A Svájcból idáig vándorolt fiatal hím farkast valószínűleg lelőtték.
Aki tette, nagy eséllyel vadász, ezt a boon.hu írta meg először április 12-én.
A Nemzeti Nyomozó Iroda büntetőeljárást indított természetkárosítás miatt, de részleteket nem közölt.
Ennél sokkal többet máig nem tudunk.
A nyomozókon kívül mindenki a sajtóból vagy a közösségi médiából tájékozódik. Eszerint azt, hogy valami baj lehet a farkassal, abból lehetett tudni, hogy a jeladó, amely az állaton volt, egyszer csak azt közvetítette, nagy sebességgel halad egy autóúton. Ez a farkasokra nem jellemző. A jeladót később megtalálták a Hernádban. Arról nincs hivatalos információ, milyen körülmények között került le a farkasról, és arról sincs, hogy a farkas teteme meglenne. Lehet, megtalálta a rendőrség, de nem közli, mert számít, milyen jeleket látnak rajta, és ahhoz képest mit mond majd a gyanúsított – ha gyanúsítottként hallgatnak ki valakit.
Csütörtökön a HírTV Radar című műsorában ugyanis ismét annyi hangzott el, hogy a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda természetkárosítás miatt folytat büntetőeljárást, de gyanúsított egyelőre nincs.
Arról, hogy van valaki, akit meghallgattak, illetve kapcsolatba hozható az üggyel, és nyíregyházi illetőségű, szintén lehet olvasni.
A közösségi médiában a fotóját is közzé tették, két kitakart arcú nő társaságában. Aki posztolta április 14-én, egy jó barátjától kapta a képet, így tehát tuti biztos benne, hogy a fotón látható férfi a farkasölő, vadász is, gazdag is, nagyon jó körökben mozog, „földek tartoznak a vagyonához”. Ezt a fotót mi inkább nem közöljük.
Arról is lehetett olvasni, hogy a rendőrök ebben az ügyben nyomozva először téves címre vonultak ki nagy erőkkel.
Szintén a HírTV ismertetett egy állítólagos vallomást, amelyről azóta kiderült, hogy eredetileg egy vadászati portálon jelent meg, szerzője viccnek szánta.
Eszerint a meghallgatott ember aznap tényleg kiment vadászni, de igazán a vándormadarak vonulását szerette volna megfigyelni. Puskát csak azért vitt, hátha beteg vaddal találkozik. Kutyának nézte a farkast, megetette kutyatáppal, a jeladós nyakörvet pedig közben levette róla, mert úgy látta, zavarja a mozgásban. Még betadinnal fertőtlenítette is a farkas nyakát, ahol a nyomkövető kidörzsölte. Ha tudta volna, hogy farkasról van szó, szelfit csinált volna vele.
Ha ezt bárki mégis komolyan venné, azon túl, hogy a farkast – ráadásul közelről – laikusok is meg szokták tudni különböztetni a kutyától, Szilágyi István, a Fehér Kereszt Állatvédő Liga elnöke a tévében elmagyarázta, a történet miért nem életszerű. Egy vadon élő farkas messzire elkerüli az embert, nem lehet megetetni kutyatáppal, és nem hagyná, hogy bárki hozzáérjen, azt meg főleg nem, hogy miközben eszik, matasson rajta.
Szilágyi tizenhárom éve foglalkozik farkasokkal, és a svájci hím példányról, még amikor biztosan élt és a Dunántúlon járt, lapunknak is nyilatkozott:
Az ügyben megkérdezett szakértők jellemzően azt mondják, az az életszerű, hogy a farkas már nem él, másképp nem kerülhetett le róla a jeladó. Valószínű, lelőtték, és az eljárás remélhetőleg eredménnyel, jogerős ítélettel zárul.
Azért az alapján, ami történt, és ami valószínűsíthető, sokan véleményt nyilvánítottak az esetről.
Pápai Gábor karikaturista így képzeli el az esetet. Nagy János, a miniszterelnök titkára így ítélkezett. Dragomán György így, Pilinszky János versét idézve emlékezett meg a farkasról, Jászberényi Sándor pedig arra figyelmeztet, „egy jogállamban nem petíciók fogják eldönteni, hogy letöltendő börtönbüntetést kap-e a vadász, ez ugyanis a bíróság privilégiuma. Bárki, aki ilyet követel nem hisz a jogállamban, a bírósági eljárásban. A lincselést preferálja, érzelmi alapon.” Arról, hogyan reagált a közvélemény erre az esetre, születtek további reakciók: miért kár a korlátos szabadidő társadalmi aktivizmusra szánt részét arra áldozni, hogy akasztást, kézlevágást, börtönt követelnek a vadásznak.
