"Amióta az eszemet tudom, Orbán a miniszterelnök"

Merucza Tibor Alex, az ADOM Diákmozgalom kommunikációs elnöke

Belpol

A TASZ a napokban osztotta ki az idei SZABAD-díjakat, a fiatalok kategóriában a jelöltek között volt az ADOM Diákmozgalom is. A szervezet 16 esztendős kommunikációs vezetőjével és borsodi koordinátorával, Merucza Tibor Alexszel a fiatalok közéleti aktivizmusáról, személyes indíttatásról, jövőképről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Szeptember elsejére virrasztást szervezett a pályaelhagyó tanárokért az ADOM Diákmozgalom és a Helyi Civilek Szövetsége a miskolci Földes Ferenc Gimná­zium előtti térre. Feltűnő volt az ön aktivitása: ha kellett, a fellépőket koordinálta, gitározással a hangulatról gondoskodott, közben teát főzött a résztvevőknek. Nem kimondottan egy tizenéves gimnazista benyomását keltette. ­Mióta érdekli a közélet?

Merucza Tibor Alex: 2015 óta, vagyis úgy nyolcéves koromtól. A magyar valósággal az első konkrét élményem a „rabszolgatörvény” elleni tüntetés volt 2018 végén. (A törvény egyebek között 250-ről 400-ra emelte az egy évben megkövetelhető túlóra maximális számát, ami heves tiltakozást váltott ki az ellenzék és a szakszervezetek részéről – D. E.) Figyeltem az eseményeket; tévét már akkor sem néztem, hanem online olvastam a híreket, követtem az élő adásokat.

MN: Hogyan lett mozgalmár?

MTA: Az ADOM Diákmozgalom elődszervezetéről ötödikes koromból van az első emlékem: diákönkormányzati alelnökként részt vettem egy gyűlésen, ahol szinte minden javaslatnál elmondta az elnök, hogy „egyébként ezt a Független Diákparlamenttel közösen dolgoztuk ki”, vagy „ez az ő javaslatcsomagjukból lett átemelve”. 2019-ben a Független Diákparlament úgy döntött, hogy mozgalmi keretek között dolgozik tovább, immár Alternatív Diákközpontú Oktatásért Mozgalom (ADOM) néven. Bő másfél évvel ezelőtt jelentkeztem hozzájuk aktivistának.

MN: Innen egyenes út vezetett a kommunikációs alelnöki tisztségig?

MTA: Azóta ezt módosítottuk elnökre.

MN: Ezek szerint lett alelnök is?

MTA: Nem, asszisztensem van. A szervezet úgy épül fel, hogy miután jelentkezik hozzánk egy diák, először segítő státusba kerül. Így betekinthet a mozgalom életébe, láthatja, mit csinálunk, mennyi munkával jár. Ha pedig a segítő aktív, akkor az elnökség vagy egy stábvezető felterjesztése alapján, a tagság szavazásával felvesszük a tagok közé, így hivatalosan is aktivistává válik. Elnökségi választás fél­évente van, ide beadtam a pályázatomat, leírtam az eddigi eredményeimet, a kompetenciákat, ez alapján döntött a tagság. Az aktivizmuson belül mindig is a kommunikáció érdekelt leg­inkább, ezért kimondottan erre a feladatra jelentkeztem.

MN: Mitől lehet vonzó a fiataloknak egy ilyen mozgalom?

MTA: Az ADOM egyik fontos célkitűzése, hogy lehetőséget adjon a fiataloknak a demokrácia gyakorlására, a tagság bevonása a döntéshozatalba is ezt szolgálja. Itthon a rendszerváltás után nem igazán alakult ki vitakultúra. Közösségi fórumokon és élő beszélgetésekben is jellemző, hogy ha valaki elmondja a véleményét, azt egy trágár reakcióval elintézik. A rendezvényekkel, vitafórumokkal azt szeretnénk elérni, hogy az ADOM-hoz kapcsolódó fiatalok, nemcsak a tagok, megtapasztalhassák, milyen az, amikor a véleményüket meghallgatják, nem pedig leszólják. Emellett tudatosítani szeretnénk a diákokban a jogaikat, és megismertetni velük a kialakult tanár-diák helyzetet, ami már rég nem kis helyi ügy.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk