„Legendás optimizmusom egy kicsit alábbhagyott” – így kommentálja a Narancsnak egy vezető beosztásban lévő kutató, hogy Orbán Viktor augusztus 1-jével Maróth Miklós klasszika-filológust, orientalistát nevezte ki az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) irányító testületének élére. Forrásunk szerint Maróthot akadémiai körökben erőszakos, arrogáns Fidesz-hívőnek tartják, egyáltalán nem tekinthető konszenzusos jelöltnek. Az MTA elnökségében történtekre is rálátó forrás hozzáteszi: bár Lovász László akadémiai elnököt kész helyzet elé állították, „azért lehetett volna tökösebb, legalább megpróbálhatott volna mást javasolni Maróth helyett”.
A júliusban elfogadott MTA-törvénnyel utolsó szakaszához ért Palkovics László miniszter és az Akadémia több mint egy éve húzódó háborúja. A jogszabály létrehozta az ELKH-t, amely szeptembertől átveszi az eddig akadémiai fenntartásban lévő kutatóintézet-hálózatot, azaz a magyar tudományos kutatások derékhadát kibocsátó, körülbelül 4 ezer kutatót foglalkoztató tíz kutatóközpontot és öt önálló intézetet. A kutatóhálózat gazdája innentől nem az MTA köztestülete lesz, hanem az ELKH irányító testülete (IT), amelybe Maróth Miklós mellett további 12 tagot nevezett ki a miniszterelnök, közülük 6-ot Palkovics László, 6-ot az MTA elnökének javaslatára. Az infrastruktúrát – az épületeket és a kutatáshoz szükséges eszközöket – elvileg megtarthatja az Akadémia, de a törvény kötelezi rá, hogy tulajdonát az új hálózat ingyenes használatába adja.
Felelőtlen elemek
„A kutatóintézetek elcsatolásának törvénybe iktatásával az MTA közösségének egységes ellenállását is sikerült megbontani” – véli Ács Pál irodalomtörténész, az MTA tudósaiból álló Stádium 28 Kör ügyvivője. Az elmúlt egy évben a Stádium 28 Kör, az újonnan alakult Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF), az MTA elnöksége és közgyűlése nagyjából egyöntetűen ellenezte Palkovics László átalakítási terveit, az volt az álláspontjuk, hogy a kutatóhálózat az MTA berkein belül maradjon, és ha létre is jön egy új irányítási rendszer, abban döntő befolyása a tudomány képviselőinek legyen. A törvény elfogadásával azonban az akadémikusok és kutatók egy része elkezdett „a túlélésre játszani”.
| ||
Látványos töréspont volt, hogy míg az ADF szerint az MTA-nak bojkottálnia kellett volna az új irányító testületet, Lovász László mégis megnevezte a maga 6 jelöltjét, és hosszas gondolkodás után Maróth elnöki kinevezéséhez is hozzájárult. A törvény értelmében az ELKH irányító testületének elnökét az innovációs miniszter (Palkovics) és az MTA-elnök (Lovász) közös javaslatára a miniszterelnök nevezi ki. Lovász próbálkozhatott volna a vétóval, de a jogszabályba az utolsó pillanatban bekerült egy passzus, amely ebben az esetben lehetőséget ad Orbán Viktornak, hogy „ideiglenesen” egyetlen személyt bízzon meg az irányító testület jogainak gyakorlásával. Ha Lovász tiltakozik, Orbán lényegében teljhatalmat adhatott volna Maróthnak (vagy bárki másnak), az MTA pedig elesett volna saját delegáltjainak jelölésétől is.
Ezzel együtt az MTA elnökségében sem volt egyetértés arról, éljen-e az új irányító testületbe való jelölés jogával az elnök – mondja lapunknak Lamm Vanda elnökségi tag, az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnöke. „A szívem azt mondta, nem lenne szabad jelölni; jogászként viszont megértem azoknak az érveit, akik úgy gondolják, valamit talán elérhetnek az új testületben az MTA-delegáltak. Persze nem irigylem őket, mert elsősorban a kormánynak lesz szava a döntésekben, ráadásul az IT eljárási szabályait sem ismerjük még. Egyébként 61 országgyűlési képviselő az Alkotmánybírósághoz fordult az ügyben, beadványuk elbírálásáig lényegében függő helyzet van, miután a törvény végrehajtásának felfüggesztését is kérték” – mondja Lamm. Hozzáteszi, nevekről nem tárgyalt az elnökség, az IT-jelöltek névsorát személyesen Lovász állította össze.
