatokkal.
NJ: Úgy érdemes megközelíteni, hogy leltár most is van, a stratégia pedig egy keretrendszer, ami az elveket határozza meg. De mi egységes informatikai rendszert szeretnénk. Én most integráltam három egyetemet, tudom, miről van szó. Vannak olyan nyilvántartások, amelyek egy egyszerű interfésszel konvertálhatóak, de sok tételt most kell majd bevinni. Úgy tudom, van leltár, csak van, ami papíron van, és húsz éve nem vették elő. Nem gondolom, hogy adatok hiányoznának ma Magyarországon.
MN: Tudjuk, mennyit ér a magyar állam vagyona?
NJ: Aminek nem tudjuk a forgalmi értékét, azt megnézzük.
MN: Tehát a stratégia el tud készülni anélkül, hogy egyben látnák a magyar állam vagyonát.
NJ: Most folyik a leltárak konvertálása. Nem rengeti meg a stratégiát, ha nincs apróleltár, vagy ha nem ismerjük minden elem értékét. A történet arról szól, hogy mit szeretnénk csinálni az állami vagyonnal.
MN: És mit szeretnének?
NJ: Három nagy portfólió van - ami nem egyezik teljesen a jogelődökéivel -, az ingatlanok és ingóságok, az agrárportfólió, és van egy állami vállalati portfólió. A tanács elszánt abban, hogy az állami vállalati portfólió hatékonyságelvű legyen. Kellő érdekeltséget, kellő üzleti terveket, hatékony, európai szintű gazdálkodást várunk. Megnéztük Európában az állami vállalatokat, azt tapasztaltuk, hogy nagyon színes állami vállalatok működnek. Tehát első megközelítésben ezek gazdaságos, sikeres működtetését tűztük ki célul. Azt nem fogja engedni a tanács, hogy bizonyos társadalmi szolgáltatási igényeket elégítsen ki, amelyek érdekében időnként feltölti a költségvetésüket. Az államilag megfogalmazott, nem üzleti célú tevékenységét be kell árazni, és ennek finanszírozásáról a költségvetésből a megrendelő költségvetési szerv feladata gondoskodni. A vállalatok működjenek vállalat módjára. A vállalatokat viszonylag gyorsan áttekintjük, ennek komoly jövője van. Ebbe az is belefér, hogy be kell látnunk, hogy bizonyos cégeket nem érdemes megtartani.
MN: A törvény azt mondja, hogy amiben kisebbségi részesedése van, azt el kell adnia. Lehet erről konkrétumokat tudni?
NJ: Meg kell nézni, hatékony-e, mi mennyit hoz. Kisebbségi részesedés esetén nem tudunk beleszólni a társaság működésébe, tehát nem ragaszkodunk hozzá, de ha fajlagosan olyan hasznot hoz, akkor a tanács döntési helyzetben van.
MN: A Budapest Airport Zrt.-ben vagy a Nemzeti Tankönyvkiadóban kisebbségi az állami tulajdon; a Volán-társaságokat vagy éppen a Tokaj Kereskedőházat az állam értékesítésre szánja.
NJ: Márciusban elkészül a stratégia. Ahhoz kapcsolódóan érdemes cégcsoportokról, vállalati tevékenységekről beszélni. A stratégia irányt szab, érdemes annak mentén a konkrét dolgokról beszélni. Tisztázni kell, mit vállal az állam, és mit a cég. Ezek mind nagyító alá fognak kerülni. A tanács önmagának nem előterjesztő. Azzal az MNV Zrt. foglalkozik, de dönteni itt fogunk.
MN: 500 milliós értékhatár felett mindig a tanács dönt.
NJ: A törvény azt mondja, hogy 500 millióig felhatalmazhatjuk a vezérigazgatót, de ezt mi 250-re korlátoztuk az szmsz-ben. Minden döntést nyílt szavazással hozunk, és a teljes vagyonunkkal felelünk.
