Torgyán József mint tudós: Adjátok vissza a piramisainkat!

szerző
Kovács Róbert
publikálva
2000/49. (12. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Halandóságunk miatti nyugtalanságunkat csak fokozta, amikor Torgyán József arra a kérdésre, hogy ismeri-e Székely Zoltán nyilatkozatait, azt válaszolta: nem, mert éppen Mezopotámia művészetével foglalkozik behatóan, és az érdekesebb, mint Székely Zoltán. Ami végül is hihetően hangzott, hiszen a Tigris és az Eufrátesz még térképen is szebb látványt nyújt, mint egy korrupt kisgazda. Így hát nem bírtuk megállni, hogy ne hallgassuk meg Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, a kisgazdapárt és a Fradi elnökének előadását Keresztény hitvilágunk a mezopotámiai ásatások és a kumráni tekercsek tükrében címmel.

Halandóságunk miatti nyugtalanságunkat csak fokozta, amikor Torgyán József arra a kérdésre, hogy ismeri-e Székely Zoltán nyilatkozatait, azt válaszolta: nem, mert éppen Mezopotámia művészetével foglalkozik behatóan, és az érdekesebb, mint Székely Zoltán. Ami végül is hihetően hangzott, hiszen a Tigris és az Eufrátesz még térképen is szebb látványt nyújt, mint egy korrupt kisgazda. Így hát nem bírtuk megállni, hogy ne hallgassuk meg Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, a kisgazdapárt és a Fradi elnökének előadását Keresztény hitvilágunk a mezopotámiai ásatások és a kumráni tekercsek tükrében címmel.

Csaknem négyszáz idős ember gyűlt össze a Szentháromság téri esték keretein belül megrendezett eseményen a várbéli Magyar Kultúra és Örökség Házában. Amikor Torgyán József megjelent, és Liebmann Katalin kisgazda háziasszony határozott tapsra szólított fel mindenkit, dübörgött is a vastaps. Bemelegítésképpen Benkő Dániel eljátszotta az Ave Mariát, mert szerinte ez passzol az eseményhez, majd Torgyán lépett a mikrofon elé, és beszélni kezdett.

Bár minden erőmmel koncentrálni próbáltam, az előadás eleje valahogy kiesett. A terem hátsó végében ugyanis, a semmiből mintegy, egyszer csak feltűnt Grespik Lászlónak, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének alakja. Hosszú, fekete kabátban jött el közénk, sudár termete uralta a termet, nem szólt semmit, sejtelmesen, a beavatottak fölényes tekintetével nézett végig az egyszerű hallgatóságon, majd hirtelen eltűnt, mint egy ékírásos mosdótál a luxori ásatásról. Többet senki sem látta.

Arra viszont határozottan emlékszünk, hogy Torgyán első három mondata úgy húsz percig tartott, és szó volt benne a liberális és posztkommunista szennyáradatról, Bethlen grófról, aki aznap délelőtt ugyancsak az Ave Mariát játszatta Torgyánnak, és arról, hogy Torgyán az eredeti témától eltérően nem a kumráni tekercsekről fog nekünk beszélni, hanem "egy szélesebb körről".

Kissé csalódtunk, hogy eltér a témától, mivel minden gondolatunk a kumráni tekercsek körül forgott. Szerencsére Torgyán József figyelme más, nem kevésbé nyugtalanító problémák felé kalandozott, például, hogy "Mikor született Jézus?" Alig vártuk, hogy megtudjuk az igazságot. Ám válasz nem jött, csak annyi, hogy a kérdés egy külön előadás témája lehetne. Meg hogy "azt gondolom, hogy az emberiség történelmében felbukkannak olyan dolgok, amelyeken el kell gondolkodnunk".

Később a Szentháromság, Szent János és az evangéliumok kérdésköre került az elnöki reflektorfénybe. Torgyán szerint Lukács volt a legfontosabb evangélista, akiről "érdekességként" említette meg, hogy nem volt zsidó, és ebből Lukács nem csinált titkot. Majd kérlelhetetlenül leszögezte, hogy Lukács időszámításunk szerint ´49-ben került kapcsolatba a kereszténységgel. Moccanni sem mertünk.

"Na most ugye, a zsidó vallás alapja az "szövetség, az "szövetséget tanulmányozva meg kell vizsgálni, kik írták az "szövetséget", hömpölygött tova a nagy ívű gondolatmenet. Torgyán József szerint "megállapítható", hogy Mózes nem lehetett a szerző, merthogy az "szövetségben benne van Mózes halála, márpedig saját halálát nem írhatja meg senki, tehát nagy valószínűséggel többen írták. Dermedt csend, tátva maradt szájak.

Már több mint egy órája tartott az elnöki előadás, éppen arról volt szó, hogy Mózes születési körülményei gyanúsan hasonlítanak második Sarukinéhoz, mivel mindkettőt "sásból font kosárba tette az édesanyja, bekente kátránnyal, hogy el ne süllyedjen", amikor - valószínűleg a meleg miatt - a Narancs tudósítója elpilledt kicsinykét. Fél füllel még hallotta, hogy van egy tábla, ami "ezerszázalékosan bizonyítja", hogy Szodoma és Gomorra létezett, és lehet, hogy Mózes és Hammurabbi egy és ugyanaz a személy volt. Aztán már csak foszlányok: a Perzsa-öböl mint az édenkert leírása, valami borda-istennő és Torgyán József megvilágosodása a damaszkuszi nagymecsetben, amikor az imádkozó muszlimokat látva beléhasított a felismerés, hogy az emberiség hitvilága mennyire egységes.

Dübörgő vastaps riasztott fel a szendergésből és Liebmann Katalin elragadtatástól elcsukló hagja: "Köszönjük a hihetetlen tudást és bölcsességet magában hordozó előadást. Jó látni, hogy ilyen széles körű ismerettel és tudással rendelkezik." Aztán Hernádi Gyula került mikrofonközelbe, aki azonnal, mindenki előtt beismerte, hogy ő Torgyán Józsefet Közép-Európa legnagyobb és legfontosabb politikusának tartja, dacára az "aljas média" támadásának. Kifelé menet még hallani lehetett, hogy Hernádi belekezd egy viccbe, a lépcsőn lefelé pedig elcsíptük egy gondolatát Róma alapításáról, ami szerinte száz évvel korábban volt, és mi, oktondi magyarok rosszul tudjuk a dátumot, mert most nem 2000 van, hanem 1900.

Na, ez utóbbiban Hernádi Gyulának igaza van.

Kovács Róbert

szerző
Kovács Róbert
publikálva
2000/49. (12. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra