A politikus magánélete, mentális és fizikai állapota, valamint a nyilvánosság közti határvonal meglehetősen képlékeny. Azon például lehet vitatkozni, hogy mondjuk alkalmas-e vezetőnek, aki szeret a beosztottai bugyijában turkálni. Az viszont nyilvánvaló, hogy például egy előrehaladott rákos betegség egy miniszterelnököt korlátozhat feladata ellátásában. Teste kóros működése ugyanakkor a legféltettebb titka mindenkinek - minél komolyabb a kór, annál erősebb a titok, mert annál forróbb a bélyeg, amit a beteg (vagy bármely szempontból deviáns) emberre rásüthetnek. A politikai pszichológia egyik hazai művelője, Lányi Gusztáv szerint tehát két egyenlő súlyú alapérték (a személyes adatok védelme, illetve az információhoz való jog) ütközik olyankor, amikor a sajtó a politikusok betegségét firtatja.
Kór-rang
Bonyolítja a dolgot, hogy a betegségeknek biológiai meghatározottságukon túl megvan a maguk (az adott korszaktól függő) társadalmi "rangja". Az epilepsziának régen szakrális jelentést tulajdonítottak, egyidejűleg keltett félelmet és csodálatot. Bizonyos betegségeket lehet "könnyeden" kezelni, mint például az Akadémia előző elnöke tette, aki hirtelen kitöréseit félig tréfásan gyakorta indokolta így: jót tesz alacsony vérnyomásának, ha elragadtatja magát. Vannak aztán olyan kórok, amik miatt elszenvedőik manapság majdhogynem szégyenkeznek a külvilág előtt (aranyér, gerincbántalmak, prosztatapanaszok); e betegségek ugyanakkor politikusok esetében nem feltétlenül számítanak tabunak.
Az amerikai nyilvánosság - amelyet nem idealizálnánk - sokat változott e tekintetben. Az egykor oly határozottan megvont határ ("az én házam: az én váram") fokozatosan erodálódott. A hatvanas évek népszerű elnökének, J. F. Kennedynek a háborús eredetű gerincsérüléséről jó ideig csak bátyja tudott: a közvélemény előtt eltitkolták, hogy az elnök olykor mozdulni sem tud a fájdalomtól. Ronald Reagen vastagbélproblémáiról már teljes részletességgel számolt be a sajtó, fotókkal illusztrálva a beavatkozást. Az utóbbi évtizedekben az amerikai politikai kultúrában domináns értékké lett az egészség és a dinamizmus, s közérdekű információvá lépett elő az állami vezetők egészségi állapota - hangsúlyozta Lányi Gusztáv.
Miről beszélhetünk?
Ily módon a betegség kommunikációja mindenütt (nálunk is) az aktuális politikai küzdelmek része lett. Maga a kórkép sem annyira orvosi, mint inkább politikai mércével definiálódik. Jó példa erre Torgyán József rosszulléte. A titokképzés látványosan megindult attól a pillanattól kezdve, hogy a rohammentő megállt a Vas megyei kisgazda közgyűlés színhelye előtt, s a pártelnököt sűrű takarásban a mentőautóba tolták.
A jó ízlés és a jog egyaránt azt mondatja: így volt ez rendjén, senki emberfiára nem tartozik a szenvedő ember látványa. Kérdés viszont: a közvéleménynek van-e joga tudni, hogy Torgyán betegségének mi a valódi természete?
A személyes adatok körében különösen érzékenyek és védendőek az egészségi állapottal kapcsolatos információk. Más a helyzet, ha politikusról van szó - mondta Majtényi László adatvédelmi biztos. Az állampolgárnak joga van tudni, hogy az általa a közhatalom gyakorlására megválasztott személy képes-e ellátni a feladatát. Torgyán esetében addig, míg csúcsminiszter volt, megalapozott igény lehetett arra, hogy betegsége - amennyiben hivatalviselési képességeit érinti - a köz tudomására jusson. Most Torgyán közhatalmi státusa nem egyértelmű: pártvezetőként ugyan nem részese a hatalomnak; az ellenben politikai mérlegelés tárgya lehet, hogy a kormánykoalíció fennmaradása mennyiben függ a személyétől.
