Az evát egyéni és társas vállalkozások számára találták ki. Elsősorban azért, hogy csökkentse a bürokráciát - ezért "egyszerűsített" az adó -, másodsorban pedig azért, hogy fehérítse a gazdaság egy speciális szegmensét.
Azt a kezdet kezdetén is látni lehetett: az eva nem mindenkinek jó. Az evába lépés és bennmaradás szabályai nem bonyolultak: olyan, legalább két éve működő adóalany választhatja ezt az adózási formát, amelynek az éves (áfával növelt) árbevétele a 25 (az első két évben: 15) millió forintot nem haladja meg. Ez is mutatja, hogy az evát jellemzően a
mikrovállalkozások választják
Az evázás tényleg egyszerű: a kiállított számla (a bruttó bevétel) 25 százalékát át kell utalni az adóhivatalnak (APEH), és kész. Az evásnak egyedül a bevételeit kell összesítenie - hogy ez alapján be tudja fizetni az adót -, ám a maradékkal azt csinál, amit akar, hiszen az eva mint adó, kivált egy csomó más, a "rendes" gazdasági szereplők számára kötelező adófajtát. Az evás nem bajlódik az egyre bonyolultabb áfabevallási papírok kitöltögetésével, igaz, ennek nemcsak az előnyeit élvezi, hanem érzékeli a hátrányait is: hiába vesz (beruház) bármit, annak az áfáját nem vonhatja le a befizetendő adóból. Az evában továbbá nem létező fogalom a költségelszámolás, ami eleve jó - persze ha a cégnek tetemesek a működési kiadásai, akkor gáz. Az az evás adóalany, amely kiváltja az EU-adószámot, automatikusan megszűnik evásnak lenni. Noha ezt az "átalányszerű" adózást eleinte Brüsszel is ferde szemmel nézte, idővel - már Kovács László adóügyi biztossága idején - belenyugodott a létébe.
Az hamar világos lett, hogy azoknak éri meg ezt az adózási formát választani, akik nagyon kevés költséghányaddal dolgoznak. Gyakorlatilag a szellemi szolgáltatást nyújtó gazdasági szereplők számára ideális, kompakt és megnyugtató megoldás: a (bármilyen) szakértő szakért, kalkulál egy jó árat, hozzácsapja az áfát, kinyomtatja, kitölti az összeg 25 százalékáról szóló evaátutalási bankutalványt, a többit pedig - legálisan - átutalja a privát számlájára. Nem kell piszmogni a kilométer-elszámolással (abba is bele lehet bukni, ha az ember úgy számol el havi négy Debrecen-Zalaegerszeg utat, hogy még véletlenül sincs ott üzleti partnere, vagy ha van, az éppen az ő utazásakor szervezte a meglátogatását - a példa nem légből kapott). Nincs az, hogy a bt. befizeti a társasági nyereségadót, és a még mindig a cégben lévő pénzt csak trükközve tudja kibűvészkedni.
Az eva öt éve után - elméletileg - lehet olyan üzletember, aki minden évben épp a határt érte el, összesen tehát kereken 105 milliós bevételt könyvelhetett el, ami után mintegy 25 millió forint adót fizetett (2006 szeptemberéig 15, utána pedig 25 százalékos az evakulcs). Nem tudhatjuk, valójában hányan lehetnek, akik évről évre elérték az evahatárt. Gyaníthatóan nagyon kevesen. Ha - életszerűtlenül, ám a példa kedvéért - azt feltételeznénk, hogy 2007-ben minden egyes evás pontosan ugyanannyi bevételt realizált, akkor a statisztikai átlag adóalanyonként 6,22 millió forintos bevétel lenne, amiből - evafizetés után - 4,66 millió forint maradt meg. Az eva első évében, ha ugyanígy számolunk, az átlagos forgalom 3,5 millió forint lett volna, azaz nettó 2,97 millió forint/evás.
2005-ben az összes - 97 414 - evás 608,7 milliárd forintos bevétele a 22 027 milliárdos magyar GDP 2,76 százalékát jelentette. Ez kifejezetten rossz arány: az evások teljesítménye nagyjából egynegyede annak, mint amekkorát számuk az összes gazdasági szereplőhöz arányosítva átlagosan feltételezne. A lényeg azonban az, hogy az eva viszonylag logikusan fölépített szabályok szerint működik, és nagyjából 100 ezer - egyéni és társas - mikrovállalkozás életét tette komplikációmentessé.