MN: Tehát a fenti ügyekben mindenképp a tanács dönt. A kormányzat arra is törekszik, hogy átláthatóbbá és egyszerűbbé tegye a közigazgatást. Lehet úgy értelmezni, hogy az egyedi politikai-pénzügyi kontrollok megszüntetését tűzte ki célul, hiszen a központi költségvetési szervek nem gyakorolhatják többé a tulajdonosi és a szakmai felügyeletet a korábbi társaságaiknál. A törvény felszámolja a partikuláris érdekeket - legyenek azok a koalíciós pártoké vagy párton belüli érdekcsoportoké -, viszont mindent a pénzügyminiszter alá rendel.
NJ: Egészen másképp van január elsejétől, mert mi azt mondjuk, hogy függetlenül a korábbi tulajdonosi viszonyoktól, mindet egyenként megvizsgáljuk, és kimondjuk, hogy mi marad vállalat és mi nem. Ha csak a költségvetés pénzét költi, attól szerintünk még nem vállalat. Ha egy kht. vagy kft. nem tud vállalatszerűen működni, azt ajánljuk, szűnjön meg vállalatként, működjön költségvetési szervként. Ebben nagyon elszántak vagyunk.
MN: Arra gondolok, hogy ha az állami vagyon feletti tulajdonosi jogokat egyetlen társaság gyakorolja, és az egy miniszter alá tartozik, akkor neki van politikai kontrollja a vagyon sorsa felett.
NJ: A tanács dönt, de ha a részvényesi jogok gyakorlója másképp dönt, azt tiszteletben kell tartani. A tanács a törvényesség és a felelősség oldaláról él meg mindent.
MN: Ha az egységes vagyont kezelő cég első feladata a stratégiaalkotás és a vagyon felmérése, mi indokolja, hogy a gazdasági és közlekedési tárcához (GKM) tartozó tizennégy társaság maradásáról még tavaly ideiglenes vagyonkezelői szerződés született?
NJ: Azt gondolom, hogy a vagyontörvény életbelépését követően helyesen döntött a tanács, hogy december 31-ig a három jogelőd folytassa a munkáját, kivéve a testületi jogosítványokat - például az ÁPV igazgatóságát nem adtuk vissza. Ha nem így teszünk, több ezer ügy megáll. Az ÁPV esetében ezek a cégek a GKM irányítása alatt voltak, ideiglenes használattal.
MN: De ott is maradtak. Miért mások ezek a társaságok, melyek között ott van a MÁV, az Állami Autópálya-kezelő Zrt., a Bányavagyonhasznosító Zrt., a Jövő Háza Kht., mint a területfejlesztési vagy a környezetvédelmi tárca saját cégei?
NJ: A tanács nem vette rossz néven, hiszen annyi feladatunk van.
MN: Ez politikai alkunak tűnik.
NJ: De nem velünk.
MN: A pénzügyminiszterrel.
NJ: Én nem tudok erről.
MN: Az állami társaságok közül - nem túlzás ezt mondani - a MÁV-val van a legtöbb baj, és még a vagyonáról sem tudjuk pontosan megmondani, miből áll. A MÁV nem szerepel a vagyonkezelői stratégiában. Nem ellentmondás ez, ha az MNV Zrt. az állami vagyon hatékony kezelésére jött létre?
NJ: A vagyontanács foglalkozni akar ezekkel a tevékenységekkel, de a MÁV most nem tartozik az MNV Zrt. hatáskörébe. A tanácsot felhatalmazza arra a törvény, hogy visszavegye a jogokat, de nincs ilyen szándékunk, annyi feladatunk van.
MN: A törvény általánosságban úgy fogalmaz, hogy az MNV vagyonkezelésbe átadhat állami tulajdonú társaságokat. E tekintetben mi várható? Mit tart meg a nagyjából ötszáz cégben való részesedéséből?
NJ: Ennek az előkészülete folyik. Költségvetési intézmény vagy vállalat lesz belőlük, és vagyonkezelésbe is lehet adni. Ha vállalat, legyen nálunk, ez az ambíciónk.