Nincs olyan jogszabály, amely határozottan megvonná a politikus magánéletének határát. Az Alkotmánybíróság több állásfoglalása is megfogalmazza, hogy a közfeladatot ellátó személyek privát szférája szűkebb, mint a polgároké. Az egészségi állapottal kapcsolatos információkról azonban nem rendelkezik, és Majtényi Lászlónak sincs ilyen tárgyú ajánlása. A magyar jog sajátos konfliktust teremt az adatok minősítésében: a "személyes" kontra "közérdekű" felosztás eleve kizárja, hogy valamely személyes adat egyben közérdekű legyen, ráadásul a "közérdekű" adat sem feltétlenül kezelendő nyilvánosan.
Azon kevés esetben, amikor ez a kettősség élő problémává vált, a magyar sajtó gyakorlata Majtényi szerint civilizált, mondhatni tiszteletre méltó volt. Antall József halálos betegségét semmiképpen nem lett volna ildomos eltitkolni az ország népe elől (miként például Mitterrand betegségét titkolták Franciaországban), ám a mértékadó magyar média mindvégig úgy kezelte a témát, hogy a miniszterelnök méltóságán nem esett csorba.
Jönnek a hírek
Ami Torgyán József állapotát illeti: a hírek három forrásból táplálkoznak. A Torgyánné Cseh Mária nyilatkozataira támaszkodó hivatalos közlemény szerint az elnök gyomorrontásban szenved, de állapota napról napra javul, szervezete legyűrhetetlen, kedélye töretlen, ám nyugalma érdekében senkit nem fogad. Az "Isten, Haza, Család" kisgazda szlogen szellemében állapotáról kizárólag felesége - és ő is csak az FKGP honlapján - ad tájékoztatást. A "gyomormérgezéses" diagnózis egyébként tökéletesen illeszkedik a kisgazda píár általános taktikájához: az agrárgazdaság legmélyebb válsága idején a tárca ténykedését is minden addiginál kolosszálisabb tüneményként kellett aposztrofálni; a bajokat a külső ellenség ("zöld bárók" és "nagytamások") áskálódása okozta. De illeszkedik ahhoz az imidzshez is, amelyet a pártelnök évek óta maga formált, s amely szerint ő "még sohasem volt beteg"; most is csak a pacal (tőrőlmetszett magyar étel!) okozta vesztét, és nem is csak neki, hanem sofőrjének is. De nem ám két adag, miként a vendéglős állította, hanem csak egy! (Senki ne gondolja, hogy az elnök a falánkság bűnébe esett!) Torgyánné legutolsó nyilatkozata már a magas vérnyomást is megemlíti, mint amely a "gyomormérgezés melléktüneteként jelentkezett".
Lányi Gusztáv elmondta: a kisgazda közösségi rítusoknak mindenkor részei voltak a táplálkozással kapcsolatos szimbólumok: a terített asztal, a hatalmas vekni kenyér, kolbász, hurka, jóféle bor. Pártjának legbelső köre előtt ismeretes ugyanakkor, hogy a "bővérű magyar ember" szerepében tetszelgő pártelnök - cukorbetegsége miatt - évek óta szigorú diétán él. Erre most, a mentőorvos közlése nyomán derült fény (a második forrás). A villámdiagnózis szerint az elnök rosszullétét az okozta, hogy "hibázott a diétában". Volt napilap, amelyik néven is nevezte a cukorbetegséget.
Harmadik hírforrásként a Vas megyei közgyűlésen jelen levő kisgazda szemtanúk jöhetnek szóba. Alighanem tőlük, a diagnózis szempontjából laikusnak tekinthető - s a hírek szerint az elnök iránt nem is túl jóindulatú - résztvevőktől eredeztethető az a híresztelés, hogy Torgyánnak agyvérzése volt. (A hírt a múlt héten a Népszava is közölte; vélhetően erre reagálva tett említést Torgyánné közleménye a "magas vérnyomásról".) Állításuk szerint az elnök azt követően lett rosszul, hogy a teremben lévő kisgazda párttagok többsége zajosan elhatárolódott tőle, kinyilvánítva a "reformerek" iránti rokonszenvét - tudtuk meg Lányi Zsolttól.
Ha
A Magyar Netlapon március 24-én megjelent különös prófécia szerint Torgyán József saját visszavonulását készíti elő: néhány napon belül egészségi állapotára hivatkozva leköszön a párt éléről, és végleg eltűnik a közéletből; távozása fejében kis idő múltán felfüggesztik majd a Torgyán Attila elleni eljárást.
