„Uram, nem csak fólia lesz itt”

Dolgozni jöhet, de munka után menjen vissza a szállására. Vásárolhat a boltban, de eszébe ne jusson körülnézni a falunapon! Akiknek van rá hatalmuk, úgy ­próbálják szabályozni a vendégmunkások életét, hogy ittlétük minél kevesebb ellenérzést váltson ki a ­helyiekből. Mégis akadnak letelepedők.

A Dél-Alföldön most azoktól az emberektől félnek és féltik a békés lakosságot, akik a szerb határon valahogy átjutva csempészek autóiban zötykölődnek Nyugat-Európa felé. Egy évtizede azoktól lehetett tartani, akik Romániából jöttek, legálisan, hogy „elvegyék a magyarok munkáját”.

Tizenegy éve, 2012. október 23-án két romániai vendégmunkás megölt egy hatvanéves férfit Mórahalmon. Aznap este a Jobbik gyors reagálású szegedi és homokháti erői összegyűltek a mórahalmi rendőrőrs előtt, majd átmentek a polgármesteri hivatal elé, hogy kifejezzék „elégedetlenségüket a behozott román cigány vendégmunkások cselekedete ellen” – ahogy a Homoki Gazda című ingyenes újságban utóbb leírta megmozdulásukat Tóth Péter, a párt megyei elnöke. Az akkori jobbikosok tehát „a térség elcigányosodása” ellen emelték föl szavukat, „a cigány bevándorlás veszélyeire” hívták fel a figyelmet. A hazájukat féltő magyar emberek nevében el akarták zavarni a fideszes Nógrádi Zoltán polgármestert, aki szerintük nem tett eleget azért, hogy ne jöjjenek a román vendégmunkások.

Szabadon áramlik

Bár a rendőrség adatai szerint a négy-ötszáz homokháti idénymunkás jelenléte addig – a kocsmai csetepatékon túl – nem rontotta számottevően a közbiztonságot, a gyilkosság és a politikai csatározás híre megérintette az embereket. A munkaadók bizalmatlanok lettek. A gazdák és a többi helybeli között kialakult érdekellentét is felszínre került. A Szabad Föld akkori riportja szerint a rendszerváltás után megerősödött helyi gazdálkodók egyre nehezebben találtak elegendő idénymunkást. Ember lett volna, csak annyi pénzért nem akarta vállalni a munkát, amennyit a gazdák adtak. Így kerültek képbe a romániaiak, akik az itt elvárt napszám 70 százalékáért is elvégezték, zömmel megbízhatóan, amit csak kellett. A gazdák által biztosított szálláson éltek, így mindig kéznél voltak tavasztól őszig. Aztán néhányan hozták a családjukat is, és nem akartak hazamenni ősszel.

Amelyik gazda egész családokat fogadott, azzal az önkormányzat éreztette – és ez a gyilkosság után még inkább jellemző volt –, hogy ez nem helyes. Jöjjenek a „románok”, ha tényleg szükség van rájuk, végezzék el a dolgukat, de aztán utazzanak haza. Amíg itt vannak, lehetőleg ne mászkáljanak közterületen, ha mégis ezt teszik, akkor ne csodálkozzanak, ha az önkormányzati rendészek odamennek hozzájuk. Helyi rendezvényekre ne menjenek, egyáltalán, a lehető legrövidebb ideig mutatkozzanak a helyiek előtt. Ne vegyék igénybe a helyi szociális hálót, és meg se próbáljanak beilleszkedni. Vegyék tudomásul, hogy ez egy zárt közösség, kulturális és más szempontból is.