Ács Pál szerint az MTA nem a status quót védte, el tudtak volna képzelni reformot a kutatóhálózatban, „Maróth kinevezése azonban újabb bizonyítéka annak, hogy a miniszter érvei álságosak voltak, a valós cél a kormánynak nem tetsző kutatóintézetek letarolása”. A Maróthtal szembeni ellenérzések több tőről fakadnak. Nem egyszerűen kormányközeli tudós, hanem a miniszterelnök személyes barátja, idén áprilistól Orbán tudománypolitikai tanácsadója, aki orientalistaként több fórumon visszhangozta a kormány migránsellenes propagandáját. 2008 és 2014 között az MTA alelnöke volt, utána elindult az elnöki posztért, de alulmaradt Lovász Lászlóval szemben, így sokak szerint egyfajta revánsvágy is hajthatja. Új megbízatásán túl amiatt is hálás lehet Orbánnak, hogy a kormány 2017-ben 1,7 milliárd forinttal támogatta az általa alapított Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetét.
Az ELKH-vezér első megszólalásai sem erősítették a bizalmat. Bár Maróth reméli, hogy az irányító testületben könnyen egyetértésre jutnak majd a kormány és az MTA által delegált tagok, kritikusainak többször is odaszúrt. A 24.hu-nak például „lyukas hordóhoz” hasonlította az MTA-t, ahol „nem mindenki inát megfeszítve kutat”. A Magyar Hírlapnak azt nyilatkozta, „akik a jövőért aggódva azt várják el az Akadémia elnökétől, hogy partizánháborúba kezdjen, a tudomány legfőbb károkozói. (…) Csak felelőtlen elemek folytatják az uszítást, jobb lenne, ha inkább magukba néznének, és felismernék saját szerepüket a történet alakulásában”. Ács Pál úgy látja, ezek után sok jóra nem számíthatnak a kutatók, különösen úgy, hogy az egész IT-ben kisebbségben vannak a független személyiségek.
Kormánykonform jelöltek
Bár Maróthnak a törvény nem ad pluszjogosítványokat az IT többi tagjához képest, a kormányzati túlerő biztosított, hiszen az elnök és Palkovics 6 delegáltja bármikor leszavazhatja az MTA jelöltjeit. A tárgyalási folyamatban Palkovics minisztériuma elutasította az MTA által kért kétharmados garanciákat, így a testület sima többséggel dönthet kutatóintézetek vagy -központok alapításáról, átszervezéséről vagy megszüntetéséről, megválaszthatja az intézetek vezetőit és meghatározhatja a költségvetésüket.
AZ IT-ben ülő 13 ember igen komoly hatalmat és felelősséget kapott a nyakába, a névsor fogadtatása kutatói körökben vegyes, de inkább negatív. Volt olyan beszélgetőpartnerünk, aki Palkovics oldaláról rosszabb jelöltekre számított – ahogy mondja, legalább „nem hét Maróth Miklósról van szó” –, Szilágyi Emese ADF-tag szerint viszont az MTA jelöltjei is csalódást keltőek, „nem gondoljuk mindegyikükről, hogy keményen ellenállnának a kormányzati törekvéseknek”.
Lamm Vanda MTA-elnökségi tag úgy véli, szakmailag komoly emberek kerültek az IT-be, ugyanakkor nem látszik, hogyan tudnák ők hatékonyabban irányítani a kutatóhálózatot, mint ahogy az MTA-n belüli Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa tette. „Az AKT-ben minden tudományterületnek volt képviselete, maguk a kutatóhelyek is delegáltak tagokat, ahogy egyébként a kormány is. Az új IT-ből ezzel szemben hiányoznak a társadalomtudományhoz értő emberek, ami nagy hiba, és a testület átlagéletkora is magasabb lett” – mondja a jogtudós. Mások is nehezményezik, hogy a veszélyeztetettnek tartott – tehát nagy közéleti relevanciával bíró – tudományterületek, mint a közgazdaságtan, a jogtudomány vagy a szociológia képviselői kimaradtak az új irányítási struktúrából.
Palkovics jelöltjei közül Horváth Zita helyettes államtitkár és Grüner György miniszteri tanácsadó kormányzati kötődését nem kell különösebben részletezni, utóbbi az elmúlt hónapokban az MTA-val kapcsolatos tervek egyik fő „magyarázója” volt a nyilvánosságban. Sótonyi Pétert Palkovics már az MTA-intézetek átvilágítását előkészítő bizottságba is delegálta (ahogy egyébként Maróth Miklóst is), Gáspár Péter pedig több közös publikációt jegyez a miniszterrel és Bokor József MTA-delegálttal. Mezei Ferenc fizikus nyilvánosan deklarálta, hogy nagy híve a kutatóintézetek átszervezésének, a Mandinernek úgy nyilatkozott: „A jelenlegi vita annyiban és ugyanolyan károsan hasonlít a CEU-ügyhöz, hogy itt is az akadémiai szabadság nem létező megsértése ürügyén folyik politikai propagandaháború a magyar kormány ellen, mind itthon, mind külföldön.”