Ezen a napon találkozott Torgyán Orbán Viktorral. A miniszterelnök közölte vele: Boros Imre visszahívása "lekerült a napirendről". Torgyán a sajtó jelenlétében kénytelen volt megállapítani: a miniszterelnök véleménye "überelte" az övét. Ugyancsak március 24-én jelent meg az a hír is, hogy az ügyészség elutasította Torgyán Attila panaszát, mivel a vizsgálat megerősítette a kazetta-ügybeni "gyanú alapos voltát".
Másnap Torgyán József hevesen cáfolta, hogy távozna a párt éléről, és bejelentette: 2002-ben a mátészalkai körzetben ismét megméretteti magát. Március 26-án pedig elfogyasztotta a pacalt (és a gombapaprikást), s ágynak esett. Gyanakvóbb természetű újságírók ilyenkor orvoshoz fordulnak, ugyan mondaná már meg, fölborulhat-e egy cukorbeteg anyagcsere-háztartása egy-két adag pacaltól (lásd keretes írásunkat a cukorbetegségről).
Mindenesetre nagy merészség volna azt feltételezni - még egy mindenre elszánt apáról/politikusról is -, hogy valaki szándékosan idézzen elő olyan rosszullétet, amellyel több hétig az ágyat nyomja. Hihetőbbnek tűnik, hogy Torgyán a stressz hatására agyvérzést kaphatott; ez magyarázhatná azt is, miért nem enged senkit közel magához. (Az agyi tájék sérüléséből nem szokás tökéletesen fölépülni, mondják az orvosok.)
De maradjunk a "gyomorrontás" diagnózisnál. Tegyük fel, Torgyán talpra áll, kirúg néhány embert a pártvezetésből, és minden marad a régiben. Ami most történt, tekinthetjük főpróbának: az alattomos kór által ledöntött hérosz póza megfelelő koreográfia a távozáshoz. Torgyán önként soha vissza nem vonul. Erővel letaszítani trónjáról veszélyes lehet: még magával rántana néhány embert.
A közvélemény számára vélhetően önkéntesnek tűnik majd távozása. Tíz éve tudjuk, hogy Torgyán a hazai közélet sajátos terméke. Lányi Gusztáv szerint narcizmusa, különösen 1998 óta, olyan "Torgyán-központú" univerzumot teremtett, amelyben a diskurzus folyamatosan róla szólt. Ezt a politikai teret eddig még senki nem tudta úgy átformálni, hogy a küzdelemből Torgyán kerüljön ki vesztesen. Merész húzás volt Antall József részéről az a lépés, amikor annak idején a kisgazda vezér kezébe nyomta a borítékot állítólagos ügynökmúltjáról. De ez Torgyán ellehetetlenítéséhez kevés. Távozása csak két esetben képzelhető el: ha valóban beteg, vagy ha kellő súlyú bizonyítékot tárnak elébe.
Ők tudják, miről.
Rudolf Schuster
köztársasági elnököt tavaly már-már mindenki temette Szlovákiában; a kormánykoalíció például olyan jelöltön gondolkodott, aki az újabb államfőválasztáson sikeresen tudná felvenni a harcot Vladimír Meciarral.
Mint emlékezetes, Schustert rosszul diagnosztizálták Pozsonyban: teljes kimerültséggel, magas lázzal kezelték, miközben vastagbél-perforációja volt. A szlovák főváros több kórházában vizsgálták (volt, ahova egy ideig be sem engedték az élethalálharcát vívó államfőt), majd családja pánikszerűen Innsbruckba szállíttatta a beteget. Itt Ernst Bodner professzor kezei közé került, aki korábban Václav Havel cseh államfőt mentette meg, akinek ugyanez a betegsége volt. Schustert bő két hétig tartották mesterséges kómában; Csipkerózsika-álmából ébredve aztán alaposan elcsodálkozott, ki mit hazudott, tájékoztatott félrekezelésével, egészségi állapotával kapcsolatban. Kis söprés következett az elnöki iroda sajtóosztályán; magánorvosát, aki végzettsége szerint reumákat kezelő fürdőorvos, lecseréltette. A rendőrségre is elment tanúskodni; a botrány miatt távozó egészségügyi miniszter leköszönte előtt ugyanis a biztonság kedvéért még feljelentett mindenkit, aki kórházi ágyon látta az államfőt. A nyomozás most is tart.