A feltételezett verziók közül a legjellemzőbbnek az tűnik, hogy aki lőtt, kóbor kutyának nézhette az állatot. Amikor látta, mit talált el, megijedhetett, a tetemet elrejtette valahová, a jeladót a folyóba dobta.
Azt, hogy ez így lehetett, az alapján gondolhatjuk, hogy a szintén védett barátkeselyűvel valami hasonló történt: lelőtték, meglátták, hogy jeladó van rajta, a testet megsemmisítették, a jeladót eldobták.
A védett állat elpusztítása természetkárosítás, amiért három évig terjedő szabadságvesztés jár – tisztázta Földvári Attila, a Magyar Országos Vadászkamara szóvivője a Narancs.hu kérdésére. Az pedig, ha azzal védekezik az illető, nem ismerte föl, mire lő, személyes véleménye szerint súlyosbító tényező. Előrebocsátotta, a kamara is a sajtóból tájékozódik az esetről, mint mindenki más. A köztestületnek akkor lesz feladata az ügyben, ha jogerős ítélet születik valaki ellen, mert attól be kell vonni a vadászjegyét – ha tényleg vadász volt az illető.
Arról is lehetett olvasni, hogy esetleg a háziállatok védelmében lőtt a vadász a farkasra, tehát „dúvadnak” tekintette, valamilyen régi beidegződés vagy szokás alapján. A farkas azonban védett állat, nem „dúvad”. Ezt a fogalmat – és a szemléletet, ami kapcsolódott hozzá –, Földvári Attila szerint remélhetőleg már kinőtte a vadgazdálkodás. Abból az időből származik, amikor minden, ami az ember számára hasznos állatokban kárt tett, tűzzel-vassal irtandó volt. Most a vadgazdálkodás is ökológiai rendszerekben gondolkodik, a fogalomtár nem ismer dúvadat, csak olyan fajokat, amelyek kárt tehetnek. Az tényleg a gazdálkodás velejárója, hogy a vadállományban vagy másban kárt tevő fajok egyedeit figyelik, és esetenként vadásznak is rájuk. A kóbor kutyákat is azért lövik le adott esetben, mert a természetben ragadozóként viselkednek, és akár az embert is megtámadhatják.
Elvileg megeshet, hogy ha még nem került elő, valaki rábukkan a farkas tetemére.
Előfordul, hogy a természetjárók találkoznak elejtett állatok maradványaival. Ez felháborodást szül. Elvileg nem tiltja semmi, hogy a vadászható fajok zsigereit a természetben hagyják a vadászok – de csak azt, a kóbor kutyát például nem.
„Valóban gyakorlat, hogy a zsigereket bedobják a sűrűbe, és azok másnap reggelre eltűnnek, mert elviszi a róka, a sakál, a borz, a holló – mondja Földvári Attila. – A holló állománya az utóbbi évtizedekben ennek köszönhetően erősödik. Egy állami erdőgazdaság területén tapasztalták, ha eldördül a puska, perceken belül megjelennek a hollók. Feltételezzük, az aranysakál állományának megerősödése részben arra vezethető vissza, hogy nagyvadas területeken, ahol a téli hajtóvadászatok után kidobták a zsigereket, a sakál ennivalót kapott, épp akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.”
Földvári Attila azt mondja, egyre elterjedtebb módszer az, amikor a vadásztársaság rendel egy markolót egy várhatóan nagy terítékű nagyvadvadászat előtt, gödröt ásat, és a fel nem használt maradványokat abban temetik el. Más gazdálkodók ilyen esetben eleve rendelnek egy konténert az ATEV Zrt.-től, abba kerülnek a maradványok, amelyeket az állatifehérje-feldolgozó üzem ártalmatlanít.
Az további jogsértés farkasügyben – bár nem olyan súlyú, mint a természetkárosítás –, ha bebizonyosodik, hogy a tettes a testet elrejtette, vagy bárhol a természetben hagyta.