Az MTA küldöttei közül Bokor József Palkovicshoz, Freund Tamás Orbánhoz áll közel, bár Freund felszólalt az intézetek elszakítása ellen, és azt is hallottuk róla, hogy – meglehet, naivan – továbbra is bízik a kutatóhálózat visszaszerzésében. Úgy tudjuk, Pálfy Péter Pált és Borsos Balázst az intézeti vezetők javaslatára, az intézetek egyfajta reprezentánsaként delegálta Lovász László. Borhy Lászlóval kapcsolatban egy forrásunk megjegyezte, az ELTE rektoraként a kutatóhálózatéival ellentétes érdekei is lehetnek, például ha komolyan felmerül egyes intézetek egyetemhez csatolásának lehetősége. Ádám Veronika személye is érdekes, mivel ő annak a Vizi E. Szilveszternek a felesége, aki egyes hírek szerint Maróth Miklós előtt Palkovics kiszemeltje volt az IT élére.
Szerettük volna megismerni az MTA által delegált IT-tagok véleményét a kialakult helyzetről, a Narancs kérdéseire azonban csak Borhy László és Pálfy Péter Pál válaszolt érdemben. A kutatóhálózat jelentősebb átszervezését egyikük sem tartja szükségesnek, Pálfy megjegyezte, hogy erre a minisztérium és az MTA által felkért szakértők év eleji átvilágítása sem adott alapot. Az IT-tagok azt is elárulták, hogy Lovász Lászlótól szabad mandátumot kaptak, munkájukkal szemben az elnök nem fogalmazott meg elvárást, ennek ellenére Pálfy szerint az MTA elnökségének és közgyűlésének határozatait, Borhy szerint az MTA különböző osztályainak véleményét is tudják majd képviselni. Arra a felvetésre, hogy a miniszteri delegáltak Maróth Miklóssal együtt bármikor leszavazhatják őket, Pálfy úgy reagált, bízik benne, hogy „a józan észnek is osztanak lapot”.
Öncenzúra vagy elvándorlás
A kutatókban egyelőre nagy a bizonytalanság a tekintetben, hogy az új testület mekkora lendülettel lát majd neki az átszervezésnek. Az első kardinális pont valószínűleg december–január környékén jöhet el, amikor dönteni kell az intézetek 2020-as költségvetéséről. A kutatóhálózat jövőre 18,5 milliárdos központi támogatásban részesül (szemben az idei 17 milliárddal), ennek központok és intézetek közötti elosztásáról viszont az IT dönthet. „Eddig egyfajta hüvelykujjszabály szerint az előző évi bázis alapján osztották le a támogatást. Ha ezt most valakinek megduplázzák, másnak megfelezik, akkor látjuk majd, ki a kijelölt ellenség” – mondja egy forrásunk. Az elmúlt hetekben egy minisztériumi delegáció járta végig az intézeteket, ezeken a találkozókon arról esett szó, hogy a finanszírozást a jövőben „teljesítményértékeléshez” kötnék. Ezt az általunk megkérdezettek nem utasítják el, de a részletek persze még homályosak.
Két káros folyamat mindenesetre nagyobb átszervezés nélkül, pusztán a megnövekedett kormányzati befolyás hatására felerősödhet a kutatókban: az öncenzúra és a kivándorlás. Szilágyi Emese szerint folyosói beszélgetésekben már ma is lehet olyasmiket hallani, hogy „nem jönne jól az intézetnek egy nagyinterjú a magyar jogállam lerombolásáról”, vagy hogy „az alkotmányjog helyett valami kevésbé veszélyes területtel kellene foglalkozni”. A kutatói elvándorlásról a közeljövőben publikál egy felmérést az ADF, annyit az előzetes eredmények alapján is elmondtak, hogy sokan gondolkodnak a külföldre költözésben, esetleg már pályáztak is vagy állásinterjún voltak. „Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, a valódi veszteségeket két-három év múlva látjuk majd” – mondja Szilágyi.
| A tizenhármak
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat augusztus 1-jével felállt irányító testületének elnöke Maróth Miklós klasszika-filológus, orientalista. Az MTA elnöke által javasolt tagok: Ádám Veronika orvos, biokémikus; Bokor József villamosmérnök (MTA-alelnök); Borhy László régész, ókortörténész (ELTE-rektor); Borsos Balázs etnográfus; Freund Tamás neurobiológus (MTA-alelnök) és Pálfy Péter Pál matematikus. A Palkovics László által javasolt tagok: Gáspár Péter közlekedésmérnök; Grüner György fizikus (Palkovics tanácsadója); Horváth Zita társadalomtörténész (felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár); Kellermayer Miklós |