Teljesen természetes, hogy már a kezdetek óta hallani az evás viszszaélések lehetőségéről. Ezekben van ugyan igazság, de például az áfacsalás máig nagyságrendekkel komolyabb valós gazdasági kárt okoz. Az mindenkinek feltűnt, hogy 2003-tól 2006 szeptemberéig az eva megfizetése után nettó 100 forintból - nem tévedés - 106,25, illetve 102 forint maradt meg (először 25, később 20 százalékos volt a felszámított áfa, ebből adódik a különbség). Jelenleg bruttó 120 forintnak 90 forint az evás "nettója", kivéve azokat, akik olyan, ingatlannal kapcsolatos szolgáltatást nyújtanak, amelyre januártól a fordított áfa érvényes (az áfát a szolgáltatás igénybe vevője vallja és fizeti be); ők nettó százból 75 forintot pakolhatnak el.
Az eva ellenzői a vádpontok között fölróják: ha az evásnak nem kell elszámolnia a költségeivel, de mégis vannak kiadásai, akkor pluszbevételre tehet szert, ha ezekről egy másik - az általános szabályok szerint adózó - adóalany nevére kér áfás számlát. Sőt, azon kívül, hogy eladja a számlát (és ebből van feketepénze), a vásárló költséget számol el, áfalevonást érvényesít, és még a társaságiadóalapját is csökkenti.
Az élelmes magyarok mindjárt egész láncolatot is kialakítottak:
Áfaszakértő Lajosnak
van először is egy "rendes", 2-es adószámmal ellátott, áfázó cége, csinál egy áfamenteset is (1-es), és persze működteti a 3-as kódú evását is. A három cég összes költségét az áfázósban futtatja le, szerény bérét az 1-esben utalja ki magának, ügyelve arra, hogy bevételei épp hogy csak meg ne haladják az erre szükséges összeget; és minden további bizniszét az evás bétében bonyolítja, tisztán zsebre vágva 100-ból 90 forintot.
Az elméleti szakértők kábé eddig jutnak, és okfejtésükben semmi hiba nincs. Elvileg. Tényekkel, APEH-revíziók eredményeivel azonban nem igazolható, hogy az evás adóalanyok között hemzsegnének a szélhámosok és adócsalók, s tevékenységük kimerülne a fiktív számlák nyomtatásában. Aki azt állítja, hogy az evások nevetségesen csekély adót fizetnek, mélyüljön el a "rendes" egyéni vállalkozókra vonatkozó adatokban: nemzetgazdasági szinten ez a szektor nagyobb költséggel dolgozik, mint amekkora a bevétele. (Tipikus magyar jelenség: csoda, hogy még élnek.)
Az adóhivatal nyilvántartásai szerint 2007-ben 46 198 egyéni (47 százalék) és 52 024 (53 százalék) társas vállalkozás (összesen tehát 98 222) működött az eva szabályai szerint. Az egyéniek 860 különböző szakmát képviselnek ugyan, ám ebből 10 szakterületre koncentrálódik 35 százalékuk. A társas vállalkozások (100-ból 75 betéti társaság, 20 százalék kft., 5 egyéb) 400 tevékenységi körbe tartoznak ugyan, ám csaknem háromnegyedük besorolható 12 üzletágba (lásd táblázatunkat az újságban).
A mai magyarországi foglalkoztatottsági viszonyokat figyelembe véve a táblázatokból azonnal föl kell hogy tűnjön: túlnyomórészt önfoglalkoztatókról van szó. Olyan, zömében szellemi munkát végző "üzletemberekről" és "üzletasszonyokról", akiknek az egzisztenciáját a saját - egyéni vagy társas - vállalkozásuk biztosítja. Egzisztencia alatt pedig nem pusztán a havonta elkölthető forintösszegeket kell érteni, hanem a biztosítási jogviszonyt is - az összes terhével. És ez az, amit az eva ellenzői minden egyes alkalommal
figyelmen kívül hagynak;
folyvást hangoztatják, hogy mondjuk egy így adózó kft. a bruttó 120 forintból 90-hez jut hozzá. Ez igaz; ám a napi gyakorlatban ez a nettó összeg fedezi az alkalmazottak bérét és bérterheit (adók, járulékok stb.) is.
Innen nézve már egy evás cég semmiben nem különbözik a nem evástól. Sőt! A szakképzési járulék mértéke alapból a duplája a nem evásokénak - hogy egyetlen példát említsünk. A helyi iparűzési adót az összbevétel után kell megfizetni, s bár ennek mértéke egy százalék, ez a pénz automatikusan befizetendő, nincs mód semmiféle alvállalkozói teljesítmény levonásának, beszámításának (amivel az eredetileg 2 százalékos helyi iparűzési adó lényegében korlátlanul enyhíthető). Nem lehetetlen kiszámolni, hogy például egy két személyt 70-80 ezer forintos névértéken foglalkoztató evás cégben mekkorák a közterhek, amiket nekik is kötelező megfizetni.
