Hátrányos helyzetből tanulással kitörni

Túl sok gyerek marad ott

Belpol

Akik érvényesíteni tudják a képességeiket hátrányos helyzetből is, utóbb mindig említenek egy-két embert, akiken a boldogulásuk múlt. Ez jó esetben az anya vagy az apa. Ma Magyarországon nagyobb kérdés, mint hetven évvel ezelőtt, hogy a támogató családi háttér hiányát lehet-e valahogy ellensúlyozni.

Néha bement a faluközpontba és cigány­zenészekkel jött vissza a tanyára, mulatni – viszont esténként a petróleumlámpa mellett felolvasott a gyerekeinek egy dél-alföldi gyümölcstermesztő gazda. Az első világháborúból hazahozott malária elvitte, a felesége nyolc gyerekkel maradt magára. A testvérek napszámba jártak és tanultak, amíg lehetett. Az egyik lány, aki tanítónő szeretett volna lenni, néhány osztályt járt ki. 1940-ben férjhez ment egy szintén néhány elemit végzett környékbeli férfihoz, 1952-ig szült négy fiút, és együtt művelték a tanya gyümölcsösét. A fiúk ugyanabban a tanyai iskolában járták az alsó tagozatot, amelyben a szüleik. Az első fiút az anya bevitte a szegedi alsóvárosi iskolába. Ott az énektanár azt mondta, a fiúnak jó a hangja, hallása, tanulnia kellene valamilyen hangszeren. Az anya elvitte a zeneiskolába azzal, itt a fiam, azt mondták, tanulnia kellene zenét. A fiúból hivatásos zenész lett, ahogyan a két utána következő öccséből is. A legfiatalabb népművelőként boldogult. „Néhány éve elmentünk a feleségemmel hangversenyre. Ahogy a zenekar belefogott Haydn Esz-dúr trombitaversenyébe, a sötétben elkezdtem sírni, mert ez volt az egyik bátyám diplomakoncertje. Ezt gyakorolgatta otthon minden nyáron a tanyán. Egyszerre minden emlék előjött” – idézte fel a Narancsnak a népművelő, aki először elmondta a család és mind a négyük történetét, de még élő bátyjának megmutatva a szöveget, végül abban maradtak, hogy mégsem szeretnének névvel szerepelni. Édesanyjukat, aki sakkozni, kártyázni is tudott, és akivel mindent, a lányügyeket is meg lehetett beszélni, megszólták páran a környezetében amiatt, hogy a fiait ily módon taníttatta. Mégis úgy látszott, nagyon határozottan állította őket pályára, az apa pedig minden döntését jóváhagyta. Az ötvenes években néha venniük kellett a tojást, hogy be tudják szolgáltatni. A gyümölcsös és a tanya küszöbig beültetett földje, a jószágtartás azonban, ha szegényes is, de biztos anyagi alapot adott. Számított az is, hogy az édesapjuk főállásban fizikai munkás volt, krampácsoló. Fiatalon akadt a fiúk közt, aki lázadozott amiatt, hogy a szülők elvárják, jöjjön haza segíteni a gyümölcsösben. Időskorukra aztán mind a négyüknek lett hétvégi kertjük ott, ahová elkerültek, mert a városi lakásban hiányzott a föld.

Horthy Miklós-ösztöndíj

Ez, mármint hogy hiányozni kezdett a föld, általános volt az államszocialista rendszerben az ilyen életutak esetében – magyarázza lapunknak Majtényi György történész. Az sem egyedi, hogy a család úgy döntött, a gyerekeknek tanulás útján kell boldogulniuk. Ehhez a tanyai iskolák építésével Klebelsberg Kuno minisztersége idejétől, majd később a kormányzóról elnevezett ösztöndíjjal már a Horthy-rendszer is hozzájárult. A társadalmi különbségek azonban nagyon éles határvonalakat húztak, és bár ma furcsán hangzik, akkor még az útviszonyok is számítottak. Például Hód­mezővásárhely környékén a harmincas években ötven elemi iskola működött, de egy akkori felmérés kimutatta, a tanyasi gyerekeknek csak 5–10 ezreléke tudott továbbtanulni, mert a városi gimnáziumba ősztől tavaszig nem lehetett bejutni, a kollégiumi ellátást pedig csak a tehetősebb családok tudták fizetni. Egy tanyai tanító egy konferencián arról beszélt, hogy az egyik tehetséges diákja reggel 8-tól délután 4 óráig általában egy kockacukrot evett egy szelet kenyérrel. A helyi gimnázium kezdeményezésére és sokak, köztük Németh László író támogatásával kollégiumot hoztak létre a tanyasi tanulóknak 1938 szeptemberétől. Az oda felvett diákok értelmiségi pályára mentek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)