Vendégmunkások a Dél-Alföldön

„Uram, nem csak fólia lesz itt”

Belpol

Dolgozni jöhet, de munka után menjen vissza a szállására. Vásárolhat a boltban, de eszébe ne jusson körülnézni a falunapon! Akiknek van rá hatalmuk, úgy ­próbálják szabályozni a vendégmunkások életét, hogy ittlétük minél kevesebb ellenérzést váltson ki a ­helyiekből. Mégis akadnak letelepedők.

A Dél-Alföldön most azoktól az emberektől félnek és féltik a békés lakosságot, akik a szerb határon valahogy átjutva csempészek autóiban zötykölődnek Nyugat-Európa felé. Egy évtizede azoktól lehetett tartani, akik Romániából jöttek, legálisan, hogy „elvegyék a magyarok munkáját”.

Tizenegy éve, 2012. október 23-án két romániai vendégmunkás megölt egy hatvanéves férfit Mórahalmon. Aznap este a Jobbik gyors reagálású szegedi és homokháti erői összegyűltek a mórahalmi rendőrőrs előtt, majd átmentek a polgármesteri hivatal elé, hogy kifejezzék „elégedetlenségüket a behozott román cigány vendégmunkások cselekedete ellen” – ahogy a Homoki Gazda című ingyenes újságban utóbb leírta megmozdulásukat Tóth Péter, a párt megyei elnöke. Az akkori jobbikosok tehát „a térség elcigányosodása” ellen emelték föl szavukat, „a cigány bevándorlás veszélyeire” hívták fel a figyelmet. A hazájukat féltő magyar emberek nevében el akarták zavarni a fideszes Nógrádi Zoltán polgármestert, aki szerintük nem tett eleget azért, hogy ne jöjjenek a román vendégmunkások.

Szabadon áramlik

Bár a rendőrség adatai szerint a négy-ötszáz homokháti idénymunkás jelenléte addig – a kocsmai csetepatékon túl – nem rontotta számottevően a közbiztonságot, a gyilkosság és a politikai csatározás híre megérintette az embereket. A munkaadók bizalmatlanok lettek. A gazdák és a többi helybeli között kialakult érdekellentét is felszínre került. A Szabad Föld akkori riportja szerint a rendszerváltás után megerősödött helyi gazdálkodók egyre nehezebben találtak elegendő idénymunkást. Ember lett volna, csak annyi pénzért nem akarta vállalni a munkát, amennyit a gazdák adtak. Így kerültek képbe a romániaiak, akik az itt elvárt napszám 70 százalékáért is elvégezték, zömmel megbízhatóan, amit csak kellett. A gazdák által biztosított szálláson éltek, így mindig kéznél voltak tavasztól őszig. Aztán néhányan hozták a családjukat is, és nem akartak hazamenni ősszel.

Amelyik gazda egész családokat fogadott, azzal az önkormányzat éreztette – és ez a gyilkosság után még inkább jellemző volt –, hogy ez nem helyes. Jöjjenek a „románok”, ha tényleg szükség van rájuk, végezzék el a dolgukat, de aztán utazzanak haza. Amíg itt vannak, lehetőleg ne mászkáljanak közterületen, ha mégis ezt teszik, akkor ne csodálkozzanak, ha az önkormányzati rendészek odamennek hozzájuk. Helyi rendezvényekre ne menjenek, egyáltalán, a lehető legrövidebb ideig mutatkozzanak a helyiek előtt. Ne vegyék igénybe a helyi szociális hálót, és meg se próbáljanak beilleszkedni. Vegyék tudomásul, hogy ez egy zárt közösség, kulturális és más szempontból is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.