MN: A törvény említi a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ingatlanjait is: amit eddig használt, most a saját vagyona lett. Ez is egy problémás ingatlantömeg, lerobbant műemlékekkel, ésszerűtlen használattal.
NJ: Az MTA köztestület, a magyar tudományosság letéteményese, a jövőnket jelenti. Felnőtt és jó gazda módjára bánik vele, biztos vagyok benne, hogy ez a vagyon a tudás gyarapítását szolgálja.
MN: Ilyen értelemben kisebb a minisztériumokba vetett bizalom? Mert az általuk használt kincstári ingatlanokat részben értékesítik, ők mostantól bérlők lesznek.
NJ: Azt mondtuk, az állami vagyon legyen egységes, de azt is mondhatjuk, hogy mégiscsak a köztestület tud vele a legjobban gazdálkodni, szolgálhatja a küldetés eredményességét. Az egyetemek törzsvagyonával is ez a helyzet. Ahol ilyen autonómia van, miért ne lehetne, hogy az övé legyen a vagyon, ő a legjobb gazdája.
MN: De ez olyan, mintha a vagyon bizalmi kérdés lenne.
NJ: Azok megkapják, akik a cél érdekében a legjobban tudják használni. Ilyen értelemben az egész vagyont szét lehetne osztani.
MN: Ön mondta. Mi lesz a sorsa a hajógyári szigeten lévő Hadrianus-palotának? Hiszen a magyar állam már csak ebben az évben érvényesítheti a visszavásárlás jogát, erre egymilliárd forintot kellene szánnia.
NJ: A tanács elé ilyen ügy még nem került, ezért erre vonatkozóan nincs információm.
MN: Mi vonatkozik a tanács döntéseinek nyilvánosságára?
NJ: Abszolút nyilvánosak, erről rendszeresen tájékoztatunk.
MN: Nemrég próbálkoztam, de nem kaptam meg a tárgyalt előterjesztéseket és a határozatokat, arra hivatkozva, hogy üzleti titkot is tartalmazhatnak. Akkor mégsem nyilvános minden?
NJ: A vagyontanács döntései nyilvánosak.
MN: Hogy lett önből, debreceni professzorból a vagyontanács elnöke?
NJ: Információim szerint a prorektorok közül gondoltak javasolni valakit. Az egyetemi integrációban a debreceni volt a legsikeresebb. Négy évig voltam rektor. Az orvostudományi egyetemet, agráregyetemet, bölcsész- és természettudományi kart egyesítettem, 2001-ben 31 milliárddal kezdtünk, végül 70 milliárdos egyetemet adtam át. Hasonló kihívást jelent ennyire eltérő vagyont egységesen kezelni úgy, hogy a sajátosságokat maximálisan figyelembe vesszük. Debrecen azért volt sikeres, mert óriási belső együttműködési lehetőségek nyíltak meg, de nem hinném, hogy az orvosok ezen belül ne lennének autonómok.
MN: Mikor kérték fel önt erre a tisztségre?
NJ: Nyáron hívott fel a pénzügyminiszter. Igazgatósági tagnak kértek fel, majd amikor összeállt a tanács, elnöknek.
MN: Nem köszöntenek be nehéz idők egy kormányváltás esetén, hiszen hat évre szól a mandátumuk?
NJ: Remélem, hogy nem. A parlamenti meghallgatáson teljes tisztelettel voltak a személyem iránt. Öt meghallgatás során egyetlenegy tartózkodás volt. Semmiféle nyomás nincs rajtunk, ez elég egyedülálló. Ha nyomás nehezedne rám, nem vállalnám.
MN: A kritikusok szerint nagy a tanács szabadsága, és nehezen ellenőrizhető a tevékenysége.
NJ: Óriási felügyelőbizottsággal működünk. Minden parlamenti párt képviselteti magát benne, és az elnök minden ülésen részt vesz. Az Állami Számvevőszék évente kétszer is átfogóan vizsgál, évente egyszer jelentést teszünk a parlamentben. Komolyan ellenőrzik a munkánkat.