Téved tehát, aki a 100 forint nettó bevételre 90 forintos kivehető evajövedelmet kalkulál. Ez lehetséges elméletileg (és törvényes is), de gyakorlatilag egyáltalán nem jellemző. Megkockáztatjuk: korántsem akkora buli az eva, mint azt sugallják egyesek.
E ponton kénytelenek vagyunk bepillantani a fehér- és a szürkegazdaság létező világába.
Számla kellene!
Ez gyakori óhaj a mai - túladóztatott - magyar valóságban. Értsünk hát a szóból, és vizsgáljuk meg a keresletet. Betonbiztos, azaz költségként elszámolható, áfabevallásba betehető, társaságiadó-alapot csökkentő áfás számlát manapság általában az áfáért lehet megkapni, többnyire ennél kicsivel olcsóbban, extrém esetben picivel drágábban.
Vegyünk egy közúti fuvarozást végző céget, a Kamuline Transzport Kft.-t. Szüksége van egy bruttó 600 ezer forintos költségszámlára. Vajon mit választ?
1. A cég tulajdonát képező járművek karbantartásáról és javításáról egy létező, törvényesen működő autószerelő társaság által kiállított, a kilométerórával, az autó műszaki állapotával tökéletesen rezonáló áfás számlát vásárol. Ennek a piaci ára ma a bruttó érték 10 százaléka, tehát a 600 ezer forintos számla 60 ezerért szerezhető be (a 600 ezer bruttóban lévő 100 ezer forintos áfából 40 ezer lesz a további haszon).
2. Üzletet köt egy evás céggel, mondjuk piackutatásra. Minimumelvárás a megbízási szerződés, egy bármilyen minőségű szakértői anyag (jelentés), továbbá egy teljesítésigazolás. Babra munka, sok múlik a részleteken - és persze az APEH sem hülye. Az evás cégnek a bruttó érték 25+1 százaléka (eva + iparűzési adó) tisztán befizetendő adó, ha tehát 30 százalékért adja a számlát (elvégzett munka nélkül, de tisztára papírozva), akkor még nem csinált olyan jó üzletet.
Aki úgy véli, hogy a Kamuline Transzport az olcsóbb és a kevésbé rizikós 1. változat mellett voksol, az helyesen gondolkodik. Nos, az adott magyar viszonyok között ekkora az evások visszaélési potenciálja.
Az "ellenérvek" közül mindenképpen megállja a helyét az, hogy az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó adóalanyok speciális szabályok szerint adóznak. Hát persze. Épp ez az egyszerűsített adózás leglényege: a speciális szabályozás. Csakhogy különleges - ha úgy tetszik, az átlagosnál kedvezőbb - szabályok a gazdaság/társadalom sok más szereplőjére is érvényesek. Például: egy átlagember 62 éves korában, 40-42 év szolgálat után mehet nyugdíjba. És a tűzoltók, a katonák és a rendőrök? Vagy: törvény által garantált módon bizonyos időszak elteltével - teljesen függetlenül a teljesítményüktől, amit általában nem is mérnek - egyedül az állami (köz-) alkalmazottak részesülnek fizetésemelésben. A versenyszférában viszont egyetlen szabályt kell kötelezően betartani: a minimálbérnél nem lehet kevesebbet fizetni. Vagy: az őstermelők, a családi gazdaságok az átlagoshoz képest sokkal előnyösebb szabályok szerint adóznak, kisebb számviteli kötöttséggel. Vagy: a szabvány nyolcas csavart előállító üzemek többnyire nem részesülnek sem uniós, sem állami dotációban a gyártáshoz. A szabványbúzát termesztő mezőgazdasági termelőknek ellenben normatív támogatás jár.
Folytassuk?
A gazdasági szereplők egy csekély hányada - akiken a GDP kevesebb mint 3 százaléka múlik - egyszerűsített szabályok szerint adózik. Valamennyien legálisan adózó kishalak. És belőlük, akiknek az évi bevétele maximum 25 millió (amiből ma legfeljebb 18 millió forint marad tisztán), soha nem is lesz cápa.
Tavalyelőtt - adatok ma még csak 2006-ból vannak - a Dél-Alföld császára 593 millió forintos árfolyamnyereséget kasszírozott. Ez harmincháromszorosa a legnagyobb elméleti evasuskának és százhuszonhétszerese a tavalyi átlagos (egy adóalanyra kiszámítható) evajövedelemnek.
Miről beszélünk voltaképpen?
Az eva 2008. január elsején ünnepelte ötödik születésnapját.
A Jóisten - és az adótörvény - éltesse sokáig!