Az elnöki bélfakadásról azóta több bestseller született, a legújabbat éppen most írta meg Schuster lánya. Az elnök számára a kálvária egyetlen pozitívuma az volt, hogy míg kómás állapotban volt, egy közvélemény-kutatás szerint öt százalékról húszra ugrott megbízhatóságának mutatója (!) a lakosság körében; ez felépülése óta hónapról hónapra csökken.
- nz -
A kór
A cukorbetegségnek két alapvető fajtája van. Az általában idősebb korban fellépő "jóindulatú" típust a sejtek inzulinrezisztenciája okozza. A hasnyálmirigy minden étkezés után inzulinhormont termel: normális esetben lebontja a vércukrot, és a sejteket ellátja a létfontosságú energiával. Ha viszont a szervezet érzéketlen az inzulinra, a sejtek nem észlelik azt. Egy ideig a hasnyálmirigy képes a rezisztencia kompenzálására, de tartósan nem tudja fenntartani a fokozott inzulintermelést. Ezzel párhuzamosan az állandó hormontúladagolás miatt a sejtek ellenállása is fokozódik. Diétával és gyógyszeres kezeléssel a betegség jól karban tartható. (Lényegesen ritkább a másik fajta - általában fiatal korban kezdődő - cukorbetegség, amikor a hasnyálmirigy egyáltalán nem képes inzulint termelni.)
A "jóindulatú" cukorbetegséget súlyosbíthatja a komoly túlsúly, a mozgásszegény életmód, a stressz, valamint az egészségtelen, zsíros táplálkozás.
Dr. Sümeghi László belgyógyász szerint a cukorbetegség "jóindulatú" fajtája - még ha megszegi is a beteg a diétát - ritkán okoz eszméletvesztéssel járó rohamot. A cukorbeteg diétája nem kifejezetten a zsíros étkekre (mint amilyen a pacal) vonatkozik, hanem a szénhidrát és az alkohol fogyasztására.
A cukorbetegség gyakran jár együtt magas vérnyomással, de az akut roham nem szokott hirtelen magas vérnyomást előidézni (ha amúgy nincs baj a vérnyomással), s különösen nem agyvérzést.
Václav Havel
az a kelet-európai politikus, aki aktív korszakának igen jelentős részét töltötte a halállal való meccseléssel. Persze ebben a régióban az ilyesmi a vezető politikusok úgyszólván mindennapos szokása már évtizedek óta.
Mégis, két jelentős különbség van a cseh elnök és környékbeli kollégái között:
1. Havel állapotát sohasem övezte az ezen a tájon kötelező homály, hazudozás, titkolózás.
2. Havel még mindig nyerésben van.
E két, számunkra kifejezetten egzotikusnak tűnő sajátosság akár messzemenő következtetések levonására is alkalmas lehet.
Tény, ami tény, a cseh média mindig is osztatlan figyelmet szentelt az elnök egészségi állapotának, és mindig időben és kendőzetlenül tájékoztatott róla. Egységeik bevették a Vojenská Nemocnicét (a honvédkórházat), így emlékezhetünk jól Havel összes nyavalyájára: tüdő, gyomor, végbél, allergiák.
A hivatali idejét fél tüdejének kivételével kezdő államfő alapbajának indoklásául két közhasznú változat van forgalomban:
1. A komcsik börtönében lehúzott öt év.
2. A túlzásba vitt munka és dohányzás.
Utóbbi nézetet az orvosai, előbbit a második felesége képviseli.
Havel állapota a csehek számára éppúgy érzelmi, mint orvosi kérdés, bár minduntalan felvetődik az is, hogy betegen hogyan képes ellátni a hivatalát. De még hogyan! Havel a rendszerváltás utáni Csehország egyik legaktívabb versenyzője máig is. Az utolsó (1998. januári) elnökválasztásra egyenesen a tüdőgyulladásból szökött ki, míg a nyáron tartott parlamenti választások után Zeman miniszterelnököt beiktatni Bodner doktor és a végbélperforáció karmaiból érkezett.
Úgy kell majd agyonverni.
- schill -
